ZMF (Atticus majd Verité Open)

 Ez egy rövidebb bejegyzés lesz azt hiszem..inkább csak olyan naplószerűen.

Szóval ZMF. Lehetne hosszan és inspiráltan írni erről az idehaza talán kevéssé ismert manufaktúráról. Pici amerikai cég, alapítója Zach hangszerkészítőnek készült, aztán valahogy nekiállt Fostex füleseket átalakítani (T50RP). Első termékei "Ori", "Vibro" effajta tuningok voltak. Leginkább fa házat kaptak a gyári fülesek. Alapul a hangszerkészítés során nyert tapasztalatok szolgáltak. Végül kinőtte magát a dolog és melléktevékenységből cég lett, tuning fülesek mellé pedig szép lassan beérkeztek a saját fejlesztések mind. Érdekes, hogy míg a Fostex-ek planár fülesek, addig az összes "eredeti" ZMF hagyományos dinamikus típus.

A márkát körbelengi a head-fi.org-on egyfajta rajongás. A legmagasabb polcra teszik a termékeit. A többi referencia füleshez képest visszatérő vélemény, hogy az analitikus hangzás helyett a "zeneiséget", egyfajta melegebb hangzást céloz meg miközben a technikalításokban sem marad le. A bejegyzéseket olvasgatva időnként amolyan szent grál érzésem volt.

Úgyhogy elhatároztam, hogy ha már kezdem komolyan gondolni a fülesezést, akkor érdemes lenne ezt kipróbálni.

Megint csak a Headphone Company-nál kötöttem ki, ahonnan a Polaris és a Campfire is hozzám került. Szokatlan mértékletességről tettem tanút, mikor a legolcsóbb típust, az Atticus-t rendeltem meg. Egyébként hamarabb mint az előző bejegyzésben szereplő Grado HEMP-et. Itt még azon a trip-en voltam, hogy mindenképpen legyen zárt a fülhallgató.

Na most az idő távlatában biztos néhány részletet kihagyok, de röviden összefoglalva egy szenvedés volt míg hozzám került a füles. A weboldalon az szerepelt raktáron van. Kiderült ez azt jelenti már úton van a konténer. Aztán megjött a konténer, de abban nem volt a fülesem. Akkor a következőben. Hetek teltek el, teljesen pozitív módon a cég felajánlott valami pici Astell and Kern bluetooth erősítőt kiengesztelésként ajándékba. Ezt mellékelték is rögtön a fülhallgatómhoz, de ugyanezzel a mozdulattal ki is vették a dobozból a hozzá járó kábelt. (Azt most nem részletezem, hogy úgy kellett összeszedetnem a postán a csomagot). Újabb hét volt míg a kábelt is elért hozzám.

Így kell egy amúgy csodaszépen megépített és (csomagolt) termék vásárlási élményét lenullázni. Mire meg tudtam hallgatni a ZMF-et, addigra a Grado-t már két hete hallgattam, úgy hogy ott is egy hét késéssel indult a postázás. Sóhaj.

Amúgy íme, micsoda csomag!

Atomrakétaélesítőgombottartóbőrönd

Benne fülhallgatóval, kábel nélkül

Szóval két hét Grado után (amit kvázi poénból vettem) megjött az "igazi", a "nagyágyú". Ami a helyett, hogy szólt volna egy terepet tisztitó, ködöt hasító hatalmasat teljesen hidegen hagyott. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy egy nagyon minőségi dünnyögést produkált. Dinamika, sebesség, jelenlét érzet fasorban sem volt a Grado-hoz. A basszus ugyan mintha kerekebb és testesebb lett volna, de nem ment olyan mélyre, mint a Grado és nem is ütött akkorát. Na hát gondoltam ezt járatni kell bizony. Úgyhogy járattam. Sokszor úgy, hogy a Pathos egyik kimenetén a Grado lógott (azt hallgattam) a másikon  ZMF. Az meg csak úgy szólt magában. De hiába minden, nem bírt megnyílni. Az a hifi hang volt, ami sok mindent jól csinált de engem nem tudott megfogni egyáltalán. 10 percet ha bírtam, értelmetlen volt vele zenét hallgatni. Szépen szólt, de nem volt üzenete. Monduk imádtam a kámforfa illatát.

Leveleztem egyébként Zach-el, hogy ez miért lehet. Ő arra saccolt, hogy a Pathos 0 egész valahány ohmos kimenete nem ideális, a ZMF igazán csöves OTL-el érzi jól magát 8 és 300 Ohm közötti kimenő ellenállással. Hát oké...de nem volt kedvem füleserőstőt venni (most egy csövest). Ott volt a Pathos, ami szerintem nagyon-nagyon jó és úton volt az egyedi TMP Ant-om (ami szintén nem egy csöves OTL). Na, ezért fontos a szinergia ugye.

Némi tépelődés után úgy voltam ebből már nem lesz karika sehogysem.

Írtam a Headphone Company-nek, hogy ez nem talált. Meg is beszéltünk egy időpontot, amikor elutazom Heidelberg-be a Pathos-al együtt és szépen végighallgatok egy csomó fülest. Mezé, nagy Grado, Abyss...

Aztán megint lezárták a határokat, illetve két hét karantén lett volna az utazásból. Úgyhogy ez ugrott. Közben az Atticus visszautazott postán, szóval merre?

Tanulva az előzőekből és merítve a mértékletességgel ötvözött józan paraszti logikából megvettem a legnagyobb ZMF-et, a Verité Open-t.  A sínen közlekedő nehéztüzérség. Mert végignéztem az összes review-t, elolvastam az összes topic-ot és az jött ki belőle, hogy ez a legdinamikusabb, gyorsabb nyitottabb ZMF. Na akkor.

Családi ékszer is lehetne benne

Most már biztos az van benne.

Ja nem, füles ez is

Minden még egy szinttel feljebb, mint az Atticus-nál. A doboz, a megépítés...ez a darab selyemfából készült. Két szett fülpárna jár hozzá. Az "Universe perforated" és a "Verité". Ja, és közben vettem hozzá Forza Audio Noir Hybrid kábelt szintén nem egy HUF-ért.

Ebben nagyapám kaszaköve lesz, biztos vagyok benne

Vagy XLR csatlakozós füleskábel.

Na szóval minden adott volt a második eljövetelhez. És nem. Egyértelműen jobb volt az Atticus-nál és a (számomra) jó irányba indult el, de megállt félúton. Továbbra sem bírt kiszabadulni a zene fülesből, olyan érzésem volt, mintha egy pici szobát tettem volna a fejemre a maga akusztikájával. A Grado ehhez képest teljesen el tudott tűnni. Membrán - zene - agy. Itt meg volt még volt egy erős saját hang, visszaverődések, lecsengések. Tényleg nagyon próbáltam szeretni. Amúgy a Verité párna jött be, az alap Universe az nagyon nem. Az csinált egy távoli bummogós basszust kicsit nagyobb térrel, ami nem nagyobb tér volt igazából, hanem picit messzebről szóltak a membránok. A Verité pad-al a egész összeszedettebb, gyorsabb, tisztább lett. De még mindig nem eléggé. (Mármint az ötödébe kerülő HEMP-hez képest!)

Közben megjött a TMP erősítő is aminek van magasimpedanciás kimenete. Jobb volt vele, mint az alacsony impedanciás kimeneten (akár a Pathos-on, akár a TMP Ant-on), de nem fordult ki magából.

Megint azon kaptam magam, hogy a Pathos/Grado párost hallgatom a ZMF meg az Ant-al járatódik mellette.

Egy ideig gondoltam megtartom, vagy megtalálom a helyét. Volt, hogy az LG monitorom hajtotta abban a heti 1 órában, amikor bekapcsolom az XBox-om, de azért ez mégiscsak perverz. 

Aztán az utolsó szög a kosárban az volt, hogy a Verité pad valahogy szuperkönnyen leugrott a fülesről. Elég volt a párnánál megfogni és a kezemben maradt, lejött. Visszarakni viszont legalább 5 perces szenvedés.

Úgyhogy elengedtem. Meghírdettem a head-fi oldalán, 5 perc alatt vették meg. Persze, hogy buktam rajta. Meg megint csak tanultam. Nagyjából annyit, hogy a kb. egyik review-al sem értek egyet, sem a Grado-val kapcsolatban, sem a ZMF-el kapcsolatban.

Ami nem azt jelenti, hogy ne legyen mindaz igaz, amit ott állítanak. De hogy én nem azt hallom és úgy hallom, abban meg már bizonyos vagyok. 

 

Grado HEMP

A Grado talán a legvitatottabb fülhallgató gyártó. Nem kevesen nyíltan kritizálják úgy a megépítési minőségét, mind a hangminőségét vagy akár a technológia információk hiányát. Olvashatunk és láthatunk mérési eredményekkel alátámasztott beszámolókat arról, hogy ezeknek a fejhallgatóknak nincs szinte semmi értékelhető átvitelük 100Hz alatt, cserébe igen kellemetlen kiemelésekkel rendelkezik a magasabb reigszterekben.

Csak példának egy a szubjekívebb tesztek közül.

Lenne egy "párja" is ennek a videónak ami csak a GS2000e-ről szól, de az annyira lesujtó (a fülesre nézve), hogy csak a csatorna előfizetői nézhetik meg, nem publikus. Lehetne folytani a sort ilyen véleményekkel napestig, például ez itt, mely leleplezi a nagy titkot, hogy minden Grado fülesben ugyanaz a membrán van, csak párnák mások na meg az ár.

A másik oldalon ha felmegyünk a head-fi.org-ra a Grado topic-ba, az ebben a pillanatban 2902-ik oldallal talán a legaktívabb. Mintha Grado tulajdonosnak lenni egy közösségi élmény lenne. Még a fórum hangulata is más, mint a head-fi-n megszokott.

Aztán például ez, amire én személy szerint felkaptam a fejem.

Guttenberg érdekes egy figura, jó rég óta benne van a szkénában és lám, ő meg egyértelműen leteszi a voksát a márka mellett.

Most akkor mi van?

És ez az a pont, ahol a fórumok, tesztek, mások véleményei nem segítenek tovább. Ha és amennyiben érdekes a téma, csak a személyes tapasztalat marad. Nekem főleg Guttenberg videója alapján érdekes volt a téma. 

Ezzel nagyjából párhuzamosan felrobbant a Grado forum egy új limitált kiadás, a HEMP kapcsán. Technikailag két érdekes jellemzője van a kiadásnak. Egyrészt 38Ohm-os membrán, szemben az összes többi Grado-val, ami 32 (tehát valami új dolog van mögötte meghajtó szinten is), másrészt a visszatérés az ős Grado fülpárnához, a lapos "F"-hez. Ja, meg persze a kenderből sajtol "ház", ami valójában egy hibrid, meg a párna alatt egy juharfa "gyűrű" is van.

A fülpárnák témaköre egyébként egyáltalán nem marginális, nagyon erősen befolyásolja bármilyen fülhallgató hangját. Az "F" párna nagyon vékony, szinte ráülteti a membránt a fülre. Az "L" és "G" párnák pedig egyre messzebb viszik azt. Személyes tapasztalatom, hogy minden Grado azzal a párnával szól a legjobban, amit a gyárban hozzá párosítanak. Cserélgettem később én is őket (mindent mindenhova fel lehet tenni), de nem volt jó. Ezt a munkát megcsinálják helyettünk a gyárban.

Na szóval HEMP. Limitált kiadás, még poén is van benne. USA-ban 420 dollár az ára, ami a fűfogyasztást jelző rendőrségi kód. A gyártó szerint drágábbnak kellene picivel lennie, de a vicc kedvéért...

Kicsit keresgéltem a neten, majd megrendeltem innen. Reigsztrációval egyből 10% kedvezmény, ingyenes posta, rövid postázási határidő. Utóbbi nem egészen stimmelt, mert csak a visszaigazolást jelző e-mail-ben tudtam meg, hogy éppen egy hét szabira ment a cég, de majd jövő héttől feldolgozzák ami addig beesik. Hát oké. Nem feltétlen fair dolog, tekintve hogy netes rendelés esetén ár és szállítási határidő a két legfontosabb paraméter mikor döntünk.

Ettől független mégis már egy nappal a jelzett idő előtt postázták a csomagot, ami 3 nap alatt el is ért hozzám probléma nélkül.

Szeretném itt kiemelni (és majd a következő posztban részletesebben is kiderül miért), hogy ezt a fülest csak amolyan tapasztalatgyűjtésnek rendeltem. Nem olyan vészesen drága és nagyon kíváncsi voltam a Grado-ra. Ehhez képest lett nagy döbbennés, hogy ezek bizony nagyon jók.

Ez egy olyan füles, aminek úgyanúgy megvan a maga szettje a technikalítások terén (felbontás, sávszélek, térleképzés, stb..), le is írható ezzel, csak éppen a lényeg marad ki. Mondhatnánk, hogy nyílt a hangja és hogy dinamikus és ez is igaz. De leginkább egyszerűen csak annyit mondanék ha jellemezni akarnám, hogy kiénekli a lelkét. Lehet itt-ott suta, megbicsaklik a hangja, de olyan lelkesedéssel (vagy éppen depesszióval, zenétől függően), hogy tulajdonképpen más nem számít. Szokták páran így jellemezni a "high-end"-et.

Példának okért elvittem egy szűkkörű céges "partira" a fülest. A rendszer a telefonom volt (TIDAL), a Dragonfly Cobalt meg a HEMP. Totálisan nem audiofil emberek próbálták ki. Hát...fotózni, videózni lehetett volna az arcokat. Ahogy a semmiből váratlan megérinti az embert a zene és csak ül maga elé nézve.

Ez egyik szám amit spanyol származású kollégám kért magának ez volt.

Egészen addig ült az elégedett mosoly az arcán, amíg Pavarotti be nem lépett. Ott jött egy "azt a k..." nézés, ülő helyben vezénylés majd a teljes befele fordulás azzal a tekintettel, hogy most valami történik itt velem és ez fontos. Ilyen. Nem tudom jobban leírni.

Van mélye? Van. Nem is kevés. Szúr a magas? Nem. Van tere? De még mekkora! Dinamikus? Nagyon! Hogy mindez pont számít-e és ebből lesz az egész, vagy éppen tök mindegy, nem is érdekel. De nulla hiányom van vele ilyen téren. 

Hogy egy kicsit visszaesssünk a technikai tények mezejére az is igaz a Grado-ra, hogy borzasztó érzékeny. A Pathos erősítő teljesen csendes a 100dB/mW érzékenységű Campfire-el, a Grado elvileg 99dB/mW és hallani egy pici hangerőfüggetlen alapzajt. Szóval maradjunk annyiban, hogy nagyon érzékeny.

Aztán nagyjából egy hét után újra győzött a kíváncsiság, rendeltem egy négypólusú XLR csatit és átkötöttem szimmetrikusra. Hiszen a gyári csatlakozójával csak a fele Pathos erősítőt használtam. 

Itt kell hozzátennem, hogy erre a 38Ohm-ra, ami a Grado a Pathos erősítő nagyjából 9W-ot tud leadni. Ez olyan, mintha egy átlagos hangfalat sok száz watt-al hajtanék. Ezt már nem is tudom lehet-e egyszerűen tartaléknak hívni, kicsit szerény megfogalmazása annak, ami itt rendelkezésre áll.

Divatos a Grado fülesekre azt is mondani, hogy bármi meghajtja őket (igaz) és éppen ezért felesleges túlkomplikálni az elekrinonikát, amit elékötünk. (Értsd, nem skálázódik jól). Én nem így hallom, ráadásul nem is értem hogyan lehetne ez így. Az én tapasztalatom éppen az, amit logikusnak is találok. Ha fogok egy nagy érzékenységű szélessávú membránt és azt rárakom a fülemre, akkor mindent hallani fogok. Szerintem pont ez a helyzet, ami a legkritikusabb a felmenő elektronikákat, kompenenseket illetően.

A szimmetrikus hajtástól egyébként valóban nem a technikai paraméterek változtak jelentősen (ellentétben a Campfire-nél, ahol a basszus kontrollján sokat és hallhatóan segít), hanem az alapkaratker lett még vegytisztább. Ennyi. Hogy ez fontos-e? Szerintem a lényeg. Bár talán dinamikában volt azért előrelépés, ha nagyon elemezgetni akarnám.

Össze fognak lógni a tapasztalások. Ez a bejegyzés a következővel, mert nagyjából párhuzamosan történtek dolgok és azok egymáshoz képest történő megélése is fontos. Szóval lesz még szó erről a fülesről.

Zárónak ide annyi, hogy poénból vettem a HEMP-et, aminek az lett a vége, hogy hetekig mást sem hallgattam. Az egész hifis "pályafutásom" egyik legjobb vétele lett.

Pathos InPol Ear

Pathos...sok mindent lehetne róla írni, hiszen a cég múltja 1994-re nyúlik vissza. Nem benfenntesként nekem két dolog maradt meg kívül nézve a cégről. 

Az első a design. Le sem lehet tagadni, hogy olasz cégről van szó. Fa, fém, üveg, ívek és helyenként merész színek. Jellemzően nem "doboz hangerőgombbal" formavilág. Kétségtelen megosztó is tud lenni, cserébe a szoba túloldaláról is felismerhető a "brand". 

A másik az "InPol" technológia, ami tulajdonképpen a cég megalapításához vezetett. Szabadalmaztatott kapcsolásról van szó. Még sok-sok éve kutattam utána mikor magam is építettem áramköröket. Az alapelv egy tekerccsel terhelt MosFet-es kimeneti fokozat amit egy triódás kapcsolás hajt. Az apróbb részletek homályban maradtak számomra, pedig sokszor pont azok rejtik a legfontosabb információkat. Érdekes ez a diyaudio beszélgetés, ahol maga Nelson Pass is beszál a találgatásba. Mondjuk úgy nincsen hasraesve attól amiket a Pathos megoszt a technológiáról. Udvariasan ugyan, de azért megkérdőjelezi az elgondolás újszerűségét (és az annak szánt előnyöket). Ouch...

Első nekiindulásnak egy Trafomatic Head 2 erősítőn gondolkodtam, amiből pont meg is tudtam volna egyet hallgatni, de a demó napjára úgy begerjedt, hogy nem lehetett bekapcsolni. Vegyük ezt egy jelnek gondoltam...A következő jelölt pont a már említett Pass Labs füleserősítője volt a HPA-1. Még a Rethm kapcsán ismerem a hazai forgalmazót (Soundmania). Újra nem kellett csalódnom, volt raktáron meghallgatható darab. Le is egyeztettük az időpontot egy hallgatózásra. Azért annyi tippet még kaptam, hogy nézzek rá a nagy Pathos füleserősítőre addig, mert azt is meg lehet hallgatni a Pass mellett. Ez a készülék egyáltalán nem volt a radaromon. Jó ideje nem követtem a céget miket fejleszt, fogalmam se volt róla, hogy ilyen komoly készülékkel vannak a ringben. Neten se sok mindent találni róla, talán csak ezt az egy videót. Szeretik. Persze ennyiért szeressék is. Sőt, ahogy mondani szokták a minimum, hogy a kávét is lefőzi. Olasz létére remélhetőleg abból is jót.

Fogtam hát a Cascade-ot, lementem Pestre és a megbeszéltek szerint előre melegítve várt a két füles erősítő. Mindkét erősítő nagyon jó. Egy számmal azonban ott helyben találtam egy számomra fontos különbséget, ami el is döntötte a kérdést. Nem véletlen szoktam ráhallgatásokkor berakni ezt a számot.

Egyrészt borzasztóan emócionális, erős előadás másrészt ha csak egy picit is hajlamos a rendszer az élességre, üvegességre az bizony itt előjön. Akár a hallgathatatlanság szintjére is el tud jutni a szám - általában félvezetős cucokkal. A Pass egy nagyon vékony vonalat járt. Nem lett agresszív a hangja, de végig ott volt a levegőben, hogy "na, mindjárt túl sok lesz...". Nem lett, de vonalon volt. A Pathos meg ezt az egész kérdést félretette. Energiák a hangok helyett, miközben felbontásban ugyanott volt, ha nem előrébb, mint a Pass. Félreértés ne essék, ha nem lett volna ott a Pathos megveszem a Pass-t, mert tényleg jó volt. Megépítése meg mint egy tanké, örök élet meg egy nap. De ott volt a Pathos úgyhogy azt vettem meg helyette. Ouch...

Illetve ez így nem igaz, mert előtte hazahoztam egy hétvégére, hogy saját rendszerben is meg tudjam hallgatni, mielőtt döntök. Így kell ennek működnie! Egyébként itthon is odaragasztott a fotelhez, hozta a hangot amiért elhoztam.

Na de mit lehet erről a "cuccról" elmondani? A külsőségeknél kezdve...nekem már majdnem sok. Sőt, képeken látva határozottan sok volt. 

Arra az esetre, ha elfelejtenénk melyik gyártó termékét látjuk...

Pathos feliratból kirakott hűtőborda? Komolyan? Minden jó érzése műszaki beállítottságú ember egy lépésben levonja a következtetést, hogy itt se a hangra ment a pénz. (Mint azt fejlebb olvashattuk, ezt arra korrigálnám, hogy nem csak a hangra). Ugyanakkor "élőben", használva meg valahogy megszerettem. Fene se érti. Amit külön imádok rajta az a kis piros kijelző. Nem a mai világból van és pont ezért. Kicsit olyan stúdiós, 80-as évek életérzés, főleg a fa házzal együtt. 

Ja, meg a távirányító. Lehet kommentelni van-e ettől puritánabb. Konkrétan egy felirat sincs rajta, cserébe olyan masszív, hogy ölni lehet vele. Meg azért mégiscsak szép.

Amúgy meg egy teljesen A osztályban működő füleserősítő. Ezt nem csak hallani, érezni is. Nagyjából egy óra zenélés után minden meleg, még a hangerőpoti is langyos. A hosszabb este után az amúgy nem kicsi, 4 pólusos xlr fülescsatlakazó is langyos. Meg is kérdeztem a Pathos-t ez így biztos jó-e. Az. Akkor oké. Hozzá 32 Ohmra lead 10 W-ot. Minden létező fejhallgatót elhajt. 1 Ohm alatti kimenő ellenállás, 100dB körüli jel/zaj arány és teljes teljesítmény mellett 0.11%-os torzítás. Ha valakit számok érdekelnek, akkor ezek nem rossz számok. Füleskimenetből van két szimmetrikus és egy 6/3-as jack. Használhatóak egyszerre is, csak figyelni kell, hogy más az erősítése a szimmetrikus kimenetnek, mint az asszimetrikusnak. 

Mindezek felett egy teljes értékű előfok is, négy asszimetrikus és egy szimmetrikus bemenettel. Még fáziskapcsoló is található a hátlapon, ami csak az előfok fázisát kapcsolja a füleserősítőét nem. Ez az apróság nekem meglepően jól jött, mivel az Audiopax végfok fázisfordító. Oda érdemes ezért egy fordítást berakni, a füles fele meg ugye nem. Sőt, még a kis piros kijelző nyugalmi fényereje is programozható. Noice...

Bekapcsolást követően egy a kijelző egy "P" betűt ír ki, ezzel tudatva, hogy épp a csövek előfűtése zajlik, "Pillanat". Manapság ez alap gondolnánk, de nem. Elég horror hallani, hogy nem egy nagy Abyss füles szállt el a ViVa füleserősítőjétől, mert semmiféle védelem, késleltetés nincs benne. (17:20-tól).

Csövekkel még nem kísérleteztem, a gyári van benne. Majd cserélek, ha kedvem lesz. De nincs. És ezzel nagyjából el is mondtam mindent a hangjáról. Nem azt állítom, hogy nincs saját hangja, mert van. De nagyon finoman adagolja csak az ízesítést, leginkább félreáll az útból. Mondjuk azt is érezni, hogy jó nagy nyugalommal ácsorog. Sose zavarodik össze a hang, tartalékok nyílván vég nélkül...Van ez az angol kifejezés, hogy "sins of omission", azaz az "elhagyások" bűne. Amit nem csinál (elfed) a készülék. A párja a "sins of comission". Mit tesz hozzá, ami nincs ott? A Pathos olyan cucc, aminek nem nagyon van elsőből és a másodikból és csak annyi, hogy picit folyékonyítja a zenét. De olyan határon, hogy azon tűnödöm nem az van-e, hogy ez az igazság. Szóval ilyen nagyon picit. Mint látni fogjuk később (másik bejeygyzésben) ettől még létezik a szinergia kérdése és pont ezért nincs abszolút megoldás. Bár a Pathos nagyon-nagyon közel áll hozzá, már ami a füleserősítőzést jelenti.

Előfokként a renszerbe követve azért az van, hogy van amiben a Towshend jobb. Még nyugodtabb és simább, de közben nem veszt a dinamikából. Cserébe a Pathos (előfokként) több részletet mutat meg és kicsit "gyorsabb" hang. Nem rossz, de ha ott van mellette a Townshend, akkor előfoknak meg azt választanám. (Nyílván ez az én rendszereim keretein belül értendő.)

Sasszeműeknek megint elrejtettem a következő bejegyzés tárgyát a képen

Ajánlást ilyen értékű rétegcucchoz írni kicsit pikírt. Ilyen szinten (ha csak nem nyúl nagyon félre az ember) rossz hangot nem kap. Csak a személyes preferenciák, elképzelések számítanak. Aki ennyiért vesz ilyesmit úgy is hallgatózik előtte. Nekem bejött! 

Campfire Audio Cascade

 Ha nyár akkor fejhallgatózás? Vagy jelen esetben már fülhallgatózás...

A meleg megérkeztével ismét előkerültek a Polaris-ok. Sőt, még további "füldugaszokat" is rendeltem hozzájuk. Valami fórumon futottam bele, hogy ezekkel a legjobbak. Nekem viszont ugyanazt csinálták, mint a Final típusok, túl sok basszust.

Maradt az eddigi kedvenc. De hát egy IEM nagyon "fülfüggő". Kinek hogy passzol.

Ugyanakkor azt vettem észre nem volt kedvem mindig valamit a fülembe gyömöszölni. Elővettem az M50-et, amit mostanában már inkább nem én használok. Hát...nevetséges volt a Polaris után. Plusz hámlik a fejpárna (megint, egyszer már cseréltem), kezdik megadni maguk a fülpárnák is. Kértem árat egy felújításra még tavaly. Hozzáteszek pár ezer Ft-ot és veszek újat, nem éri meg. Pedig funkcionálisan tökéletes, kár hogy ennyire megviseli az idő foga. Na de ott tartottunk, hogy a Polaris után nem volt alternatíva az Audio Technica. Véznán, távolról, ködösen szólt a Campfire cucchoz képest.

Irány a head-fi, olvasgassunk kicsit. Hamar meglehetősen elveszve éreztem magam. Mikor 10+ éve még aktívabb voltam a fejhallgatókat illetően alapvetően volt a Beyerdynamic, AKG, Sennheiser triumvirátus. Meg a különc Grado és az elérhetetlen Stax. Nagyjából ennyi. A Sennheiser-t a 600-assal szerzett élményeimmel kapcsolatosan örökre kizártam a lehetőségek közül, legalább ennyivel könnyebb. Viszont cserébe úgy tűnt, hogy nagyjából mindenki és még a mindenkinek az unokatesója is több száz/ezer eurós fejhallgatók gyártásába kezdett az elmúlt 10 évben. Mondhatni felrobbant a fejhallgatózás piaca, vagy ahogy manapság hívják a "személyi sztereó". Csak úgy gyorsba, ami eszembe jut: Hifiman, Abyss, RAD-0, Kennerton, ZMF, Meze, Audeze, Final, MrSpeakers, HEDD...plusz beszállt az üzeltbe a Focal. Sony, Denon szintén jelen van nagyobb modelekkel. Meg persze a régiek ugyanúgy. Közel követhetetlen...

Úgyhogy fel kellett állítani valami egyszerű kritériumrendszert. Legyen zárt, ez fontos, hogy a lehető legtöbb helyzetben tudjam használni. Legyen hordozható azért valamilyen formában. Legyen képes az Audioqest Cobalt is meghajtani. Na meg persze ne legyen olyan gyalázatos a Polarishoz képest, mint az M50. Olyan iszonyat drágát sem akartam. Fogalmam sem volt végül fogom-e használni és mennyit. A Polaris is csak nyáron kerül elő, akkor sem minden nap. 

Nettúrás indul, hetekig csak olvasgattam, próbáltam belőni irányokat. Végül visszajutottam a kályhához ahonnan indultam, azaz a Campfire-hez.

Cascade

Először is minden formai kritériumnak megfelelt. Zárt, könnyen hajtható, kis táskájában cipelhető...a hangjával kapcsolatban pedig nagyjából 3 fix pontot szűrtem le a különféle tesztekből, fórumokból. 

- Sok basszusa van. Van akinek túl sok. Ez mondjuk a Polaris-ról is el lehet mondani, az sem szégyenlős. Nekem az bejött, van esély, hogy itt sem fog akkor zavarni. 

- Járatni kell. A gyártótól kezdve minden tulajdonos, aki nem csak 5 percre tesztelte nem győzi eléggé hangsúlyozni. Be kell járatni.

- Szórakoztató hangja van, másképp mondva élvezet vele zenét hallgatni.

Sok ponton a Polaris-ra ismertem, ugyanaz a cég, gondoltam jó lesz ez. Kipróbálni itthon úgysem tudom, nem leszek okosabb, csak ha megveszem.

Pont ugyanonnan vettem, ahonnan a Polaris-t. A vásárlást követő kommunikáció most sem volt erőssége a cégnek, de hibátlanul megjött az árú.

A füles maga nekem nagyon tetszik. Plusz semmi műanyag nincs rajta. Utálom mikor amúgy értékes füleseken pont a forgó/állítható részeket műanyaggal oldják meg. Kódolva van, hogy el fog törni. Itt minden fém, aluminium és bőr. Minden. Erre mondják, hogy úgy van megépítve, mint egy tank. Kis hordtáskát is kapunk hozzá.

Ezen felül a kábel cserélhető. Sennheiser csatlakozóval van ellátva a fülhallgató oldalon, de szerencsére a komolyabb, 800-as szériában használt típussal. További érdekesség, hogy a párna mágnesesen kapcsolódik a fejhallhatóhoz, szó szerint egy mozdulat levenni és visszarakni.

Ez azért is jó, mert rendeltem egyből alternatív fülpárnát is hozzá, ami a báránybőr helyett egy lazább szerkezetű, szövet borítású darab. 

Aztán vannak még itt szűrők. 4 fajta egyből. Különféle anyagvastagsággal készültek. Kis füzetecske segít eligazodni köztük. A leírás szerint a basszust lehet vele szabályozni. Érdekes, hogy mennyi helyen tévesen azt írják a magas/közép tartományt befolyásolja. Pedig nem. 

Hatásáról majd később, ide csak annyit talán, hogy az egész termék nagyon átgondolt, szerethető. Két dolog nem tökéletes. Az egyik pont ez a "szűrőzés". Tényleg az van, hogy érdemes cserélgetni a fülpárnákat (másra jó a bőr és másra a szövet), valóban egy mozdulat az egész. Viszont minden cserénél kieshetnek a kis szövet szűrők, hiszen a párna tartja a helyén őket. Lehet keresgélni ha leesik.

A másik a fejpánt alakja. UFO, na. Nagyon eláll a fülek fölött. Nekem eszembe jutott, hogy lehet azért, hogy baseball sapka viselése mellett is oké legyen a design. Elég laza arc a tervező, Ken Ball...ki tudja.

A Cascade a Campfire egyetlen fejhallgatója, a fő irány továbbra is az IEM. Nagyjából 3 évig lett simogatva, hangolva míg termék lett belőle. Az én verzióm már tiszta fekete, eredetileg a CA logó nem volt feketítve. Meg úgy hallom most van egy újabb átdolgozás. 4 helyett két szűrőt jár csak és más a felületkezelési (feketítési) eljárás. Szóval leginkább kozmetika. Időnként nincs fent a Campfire oldalán, ennek az az oka, hogy ki szoktak fogyni belőle.

Ja, megépítéshez még. Ez nem egy nagy fejhallgató. Éppen nagyobb, mint egy fülre tehető darab. Nekem nincs nagy fülem, kényelmesen elfér a párnában, de van akinek ezzel problémája volt. Készült is ezért XL-es fülpárna is (csak bőrből, szövetből nem). Zárt fejhallgatóhoz képest maga a "ház" kifejezetten vékony. Ennek ellenére egész széles teret tud visszaadni.

Első benyomások

Mikor májusban megvettem a Cascade-okat, nem volt más amire ráköthettem volna, mint a Cobalt. A Polaris-ból kiindulva gondoltam lesz itt most csimm-bumm, földindulás, miegyébb. Ehhez képest egy annyira ványadt, elfáradt hang fogadott, hogy 20 perc után teljes értetlenséggel feladtam a próbálkozást. Mi a fene? Ennyire nem lehet félrelőni ennyi véleménynek. Nem szoktam ilyet csinálni, de feltettem a telefont a töltőjére és hagytam hadd menjem a Tidal, járjon a füles. Mármint ilyen bejáratást nem szoktam csinálni, jön az magától, ahogy használom a cuccot. Hát most nem volt kedvem használni.

Pár óra múlva este ráhallgattam. Az ellentéte mindannak, amit előtte hallottam. Leszedte a fejem. Mintha egy légkalapácsot hallgattam volna. Régi, 80-as évek vékony hangzású poplemezeivel kb. még oké volt, de bármi modernebb, eleve basszus súlyosabb felvétel egy gyilok volt. Próbaképp beraktam Massive Attack-től valamit...viccesen eltúlozottnak se mondtam volna, egyszerűen ízléstelen sok volt az amúgy egytúnusú basszus. Újra eltűnődtem, most azon, hogy hogyan gondolhatja bárki a világon, hogy ez a fülhallgató termék lehet. 

Szerda volt a nap,  mikor megjött a postán a füles, az első napot így zártam. Csütörtök este megint ráhallgattam, játszottam a szűrőkkel, lényegileg nem változott semmi. De régebbi lemezeket elkezdtem vele hallgatni. Doors az volt, tudom. Az első nem rossz élmény. Aztán pénteken csak felhívtam a kereskedést, hogy a 14 nap visszaküldési garancia ugye külföldre is igaz. Mert ez nagyon nem jön be. Megnyugtató választ kaptam. Sőt, telefononos konzultációt is felajánlottak, hogy segítsenek kiválasztani mi legyen helyette. Ettől megnyugdtam kicsit, de aznap már úgysem tudtam volna feladni a csomagot, megbeszéltük, hogy hétvégén még járatom azért picit.

Egész péntek este ment a füles, szombat délelőtt nagy részét...a gyártó 150 óra bejáratást ír. Az rengeteg idő. Még ezzel sem kerültem a közelébe sem.

De valami történt mégis. Szombat este kiültem a teraszra a kis rendszeremmel és jó volt. Nagyon. Megjött a "fun-factor". Még mindig nagyon prezenszes volt a mélytartomány, de nem zavart annyira. Meg kerültem is a basszus-nehéz számokat. Ami feltűnt, hogy a magasai sosem bántanak. Soha. Ott volt minden, sőt, meglepően sok részlet, felbontás, de nem lett kifilézve egyetlen felvétel sem. Elkezdett folyni a zene, lett ritmus, emelkedés. Hmmm...

Mire hétfő lett nem akartam visszaküldeni. Úgy gondoltam nem ez lesz a végállomás, de esélyt akartam adni neki, éreztem benne a potenciált. 

Hosszabb távon

Májusban került hozzám a Cascade, de még most sem vagyok benne biztos, hogy teljesen bejáratódott. Ki tudja...Ami kialakult, hogy zenére a bőrpárna kell, film/game az meg a szövet. Utóbbi nem olyan meleg (mármint szó szerint) és kicsit teresebben szól. A bőr fülpárna viszont kell a magic-hez. Lineárisabban, semlegesebben szól a szövetpárnával, de nincs annyi sodrása, súlya, drámája és öröme a hangnak vele.

Szűrőt nem használok végül. Nyitotabb a hang nelküle. Sőt, egyetlen mod-ot is végrehajtottam. A bőrpárnán leszedtem a gyári szűrőt. Ezt maga Ken javasolta próbára a head-fi fórumon. Vissza lehetne tenni egyébként, nem végleges átalakítás. Tovább nyílt a hangja tőle.

A jobb oldali szövet párnán még fenti a gyári szűrő

A másik tapasztalat, hogy a Cascade nagyon jól skálázódik. Azaz érdemes jobb cuccokat elékötni. Érzékenysége okán elvan a Cobalt-al is (sőt, az LG monitorom füleskimenete is rendesen meg tudja hajtani), de egész mást mutat komolyabb rendszerben. 

Nyílván érdekelt, hogy mit csinál, ha a Cobalt helyett az Aqua a forrás. Viszont sehogy nem tudtam rákötni a "nagy rendszerre", nem volt füleserősítőm.

Úgyhogy írtam a TMP-nek, hogy hadd próbáljak ki egy Ant-ot idehaza.

Hát az Aqua/TMP lánc egész más hangot mutatott, mint a Cobalt. Nagyon ottragadós élmény lett. Elgondolkodtatóan jó élmény. A TMP erősítőnek volt egy kis alapzaja a rendszeremben, ezért nem maradt rögtön örökre. Rendeltem egy lecsupaszított saját darabot. Ez a történet még folyamatban van.

Viszont úgy tűnt komolyabban is szerepet kaphat a jövőben a fülesezés. Egyrészt mert tetszik, másrészt mert a gyerkekek tindézserkorba lépésével lehet össze kell kötni a párom a műhelyét egy pár évre a zenehallgató szóbával az meg nem feltétlen kezdvez a hangfalazásnak. Ez is még kiderül...

Harmadrészt a fülhallgatózás sokkal rugalmasabb dolog mint a hangfalazás. 3 pár hangfalat tartani és használni egész más kihívás, mint 3 pár fülhallgatót. Sőt, (füles)erősítőből is könnyebb többet kihasználni. Ebbe a posztba most csak annyit, hogy így lett egy teljesen szimmetrikus (vagy mondhatjuk hídkapcsolású) felépítésű füleserősítőm is. Lesz róla külön poszt, megérdemli. Nagyon jól emlékeim vannak a saját kísérleteimmel kapcsolatban, ahol szimmetrikusan hajtottam fülhallgatót. Kíváncsi voltam mit tud még kijönni a Cascade-ból.

Ehhez persze kellett egy kábel is, ami lehetővé teszi a szimmetrikus hajtást (azaz nem háromeres). Itthonról szereztem be, rézkábel. Masszív, jó megépítés.

Az eredmény? Hidegen is jól szól ez a rendszer, de nagyjából fél óra melegedés után szinte eltűnik a fejhallgató a fejről. Csak a zene marad. Azért ezt elérni nagyon jó. Az örök prezenszes basszus is egyre fegyelmezetebb és természetesebb lesz, ahogy komolyabb elektronikák hajtják a Cascade-ot.

Itt viszont meg már felmerült a kérdés, hogy mi van, ha minderre az elektronikára nem egy alapvetően hordozható fülhallgatót kötök rá, hanem valami otthonra szánt komolyabbat. Úgyhogy mikor ezt a posztot írom még két fülhallgató van úton hozzám a postán. Ebbe a lyukba most beleestem pöttyet, ez berántott.

És azért ez alapvetően a Cascade érdeme. A vásárlásakor még azt se tudtam fogom-e használni, most meg minden napot fülesezéssel zárok. Ennyire jó.

Mindemellett zárószónak mégiscsak azt írnám, hogy hifistáknak, puristáknak és neutralistáknak nem ajánlom. Még talán azt is mondhatnánk nem hifi. Zenét hallgatni viszont iszonyat jó. Mindenféle zenét.

Épp a napokban került fel a youtube-ra egy 3 részes kis sorozat, ahol két nem audifil beállítottságú ember hallgat meg különféle high-end füleseket. Nagy Final D8000-es, Meze Emphyrian, Focal Utopia és valami csínyből kifolyólag idekeveredett a Cascade is. Itt az első rész. Érdemes nézni a reakciókat a Cascade-nál. A harmadik rész alatti kommentekben az is kiderül, hogy ha ár nem számít, akkor a Meze volt a kedvenc. De könnyen lehet mindkét delikvens vesz egy Cascade-ot. Valahol talán ez foglalja legjobban össze mit is csinál ez a füles. Bevállaltan fun-projekt. Dögös, pörgős, húzós, arcbavágós, ugyanakkor megfelelő körítéssel lenyűgözően könnyed, nagyvonalú és sima. Olyan hang, amit senkinek nem kell magyarázni, csak a hifistáknak.

"10 year challenge"

Valamikor az év során jött szembe ez a hullám, hogy "10 éves kíhívás", így szabad fordításban. Egyébként ez a kedvencem...

Aztán rájöttem, hogy ez a blog is pont 10 éves idén. Bár igazából ezen a helyen már feltámasztott. Előtte volt valahol máshol (ugyanezen a néven) az első pár bejegyzéssel, de ott  elhalt. Aztán itt meg megmaradt.

10 év...mondjuk 2009-ben még pont költözködés alatt voltunk, az első nem összegző bejegyzés 2010-es. Ez már abban a házban felállított "rendszerről" szól, amiben most lakunk. De akkor a tetőtér még csak beton volt, a nappali pedig akkor is és most is alkalmatlan (lenne) zenehallgatásra.

A 10 év alatt megírtam ide, ami nálam megfordult itt, legalábbis többnyire. Ami nagyon nem működött, arról meg inkább nem írtam. Útkeresés van épp elég itt, nem hiányzik még az is, ami nálam valamiért egyáltalán nem működött. Nagy felismerésre se jutottam, csak általánosságok. Minden számít, mindent hallani. Az jelútban lévő anyagminőségéket, a rezgéscsillapítást, nyílván azt, hogy mennyire jól van megépítve/megtervezve egy adott készülék. Szoftverek is. Akusztika, install...ezek nagyon elöl vannak. Visszatérő tapasztalat, hogy a DSP zenegyilkos dolog. Ilyesmik.

A rendszer további fejlesztését illetően a 230V-os táplálás csiszolgatása még előttem áll. Jelenleg Lapp-Ölfex kábelek vannak Bals csatalkozókkal mindenhol, az elosztó pedig egy Kontaset típus. Még az Avantgarde-okkal együtt kerültek a rendszerbe.

Került már a rendszerbe az évek során szinte mindenféle szűrő, leválasztótrafó magyar és neves küldföldi gyártóktól vegyesen, de eddig egyik sem volt elég jó hozzá, hogy maradjon is. Még egy-két kísérlet van a célkereszetben, aztán lehet hagyom a dolgot. Ha nem kell ide, hát nem kell.

A tápkábelek kérdése is izgalmas, ugyanakkor itt nagyon megbossszulja magát a sok komponensből megépített rendszer. Sok kábel kell hozzá. Majd. A tápkábel lesz talán az egyik utolsó lépés.

Addig még gondolkodom a digitális rész feljesztésén. Szeretnék I2S kapcsolattal bemenni a DAC-ba, ha már egyszer tud ilyet. Erre (jelenlegi ismereteim szerint) három módon lenne:

- A még nem kapható Aqua LinQ segítségével.
- Egy Pink Faun végpont segítségével, amibe a DAC-hoz passzoló I2S kártyát tetetek.
- Vagy megnézem, hogyan tudnám a mostani Luxor PC-ben belesuvakolni a Pink Faun I2S kártyáját

Az első két opció sajnos sok pénzbe kerül a harmadik meg nem tudom működik-e. Majd szép lassan a végére járok.

Aztán szívesen gyűjtenék tapasztalatot az audió hálózatokba tervezett switch-ekkel kapcsolatban is. A digitális frontot azért nagyon sokáig lehet finomítani.

Tervezem aztán még az install folytatását is. Egyszer el szeretném pakolni középről az elektronikákat (leszámítva a monoblokkokat). Ehhez is kell sajnos pénz a kábelezés miatt.

Ugyanakkor ez mind-mind alapvetően a kíváncsiság szűlte lépés (lesz). Ha csak a zene élvezete felől nézzük a kérdést, azaz hogy a most nálam lévő hanggal elégedett vagyok-e, akkor meg nem is kellenek. Már a Rethm-el is úgy voltam, hogy el tudnék vele bármeddig élni, a "Son" viszont emelt még egyet a szinten. A legjobb hangfalam, ami eddig volt (beleértve az Avantgarde-ot is) és sikerült a helyét is megtalálni. Nem is hiszem, hogy kell ettől jobb hangfal. De ugyanezt gondolom az Audiopax végfokokról, az előfokról, a Townshend kábelezésről vagy az Aqua DAC-ról. Ezek mind számomra már megfelelő minőségű komponensek, amik még szeretik is egymást.

Mindezek mellett a 2020-as év - ahogy most látom - hifi szempontjából sokkal lassabb lesz, mint mondjuk az idei. Egész egyszerűen másra fog kelleni a pénz nagy valószínűséggel.

Úgy általában véve is azt érzem, hogy még maximum 4-5 évig tudom ezt a rendszert alakítani, aztán anyagi határaimhoz érek. Ez azt jelenti, hogy egyetlen komponens cseréje is a jövedelmi szintemhez képest aránytalan nagy kiadás lenne. Mondjuk ha le akarnám cserélni a Model 88-at az M50-re. "Soha ne mondd, hogy soha", tartja a mondás, de ha azt mondom nagyon valószínűtlen, hogy ez megtörténik, akkor biztos nem túlzok. A jobbra-balra lépkedést meg inkább hanyagolnám, az csak egy pénzvesztő. Meg borulhat a szinergia és a végén lehet mindent cserélni.

Szóval 10 év után most így. Az eredeti célom igazából többször is elértem, bár ha teljesen őszinte akarok lenni a legkompromisszummentesebb hang számomra a mostani.

Nagyon szerettem a teljes Quad rendszert (hangtömegében volt csak korlátos). A kávzi Note rendszert a Shigaraki CD játszóval (illeszkedő előfok hiányában gyönyörű, de kicsit mégis komótos hanggal). Az Avantgarde rendszerem miután rugókra kerültek a hangfalak. A feleségem még most is visszasírja a tölcsérek látványát és azt az érzést, amit nagy hangerőn tudtak csinálni. Meg hát egészen friss emlék a Rethm a Townshend cuccokkal. Az a hangfal egy igazi óriásölő.

Zárószó sincs, maximum szünetjel. A 2014-eshez hasonló lassú évre számítok.

Forráscsere 6 - AudioLinux

Legutóbb a Luxor PC/Roon+HQPlayer kombinációnál tartottam, ez év januárjában.

Operációs rendszer mindehhez egy standard Ubuntu Studio. Alapvetően szükségem volt egy Desktop-al rendelkező operációs rendszerre, mivel nem volt kedvem megvenni a HQPlayer "embedded" verzióját. (Amihez nem kell grafikus interfész). Igazából az egész felépítés valahol a HQPlayer köré épült. Szóval ez ketyegett pár héttel ez előttig. Egyébként problémamentesen. Az Ubuntu összevárta a frissítéseket kétheti ciklusra. Ha volt kedvem akkor újraindítottam, ha nem, az se zavarta. Működésbeli gikszer/akadás nem volt semmi.

Időnként (mondjuk negyedévente) rutinszerűen rápróbáltam a csupasz Roon-ra (HQPlayer nélkül), de mindig megállapítottam, hogy valahogy túl darabos, durva a HQPlayer-hez képest.

Aztán jött a "Son" meg az új hangfallal járó ismerkedés. Meg nagyjából ekkor a Roon 1.7-es verziója is. Először a Roon saját fórumán olvastam, hogy javult az 1.7-es verzióval a Roon hangja. Már ha a core és a végpont egy gépen van (mint nálam). Szemfülesebbek rá is mutattak a változtatások listájában egy adatgyűjtésre (bufferelésre) vonatkozó sorra. Mármint hogy azon dolgoztak egy sort. Meg hogy talán attól.

Ezzel párhuzamosan a "Son" meg annyira végtelen simán szólt a felsőbb regiszterekben, hogy az már túl sima volt. Nem gondoltam, hogy fogok ilyet digitális forrásból hallani, de ilyen is van. Hozzá kell tenni, hogy a rendszer ekkor még a hosszú falon volt a 90 fokos forgatás előtt. Azaz több és kevésbé kontrollban tartott basszus párosult egy nagyon légies magassal. Kicsit több harapás (is) kellett volna a hangba. Emlékeim szerint meg a Roon magában kicsit durvább, egyenesebb bár sajnos szétesettebb is mint, mint a HQPlayer.

Azért egy próbát megér alapon (két kattintás kb.) rápróbáltam megint a Roon-ra magában (itt már 1.7-es verzióval) és számomra is döbbenetes módon csak előnyét hallottam a változásnak. Jobban karcolt, húsosabb volt a hang, élőbb és nem volt szétesve. A HQPlayer ezzel szemben finomabb volt, cizelláltabb és simább, viszont a csupasz Roon-hoz képest kicsit művibb.

Kapcsolgattam egy ideig, de teljesen egyértelmű volt most (és ebben a rendszerben) a sima Roon előnye számomra. Úgyhogy maradt.

Aztán ment tovább az install, átforgattam a szobát, megint rápróbáltam hogy úgy jobb-e HQPlayer-el, továbbra sem. Azért igen csodálkoztam, mert annó nagyon megnyerte nálam a csatát a HQPlayer. Megvan a licenc-em is rá, szóval igazából választási kényszer sincs. De egész egyszerűen nem kellett már a rendszerbe.

The King is dead...long live the Queen!

Na ezt a tény még ült egy darabig, aztán szép lassan rájöttem, hogy ha nem kell HQPlayer, akkor viszont el lehet hagyni a grafikus interfészt. Ennek van egyrészt szoftveres előnye. Jóval kevesebb szoftveres lenyomata van egy olyan rendszernek, ami nem futtat semmilyen grafikus környezetet. Másrészt hardveresen is jó dolog, mert nem kell egy HDMI kábelt odahúzni a géphez, billentyűzet/egér összeköttetést biztosítani és hát a komplett monitor elpakolható. Tisztább install.

Úgyhogy elkezdtem kutakodni milyen oprendszer legyen az Ubuntu utódja. Microsoft termék ez úttal is kizárva, OS X-et végképp nem állok neki felvarázsolni nem támogatott hardverre. Maradt valamelyik Linux disztribúció. Ha már, akkor már alapon kifejezetten audio célokra optimált kiadásokat néztem végig. A teljesen ingyenesektől a drágábbakig van minden.

Én végül az AudioLinux mellett kötöttem ki. Kellően célreszabottnak tűnt - nem véletlen kerül ennek egy verziója a Pink Faun audió számítógépekre. Teljesítette azt az elvárásom, hogy támogatottan fusson rajta a Roon és legyen "headless", azaz monitort nem igénylő verziója. Cserébe nem ingyenes, de nem is kell belehallni az árába. Plusz kapunk támogatást is a telepítéshez.

Úgyhogy egy kellemes szombat délután belevágtam, gondoltam egy minimális Linux-ot feldobni egy image-ról nem nagy cucc. Ubuntu is hogy felugrott Roon-al és HQPlayer-el együtt. Este már belehallgathatok hoz-e valamit.

Tévedtem.

Van amikor az univerzum titkos erői egyszerűen nem akarják, hogy valami sikerüljön. Ilyenkor vagy összekuporodunk a szőnyegen magazatpózban és várjuk, hogy elmúljon az együttállás, vagy küzdünk. Egy ideig még reménykedünk, hogy csak egy-két bukkanó volt, aztán belátjuk, hogy ezúttal - ha végig akarunk menni az úton - minden lépésnél kapunk valami kis ajándékot. Nem először volt ez így, ismerem jól az esélytelenségnek ezt az érézését. Mikor mennie kellene a dolgoknak, de nem. És nem és nem. (Annó a 2000-es évek elején elég sokat bűvöltem Linux-okat). Viszont a szőnyegen kuporgáshoz én türelmetlen alkat vagyok, úgyhogy küzdöttem...

Az első jel az volt, hogy a vásárlást követően nem történt semmi. Mivel az oldalon nincs letöltési link (és valahogy védeni kell a szellemi tulajdont), logikus volt, hogy kapok egy vásárlást megerősítő levelet linkkel együtt. De nem jött semmi. Nem akartam rögtön piccsogni, vártam egy szerény 3 órát aztán csak rákérdeztem, hogy ilyenkor vásárlás után minek kellenetörténnie.

Csodálkozó válasz, hogy dehát ment 10 percen belül a levél instrukciókkal és linkkel...azért itt van még egyszer. Tényleg jött egyébként, csak a google mail berakta spam-nak és én nem láttam. Na innen indult és csak jött és jött. Csak mert még eleven bennem az emlék amúgy listaszerűen:

- a letöltési linken két image fájl volt. Egy 210-re végződő és egy 211-re. Meg egy HSA fájl, amivel a letöltés helyességét lehet ellenőrizni. Mint kiderült a 210-el nem kell fogalkozni régi, a HSA fájl pedig egyik verzióhoz sem tartozott, ezért úgy tűnt mindig hibásan töltök le. (Első levélváltás).
- A telepítéshez megadott terminál parancs (kitömörítés + image másolás) nagyjából 3 óra alatt futott le, mert biteknként másolt (nem volt megadva a parancsnak másolási blokk nagyság). Kétszer szakítottam meg, mert azt hittem lefagyott a másolási folyamat. Újabb levelezés-  de jó az! - kivártam. Elkészült a telepítésre alkalmas pendrive, de lefagy a telepítés.
- Gondoltam mégis csak lehet hiba egy ilyen több órás másolási folyamatban, átálltam  a már bevállt Echer-re, amivel megbízhatóan és gyorsan lehet image-t írni. Az bezzeg megcsinálta 20 perc alatt. De a telepítés továbbra is lefagy.
- Megint levelezés, kikapcsoltam-e a secure módot a BIOS-ban. Nem. (Másik féltucat beállítást sikerült megcsinálni probléma nélkül). Fél óra kutakodás a neten mire rájövök hogy kell. Alapból nem kikapcsolható, biztonsági kulcsokat kell törölni a BIOS-ból hozzá. (Extra megnyugtató, hogy 3x kérdez rá, ezt biztos és tényleg törölni akarom?)
- Újabb BIOS varázslások, újabb kudarcok mire véletlen rávezetjük egymást, hogy miért 8GB-os pendrive-al próbálkozom. Legalább 16GB, de inkább 32 kell. Egy 2.7GB-os image fájlhoz. Merthogy arra csomagolja ki a teljes rendszer magát először. Szuper, tényleg ott van az oldalon is ez az infó, (sok minden más mellett). Este 9-kor Tesco-ba be, 32GB-os pendrive megvesz.
- Gondoltam akkor na, ez volt a baj, majd most az eredeti terminál paranccsal, szépen mindent a leírás szerint. 2 óra várakozás után 11-kor aludni térek, reggelre majd megírja a pendrive-ot.
- Cserébe reggel egy hibaüzenet vár, miszerint kitömörítési hiba miatt nem futott végig a folyamat.
- Megint Etcher, megírja 20 perc alatt. Telepítés és fent van!
- De kér jelszót az első belépésnél, az mi? Ja itt van az oldalon: audiolinux0. Kár, hogy a terminál nem mutatja a jelszót amit beírunk és a magyar billentyűzeten az "ő" betű a nulla és nem a nulla. De ezzel csak 5 percet vesztettem el. (Most. Évekkel korábban sokkal többet).
- Bent vagyok a menürendszerben, fut az AudioLinux! Ki is írja, ha először vagyunk itt telepítsük a szükséges szolgáltatásokat, mert alapból semmi nem fut. Menüből lehet egyszerűen választani, kérem szépen a Roon-t. Hibára fut a telepítő, de miért?
- A rendszer által alapból telepített Roon tükörszerverek listájában az ausztrál az alap, ott meg valamiért hibás csomagok vannak fent. Megszerkesztem a fájlt, élővé teszem a magyar tükröket, feltelepül, fut a Roon!
- De nem látja a Back-Up-ot a NAS-on. Igazából nem látja samba-n a NAS-t. Adok fix IP címet a AudioLinux-nak, megmutatom neki a NAS-t IP-címmel, úgy megy. De nem szép.
- Rájövök a routerem kell megadni elsődleges DNS szervernek egy konfigurációs fájlban, úgy megy. Tudom lokálisan Linux alá csatolni a NAS-t, a Roon meg arra mutat.

És...azt hiszem ennyi. Nem tudom mi lehetett volna még. Mondjuk selejtes a pendrive amit a Tesco-ban veszek, de nem teljesen, csak valami furmányos módon, hogy ne rögtön jöjjek rá. Az végülis nem volt. Így kb. nettó 6-7 órám ment el a dologra.

Na de miután kikacagta magát rajtam az univerzum már minden rendben ment. Helyreállt a korábbi könyvtár és atomstabil a rendszer.

No és a hangminőség? Szerintem úgy nagyjából minden jobb lett. Nehéz itt teljesen biztosra menni, mert jó egy nap szünettel tudtam ráhallgatni a rendszerre. Nem létezett az Ubuntu és az AudioLinux egyszerre.  De így két hét után is azt gondolom alapvetően életszerűbb, lazább lett a megszólalás. Meg kevesebb a kábel és teljesen el tudtam pakolni a mointort meg a billentyűt.

Szóval végeredményben jóság ez, meg jó hogy van. A telepítés meg elvileg egy pofonegyszerű dolog, csak nekem nem így jött ki a lépés. A támogatás egyébként végig gyors volt, éreztem hogy együtt gondolkozik (és időnként csodálkozik) velem a rendszer megalkotója.

Úgyhogy ennyi. Leginkább amolyan naplószerűen: ez most a szoftveres megoldás a rendszeremben.

Wolf von Langa "Son"

Megszeretni...

Bár nagyon nem emeltem ki itt a blogon, de a "Son" története még idén München-ben kezdődött. Az Air-Tight szobákban volt "Son", mindkettőben.

Ez volt a "nagyobb" szoba

Meg a kisebb

Második képen az Air-Tight CEO-ja is látható. Meg az is milyen picik tulajdonképpen ezek a hangfalak. A legfelső emeleten volt mindkét szoba a Kondo és Thomas Mayer rendszerek közelében. A szobába benézve nem volt túl lenyűgöző az amúgy is kissé megalomán müncheni kiállítás életérzésben a rendszer (főleg a pont a hangfal méretei okán), de az Air-Tight-ot mindenképpen meg akartam hallgatni. A Wolf von Langa-ról még csak nem is hallottam eddig. És nekem akkor ott egy kiállításon eljött az álleesős érzés. Hogy itt valami nagyon jó. Laza, életvidám, nyitott, de kellően lehengerlő hang. Mindez egy viszonylag pici szobában ami adott egyfajta intimítást a megszólalásnak. Meg úgy el tudtam képzelni, hogy mondjuk ezt otthon is lehet hallgatni.

Ellentétben mondjuk ezzel. Mondjuk ha palotában laknék végül is lehet...

Ráadásul mindkét szobában (eltérő méretük ellenére) nagyjából ugyanazt a hangot hallottam. Ez is bíztató a hangfal szobába integrálhatóságát illetően. Az is van, hogy bizonyos dolgokat elektronikák rontanak el vagy csinálnak jól és megint másokat a hangfalak. Persze a kettő össze tud veszni (elektronika és hangfal) és akkor mehet a nyomozás, de nekem itt egyértelműen a hangfal vitte el a műsort. Ezt a fajta nyitott, gyors, levegős, sima megszólalást...ehhez nagyon jó hangfal is kell.

Nem azt mondom, hogy a hang amit abban a két szobában hallottam az abszolút etalon mindenkinek. De hogy engem ez a prezentáció fogott meg a legjobban az összes rendszer közül, az számomra tény.

Fel is lelkesedtem, hogy egyszer szerzek egy ilyet. Majd. A "majd" főleg az által lett hangsúlyosabb, hogy megkutakodtam az árát. Nem teljesen lehetetlen az új ára, de azért rendesen neki kell futni. Impulzus vásárlás nem lesz, hogy úgy mondjam.

De mit is tudtam meg erről a számomra ismeretlen márkáról és típusról a borsos árán kívül?

A cég maga német. Mondjuk ezt így adja a neve, "Wolf von Langa".  Hogy is mondjam, valóban van egy történelmi csengése. Aztán az is hamar világossá válik, hogy ez egy pici manufaktúra amely sosem szégyellt kísérletezni és nagyjából mindenféle technikához hozzányúl. Épít tölcsért, szélessávú hangszórót, használ szalagsugárzót, szóval mindent amit jónak talál.

Aktuális kínálat

Ami viszont mégiscsak krédója a cégnek az az elektromágnesek használata. A "Son" esetében ez csak a mélyközép hangszóró, a nagyobb típusoknál az összes hangszóró ilyen felépítésű.

Az elektromágnesek (más néven gerjesztett hangszórók) használata egy nagyon régi dolog. A legelső hangfalak mind ilyenekkel készültek, mivel a ritkaföldfémek az 1920-as években...ritkák voltak. Lett előbb az AlNiCo majd a Neodium mágnesek és ezek az állandó mágnesek végül teljesen kiszorították az otthoni felhasználásból (mint például a hangszórók) az elektromágneseket. Ennek is - mint a legtöbb mindennek az iparban -  a költség volt az oka. Az elektomágnesek a lengőtekercsen kívül egy még egy második tekercset is igényelnek amely nem csinál természetesen semmit egy külső tápegység nélkül, ami tulajdonképpen a gerjesztést adja.

Szóval drágább megoldás, de technikailag van előnye is. Elektromágnesekkel nagyobb mágneses térerő érhető el, mint az állandó mágnesekkel. A "Son" használati útmutatójában szerepel is, hogy felmágnesezhető mechanikus órával vigyázzuk a közvetlen közelében. A másik előny, hogy a tápegységet meg lehet úgy építeni, hogy állandó áramot biztosítson a lengőtekercs mozgása mellett is. Azaz folyamatosan állandó mágneses térben mozog a hangszóró, független attól, hogy a mozgótekercs mozog. Ezt semmilyen állandó mágnessel nem lehet megoldani. Előnye a nagyobb linearítás, kisebb torzítás, jobb impulzus válasz. Ráadásul így a hangszoró is kevésbé beszél vissza az erősítő kimenetére.

Ez így nagyon jól is hangzik, de biztos tele van apró buktatókkal a megvalósítás, mert még a nagyon drága kategóriában is csak kevesen használják. Például a Focal az utópia sorozatának mélysugárzóinál (amelyek nevében az EM jelzés szerepel).

Kicsit visszatérve a "Son"-ra...ez a modell egy 30cm-es papírmembrános elekromágneses hangszórót kapott.

Állítólag a legköltségesebb hangszórója a cégnek ami a "Son"-ban van, mivel sokkal magasabb fekvenciákra kell működnie, mint a csak szubnak használt testvérei. 2KHz körül kezd el váltani egy másodrendű keresztváltóval. Azért ezt az infót egy ideig én is ízlelgettem, hiszen arról beszélünk, hogy 30cm-es papírmembrán csinálja ezt.

A képen is jól látható módon a hangszóró része egy 1cm vastag alumínium lap is, ami így leváltja az általában használt hangszórókosarat. Merthogy masszívabb, stabilabb, mint az öntvény kosarak.

A furcsaságok sora azonban még nem ért véget, rögtön a hangfal hátulján folytatódik.

Membrán hátul is

Ugyanis nem csak elöl, de hátul is van egy 30cm-es membrán. Igaz, ez csak passzív membrán. Mindez becsomagolva egy 20mm vastagságú HDF-ből készült dobozba. Belső csillapítása asszitnemtrikusan elhelyezett merevítőkből és minimális elnyelő anayból áll. Az egészre kerül ey masszív lakkréteg és kész is az alja a hangfalnak. Ez a pici méregzsák kb. 40 kg.

A magassugárzó szintén egy speciálisan megerősítet AMT darab, amit a Mundorf szállít. Ez egy 6 fokban hátrafele döntött plexi állványkában ül. A plexi lapot mágnesek tartják a dobozon. Pontosabban a hangfal dobozában csücsülnek elrejtve mágnesek, a plexi talapzatába pedig 2 fém pogácsa van illesztve. A képeken is láthatóan nyitott konstrukció, ami a Heil magasaknál azért ritkább.

Végeredményben ez a hangfal egyfajta dipol (is), hiszen a mélyközépben is dolgozik előre-hátra, a magasa pedig teljesen nyitott.

Az egész csomag tápegységestűl így néz ki.

Megszerezni...

Az én történetem ezzel a hangfallal München után úgy folytatódott, hogy sehogy, ugye az ára miatt. Csekkoltam a hifishark-ot, de nagyon ritkán (kvázi sosincs) használt eladó. És nem is voltam benne biztos, hogy szerettem volna használtat egyáltalán. El is voltam jól a Rethm-el, úgy voltam vele kell egy hosszútávú cél is. Ha egyáltalán.

Végül egy hobbitárssal október környékén szóbakerült egy beszélgetésben megint a hangfal (nyílván ő sem hallott még róla). Még aznap jött tőle egy sms, hogy éppen frissiben felkerült egy pár a használtpiacra. Ráadásul annyira nem is lehetetlen áron. És nem is annyira messze. A kísértés.

Beszéltem a gyártóval, ismerte a darabot, egy volt viszonteladójának a demodarabja. Konkrétan ez a példány volt tesztelve a német Stereoplay-ben. Megfelel az aktuális verziónak, azaz annak amit München-ben hallottam. Aztán beszéltem az eladóval, kicsit még sikerült is alkudnom és mivel az audio iparban dolgozik még papírt is kapok a vásárlásról garanciával. Ilyenkor jön az a menetrendszerű gondolat, hogy ilyen alkalom csak nagysokára lesz, ha egyáltalán. A hírdetés feladását követő 3-ik napon véglegesítettük a vételt.

A következő lépés a hangfal hazaszállítása volt. 1000km. Oda. Meg vissza is. Egy nap oda, egy vissza. Szerencsére Köln mellé kellett mennem, szóval nagyjából autópálya végig. A sávtartót meg az adaptív tempomat végleg a szívembe zártam, ilyen hosszú utaknál óriási könnyedség.

Az eladónál az állapoton és a működésen kívül semmit nem tudtam ellenőrizni. Mármint érdemben ráhallgatni. TV mellé volt installálva egy csengő-bongó nappaliba egy Benchmark erősíővel, laptop-al. Borzasztó vékonyan és sehogyse szólt. Hát ha így demózta, nem csoda, hogy nem tudott eladni belőle...

Szerencsére elfért minden kényelmesen az autóban (én is) probléma nélkül megjártam az utat oda-vissza.

Megismerni...

Itthon felállítva aztán nagyon nem úgy szóltak a hangfalak mint az eladónál. Iszonyat kis méregzsák módjára pakolták a basszust. 25Hz-es alsó átvitelt írnak hozzá és érzésre nem is vicceltek. Indult a szokásos install "játék". Mennyire messze legyenek a hangfalak a hátsó faltól, bázistávolság...ami feltűnt, hogy a magas igazából mindenhogy jó. Sima, gyors. Közben meg nem is hívja fel magára a figyelmet. Csak úgy jó. A ki-be forgatásra sem annyira érzékeny, majdnem mindegy neki. Amivel érdemes volt játszani, hogy kívül vagy belül legyenek a magasak. A plexi tartók a két hangfal között szabadon cserélgethetők ami a magassugárzó asszimetrikus elhelyezése miatt kiadja ezt a hangolási lehetőséget.

Sőt eilvileg azzal is lehet játszani, hogy hova tesszük a magast. Gyári ajánlás szerint 13cm-re kell rakni az előlaptól, de pár mm-t előrehozva kicsit attack-osabb hangot lehet kapni. Tényleg mintha így lenne.

De ami sehogysem állt össze, az a mélytartomány. Illetve...nagyon magas hangerőn jó volt érdekes módon, mert valahogy minden enegriává kezdett válni és brutálisan jó lett. De ki akar mindig koncerthangerőn zenét hallgatni? Volt egy (mélyebb)frekvencia tartomány, ahol túl aktív volt a hang. Ütött, csapatott. És mindez a nagyon nyugodt magassal együtt egy kissé fejreállt világ.

Minél kijebb húztam a hangfalat annál tisztább lett az énekhang (ahogy illik), de erősödött a csapkodás a nevezett frekvencián. Hátrébb tolva a hangfalat szelidült a mély, de nem volt olyan tiszta a közép. Nem minden zenén volt ez probléma, voltak szép pillanatok így is, a potenciál ott volt, de azért a célállomás még messze volt. Nagyjából ezzel a pozícióval tudtam ekkor a legjobb hangot/kompromisszumot megcsinálni.

A piros csík a padlón a Rethm helyét mutatja, annak ott volt a frontja. De aztán volt előrébb és hátrébb is, összébb és széljelebb a "Son". De igazán véglegesen jó sehogyse volt.

És közben végig úgy éreztem, hogy ha picit ennek is tudnám állítani a mélyét meg lenne mentve a helyzet. De hát nem lehet...illetve...és ekkor ugrott be, hogy mivel számítógépről hallgatok zenét akár a Roon-al, akár a HQPlayer-el tudok DSP funkciót használni.

Először is mértem egyet és hamar kiderül igazából összesen két frekvencián van gondom. 64Hz és 108Hz. Először gyorsan Roon-ban tettem be két lapos kis 3dB-es szűrőt és bizony-bizony el is tűnt a bosszantó ütés a hangból.

Na de ettől tuti lehet profibban is csinálni. Nem először futottam neki a dolognak, szóval nem nulláról indultam. A magamfajta amatőrnek inkább az a probléma, hogy teljesen ellentétes dolgokat bír találni a neten. Mármint hogy mit is kellene csinálni.

Magyarul van ez a cikk. Próbáltam kiindulni abból amit itt olvastam, de az ellenkezőjét is megtaláltam annk, ami itt van (16 szürő a teljes frekvenciatartományban). Egy francia fórumon találtam egy 6 lépéses "hogyan csináljuk szobakorrekció" szálat, ami közelebb állt hozzám. Az első négy lépés arról szólt hogyan tegyük rendbe a szobát akusztikailag és hogyan installáljunk a rendszert. Csak az utolsó kettő foglalkozott a DSP-vel. Ökölszabályként: csak 300Hz alatt, kiemelni tilos és ha lehet 3dB-nél többet ne avatkozzunk be. Hosszan taglalta azt is, hogy miért nem szabad 300Hz alatt a rephase-hez hasonló fáziskorrekciót alkalmazni. Keresgéltem most egy fél órát a fórumot, de sajna nem találtam, hogy idelinkeljem, csak a jegyzeteim maradtak meg. Szakmai fórum volt, nekem teljesen hiteles.

Úgyhogy csináltam REW-el saját impulzus válasz fájlt (wav formátumba) a fenti elvek szerint, amit meg jól beraktam a HQPlayer konvolúciós beállításaihoz. Még jobb volt.

De azért tudtam én, hogy igazából nem értek ehhez és ezért nem szégyeltem még fizetős szolgáltatást sem igénybe venni. Van ez a szimpatikus kis (megint csak francia) cég, hogy "home audio fidelity".

A lényeg, hogy mi megcsináljuk a méréseket a cég meg elkészíti nekünk a korrekciós állományokat. Sok tapasztalattal meg profi szoftveres háttérrel, tehát mindennel, ami nekem nincs. Külön érdekesség, hogy lehet rendelni olyan speciális korrekciós fájlt is, ami csökkenti a hangfalak "keresztbebeszélését". (Angolul: crosstalk reduction).

Az elgondolás szerint alapvetően hibás a sztereó hangvisszaadás esetén, hogy a visszajátszásnál a bal fülünkkel is halljuk a jobb oldalt és fordítva. A szoftveres megoldás ezért - figyelembe véve a hangfalak távolságát egymástól, a hallgató pozíciótól illetve a fülünk távolságát és fejünk méretét (ezt mind meg kell adni!) - kivonja a némi időkésleltetéssel a bal csatornából a jobb csatorna jelét és fordítva. Nem tudom egyszerűbben leírni, a linket oldalon tök jó kis videó van róla. Létezik ilyen hardveres megoldásban is hegyni pénzért. BACCH-SP.

Kíváncsi várva az eredményt nekiáálltam és megcsináltam az előírt méréseket. 9 mérést készítettem, nagyjából egy fél méteres kört leképezve minden irányban a hallgatói pozícióhoz képest.

Maga a szolgáltatás nagyon flottul ment. Gyors kommunikáció és munka, ahogy azt kell. 24 órán belül megvoltak a fájlok ráadásul az árban benne volt, hogy ha valamit kicsit másképpen szeretnénk, akkor van mód változtatásra.

A szűrők telepítése is könnyen ment (ez úttal is HQPlayer-ben), de most a matrix/pipeline funkció használatával. Mindkét oldalnak két szűrő is jutott.

Ráhallgatva az eredményre azt tapasztaltam, hogy kicsit kiforgatja a rendszert a sarkaiból. A legfurább a magastartomány lett, ami így képes lett itt-ott tolakodóvá válni. A mély meg kicsit már túlságosan jólnevelt. A non-crosstalk verzió viszont meglepően érdekes volt! Mintha egy zenebuborékba ültem volna. Sima sztereó felvételek esetén is plasztikusabb, domborúbb lett az előadás. Szellős színpadkép, az énekes tényleg mintha a kitejedést, valós testet kapott volna, mintha a szobában állt volna. Csak ugye összességében nem teszett itt-ott a megszólalás.

Úgyhogy készült még két verzió. Egy amilyek lefele kicsit "emelkedett", azaz picit több volt a basszustartományban, de ugyanúgy a teljes frekvenciasávot optimálta, meg egy másik, ami csak 300Hz alatt csinálta a dolgát.

Pár hétig elvoltam ezekkel, leginkább az a verzió tetszett, ahol csak a mélytartomány volt kezelve. Aztán előbb mégiscsak kisesett a non-crosstalk verzió, mert idővel múlt a varázs és picit zavaró kezdett lenni. Mintha néha bizonyos hangok ellenfázisban szólnának, volt hogy szinte komplett hangszerek tűntek el (szubjektíve) e miatt. Szóval érdekes, de inkább ne.

A másik, tiszta 300Hz alatti optimalizációval meg két dolog volt.

Az egyik koncepcionális probléma. A basszus módosításával ugyanis simán jöhet az, hogy újfent kicsit tenni-venni kell a hangfalat. De akkor meg már nem érvényesek a szűrők, újakat kellene csinálni megint. Ugyanígy nem változhat a hallgató pozíció helye sem.

A másik meg...elvileg minden rendben volt a hanggal, de közben mégsem. Valamiért érdektelen lett az egész prezentáció. Aztán lehet ám, hogy ezért...

Az a hosszú csik ott középen a digitális jelút. Érkezik először egy MQA fájl (oké, a legperverzebb helyzetet emeltem ki). Ezt az MQA dekóder kicsomagolja 24bit 96Khz-re. Ez után a Roon (mert itt épp abban volt a korrekció) felnyomja a bitmélységet 64bit-re, hogy ne vesszen információt a számításoknál. Alkalmaz -3dB kivezérlés csökkentést (digitális szűrők használata esetén erősen javasolt), végrehatja jelen esetben a 3 sávos ekvalizációt, visszateszi a HQPlayer elvi maximumát képező 32 bitre a mélységet, majd odaadja ezt a jelet a HQPlayer-nek. Ez innen fogja és visszateszi 24 bitre (mert az Aqua DAC maximálisan annyit kezel), elvégez egy 192KHz-re történő túlmintavételezést és egy ötödfokú digitális zajmodulációt. Hát na...a DAC-om meg alapból egy túlmintavételezés és digitális szűrő nélküli létrahálós megoldás ami lelkületben közelebb áll egy 47Lab megoldáshoz, mint a fentiekhez.

A végeredmény ebben a konkrét esetben pedig az lett, hogy a sima 16bit/44Khz-es verzió messze jobban szólt, mint az MQA-val és minden egyébbel megspékelt társa. Menet közben kiöntöttük a gyereket a fürdővízzel, ahogy mondani szokás.

De az igazság az volt, hogy akármennyire picit próbáltam DSP-vel belenyúlni a hangba az üzenet elveszett. Mindegy volt, hogy Roon-ba, HQPlayer-be és hány biten tettem vagy milyen óvatosan. Nem szólt rosszul egyáltalán a rendszer (sőt!), csak minek szól. Ez volt az érzésem. Egyébként sajnos ez minden DSP-vel megtámogatott rendszerre igaz, amit eddig hallottam (legutóbb Kii Three, Linn a "space" optimalizációjával, Tact/Lingdorf rendszerek, Meridian...). Enyém se lett kivétel.

Úgy éreztem ezt az utat is megfelelő mélységben körbejártam csak éppen megoldáshoz nem jutottam. Ami legfőképpen azért volt nagyon bosszantó, mert a potenciált végig lehetett hallani. Ott van a nagyság a rendszerben, csak elesik saját magában, leginkább az install miatt.

De ha már install, akkor lehet nagyobbat is váltani.

Legutóbb tavaly nyáron, még az Avantgarde-okkal fordítottam meg 90 fokkal a dolgokat, ebben a bejegyzésben látható is róla egy kép. 2002 óta a hosszú falon hallgatok a rendszert, előtte a röviden volt, de akkor még sehogysem állt a szoba berendezése. A tavalyi kísérlet is csak úgy tessék-lássék volt, ledobtam a hangfalakat az új pozíciba, de a szobában hagytam minden ahogy a rövid falas zenehallgatsára kialakítottam. Nem tetszett, nem is szőröztem vele.

Most viszont megint befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy meg kellene próbálni, de ez úttal rendesen. Nem csak a rendszert, de a szobát is átpakolni, optimalizálni. Hosszában csak többet lehet játszani a basszussal!

Első körben nagyjából 3 óra volt átrakni az alapvető dolgokat, de még 1-2 napra rá is alakítgattam a dolgon a meglévő akusztikai elemek felhasználásával.

Az egyik kritikus pont a hangfalak mögötti tér kialakítása lett. Leginkább azért, mert kezeletlenül hagyva nagyon kiabált a sima gipszkarton fal, de ha túlságosan "lecsuktam" - például a korábban a hosszú falon lévő elnyelőkkel, akkor meg bentragadt a hang, nem volt "szárnyalása". Több kísérlet után a nyerő kombináció ez lett...

Mármint ezt a kiindulási állapot. A szoba mindkét "csúcsos" oldalán hagyatékból megmaradt könyvek voltak a bútorok mögött egyenletesen "elterítve", hogy kicsit csillapítsanak (talán). Meg mert nem tudtam őket hova rakni. Könyvet ugye nem dobunk ki, mégha nem érdekel akkor sem. Először ezeket mind áthordtam az átellenes oldalra, ezzel teljesen kiürítve a teret.

Az eddig a hátsó falon álló 90x100cm-es elnyelőből kettő fektetve bekerült középre, jobbra-balra pedig a hosszúkás diffúzorok, tulajdonképpen a bútorok mögött takarásban. Elég sokat pakolásztam, hallható hogy ott vannak, vagy nem. Nélkülük kevésébé homogén a mélytartomány, a fekvő helyzetben lévő elnyelő meg az énekhangon segít. Ha állítva van (akár a később még látható diffúzor mögött), az már sok, kiveszi a levegőt.

A szintén korábbról megmaradt közetgyapot "zsákokból" került egy-egy a fekvő diffúzorok mögé. Maradt még 6db ilyen zsák, azok a szélekre, a sarkokba kerültek, oldalanként 3 db.

Itt pedig már a diffúzorok is a helyükön, ez egy pillantás így a kulisszák mögé, az egészből nem nagyon látszik semmi.

Amin még (megint csak és ismét!) dolgozni kellett az a tetőtér. Le kellett zárni a hallgató pozíció felett a csúcsot, amit a maradék két nagyobb elnyelővel oldottam meg. Első próbaként mind a négyet feltettem, de az megint csak sok volt, elvette a levegőt a hangból.

Az eddigi "hátsó" falat pedig visszarendeztem olyanra, amilyen volt.

Leszámítva, hogy az íroasztalom elkerült a radiátor elől, hogy több hely legyen a hangfalnak és ne ácsorogjon a nagy vízszintes lapjával az elsődleges refleksziós ponton. Cserébe viszont az eddig tetőtérben használt kazettás diffúzorokat mintha pont ideszabták volna.

A végeredmény pedig ez lett...

Ez egy szinte közeltéri hallgatásnak megfelelő installáció, a hallgatói pozíció a hangfalaktól 2.2m-re van. Szerencsére a "Son" gyári ajánlás szerint is megfelelően egyben szól már 2 métertől és így is hallom én is. A másik ami látszik - és ami miatt végül is az egész pakolászás történt - hogy közel 2 méter van a hangfalak mögött. (Illetve attól függ hol mérjük, van ahol jóval több). Eredménye, hogy egyáltalán nem kell DSP-t használni a mélytartományhoz (sem).

Ami nem jellemző általában közeltéri hallgatásra felállított rendszerekre, hogy itt ugyan viszonylag közelről hallgatom a rendszert, de mégis nagy térben szól a meglehetősen nagy membránfelület.

A hallgatói pozíció mögött közel 5 méter van még. Viszont egyrészt itt jó a basszus, másrészt nagyon szeretem ezt a fajta "beleülök" a zenébe érzést. Fordítva megközelítve, nekem furák a szoba távoli pontjáról felém kiabáló rendszerek. Lehetne messze hátul is hallgatni a rendszert (ott megint jó a basszus), de nekem úgy nem tetszik.

A képeken még az is látszik, hogy jelenleg nincsenek a rugókon a hangfalak. Még mindig nem tudtam eldönteni kellenek-e alá, most éppen a nélkül hallgatom őket.

Viszont nagyrészt megvan a hang, amit kerestem. Nyitott, gyors, dinamikus, szellős és van jó ritumusa. Meg azért így sem mélyszegény azt is be kell ismerni. Nem az a felfele húzó analitkus hang. A magas tud néha szinte már túl szelíd lenni, cserébe tényleg nem lehet egy rossz hangot kiszedni belőle. Kórusműveket hallgatni ennek okán például tiszta élvezet. Mindegy hányan és hogyan adják ki magukból ami éppen bennük van.

De amit a legjobban szeretek ebben a felállásban, az az, hogy mindezt valahogy úgy csinálja, hogy nem kéri a hangerőt. Lehet neki tolni, nem zavarodik össze, de nem kell neki. Kisebb hangerőn is megmarad a súly, a ritmus, a részletek, az apró finomságok pedig talán még hallhatóbbak is maradnak. Nem tudom ez-e az install vége, a Rethm-öt 9 hónap után sikerült berakni abba a pozícióba, ahol teljesen megjött. Most itt tartok és nagyon élvezem. Amolyan zenei kukabúvár rendszer, bármit kedvem van rajta hallgatni és abszolút nem fárasztja a fejet, sokszor húzodik késő estébe a zenélés. A Rethm is tudta ezt, de ez megint egy fokkal fejlebb van a létrán.

Annó úgy terveztem, hogy összegyűjtöm a hangfal új árát, leteszem letétbe a gyártónál és elhozom egy hétvégére. Aztán ha jó a szobámba megtartom, ha mégse visszavisszem. Ha így tettem volna visszavittem volna a hangfalat, mert nem hiszem, hogy egy hétvége alatt eljutottam volna oda, hogy keresztbefordítom a szobát és kialakítom a rendszert így. Örülök, hogy nem így alakult.