Naim CD5i

Az alábbiakból valahol következik, hogy a digitális front "szétesésekor" már nem jutott eszembe jó ár/érték arányú, ámde értékét esetlegen rosszul tartó magyar termék beszerzése. Régóta látókörben voltak a Naim termékek, bár egyetlen egyet sem hallottam személyesen. Tetszett viszont a termékeket körülvevő kommunikáció. A Naim kapcsán valahogy igen hamar mindig szóba került a zene is és nem csak a hifi. Tetszettek a cég nem standard megoldásai, utaltak egyfajta műszaki önfejűségre, a saját döntések bevállalására.

Lett hát a termékek magyar bevezetésekor egy vadonásúj CD5i a Penna segítségével.

A termék megjelenése, minőségérzete természetesen messze felette volt a magyar termékeknek. Úgy éreztem végre tényleg egy prémium kategóriás készülékem van. Jó volt hozzáérni, használni, vagy akár csak ránézni.

Hazakerülésekor még megvolt a Bodoraudio D/A és a Denon is, akkor éppen működtek (még). Átváltva a Naim CD játszóra (szimmetrikus füles erősítő, AKG-K501) magamban először szitkozódtam egy hangosat. Egy sokkal kevésbé részletező, vékony, erőtlen hangot hallottam. Ha nem lett volna enyém a készülék, ha nem költöttem volna rá el kicsit több, mint 200e Ft-ot itt köszöntem volna meg a szereplést. Mondjuk ha ez például egy egyszerű A/B teszt lett volna.

De muszáj volt bíznom a dologban. Bekapcsolva hagytam a gépet ahogy a gyártó ajánlja és mivel a másik digitális front végképp bemondta az unalmast (az analógot meg már eladtam), hát hallgattam. És arra lettem figyelmes, hogy kezd magával ragadni a dolog. Egy készülék esetén ugye nehéz a bejáratás hatását objektíven megfigyelni, hiszen együtt "érünk" a készülékkel. De a változás (alapvetően) nem hifis paramétereken keresztül jelentkezett, illetve nem is volt fontos igazán, hogy ott változott-e valami.

Hadd térjek ki rá, én hogy ítélek meg egy készüléket. Sajátos módszerem van rá, leginkább mint egy visszatekintés működik és mindenképpen együtt kell élni a készülékkel hozzá viszonylag huzamosabb ideig. Azt tapasztaltam, hogy adott készülékek adott zenéket szeretnek. Felidézem magamban mondjuk a kevésbé jó emlékű Techincs erősítőm, ránézek a lemezgyűjteményemre és szinte látom, érzem melyik lemezhez nyúlnék. Aztán kicsit elmélázok a Heed Canopus emlékén és megváltozik a szelekció. A lemezeken keresztül megjelenik a készülék egyénisége, preferenciája. És ez a döntő számomra. Egy készülék pedig akkor igazán jó, ha ez a szelekció a lehető legszélesebb.

Ezen a területen alkotott a Naim CD játszó fantasztikusat. Olyan lemezeket hallgattam végig lankadatlan figyelemmel és élvezettel, amelyeket előtte 2-ik számnál feladtam. Björk Medulla erre egy jó példa, vagy  éppen a Lauri  Anderson antológia. De közben forogtak a komolyzenei felvételek, a régi kedvencek, sőt az opera sem tűnt emészthetetlennek mint előtte. A CD játszó megvásárlása utáni időszak semmi másról nem szólt, mint új és új zenék felfedezéséről. Létrejött az a kapcsolat, ahol mindegy volt, hogy hifi értelemben hogyan is szól a készülék. A fülem szokott hozzá a vékonynak talált hangzáshoz vagy bejáratódott a készülék? Mindegy, nem ez a lényeg.

Hogy volt-e jobb minőségű hangom otthon? Hifi értelemben talán. Zeneileg biztos nem. Egy A/B teszt alapján ezt soha nem tudtam volna meg.

Már nincs meg a lejátszó, de ma is tud hiányozni. És ha nem akarom véglegesen kidobottá tenni az összes pénzt amit hifi eszközök cseréjére költöttem akkor ezt az irányt nem szabad elfelejteni. A hifis a pénzéért sokszor csak tapasztalatot kap a sok cserebere után. Drága tapasztalások ezek, melyeknek így nézve bizony nagy értékük van.

Persze kérdés el lehet-e A-ból mondjuk H-ba jutni egyből, vagy csak betűről betűre megy együtt a tapasztalással...