2011. március 20., vasárnap

Diffúzorok és hangelnyelők

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.

Diffúzorokat párhuzamos falakkal és alacsony menyezettel rendelkező szobában keletkező visszhangok csökkentésére használják. Bár különféle teóriák léteznek arra vonatkozóan, hogy egy stúdiónak, vagy zenehalltató szobának mennyi természetes viszhanggal kell rendelkeznie az összes hivatásos stúdiótervező egyetért abban, hogy inkább kevesebbel. Ezért a diffúzorokat gyakran használják az elnyelőkkel együtt a visszaverődések megszelidítésére. Ez a megoldás általánosan jobbnak elfogadott, mintha egy süket szobát alakítanánk ki teljes falakat beborító elnyelők alkalmazásával. Számomra az ideális lehallgató szoba egyaránt tartalmaz diffúzorokat és elnyelőket továbbá nincs benne nagyobb egybefüggő felület amely túl élénk, vagy halott hangzású lenne. Az itt használt"élő" és "halott" kifejezések csak a közép- és magasfrekvenciákra vonatkoznak. Az alacsonyfrekvenciás kezelés teljesen más dolog és külön fogunk még róla beszélni.

A legegyszerűbb diffúzor nem más, mint a falakra kis szögben rögzített egy vagy több tábla furnérlemez. Célja, hogy a párhuzamos falak között folyamatosan ide-oda verődő hangot lefojtsa. Másképp kivitelezve a furnérlemezt meg is lehet hajlítani egy íves formára, de ezt nehezebb a heléyre rakni. Valójában ez a megoldás nem is diffúzor, hanem egy terelő, melyről még ejtünk alább pár szót. Igaz ami igaz, a párhuzamos felületek között fellépő visszaverődések csökkentésére tujaldonképpen elég is egy terelő.

Az alábbi fotón egy haljított terelő látható, amelyet a barátommal építettünk az otthoni stúdiójának kontrollszobájába. A kontroll szoba ablakával szemben helyeztük és pontosan akkora, mint az ablak, hogy szimmetrikus maradjon a szoba. Ha ilyen terelőt építene, legyen kéznél bolyhos üveggyapot, amit a terelő és a fal közé tud tenni, hogy az üreg ne rezonáljon. Ideális esetben a hajlításnak ettől erősebbnek kellene lennie, hogy a terelő közepe meszebb kerüljön a faltól. A barátomnak már volt egy kb. centiméter vastag furnérlemeze amit nagyon nehezen tudtunk hajlítani. Egy vékonyabb, fél centi vastag táblát könyebben tudtunk volna nagyobb ívere hajítani.

A fotó az "Avid Recorders" tulajdona

Az igazi diffúzoroknak szabálytalan, bonyolult mintájú felülete van, amely sokkal alaposabban szétszórja a hangokat. Egy másik típus, mely alább látható, különféle mélységű kamrákat alkalmaz. Fontos, hogy a hathatós szóráshoz nem elég csak kis területeket kezelni. Párhuzamos falak esetén nem fogjuk tudni a hallható visszhangokat csökkenteni, ha csak a falfelület pár százalékát vonjuk be diffúzorral.

A fotó a "Real Traps" tulajdona

Tehát, még egyszer elismételve, a kis szögben felrakott hajlított lemezek terelők, nem diffúzorok. Az igazi diffúzor a hangokat frekvenciájuktól függően szétszórja különböző irányokba, míg a terelők az összes hangfrekvenciás hullámot egy irányba küldik tovább. Egy valós diffúzor esetében egyáltalán nem lép fel direkt reflexió és ebből kifolyólag sokkal nyitottabb, transzparensebb, természetesebb hangzással rendelkezik. Mindemelett a stúdiókban van egy további hasznos tulajdonsága is a diffúzornak: csökkenti az egyszerre felvett hangszerek egymásra hatását. Míg egy terelő csak más irányba továbbítja a hangot - akár egy másik hangszert rögzítő mikrofon irányába - a diffúzor sokkal szélesebb tartományba szórja szét a hangot. Így hát akármi is érkezik a nem megfelelő mikrofonba, az csak egy kis része az eredeti hangnak, ami a másik hangszertől származik. A visszhang a szoba teljes területén szóródik szét.

Sajnálatos módon a jobb kereskedelmi forgalomban kapható diffúzorok nem olcsók. Mégis, mi lehetne az alternatív megoldás, ha nincs rá pénz? Alacsony költségvetés mellett a szoba hátsó falának elnémítása lehet az egyetlen megoldás. Ezzel a megoldással legalább csökkenteni lehet az első és a hátsó fal közötti viszhangot. Igaz, ennek az ára fülledt, természetellenes hangzás lesz. De még ez is jobb, mint a dobozszerű hangzás, amit a kezeletlen sima falfelületek okoznak. A másik megoldás a szoba hátsó falát részben visszaverőnek, részben elnyelőnek kialakítani. Ehhez első lépésben teljesen elnémítjuk a falat, majd vékony, függőleges facsíkokkal gondoskodunk arról, hogy a hangok egy bizonyos része visszaverődjön a szobába. A csíkok közti távolságok variálásával csökkenthetjük a visszaverődések szabályszerűségét, amely további hangminőségjavuláshoz vezet.

A gyors, ismétlődő viszhangok - csörgő visszhangok is hívjuk őket - elszinezhetik a szoba hangzását és kiemelik azokat a frekvenciákat, amelyeknek a hullámhossza összemérhető a falak, illetve a mennyezet és a plafon távolságával. A csörgő visszhangokat felismerhetjük ha egy élénk szobában, vagy egy üres lépcsőházban tapsolunk. Ha a szoba nagy méretű valószínűleg inkább egy ismétlődést fogunk hallani - a "csörgést". Kissebb szobák magasabb frekvenciákon rezonálnak, itt inkább valószínű, hogy egy jellemző hangot fogunk hallani, ami az eredeti hang megszűnése után is jelen van. Ez a "csengő" hang. A visszhangok egyértelmű negatív hatásai mellett a csengés egy kellemetlen hangzást eredményez, amely rárakódik a felvételre ami a szobában készül, illetve károsan kihat mindenre, amit a visszahallgatunk a szobában.

A visszhang, csörgő visszhang és a csengés szorosan összefüggnek, hiszen a késleltetési idő és a hangmagasság a szemben lévő falak távolságától függ. Kis távolságok esetén a visszhang hangmagassága egyenes arányban van a távolsággal. Nekem otthon hosszú lépcsőházam van, ahol a falak közötti távolság kb. 1 méter. Ha hangosan tapsolok egy jellegzetes F# hangot hallok, ami kb. 186 Hz. 186Hz hullámhosszának a fele pedig kb. fél méter. Ugyanakkor nagyobb távolságok esetében - attól függően hogy milyen hangforrás váltja ki a visszhangot -  magasabb frekvenciát is hallhatunk, mint amit a távolság indokolttá tenne. Például, ha tapsol, vagy egyéb más módon csak közepes frekvenciákkal "gerjeszti" a szobát akkor a rezonanciák is alacsony/közép frekvencián tudnak létrejönni. Így hát ha a két párhuzamos fal közötti rezonancia mondjuk 50Hz, akkor előfordulhat hogy 200Hz-et, vagy 350Hz-et hall.

Akárcsak a terelők, az elnyelők is a közép- és magasfrekvenciás visszhangok és a csengés csökkentésében segítenek. Ugyanakkor, szemben a terelőkkel, az elnyelők a szoba utózengését is csökkentik. Ettől tisztább lesz a hangzás és sokkal inkább magát a felvételt fogjuk hallani. A szoba saját "hangját" a mimimumra csökkenthetjük. Mert ha például egy túl nagy utózengéssel rendelkező szobában végezzük a keverést, akkor valószínűleg túl kevés utózengetést keverünk elektromosan a felvételre, mert ami hanggal mi dolgozunk már eleve tartalmazza a szoba saját zengéseit. Tovább folytatva az analógiát, ha a szoba a nem elegendő csillapítás miatt túl fényes hangzású, akkor az ott készült felvételek más rendszereken zárt hangzásúnak fognak nagy valószínűséggel hatni a nem helyes magashang beállítások miatt. Összefoglalva, a diffúzorokkal csökkentjük a csörgő visszhangot, a csengést és a kiemeléseket, de nem a szoba természetes légkörének kárára.

Az alacsony frekvenciás elnyelők - más néven basszus csapdák - a nagy térben előfurduló alacsony frekvenciás utózengési idő csökkentésére is használhatók, de gyakrabban fordulnak elő stúdiókban és zenehallgató szobákban a moduláris utózengés* csökkentésére, valamint a mély frekvenciás átvitel javításának érdekében. Ez különösen kis szobákban igaz, ahol legfőbb probléma az alacsony frekvenciás átvitel minősége. Tulajdonképpen a kis szobák egyáltalán nem is rendelkeznek alacsony frekvenciás utózengéssel, sokkal inkább a szoba saját rezonanciafrekvenciáin történő zengés figyelhető meg. 

* A moduláris utózengés (modal ringing) tulajdonképpen azt jelenti, hogy a szoba méreteiből kifolyólag rendelkezik bizonyos frekvenciákkal, ahol - szűrőként viselkedve - felerősíti, vagy éppen lecsökkenti a hangokat. A jelenség elvi hátteréről kicsit többet meg lehet tudni Winer úr ebben a témában készült videójából (ami persze angolul van). A nyelvet nem beszélőknek is érdemes lehet végignézni - nem mert ismét mesztelen nő tűnik fel! - a videó közepe fel Winer úr egy program segítségével érzékelteti, mit jelent, ha egy kattanó hangot alapul véve egyes frekvenciákat kiemelünk, illetve a kiemelés frekvenciaszélességét változtatjuk.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése