Múlt, jelen és jövő

= Quad 21L. Mármint a hangfalat illetően és persze nem örökre, de jó időre.

Az elmúlt hetekben egyre több és több óra "került" a Quad-ba, ami bizony el is volt lustulva, mivel előző gazdájánál inkább csak álldogált. Szóval pörögtek a lemezek, megtalálták a helyüket a hangfalak és kicsit ki is simult a hangjuk.

Az első pár nap azt állapítottam meg, hogy a hang jóval kisebb, mint amit a Klonedo+AZ-3 párostól megszokhattam. Leginkább az energiák hiányoztak. Az énekhang a sarokban sincs hozzá képest. Oda a nagy érzékenységgel járó apró hangerőn élvezetes zenehallgatás is. Pozitív oldalon viszont ezzel a hangfallal nem veszik össze a Model 5, nincs búgás, dobozhang. Ugyanakkor időnként picit mégis aggresszív volt a hang, de csak picit. Basszusban viszont meglepő mit tol a Model 5. Sokkal mélyebbre megy a 21L most, mint annó 909-essel. Sőt az energia is több lett. Ami azért is meglepő, mert a Model 5 27W-os, a 909 meg 140W-ot tudott 8 Ohm-ra. 4-re meg 200-at. De ez inkább tonalítás kérdése, mint teljesítmény. A Model 5 egy jóval lineárisabb, neutrálisabb erősítő, mint a 909. Amannak a közepei értek aranyat, alul felül konyult a lendület, de nagyon szerethetően. Érdekes volt, hogy ennek ellenére képes volt a hangkép a Model 5-el nagyobb hangerőn összezavarodni. Gondoltam, na ez már a teljesítményre utal. De aztán mégse, csak túl messze voltak a hangfalak. Fél méterrel közelebb költözve már ilyen probléma nincs. Sőt, most valamivel hangosabban is hallgatom a rendszert, mint az AZ-3-al.

Miután aztán megtalálta minden a helyét és én is "csak" zenét hallgattam a rendszerrel kezdte megszokni a fülem a lefele utat és ma már nincs hiányérzet. Sőt, a finombeállítgatásokkal a Quad megint előhúzta kalapjából az eltűnős trükköt, brutális teret rajzol, teljesen levállik róluk a zene. A pakolgatások során a következőket követtem el:

- Visszakerültek a Galgahang állványra a saját üvegeik (edzettek azok is), arra Daruma és arra megint edzett üveg.
- A márványlapok megint beköltöztek a hangfalak alá (próbáltam alattuk is a Daruma-t, de nem jött be. Megette az erejét)
- Ebben a felállásban jól esik a hangszóróselyem, ha a helyén van. Picit lágyabb talán a hang.
- A hangafak nem pont rám néznek, picit látni a belső oldalukat.

Ezzel a rendszerrel hifizni ugyan nem lehet, viszont fel lehet oldódni a zenében.* Ha akarom hallom hol lehetne jobb, de megtanultam értékelni időközben azt, ami jó. És ez jó. Meg nem egy vagyon, nem nyom agyon a gondolat mennyit áldoztam a hobbimra. Ezért marad most jó ideig ez. Mert persze szeretnék jobbat, sőt! Ettől már csak sokkal jobbat szabad, mert különben csak jobbra-balra lépkednék csomó pénzért.

A sokkal jobb azonban sokkal drágább is, annak meg még nincs itt az ideje. Nem vagyok én se megszállot, se szent őrült, hogy csak erről szóljon az élet. Úgyhogy most hosszútáv kezdődik, remélem kibírom ha majd a célösszeg fele már meglesz és nem költöm el :) Annyit elárulok, hogy több éves etapról van szó...

Szóval félidő következik, pörgesse most más a nagyvilágot! A blogírás amúgy számomra élvezetes dolog lenne, csak éppen nem szeretnék arról írni, hogy teszem azt olvastam egy cikket a neten a kedvenc márkám egy termékéről...sok hozzáadott érték nem lenne benne.

* Oly sokszor elhangzik ez a bizonyos " ez a rendszer zenél, amaz hifizik" klisé. Itt van például én mit értek ez alatt. A következő szám a Magashegyi Underground "Ezer Város" című, csak a neten fellelhető újragondolás lemezéről való. Szándékosan lo-fi, ez itt a koncepció része. Amelyik rendszeren csak a hibákat halljuk és hogy torz, pocsékul szól, az nekem a rossz értelemben vett hifi. Ahol pedig a zenét halljuk, az meg nem.