Audio Note E/Sp

Hogyan találtam...

A Sonata "túlszeretése" után hírtelen nem tudtam mihez kezdjek. Annyira nem, hogy vagy 2-3 hétig a recsegő Sonata-val próbáltam kisebb hangerőn együttélni, semminthogy valamit vegyek. Eltűnt a fiatalság könnyelmű impulzusvásárlásainak mámora...minden lehetséges jelölt pozitívumai mellé kétszer annyi negatívumot tudtam találni.

Mit is kerestem? Ezúttal nem egy minimonitort, de nem kell feltétlen állónak sem lennie. Valami arányos. 2 utas (esetleg szélessávű egyutas). Semmiképpen sem energiazabáló, mert a Model 5 nem egy erőmű. Mondjuk 89dB felett. Olyan 200e körül max. Az se baj, ha használt, de azért a kereskedői kínálatot, akciókat is átnéztem. Ezek alapján elgondolkodtam egy közepes Klipsh monitoron, illetve beszélgettem egy szimpatikus hobbitárssal az ő eladó japán JBL monitorai kapcsán, de mindkét irányban eléggé hamar túl sok lett a kérdőjel. (Tisztelet a JBL-t áruló kollégának, aki hajlandó volt az én rendszeremmel gondolkodni és megosztani velem a tapasztalait. Hiába a nagy érzékenység, nála bizony kell a kakaó, hogy megnyíljon a hangfal. Megspórolt nekem egy utat.)

Aztán felbukkant ez az AN/E. Szinte minden stimmelt, kivéve az árat, mert az ugye több, mint a duplája volt annak, amit szántam a dologra. Plusz ugye az AZ3-al a Model 5 jól összeveszett (igaz, AN/K-val már nem volt rossz). Sarkam sincs igazán a szobában, régi is lehet...megint elkezdtek dőlni az ellenérvek. Mégis, valamiért tárcsáztam és telefonáltam. Az eladó szimpatikus volt, kiderült, hogy volt peremezésen a hangfal, de azt a hazai kereskedő (Analog Voice) csinálta nemrég, szóval elvileg minden rendben. Kértem képeket, de úgy voltam vele, hogy ha nagy gáz nincs, akkor jöjjenek.

Amíg a képek érkeztek azért felhívtam a már említett Analog Voice-tól Zalánt, emlékszik-e valamire a hangfal kapcsán. Ő is megerősítette, hogy náluk történt a peremezés, a hangfal gyári állapotú, a következő 10 évben várhatóan nem lesz vele gond. Egyébként egyből tudta név szerint kié is a hangfal.

Plusz kiderült, hogy második gazdája (én lennék a 4-ik) nem is olyan messze lakik tőlem, ő vette meg tőlem a Quad CD játszóm. Kicsi a világ na.

Mindenesetre a hangfal lekövethetősége is csak növelte a bizalmam iránta, a képek sem mutattak semmi bajt. Lefixáltuk az időpontot, szereztem egy kicsit nagyobb autót és már utaztak is hangfalak. (Amiknek egyébként a dobozai és az előlapi szövete is megvan. Tényleg vigyázva volt rá.) Utólag azt mondom az eladó kicsit alá is lőtte az árat. Külföldön 5-600e között mennek inkább a hibátlan darabok, itthon meg mint a fehér holló egy-egy ilyen példány. Bár ezt talán ő is érezte, hiszen több jelentkező is akadt az elkövetkezendő pár napban...még szerencse, hogy hamar telefonáltam.

Mit is találtam?

