Ránézésre különleges konstrukciók. Eredhet ez talán abból, hogy mindkét alapító tag az építészet irányából érkezett az audió világába. 2000-ben jelent meg az első Rethm hangfal, Lowther szélessávú hangszóróval és aktív mélyszekció nélkül. Egészen 2007-ig történt az eredeti konstrukció finomítása, akkor jelent meg a Saadhana, majd Maarga, immár már aktív szub egységekkel. Ezt követte 2010-ben a váltás a Lowther hangszórókról a saját házon belül fejlesztett szélessávú egységekre. 2011-ben jelent meg az új sorozatból a Trishna, majd 2012-ben az új Maarga, 2013 az új Saadhana. Ezek a legújabb verziók láthatóak az alábbi képen.
Kétségtelen nem segít a kiigazodásban, hogy a termékek úgy kapnak jelentős fejlesztéseket, hogy a nevük nem változik. Nekem úgy tűnik, inkább szinteket jelölnek ezek a különös nevek. A Trishna jelentése: "a keresés vágya", Maarga: "az út, a módszer", Saadhana: "elkötelezettség a gyakorlásban". Mind zenei értelemben véve, tulajdonképpen a zene tanulásának fokait jelentik általában véve ezek a szavak, szanszkrit eredetijükben.
Ehhez a trióhoz érkezett legfrissebb tagként a Bhaava (jelentése: érzelem, érzés). Megint egy újragondoldás. Hagyományosabb, hangfalszerűbb megjelenés és egy ősrégi Phillips hangszóró újkori verziójának (Boston HQ48002P) alkalmazása a főbb ismertetőjelei. A hangszóró némileg módosítva lett, erről leginkább a membrán közepén látható fa fáziskúp árulkodik. Maga a hangszóró 7 inch-es, azaz kicsit nagyobb, mint 17cm.
 |
| A lyukak a magasfrekvenciás diszperziót segítik |
E fentiekből kifolyólag a tölcsérekhez hasonlóan az Rethm is kér táplálást és találunk a szubhoz tartozó beállításokat is hátul.
 |
| Bekapcsoló gomb, hangerő és frekvenciállítási lehetőség. Meg egy fehér LED |
Meglepő módón ez úttal a fehér LED sem zavaró, mivel nem szemben világít. Kellemes hatást ad este hangulatfény mellett. Fotózni mondjuk telefonnal nem könnyű, de kb így.
További érdekessége a konstrukciónak, hogy ez egész fém előlap leszedhető, 6db mágnes tartja a helyén.
A neten könnyen lehet információkat, teszteket találni, de él az örök igazság, hogy igazán csak a saját tapasztalat számít. Ugyan meglehetősen jól elvoltam az Avantgarde/Audiopax párosommal, de furdalt a kíváncsiság...miféle szinergia lehet a Rethm-el?
Aztán feltűnt a Rethm honlapján, hogy van hazai értékesítő, a szegedi székhelyű Sound Mania. A magyar cég honlapján ugyan nincs fent a gyártó a forgalmazott márkák között, de egy telefonhívást gondoltam megér. Kiderült az együttműködés nem csak elméletben létezik. Nemrég érkezett raktárra egy Bhaava és később egy Trishna-t is láttam vásárlóra várva. A Sound Mania alapvető filozófiája, hogy a termékeket a vásárló otthonában kell elsősorban kipróbálni, ezért a bemutatótermi demózást nem is nagyon favorizálja. Ellenben ennyi tapintható, megnézhető, kipróbálható (hazavihető) magas minőségű audio terméket egy forgalmazónál se láttam, pedig csak a kínálat töredékével találkoztam személyesen.
A megszokott folyamat ilyenkor az, hogy az érdeklődő leteszi letétben a termék árát, erről készül egy kis feljegyzés, aztán lehet hazavinni kipróbálni a kiszemelt eszközt. Ha nem tetszik, akkor természetesen a pénz visszajár. Én is így tettem, leszurkoltam a pár Bhaava árát, szereztem egy nagyobb autót és hazacipeltem őket a téli szünetre. Megállapodás szerint majdnem 3 hetet lett volna nálam próbára, ami azért sem volt hátrány, mert a hangfalak nem estek túl a bejáratáson.
