2009. április 28., kedd
AVA Audio HP 01
Sennheiser HD-600
Galgahang GH 3013
Heed Audio PAS 80
Dynaudio Contour 1.8 Mk II.
2009. április 26., vasárnap
Heed Audio Canopus MK I.
Denon DCD-1450AR
Valami Technics
Hát ez rövid bejegyzés lesz. Music center már évek óta szétesőben volt (sok csavar is hiányzott), gondoltam lecserélem egy erősítőre, ami csak erősítő. Egyszerűen nem tudok visszaemlékezni honnan került hozzám egy ezer éves (olyan 1980-as évekből való) Technincs. Neten se találtam róla sok infót. Kicseréltem a hangfalcsatlakozóit (vagy le is voltak törve?).
Ekkor a rendszer: Marantz CD játszó (általam átalakítva egy kicsit), Technincs erősítő, Quadral hangfal meg hagyományos kábelek mindenhol. Ez a rendszer úgy szólt, hogy valamiért igen ritkán kapcsoltam be. Meg se tudom fogalmazni miért. Ahogy megpróbálok visszagondolni dög unalmasan szólhatott, egyszerűen menekültem a hangja elől, pedig nem visított, vagy ilyesmi.
Talán ha kéthetente bekapcsoltam a rendszert. A szemétre szánt Sanyo music center bizony sokkal jobb erősítő volt tunerestől, kétkazettás magnóstúl, lemezjátszóstúl meg kiiktathatatalan ekvalízerelstől.
DIY: Feszültség erősítő (kb. előfok)
Quadral Aurum 5
No, őt közvetlen amint kollégiumból elköltöztem megvettem, egyben mondhatom rögtön a nászút után :) Sose felejtem el, több vicces dolog is volt vele kapcsolatban.
Először is azért vettem, mert épp akkor volt a hifi piacban egy teszt róla, az alapján bejött. Meg szép volt. Akkori Kapsch-os kollegámmal a szó szoros értelmében beugrottunk érte az Albacomp-ba, emlékszem szegény eladó neki akart állni szabadkozni, hogy nem tudja túl jó rendszeren/helyen bemutatni, mire én (számolva a kezemben a pénzt), csak annyit mondtam, csomagolja :)
Egyszóval meghallgatás nélkül vettem meg. Ezt lehetne első nagy hifis hibámnak elkönyvelni, de igazából nem volt az. Ugyanis semmilyen kialakult hangkép ideálom nem volt akkoriban, a hangfal által eredendően képviselt szinvonal garantáltan messze meghaladott bármit, amivel volt alkalmam együtt élni. Aztán nem is lett ez olyan rossz döntés, mint azt később tapasztaltam, mikor a következő hangfal után kutakodtam, már jóval drágább ársávban.
Mt mondhatnék el a hangjáról? A Quadral-t manapság azt hiszem főleg házimozi rajongók ismerik el, és ebből következően szigorúan zenére kevesen ajánlják. Pedig! Egyáltalán nem rossz hangfal, csak talán kevesen párosítják jó erősítővel. Viszont hely kell neki (főleg mögötte), mert iszonyat basszusa van. Talán ezért szeretik házimozira. Viszont ez igen jól áll ám a Tűzmadárnak is...olyan megindulásokat produkált ez a hangfal komolyzenén, hogy az már tényleg izgalmas volt (a jó értelemben). Sok hifit hallottam, ami annyira vérszegény hangzást produkál, hogy onnan csak másodlagos, hogy van-e tere, meg milyen cizellált a hangja. A megszólás súlya nélkül az előadás könnyen amolyan "makettzenereprodukcióvá" vállik, ami csak kevés zenének áll jól, a legtöbb annyira életszerűtlen lesz, hogy vagy nem köti le a figyelmem, vagy egyenesen abbahagyom a zenehallgatást, mert tiltakozni kezd az agyam ("ilyen nincs szindróma").
Szóval ez teljesen rendben volt, ezzel a zenével (hogy előreugorjak: és Heed Audio Canopus erősítőkkel), már tudtam komolyzenét hallgatni, de éppúgy jöhetett a popzene is.
Egyetlen nagy gondom aztán az lett vele, hogy minden kicsit lentről szólt és nem mindig tudta stabilan tartani mondjuk az énekes, vagy egy hangszer helyét a produkcióban. De talán az már jelez valamit, hogy ilyen problémáim voltak és nem ennél sokkal triviálisabbak. Meg aztán lehet, ha adtam volna 90 centit a háta mögé egész más lett volna a leány fekvése.
Nem is rég, pár hete adtam el őket, évekig állt a dobozában, merthogy eredetileg feleségem meg akarta tartani magának. Ugyanis a feleségtűrési faktor egyenesen feleség szereteti faktorba csapott át. Mikor megvettem feleségem egy hetes távolléten volt, szüleivel együtt érkezett és mikor meglátta megsimogatta és elismerően nézett rá, mint igen kellemes meglepetésre. A hangfal simogatás meg is maradt, ezen a téren ennél jobbat nem lehet kívánni sem.
Aztán még egy vicces sztori: mikor megvettem akkor épp újpesten laktam a Rózsa utcában, talán a 15-ös szám 8-ik emeletén. Beállítunk a már említett kollegámmal a liftbe két jókora dobozzal, aztán még bepréselődik mellénk egy idősebb úr is. Köszönünk, mosolyog, kérdi milyen bútor...mondom neki: hangfal. Na, itt beállt a csend, hogy úgy mondjam erősen érdekelni kezdte hányas gombot nyomom meg a liftben :)
Mellesleg aztán felértem, kipakoltam, rákötöttem a hangfalat a Sanyo zeneközpontomra és Marantz CD játszómra, beraktam Björk Hunter című számát aztán 10 másodpercen belül ijedten le is állítottam, várva mikor lincselnek meg a velem egyképpen elképedt szomszédok. Nem értettem hogy jöhet ki ennyi basszus egy hangfalból.
Egyszóval nekem kellemes emlékeim vannak róla és vakon is jól nyúltam a dologhoz, remélem sok örömére szolgál annak, aki most használja. Ha jól tudom házimozi rendszerbe hátsó hangfalaknak Aurum 7-esek mellé...na ott aztán lehet földindulás :)
Ortofon MC1 Turbo
Darling DJ I-600b + DIY RIAA
Sennheiser 565 Ovation
Folytatva hi-fi hisztóriámat, ez a Sennheiser füllhallgató volt a következő beruházásom, ha jól emlékszem. Annó mikor ez volt, akkor csak (elvileg) az 580-as és a 600-as volt felette a kínálatban.
Azóta azt mondom, hogy amennyire lehetett a legjobban nyúltam bele. Az egy dolog, hogy végül is unalmasnak találtam a Sennheiser hangzást, amolyan igazi jó hifinek, sajnos igazi zenei érték nélkül. Ez azonban inkább csak a HD-600 (később még szó lesz róla) kapcsán lett kristálytiszta. Ami azt illeti, ez az 565 bizony jobb volt hangra (zeneiséget tekintve mérföldekkel), mint a 600-as. lévén annál nyitottabb, kommunikatívabb hangja van. Nem is igazán illeszkedett a Sennheiser "Laid-back" hangzásvilágába, be is szűntették. Aztán állítólag mostanában már belátták a hi-fi fórumok és visszajelzések hatására, hogy sok lett a jóból, miután a HD-650 még visszafogottabb prezenszel rendelkezik, mint a 600. Az 595 már állítólag lépés egy nyitottabb, élőbb hangzás irányába, de az meg nem osztja a felsőház egyéb pozitív tulajdonságait és képességeit.
Viszont a szubjektív jellemzők és értékek mellett nem tudok nem említést tenni egy nagyon is objektív problémáról. Elvileg jó ötlet, hogy a kábel cserélhető. Stúdió környezetben egyébként nagyobb haszna van, mint otthon, de a Sennheiser ezt az apró figyelmességet úgy eltolta, hogy egyszerűen senkinek nem tudom ajánlani, hogy pénzt költsön Sennheiser fejhallgatóra, amíg a cserélhető kábelek kivitelezése ilyen kritikán aluli. Röviden arról van szó, a villa, ami a kábel végén van egy kis rugó szerű sprilába illeszkedik, a kontaktust pedig ennek a rugócskának a rugallmassága adja, ahogy befeszül a rugóba a villa egy-egy ága. Na ez a rugó szép lassan tartós alakváltozást szenved és volt kontaktus, nincs kontaktus. Mondjuk a szép lassan alatt értsünk fél-egy évet. Ezek után az aranyozott mini-jack már egyenesen polgárpukkasztás. És ez a megoldás bizony HD-600-asban is így van. Ugye nem kell részleteznem, hogy egy 60e Ft-os fülesnél milyen idegesítő, ha rendszeresen elhallgat az egyik oldal és az ember már úgy ül le zenét hallgatni, hogy eleve feszíti valamerre a kábelt, mert alapból meg se szólal a membrán. Azt meg már ne is említsük, hogy az AKG ennél olcsóbb modellben ugyanerre a célre mini XLR csatit használ a fülesben...
Ez a füles sokáig megvolt, eleinte persze zenét hallgattam vele (már alkalmas volt komolyzenére is), aztán hihetetlen kényelme miatt a PC mellé került játékhoz (már amíg még játszottam), meg egyéb multimédia dolgokhoz. Aztán elcseréltem. Ez a kép is akkor készült, mikor hírdettem. Itt már direktbe van forrasztva a kábel a membrán csatlakozóihoz, miután többször majdnem falhoz vágtam a fülest...
Marantz CD-53
Ekkora már megépítettem az első diszkrét fülhallgató erősítőmet, ami elég jó volt ahhoz, hogy meg is maradjon. Saját tervezés volt, véletlenül nyúltam jó dolgokhoz, csak évekkel később tudtam pontosan miért is szólt úgy az a kapcsolás. A osztály, szimmetrikus felépítés (de asszimetrikus hajtás, tehát itt a pnp-npn tükörfelépítésre gondolok), nem volt átfogó negatív vcs, se hangerőszabályzó, se csatolókondenzátorok se feszültségerősítés. Lényegileg egy buffer fokozat volt, ez hajtotta a koleszban még Fehérváron a Pioneer CD játszóról az AKG fülest.
Aztán beletúrtam kicsit a Pioneer CD játszóba is, kimeneti IC-t cseréltem, mégpedig a dual tokkos IC-ket szimpla, egy műveleti erősítőt tartalmazó típusokra, ehhez csináltam kicsi panelt is, ami úgy illeszkedett a régi IC helyére, mintha maga is egy IC lett volna. Több IC-vel is próbálkoztam, már nem emlékszem végül mi maradt.
Szóval ez volt a rendszer, mikor elhalgatott a Pioneer és mások szavára hallgatva használtan (ha jól emlékszem 30e körül) vettem egy Marantz CD-53-at szervízkönyvvel együtt. Tudnám minek. Sokkal rosszabb hangja volt, mint a Pioneer-nak, kicsivel jobb felbontás mellett. Egyből neki is estem a második napon, kidobtam a kimeneti "mute" tranzisztorokat, IC-ket cseréltem és kb. emészthető lett a hangja. Ez a CD játszó a mai napig megvan, de csak port gyűjt. Akad már az ajtó nyitó/húzó mechanika és jelenleg a kimenet közvetlen a füleskimenetre van kötve.
Attól függetlenóül, hogy nem szerettem a hangját évekig használtam, mert nem volt pénz cserére.
Pioneer-t meg eladtam a Király utcában. Emlékszem, az első helyen még megemlítettem a boltosnak, hogy milyen átalakításokat végeztem rajta, aztán rájöttem inkább jobb, ha erről hallgatok. Dicstelen vég volt annak a CD játszónak a Király utca.
Valami Yamaha hangfal
Pioneer PD-S501
Valami Sony CD játszó
Aztán ezt követően jött egy Sony CD játszó. Hát már nem tudom a típusát. A legolcsóbb alaptípus volt. Nem is volt túl jó hangja, azt már akkor is éreztem az AKG-t meg végképp nem tudta kihajtani a füleskimenete. De arra emlékszem, hogy jó barátom, Gergő anno egy Technincs alap CD játszót vett, a kettő között talán pár ezer forint különbség lehetett és a két CD játszót a már nevezett Sanyo music center és némi szinte szakadt peremű Videoton elé bekötve jól meg lehetett állapítani melyik is szól. Ez akkoriban igen fura volt nekem miért van így.
Meg még ekkoriban volt, hogy Gergő barátom szüleinek birtokában lévő kicsi Orion hifit is bevontuk a tesztbe és egyszer még a Preludium hangfalait és elhoztuk hozzánk, és ott párosítottuk a Sanyo-val, meg az Orion-al, meg a CD játszókkal. A hangfalak székeken voltak és alig egy méterről hallgattuk őket, de már volt olyan felvétel, ami muatott valami teret. Asszem valami Michael Jackson lemez volt, azon úgyis tuti sok effekt van mindig, nagyot nem tévedhetek :) Tiszta szeánsz...
Aztán neki lett Technics rádióerősítője is és fényévekre elhúzott tőlem, legalábbis úgy éreztem. Mellesleg vele egyszer majdnem összevesztünk egy a majálison lövöldében levadászott fülhallgatón. Na de az aztán tényleg régen volt :)
AKG-K141M
Kezdjük tehát a legelején. Az ősidőkről amúgy sincsenek képes "emlékek". Szóval a legelső hifi-nek nevezhető eszközöm, ami a mai napig megvan, és immár valószínűleg több, mint 25 éves (!) és AKG-K141M 600Ohm-os füles volt. Talán még főiskola előtt (azaz 1996 körül) vettem, illetve kaptam rá pénzt édesanyámtól. Ő mindig is támogatott engem és ezt kitűnően jelképezte ez az eset is. Látta, hogy fontos nekem és nem volt kérdés számára sem, hogy ez kell-e éppen most...Ha jól emlékszem 6e volt használtan, sose hallottam előtte az AKG-ról, mint márkáról sem, nem is tudom miért ezt vettem. Viszont utána hajnali egyig hallgattam, akkor még kazettát. Egy valamilyen Sanyo music center-en, ami mint látni fogjuk még valószínűtlenül sokáig megmaradt erősítőnek.
Erről a fülesről azért majd készítek képet, igaz most már nem teljesen gyári állapotban van és most már nem ezt használom, de nem vágjunk a dolgoknak ennyire elébe.