Az E/Sp már nincs ma, talán az E/SPe áll ma a legközelebb hozzá, ami a Note hierarchiarendszerében a harmadik szinten foglal helyet (kis jóakarattal alsó középtájon a létrán). Kétutas hangfal, 90dB feletti érzékenységgel. Félig monitor, félig álló hangfal, de kétségtelen állványos. Hogy klasszikust idézzek: félig disznó, félig ember, félig medve. És hát valljuk be hihetetlen módon nem a megjelenés lehetett a tervezésénél az elsődleges szempont, mert úgy néznek ki, mint valami szökevény Videoton hangfalak. A most kapható verziók funérai sokkal szebbek, de ez a régi...betőrő nem ezt fogja elvinni, na. Egyébként van benne valami mégis szép, talán az arányok, nem tudom. Én meg tudtam szeretni.

Tud szép is lenni valahogy. De tényleg.

A történethez az is hozzá tartozik, hogy jövőre tervezek nagyobb beruházást (tölcsér?) és úgy voltam ennek árnyékában elég lesz valami, amivel elleszek egy évet. Azt is tudtam, hogy olyan dinamikát és közvetlenséget, mint amit az Avantgarde-ok csinálnak úgysem kapok máshol. Szóval kicsit félszívvel álltam neki a történetnek. Legalább olyan jó legyen mint a Sonata és lehessen jobban terhelni.

Az installációt illetően először leraktam őket oda, ahol a Sonata-k álltak. Pár napig így hallgattam, nem is volt rossz kapásból, de éreztem, hogy mégsem az igazi. Kicsit kopogott, tele volt energiával és mégsem volt autorítása a hangnak. Pöttyet súlytalan volt a közepe is.

Aztán azt tettem, amit nagyon ritkán tesz az ember: elolvastam a kézikönyvének ide vonatkozó fejezetét és pontosan a szerint jártam el. Szinte teljesen rátoltam a falra (amennyire ezt nálam a hangelnyelők engedik). A basszus a helyett, hogy búgni kezdett volna ugyan erőteljesebb lett, de gyorsabb is és a középtartomány is megtestesedett. Ugyanakkor szemben a legtöbb hangfallal, amivel ilyesmit próbáltam itt nem zavarodott össze a hangkép, nem esett össze a színpadkép.  Talán ha egy-két centit előre húztam, ami kicsit levegősebbé tette a hangképet és beforgattam őket úgy, hogy pont rám nézzenek.

Aztán a hang...

Az első hónapban hetente írhattam volna ide más-más konklúziót: mennyire is jók számomra ezek a hangfalak? Akarva akaratlanul a tölcsérek bennem lévő hangi lenyomatához hasonlítottam őket. Ez hol elégedetlenséget szült (sebesség, dinamika), hol mélyen elgondolkodtam tud-e ilyen koherens, hosszan hallgatható lenni egy tölcsér. Aztán ennek a belső vívódásnak annyival vetettem véget, hogy hát 1 évig ez lesz, hallhatóan nem rossz, inkább élvezni kellene, mint elmezgetni.

Nem a szoba közepén áll

Úgyhogy hallgattam vele zenét. Sokat, sokszor. Tapasztaltabbak tudják, hogy ez már nagyon jó jel. Olyan se nagyon volt még, hogy mozi után kedvem támadt még zenét hallgatni. Ez pedig azért van, mert ez a hangfal borzasztó kellemes, sima hangzást ad (szerencsére a Model 5-el is szeretik egymást). Nem fárasztja  a fejet és ez nagyon fontos. Nincs felesleges tüzijáték.

Ami egy laikusnak rögtön feltűnne, hogy semmi kinézete ellenére döbbenetes mélyeket képes produkálni a hangfal. Szó szerint energizálja a szobát. Házimozira is tökéletes lenne. Ugyanakkor nem egy egytónusú masszára kell gondolni, a mennyiség mellé a minőség is jelen van. Mélyre tud annyit, mint egy nagyobb Quadral hangfal, csak éppen van hozzá felbontás is. Elég szürreális ilyesmi dobozokból ezt hallani. IKEA Expedit polcrendszer van körben a szobában, mindegyik tele könyvekkel, tehát viszonylag nagyok és van súlyuk is. Mégis mikor Ákos "Én leszek az éjfél" című nótáját raktam be  nagyobb hangerőn (lényegében valami régebbi szinti bal oldalán lévő két gomb (legmélyebb hang és egyel még mélyebb hang) türelmes nyomogatását prezentálja a szám) esküszön a jobb oldalon megkereste a helyét az egyik ilyen 4x4-es elem könyvekkel együtt némi szelíd reccsenés kíséretében.

Amit viszont én nagyon értékelek benne, az az a képessége, hogy minden lemezből zenét csinál. Nincs rossz lemez. Nem hisztizik. Egyszerűen ott van a ritmus, a tónus, a hajtás és közben mégis valahogy sosem aggresszív. Tényleg órákat lehet hallgatni.

Aztán ahogy hallgattam valahogy az jutott eszembe, hogy minden rendszerrel szemben azt az elvárást támasztom, hogy tudja mindazt (és lehetőleg még többett), mint amit az összes eddig ismert rendszer tudott. Mert ott vannak bennem a lenyomatok, hogy hogyan tudott már egyszer szólni egy lemez (van amelyiknek az analitikus, hadaró rendszer talált be, másiknak a a csöves, finom). Ez az elvárás persze hamar csalódáshoz vezet, mert szinte lehetlen teljesíteni. De most mégis...Ez egyik legerősebb bevésődéssel rendelkező rendszer tinédzserkorom Walkman/füles kombinációja volt. Általában valami Sony Walkman, Fontópia fülessel. Egyszerűen azért, mert tinédzser voltam és emócionálisan ilyenkor a legnyitottabb mindenki. (Egyébként meg csak a vicc kedvéért pár jellemzője egy ilyen "rendszernek": akkumulátoros hajtás, analóg forrás, szélessávú hangszóró, nulla teremakusztikai probléma...na mindegy). A lényeg, hogy elővéve a régi-régi lemezeket egyszer csak visszaköszöntek ezek a távoli érzések. A hifi előtti zenei lenyomatok íze. És ilyen még nem volt. Hogy egy PUF lemez egy hifi rendszeren teljesen válallhatóan szólaljon meg és mellé még az is megmaradjon, amiről nekem ez a zene annó szólt. De megtaláltam a Quad/Moby kombinációt és az Ear féle csöves erőstő + AZ3+Péterfy Bori kombót is. 

De megtaláltam azt is, amit előtte kevéssé, volt, hogy 2 hétig, csak komolyzenét hallgattam. Ez is új.

Innen jön a jóság

Az Audio Note-ot itt-ott kritika éri nézetei határozottsága, árazása, stb.. végett. Én magam is tudatosan úgy közelítettem a márkához, hogy csak "kívülállóként" ismerkedem vele, hiszen figyelni kell rá, nehogy "beszíppantson" - így a netes hifi társadalom.  Aztán így pár hónap után úgy érzem magam, mint a Júdea Népe Front (nem összekeverni a Júdei Népfornttal!). Csalárd imperialista Audio Note! Ránézésre is túl drága, biztos valahogy csal is a hanggal, színez és hazudik. Mondjon le 2 napon belül! Mert hát mit is kaptunk mi tőle? Bármelyik lemezt meghallgathatjuk vele és élmény lesz, az igaz. És nem is visít, azt is be kell látni. Teljes értékű hang, na jó, azt ne vitassuk. Valahogy a zene is átjön, nem csak a hangok és sokféleképpen tud megszólalni, mondjuk ahogy a lemez. 

Összefoglalva az E/Sp nem egy nyertes helyzetből indult nálam és heteken át kerestem a fogást rajta. Aztán az lett az érzésem, hogy egyszerűbb lenne csak végre zenét hallgatni és ebben tökéletes partnerre találtam. Végül mi mást is akarunk még egy hifi rendszertől? Nagyon át kell gondolnom innen hova tovább, mert úgy érzem könnyű elrontani azt, ami most itt összeállt. Innen az óvatos, megfontolt menet következik, mert ez már igen nagyon jól van így.