Odahaza aztán ledobtam a szobába tessék-lássék a hangfalakat, nézzük milyen a karaktere. Első megszólalásra egy meglehetősen óvatos hangot hallottam, az énekhangon némi keménységgel. Nem volt rossz, de az Avantgarde után csak azt hallottam, ami nincs. Kb. mintha félbevágták volna a hangot. Majdnem szó szerint, mivel sokkal lentebb volt a hangkép, kisebb a dinamika, a felbontás...tulajdonképpen minden. Mindemelett nem volt egy rossz hang, de érezhetően nagyon más ligában játszott a tölcsér és a legkisebb Rethm. (Elárulom, nem lesz mesebeli fordulat, azért ez kijelentés nagyrészt így is marad).
Ugyanakkor a Rethm legendás ismert arról, hogy nagyon hosszú bejáratási időre van szüksége. Kellemestől kissé magasabb hangerő mellett sem mozognak láthatóan a fő hangszórók (a két mélysugárzót nem látjuk). Ilyen kis kitérések mellett nagyon lassan formálódik a hangszóró felfüggesztése, mechanikai konstrukciója.
Úgyhogy 2-3 napon át 9-10 órákat ment folyamatosan a zene. Most először kapcsolatam be a Roon rádió funkcióját, amely a zenetáramból tett javaslatokat játszotta le miután lejártak a kiválasztott lemezek. A 3-ik nap környékén éppen ez okozott megelepetést, folyton leragadtam a hangfal előtt. Akármit dobott a Roon valahogy lekötött. Ez azért alapvetően jó jel. A másik bizalomra okot adó jelzés az volt, hogy ezek a "leragadások" volt hogy 2-3 órán át is eltartottak.
Ez lett aztán a Rethm hangzás egyik legfontosabb jellemzője. Nagyon nem fárasztó hallgatni. Akármilyen zenét lehet vele akármeddig és akármilyen állapotban hallgatni. Mondjuk metált nem próbáltam, mert azt nem hallgatok, de minden mást.
Mindemellett az első kb 1 hónapban úgy tudtam leginkább megfogalmazni, hogy ugyanazt csinálja, mint az asztalomon a táskarádió méretű Bose hangszórócska, csak nagyban. Lifestyle hi-fi, de utóbbi jelzőt nem is tudom mennyire akartam volna stresszelni. Viszont élvezet volt hallgatni. Nagyon pozitív egy cucc. Hangkarakterét illetve teljesen ellentétes a legtöbb hangfallal, amit ismerek, mert alulról építkezik a hangja. Lent van a legtöbb energia és mint egy piramis, felfele kevesebb. Ez alatt nem azt értem, hogy bummog, vagy sötét hangú. A Sennheiser HD600-as feljhallgató nekem sötét hangú volt - és unalmas. Hiányzott belőle nekem az élet, amitől érdekelt amit hallok. A Bhaava úgy hozza ezt a mélyebb tónusú hangzást, hogy közben mégis friss, dinamikus és érdekes.
Ettől független a legtöbben első hallgatásra biztosan úgy éreznék itt valami hiányzik. Pontosan a fentiekből kifolyólag nincs meg a hangjában az a csillogás, erő ott felül, amihez hozzá lehetünk szokva. Mondhatni kontrasztos volt az Avantgarde-al. Közben meg mégis ott van minden és arra gondolok, hogy a templom harangja is úgy zúg valahogy, hogy inkább mélyebb az a hang. A falunkban tradícionális karácsonyi kórust hallgatva sem éreztem azt a megszólalást, amit akár otthon. Lentről építkezett minden, még az asszonykórus is.
Lépésről lépsére, napról napra lopta be magát a szívembe a Rethm. Nem tudja azt, amit az Avantgarde, ami kishijján berakja a koncertet a maga hús-vér valójában a szobába. Meg sem próbálja igazán ezt a feladatot komolyan venni.
Végül meghírdettem az Avantgarde-okat, amire korábban sosem gondoltam volna. Ebből egyrészt itthon kisebb értetlenség keveredett. A párom, a gyerekek mindenki ellenezte. Nem is értettem a heves ellenreakciókat. Megszerették a tölcsért. A hangját, a jelenlétét a szobámban. Másrészt sokan kérdezték látván a hirdetést: mit vettem, ami "lenyomja" a tölcsért. Csak egy-két embernek válaszoltam, mert totálisan félrement volna az üzenet. Továbbra sem játszik egy kategóriában a két hangfal.
Aztán eltelt még több idő és megnyílt a hangfal. Megjött az ereje a középtartománynak, feljebb került a hangkép is. Eddig békésen elvolt úgy, hogy a hátulja kb. 60 cm-re volt a hátsó faltól, ahol a tölcsér is állt. Elkezdte kérni magának a teret. Kisétált egészen idáig a szobába, mögötte immár egy méter.
Kicsit azért számítottam erre. Egyszer csak jönni fog a bejegyzés a "Get Better Sound" könyv tanulságairól. A könyvet olvasva buzdultam fel azon hogy kimérem a szobám saját magam. Vettem kalibrált mikrofont állvánnyal és megtanultam (nagyjából) használni a REW-et. Első lépésnek a székem helyét kerestem meg, utána jött a hangfal. Már az Avantgarde-nál látszott, hogy bekérnék magukat oda, ahol most a Rethm áll. De az Avantgarde ott nem volt jó. A kisebbik gond volt, hogy közel kerültem így hozzájuk, 2 és fél méterre, mert engem nem zavart. (Elvileg a 3 méter azért ajánlott). Az már jobban, hogy a szobám nyitott mennyezeti része elkezdett beleszólni a hangba. A helyett, hogy tisztult volna a középtartomány ahogy húzom egyre el a hátsó faltól a hangfalt (ebben az esetben a tölcsért), a 60 cm átlépése után elkezdett valahogy kiabálni és összezavarodni a hang. Erről a tapasztalásról majd írok még másik bejegyzésben hosszabban, most csak annyi, hogy ez volt. A Rethm meg probléma nélkül meg tud szólalni ezen a helyen és az egy hangszórós megoldás miatt elméletileg sem áll fent a veszélye, hogy szétszólnak a hangszórók a közelség miatt. Másképp teríti a hangot, mint a tölcsér, jobban passzol ehhez a szobához. Ezt nem szabad alábecsülni.
Ha zenével kellene jellemeznem a Bhaava-t, akkor azt hiszem ennek a számnak a hangulata hozza legjobban a karakterét.
Furcsa keveréke a belsőséges, intim megszólalásnak, ami ugyanakkor friss és dinamikus. Introvertált és felemelő. Meg legfőképpen valahogy pihenető hallgatni. Újabban mixtape-eket hallgatok. Nagyon szeretem például az electric adolescence dolgait. Kétségkívül kevésbé valóságszagú megszólalás, mint a tölcsér, de nagyon rákaptam az izére.
Hogy egy másik példát hozzák, Low - fly.
Leszámítva, hogy a Double Negative egy fantasztikus lemez, most csak a hangzásról beszélve a fenti számot az Avantgarde olyan energiákkal tolmácsolta, hogy tényleg félő volt eltűnik a szoba. Letaglozó. A Rethm az egészet valahogy más mennyiségbe csomagolja. Mégsem hibádzik az üzenet.
Szóval másképp jó, de jó. Mindemellett van egy olyan érzésem, hogy a tölcsért és a Bhaava-t egymás után meghallgatva 100-ból 99 ember a tölcsért választaná. Mert azok meg ilyenek. Lenyűgözőek, lehengerlőek. Ha annó a Quad 21L-ről azt írtam, hogy meg kell hozzá érkezni, akkor a Rethm-re ez kétszeresen igaz. Még akkor is, ha univerzálisabb, kevésbé válogatós mint a Quad volt.
Nekem betalált és idővel abbahagytam elemezni miért. Nem adtam vissza a foglalónak letett árat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése