Szobára hangolva

Szinte már szégyenlem...de megint akusztika.

Itt hagytam abba, még a nyáron. Megcsináltam a tetőrészt, kicsit dolgoztam a hangfalak mögötti elnyelőkön. Alapvetően az RTA (azaz lecsengési idő) értékét optimáltam a szobának. Talán kicsit túl jól is. Na nem az értékek szerint, mert a 300-400msec közötti értékek elvileg pont jók egy zeneszobához. (Ettől némivel alacsonyabb nem árt mondjuk egy moziszobába.)

Mégis, néha az volt az érzésem kicsit megfolytottam a hangot a szobában. Valahogy nehezen szárnyalt, jobban kérte a hangerőt a rendszer, mint eddig. Elvileg minden oké, aztán mégse.

Csak épp nem tudtam hova nyúljak, megint elértem a saját határaim úgy éreztem. Végül felvettem a kapcsolatot a "Perfect Acoustic"-al. Őket már a poszt elején hivatkozott bejegyzésemben is megemlítettem, de nem találtam az "utat" feléjük akkor. 

Jobban átnézve az oldalat ráakadtam az on-line tanácsadás opcióra, ami igazán nem kerül sok pénzbe, így rizikózni sem kell vele. A szolgáltatás lényege, hogy az ügyfél jól körbefényképezi a szobáját, leírja miből vannak a falak, méreteket, cserébe meg kapunk vissza ajánlásokat. Én megtoldottam az alapinformációkat a REW méréseimmel is, az is támpont. 

Első gyors visszajelzés az volt, hogy bár lehetne az egészet másképp csinálni (más megoldásokat máshova tenni a szobában), de a mért értékek alapján ez így rendben van. A továbblendülést a probléma felvázolása jelentette, mi is ami nekem nem tetszik, amin javítani szeretnék. Kaptam vissza kicsit megdolgozott képeket a szobámról, ahol jelölve voltak hova mit kellene tenni. Alapvetően diffúzorokról volt szó, hiszen szélessávú elnyelő volt épp elég már a szobámban.

A javaslat érintette a hangfalak mögötti falat, a tetőrészt, a hátsó falat és a ferde oldalfalakat is. Azaz egyszerűbb, ha azt írom a padlót nem :) Úgy döntöttem a gipszkarton oldalfalakat egyelőre (és valószínűleg végleg) békénhagyom. Egyrészt nagyon messze vannak a hangfalaktól, másrészt nem akartam a szobából egy lépésben stúdiót faragni. Szóval lépjünk csak egyet (azaz 3-at) egyszerre.

Az egyik amit megtanultam, hogy a hangfalak mögé inkább diffúzorok kellenek (a cég szerint), semmint elnyelők. Ezt így első körben elég jól alátámasztotta, hogy az amúgy elég kis mérető fekete elnyelőmet tényleg jobb volt, ha nem raktam be legközépre. Szóval rendeltem két nagyobb méretű álló diffúzort a hangfalak mögé. Aztán két kicsit karcsúbbat a hátsó falra. A tetőrészhez pedig két rácsos diffúzort. Mindent saját méretre, hogy valahogy igazodjanak a meglévő elemekhez. A tetőtéri darab meg egyszerűen felfekszik a keresztgerendákra.

Személyesen mentem el értük, mert igen nehezek, postázni nem lett volna olcsó. Anyagból készült mind, a gyártó szerint a súly is fontos paraméter, hogy a megfelelő hatást hozzák a diffúzorok.

Éppen befértek az autóba

Hazaérve berakosgattam mindent, ahogy megterveztük. Nagyjából ez lett.

Két nagy elnyelőpanel ki, diffúzorok a helyükre

Hátsó falra a két hosszúkás darab került

A tetőtérbe meg elég volt "feldobni" a két rácsost

Az így előállt helyzettel az volt, hogy egyrészt megborult a szoba vizuális egyensúlya, főleg a hangfalak mögötti falon. A diffúzor fehér színe elütőtt az elnyelők kicsit bézses fehéjétől, érzetre középen meg semmi. Egyszer túl mozgalmas, aztán meg túl üres a fal. Mondjuk ez csak látvány, de azért ez is fontos. Főleg ha már ezzel a fallal szemben ülök. Másodrészt felszabadult két nagy elnyelő, amivel nem tudtam mit kezdeni. Ez nem volt meglepetés, de akkor is. A képen látszik, hogy beraktam őket félig takarásba az IKEA bútorok mögé, majdnem egészen a falig (ettől se lett szebb a szoba). De a legfontosabb, hogy a hang se stimmelt. Mert most meg valahogy össze tudott keveredni az üzenet az összetettebb, mozgalmasabb zenéknél. Elveszett a nyugalom belőle. Először valahogy a látványt próbáltam rendberakni némi bútor átcsoportosítással.

Két oldalra magasabbra raktam az IKEA polcokat

Ez hangon nem segített igazán, látványban is csak picit. Ezt követően rendezkedtem a hátsó falon kicsit a meglévő elemekkel.

Ugyanaz, csak másképp

De ez sem rakta rendbe a dolgokat. Az első fallal volt a gond. Itt aztán vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem jobban hiszek a saját fülemnek, mint az ajánlásnak. Némi kombinatórika után minden elemet megint csak kicsit másképp felhasználva erre jutottam...

Régi/új

A hangfalak mögé visszakerültek a szélessávú elnyelők úgy, ahogy eddig voltak. Kikerült viszont az elosztót és tápkábeleket rejtő doboz. Helyére ment az egyik nagyobb diffúzor. Ha kihúztam, hogy eleje egy szintbe kerüljön az elnyelőkkel, akkor ugyanúgy el tudott bújni mögötte az elosztó a kábelekkel.

Továbbra is rend van

A hátsó falon pedig csak folytatni kellett, amit már így is elkezdtem. A megmaradt nagyobbik diffúzor szerencsémre szinte pont bepasszolt egy nagyobb üres felületre.

Ott van jobbra szélen

Így a szoba is visszanyerte a hangulatát, nem is maradt semmi, amit ki kellett volna dobnom és ami a legfontosabb, hogy megtalálódott a hangzásban is az egyensúly. Kellően levegős, tágas a hang, de nem is túl izgága. Nagyjából 4-5 hónapja hallgatom így a szobát, azt hiszem ez a része kész. Se a fülemnek, se a szememnek nem hiányoznak további diffúzorok az oldalfalakról, úgyhogy az a lépés elmarad.

Nem ment elsőre, munka is volt vele nem egyszer, de úgy érzem ehhez már nem kell nyúlnom.

Done, ahogy a művelt spanyol mondaná.

*Az időbeliséget néha (látszólag) nehéz a bejegyzések között fentartani. A végleges elrendezésről készült képeken még a rugókon állnak a Rethm-ök, de az előző posztból kiderül, hogy aztán ezek ott igazán mégsem váltak be.

Zsebrendszer

Úgy átlalában törekszem arra, hogy egyetlen rendszerem legyen és az az egyetlen rendszer az anyagi lehetőségeimhez képest a legjobb minőséget képviselje. Ezért nincs két hangfalam, erősítőm, egyebem. Ha valamiből veszek újat a régit eladom (úgy is kell az ára a kasszába).

Sőt, ezt a gondolatot annyira teljesen értelmezem, hogy kétfajta forrást sem tartok fent. Ha CD, akkor csak CD, ha streaming, akkor csak az és megpróbálom erre maximalizálni a rendszert. Ezért nem lesz soha LP rendszerem. Pedig nem kérdés (számomra), hogy jobban szól, mint bármilyen digitális. Zenék és eszközök szintjén is párhuzamosítanék, ami csak osztja az anyagi forrásaim. Az irány pedig (forrás esetén) mindig a legtágabb kapu felé vezet. Ez most a streaming, ahol havi egy CD áráért szinte korláltan mennyiségű új zenét fedezhetek fel. Music first.

Ezért aztán nálam a másodrendszer kérdése sem merült fel soha.

Eddig a nyárig.

Kellett pár dolog, hogy eljussak a döntésig. Például hogy a nyár elején sokat voltam munka miatt úton/külföldön. Aztán közvetlen utána nyaralás(ok) miatt sem voltam itthon. Plusz nyáron szeretek akár este is a jó levegőn ücsörgöni a teraszomon, semmint a padlástéri szobámban.

Szép lassan megérett a dolog, hogy kell egy második rendszer, amit magammal tudok vinni bárhova és ami nem köt a szobámhoz. Van egy kis Bose Soundlink táskrarádió forma hangszóróm amit a telefonommal össsze lehet kötni és meglepően élvezhető, de ettől jobb minőségre gondoltam.

Maradt a fülhallgató témaköre, ami időről időre feljött ötletként, de nem találtam ár okot minek is valójában. Na most végre lett ideológia hozzá!

Addig is nagyon hamar eljutottam, hogy ha komolyan veszem a hordozhatóságot, akkor ez nem lehet egy nagyobb darab otthoni füles, hanem inkább a fülbedugható fajta. Idegenül IEM, azaz "In Ear Monitor". Ezek nagyon hasonlóak a telefonokhoz kapható kis füldugaszokhoz, de azért mégis mások. Nem a hallójárat elején csücsülnek a fülben, hanem picit be is csúsznak. Ettől olyan jó (ideális esetben) a külső zajok elnyomása. Mondhatni füldugók is egyben.

Nosza neki head-fi.org. Régebben még magam is aktív tagja voltam, mikor az 501-es AKG-vel csapattam. Jól megváltozott, megnőtt az oldal és gyártók kínálata is. Azt hiszem trendi a fülesezés valamilyen formája.

Valami nem teljesen kezdő, amolyan középkomoly fülest szerettem volna, amit azért nem teszek le 5 perc múlva, hogy hát na...sok-sok olvasás és levelezgetés után végül egy Campfire modell mellett döntöttem. Én eleve nem vagyok egy komolyzene/jazz megszállott, sőt kifejezetten sok elektronikát/indie és egyéb alternatív nyalánkságot hallgatok, ezért direkt ritmusosabb, lazább, mesélősebb darabot kerestem. Nem a neutralítás volt a cél.

Meglepően egy irányba kezdtek húzni a hivatalos és nem hivatalos tesztek/vélemények a Polaris 2-vel kapcsolatban. Bugi van benne, nem szégyenlős alul egyáltalán és leginkább bevállaltan "fun" hangzás. Árban pont befért az elképzelésbe, úgyhogy megrendeltem jól. Technikai részletektől kímélnék mindenkit, neten ezer helyen fent van hány meghajtó van benne és mi minden van a dobozban, ha kinyitjuk. Jól megépített, átgondolt konstrukció ami nekem még bumfordiságával és látható csavarjaival együtt is (vagy éppen ezért) tetszik.

De mivel rendszerben gondolkodunk, mire kössük? Nyílván telefonra közvetlen lehet, de vajon mennyi potenciált dobunk ki ezzel az ablakon? Lehetne valamilyen DAP (Digital Audio Player), de az még egy eszköz és hogy kerül rá zene? A kiinduló pont a Tidal volt, ahhoz szeretnék ezen a rendszeren is hozzáférni. Ahhoz meg még mindig az okostelefon a legjobb felület, ráadásul az van is. Céges szabályként almás, második privátot nem tartok.

Úgyhogy adta magát az Audioquest USB memória méretű D/A és fülhallgató sorozata, ami éppen akkor bővült a Cobalt-al. Van még a Red meg a Black, de én a Cobalt-ot akartam, mert a Polaris is kék, meg a Cobalt is. Ez is egy rendszerszemlélet :)

Ezen felül már csak egy dolog kellett, hogy életre keljen a rendszer, mégpedig egy speciális kábel, ami iPhone Lightning csatlakozójából csinál USB-t, amibe be lehet dugni a Cobalt-ot. Azt hiszem kamera adapternek hívják és egy nettó lehúzás az egész. De sajna kell.

"Rendszer"

Ez így minden egyben belefér a Polaris gyári tokkjába, ami meg a pont becsúszik a pénztárcám alá a táskámba ami mindig nálam van. "Ezt is elviszem magammal".

Ott van benne minden

Mikor viszont mindez megvolt készen állt a rendszer. Forrás lehet tulajdonképpen akármi. Laptop, iPad, telefon, ami kéznél van. A legtöbbet nyílván a telefonom volt erre a célra befogva.

Érdekes tapasztalás lett a dologból, mert ez így ahogy van bizony piszok jól szól. Nyílván bírni kell a fülesezést, ez egy más élmény, mint a hangszórózás, de erősen elgondolkodtató volt a dolog. Ennek a kis rendszernek egy nagyon pörgős, jó értelemben vett harapós hangja van. Hangfalas karaktert időző mélyekkel, ami nyílván egy csalás, de roppant élvezetes. És nem herél ki semmit, nem visít, nem analizál. Egy mindenevő. Sokat hallgattam vele a Karen O/Daner Mouse dúó "Lux Prima" lemezét, a Late Night Tales sorozatot vagy éppen a Siriusmo "Comic"-ját. Nem éppen audiofil csemegék (oké, Late Night Tales mondjuk jó). Csak a zene, semmi hifizés. A szállodai szobá teraszán, a nyaraláson fantasztikus kilátás mellett vagy éppen munkába sétálva. Tisztára mint tinédzserkoromban. Menetelés a Purple Rain-ra. Egy életérzés, amibe nem tudott úgy mellesleg az audiofil énem sem belekötni.

Úgy hirtelenjében nem is értettem miért ülünk otthon egy fallal szemben. A szituatív zenehallgatás nagyon erős élmény. A nyár nagyjából ezé a "rendszeré" volt. A másikat,  a "nagyot" alig kapcsoltam be.

Aztán vége lett a nyárnak, kellemesebb lett a klíma idefent és...szerintem úgy két hónapja elő sem vettem az utazószettem. Hallgatom a zenét a fallal szemben és nagyon élvezem. Most megint azt, a hangfalazást, a "nagyrendszert". Mert azért az mégis más.

De azért minden nap nálam van. Ha akárhova vetne a sors, ott van. És lesz jövő nyár is. Kicsit azért már várom. Ezért is. Ha most csak annyi pénzem lenne, amennyiből ez a zsebrendszer kijön én erre mennék.

Townshend kúra

Még a nyár során két lépcsőben teljes Townshend kezelésben részesítettem a rendszerem. Azaz tulajdonképpen (szinte) mindent végigpróbáltam, amit a cég manapság kínál.

Kicsit lassabban gyűltek a tapasztalatok, de mostanra nagyjából összeállt a kép.

Nulladik lépésként kialakítottam saját elképzeléseim szerint egy új készülékállvány rendszert. Ennek a központi eleme a Townshend rugók alkalmazása volt. A cél a minnél "tömörebb" és minnél kisebb felületet mutató, izolált állvány elkészítése. Ismét a már jól beváltt Söund Arts készítette el rajzaim alapján a meglehetősen minimális/kicsi állványkákat.

Az első elem egy egyszerű szub-állvány, ami saját rugózást kapott, erre került az audio PC. Az állványnak nincsenek polcai, 5cm széles gránit csíkokat helyeztem fel úgy, hogy pont passzoljanak a készülék lábai alá. A gránit lapocskák gyurmaragasztóval lettek csatolva a fém állványhoz, az állvány maga pedig homokkal lett sűrűn feltöltve. Kongatásra jó nagy nehéz semmi jön vissza.

Először még bútorlap csíkok voltak, míg a gránit elkészült

A rugókat 8-as hernyócsavarral az állványba előkészített menetbe lehet rögzíteni, így a teljesen masszív a felépítmény. A PC alatt a 4 db sárga színjelölésű rugómat használtam.

A vízszintezést a rugók saját gyári megoldásával oldottam meg

Erre kis állványra "épült rá" egy picit nagyobb, második állvány, ami fizikailag sehol nem érintkezik az elsővel és saját rugói vannak.

Kicsit jobban megnézve láthatóak a belső állvány rugói is a külsők mögött

Ezt már úgy terveztem, hogy a középső szinten fogadja a DAC-ot a legtetejére pedig az előfok kerül. Szintén megtöltöttem homokkal és szintén nagyon halott hangja van. Rendeltem egyébként sörétolmot az állvány feltöltéséhez, de annyira sokára (rendelés után majd 2 hónappal) jött meg, hogy feladtam és homokot használtam. Lehet egyszer még kicserélem a "töltetet".

PC és DAC a helyén az új állványban.

Az végfokok alá az Avantgarde-ok alá készítetett álványkákat használtam fel. Kellően stabilan tartják a végfokat. Ők is megkapták a homoktöltést.

Egyik oldal, a gyurmaragsztó "pötyökkel"

Ezek négy kis gyurmaragasztó "pötty" egyébként pár óra után úgy összegyógyul az erősítővel meg az állvánnyal, hogy meg lehet emelni az egészet egyben az erősítőnél fogva. Szét lehet választani őket sérülés nélkül, de erő kell hozzá.

Az első csomag megérkezése után lett teljesen belakva az állvány, az előfokkal együtt.

Itt már az előfokkal és a fractal összekötőkkel

Meg kell mondjam az egész Townshend történetben ez a lépés lepett meg a legjobban. Mármint mikor az elektronikák rugókra kerültek. Nem játszottam végig, hogy csak az erősítők, vagy csak a forrás van rugón, egyben próbáltam ki. Pontosan ugyanazt hallottam, mint amit hangfal alatt csinálnak (mármint amit az Avantgarde-nál tapasztaltam). Lazult, oldódott a hang, nőtt a felbontás, megjelent egyfajta "lebegés". Csak pozitív változást hozott és nem elhanyagolható mértékűt. Ha akarom persze mögé tudok valamit magyarázni (főleg a csöves erősítő esetén, hogy ott miért jó a rezgéscsillaptás), de ettől fontosabb a tapasztalat.

A másik nagyon érdekes dolog, hogy az Audiopax-nak a felújítása után is maradt egy minimális mechanikus trafózúgása. (Tényleg minimális). Ez a "zúgás" az első hetekben kitolódott valahova jobbra, a hangfalon kívülre (azaz onnan hallottam). Továbbra is az erősítőből jött, nem a hangfalból, mégis elvándorolt arréb a térben. Majd pár hét után teljesen megszűnt. Mármint a trafózaj. Ennek is örültem azért.

Ezzel el is érkeztünk az első csomaghoz, ami tulajdonképpen az előfokból és a két fractal összekötő kábelből állt. (Előző posztomhoz híven újonnan szereztem be őket). Az előfok egy fém "táskában" érkezett, a két összekötő kábel pedig egy pizzásdoboz méretű kerek, műanyag dobozban.

Gyári csomagolás

Az új vásárlásból kifolyólag a legaktuálisabb verzió érkezett. Egy kis "+" jel utal erre a nevében. Azaz Allegri+. Kicsit nagyobb a háza, mint a régebbi tipusnak, állítólag vannak belül is változtatások. Került bemenetből a készülék elejére is, erről a legkönnyebb megismerni.

Aki nem hallott volna erről a szinte kultikus előfokról, annak dióhélyban annyit róla, hogy ez egy passzív előfok, azaz elektronika nincs benne. A passzívak közül azonban egy ritkább fajta, mert transzformátoros típus, és azon belül is a ritkább, azaz autotranszformátoros. A sima transzformátoros megoldásoktól (TVC) rögtön megkülönböztethető azzal, hogy egyenfeszültséget is átvisz. Neten hosszas értekezéseket lehet találni a különféle passzív megoldások előnyeiről és hátrányairól. Az autotranszformátoros megoldások mellett szól általában, hogy nem nyelnek le semmit a dinamikából, sávszélekből, felbontásból.

Egyfajta impedanciaváltóként működnek. Teljes hangerőn tulajdonképpen egy darab drótként viselkednek és ahogy tekerjük le a potit úgy kapcsolunk a transzformátor egymás után következő kiállásaira. (Amiből jelen esetben 24 darab van). A kimenő és bemenő impedancia hányadosa pedig ennek arányában folyamatosan nő, azaz minél kisebb a hangerő annál kisebb a kimeneti és annál nagyobb a bemeneti impedancia. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy -6dB állásnál a D/A átalakítóm a végfokaim bemeneti ellenállásának négyszeresét "látja", a az erősítő pedig a D/A átalakító kimeneti ellenállásának negyedét. Ez nagyon nem tipikus viselkedés egy passzív eszköztől és talán pontosan ezért nem veszt a rendszer a dinamikájából (sem) a tesztek szerint.

Hátrányuk meg az áruk. Igazán olcsó nincs is egyáltalán tudtommal.

Mindig kérdés az ilyenfajta fix fokozatokkal rendelkező hangerőszabályzók esetén, hogy vajon mennyire finoman tudnak szabályozni. Ha nagy ugrások vannak két fokozat között előfordulhat, hogy pont a kellemes hangerőt nem találjuk. Egyik még kicsit halk, utána meg már kicsit sok. Nálam ilyen probléma nincs. Sőt, ha hangosítani akarok általában kettőt tekerek a potin, mert egy kattanás tényleg csak nüansz. 24 fokozat ide, nekem bőven elég.

Ugyanakkor van egy sokkal izgalmasabb téma ennek a kérdésnek a hátterében. Mégpedig a rendszer (és nem az előfok!) erősítési struktúrája. Vagy nem tudom hogy hívjam. Sok rendszerrel találkozhatunk, ahol a hangerő potit csak az alsó sávban tudjuk használni. 10 óra állásnál már disco van. Erre gondolok. Mekkora a forrás kimenő jele, onnan mekkorát erősít az erősítő és végül milyen érzékeny a hangfal. Nagyjából ez a hármas. Mert ha a forrás mondjuk kiad magából manapság általánosnak tekinthető 2V-ot, az erősítőnk meg fél voltos bemeneti feszültség mellett adja le a teljes maximális feszültséget a kimeneten, akkor érezni, hogy itt a potinak bizony valahol a 10-edre osztás a feladata. Ha ezt esetleg még meglőjük hátulról egy érzékeny hangfallal, akkor még tovább le kell osztani a jelet. Csinálunk a rendszerünkben egy fel-le hintát a jellel. A D/A mondjuk kiad 2V-ot, aztán a potival letekerjük úgy, hogy az erősítő bemenetén legyen belőle 100mV, azt meg jól felerősíti az erősítő. Mi a gond ezzel? Leginkább az, hogy a poti végénél visszaosztjuk a már felerősített jelet közelebb a zajszinthez, majd onnan meg jól felerősítjük. Nyílván zajjal együtt.

Ebben a rendszerben az előfok normál zenehallgatásnál éppen fél állás alatt van, de csendesebb lemez és bugihangulat esetén már csak 3-4 fokozat van tartalékban a teljes feltekerésig. Azaz itt nem osztódik feleslegesen vissza a jel. Ezért leginkább az Audiopax erősítő a felelős, mert nincs neki feleslegesen nagy erősítése. Pontosan a fentebb leírtak miatt és mert a gyártónak is egyértelmű volt, hogy sokan párosítják Avantgarde hangfallal, az meg minden zajt megmutat. Ahhoz, hogy ez így működjön nyílván kell egy érzékeny hangfal a túloldara, különben kevés lehet végül a kivehető hangerő. A Rethm 96dB/m, ez még pont jó. Ettől sokkal érzéketlenebb hangfal itt már lehet nem lenne ideális. Szóval a hol áll a hangerő poti kérdése valójában egy teljes rendszert átfogó kérdés.

Visszatérve a Townshend-ra a fractal kábelekkel meg úgy voltam, hogy nem akartam okosabb lenni a gyártónál. Feketén-fehéren leírják, hogy ha hallani is akarjuk mit csinál valóban az előfok, akkor elé-mögé kerüljön ugyanaz a kábel, ami benne van. Nyílván üzeltileg érhető (részükről) az irány, de van benne logika is. Rosszat én Townshend kábelről meg amúgyse hallottam (jót viszont igen), szóval ezt én így egy csomagként kezeltem.

A hangbéli dolgokról viszont nehéz írni. Egyrészt mert ez a motyó úgy semleges, hogy közben tényleg nem mutogatja magát. Beraktam a rendszerbe és semmi. Mármint a jó értelemben. Egyszerűen a rendszer része lett, nem kiabál ki semmerre, nem hívja fel magára a figyelmet. Szabályozza a hangerőt.

Aztán pár hét után próbaképpen visszaraktam a saját kis passzív tákolmányom, előtte-mögötte a Kondo kábelekkel. Az pöttyet arconcsapott. Fefele mindig nehezebben hall az ember (én biztos), a visszalépést viszont könnyű észrevenni. Elnehezedett a hang, elveszett egy jó darab a könnyedségéből, gyorsaságából, ritmusából. Gyors "aha" élmény volt, ment vissza a Townshend a helyére.

Másrészt az is van ilyenkor, hogy nem csak azt hallani mit tud az új eszköz (jelen esetben előfok), hanem azt is, hogy mit "szabadít" fel a teljes rendszerből. Az előtte és utána lévő eszközökből.

Ez az előfok a kábelekkel együtt összességében olyan cucc, amit el lehet adni, mert nem csinál semmi különöset aztán meg lehet utána mindig bánni, mert hiányzni fog.

Nagyjából egy hónap múlva érkezett angliából a második csomag. Ennek a tartalma egy pár Fractal hangfalkábel, egy pár szupermagas és a Rethm hangfalak súlyához választott rugós elcsatolás (speaker bar) volt.

Kábel a bőrőndben, szupermagas és alul a rugók

Ezek közül talán a hangfalkábel a legritkább idehaza. Sajnos borzasztó drága. Max maga szereli készre, ami azt jelenti, hogy az ő órabérét is meg kell fizetni a felhasznált anyagok mellett. Méretre készül. Nevezett borzasztó ár miatt igyekeztem a legrövidebbett rendelni, ami még elég lehet. Mivel a monoblokkok közel helyezhetők a hangfalakhoz és mivel a hangfalam csatlakozói lent vannak elméletileg 1 méter is elég. Ennyit rendeltem. Aztán kicsit rápánikoltam, hogy mennyire fogom tudni így tologatni a hangfalat ha úgy kívánná és gyorsan utánarendeltem, hogy legyen másfél méter. Cserébe inkább időben hátratoltam a szupermagast meg a rugókat. Erre azt kaptam válaszul, hogy az elégedett ügyfél a legjobb ügyfél, 1 méter árában megkapom a másfelet. A gyakorlatban aztán még ettől is picit hosszabb lett a kábel. Nagy pirospontot adtam magamban ezért a cég hozzáállásának.

Nem a legfiligránabb kábel amit valaha láttam.

A kábelnek nem csak az ára különleges. Belső felépítését tekintve két speciális kezelésen átesett (ezért fractal) réz szalag alkotja, amelyek nagyon közel halandnak egymáshoz. A kábel burkolata úgy lett kialakítva, hogy a lehető legkevesebb ponton legyen érintkezés a vezetővel és megfelelő mechanikai csillapítást nyújtson. A végeken pedig jókora fémhenger található, amelyben - valószínűsíthetően - egyfajta Zobel hálózat található, hogy ne gerjessze be a felépítéséből jókora induktivítással rendelkező kábel az erősítőt. Azt biztos nem lehet rá mondani, hogy újracsomagolt OEM.

Belső felépítés

Szintén a felépítésnek köszönhetően ez az a kábel, amivel lehet "tolni". Bár lehet hajlítani, de elég merev kábel és csomót sem fogunk rá kötni.

Ez volt az első, amit a hármasból bekötöttem. Semlegesnek, simának éreztem a hangot. Itt könnyebb volt egyből változást hallani, de talán inkább azért, mert az előző hangfalkábelem kicsit erősebb saját karakterrel rendelkezik.

Elég gyorsan nyugtáztam a történteket, aztán ugrottam a következő csomaghoz. Ez egyébként hiba volt, ettől több időt kellett volna adni ennek a lépésnek (mint később kiderült).

Szóval jöttek következőnek a rugók a hangfalak alá. Ennek azért volt némi előjátéka, hiszen voltak a "háznál" rugók, amikkel előtte is próbálkoztam.

Először így...

Aztán így

Próbáltam azokból az elemekből építkezni (sarokelemek, rugók), amik már megvoltak. Alapvető problémát jelentett, hogy túl sok rugóval tudtam csak a stabilítást megoldani. Ennyi rugó a 60kg-os Avantgarde alá kellett, a Bhaava 40 alatt van. Nem adja ki magát a matek. Ideig használtam így a hangfalat, de végül nem tetszett amit hallottam. Valahogy feszült, ideges lett a hang, elhúzott magasba a tónus. Ezt nagyon furáltam mert egyáltalán nem ezt tapasztaltam, mikor az Avantgarde-okat rugóra tettem. Betudtam annak, hogy nem jó a súlyarány. Az egész rugós/izolációs történetben a hangfal lenne a legkönyebben magyarázható történet. Mármint, hogy miért segítenek a rugók.

A rendelt "speaker bar"-okkal viszont már a megfelelő súly arányt tudtam beállítani 4db zöld rugó/hangfal használatával.

"Speaker bar"

Örömmel konstatáltam, hogy ellentétben a házi próbálkozásokkal a megfelelő mennyiségű rugó esetében nem tűnt felborultnak a hangkép. Szórakozásból még annyit eljátszottam, hogy a hallgatói pozícióból csináltam REW-el egy mérést a rugók felszerelése előtt és után. Számomra semmi lényeges különbséget nem tudtam találni az áviteli görbékben, de simán lehet, hogy csak én nem tudom azokat jól olvasni.

Lényeg a lényeg, hamarost fekerültek a szupermagasak is.

A legkisebb doboz

Feketében rendeltem őket és kicsit talán ezt vártam a legjobban, hogy megtapasztaljam mit csinál. Erről is sokat lehet olvasni mindenfele, magyarul is. A Rethm-höz elvileg nagyon adja magát (mármint papíron).

Egyrészt mert egy szélessávú ugye nem megy olyan magasra, segíthet neki az átvitel felső sávjában a szupermagas. A Townshend supertweeter már 6Khz-től jelen van a hangképben!

Másrészt (és ennek köze van a viszonylag alacsony 6Khz-es ponthoz) a szupermagas egy ismert pszichoakusztikai hatást használ ki. Agyunk a magasabb frekvenciák esetén két időben nagyon közel érkező hang közül mindig a korábbit észleli, a később érkezőt figyelmen kívül hagyja. Ez csak magas frekvencián működik és csak nagyon kis időeltéréssel. Ezért ha egy hagyományos (mondjuk dóm) hangszóróval párhuzamosan egy gyorsabb magassugárzót is használunk, akkor csak az utóbbit fogjuk hallani.

Meg nyílván ráadásul mindenki akit ismerek és aki ismeri ezt a cuccot arról számolt be, hogy felül tulajdonképpen nem is hallja az ember, a méytartomány viszont sokat javul tőle. Szóval furafajta dolog, érdekelt mit csinál nálam.

Rugókkal, szupermagassal megtámogatott Rethm

Hát nagy fejvakarás, az lett belőle. Azt vettem észre, hogy hangkarakter, amiért megvettem a Rethm-öt már szinte nyomokban sem volt fellelhető. Az alapvetően alul mély és onnan építkező "piramis" hangból lett egy oszlop, ami mintha felül még kicsit szélesebb is lett volna, mint lent. Ha ez az analógia valahogy érthető. Ráadásul egy-egy lemez elkezdett karcosan szólni, zavaróan. Mondhatnánk, hogy hát ez van a lemezen, de ez sem ilyen egyszerű. Igazán jó rendszerek a "rossz" lemezekről is a zenét mutatják, nem a hibát. Sőt, továbbmenve általában az derül ki, hogy nem is a felvétel volt rossz, hanem a rendszer hiperexponált valamelyik részére az átvitelnek és az zavar (jogosan).

Szóval voltak felvételek, ahol érezhető volt a pozitív hatása a szupermagasnak. Egyfajta légies erő, dinamikai szabadság, szárnyalás pluszban. Másokon meg már hallgathatlan volt nekem. Cserébe nélküle mindig hallgatható maradt a rendszer.

2 nap kísérletezés után felhívtam Max-ot, beszélgettünk mi lehet. Mondta próbáljam ki csak a szupermagast. A hallgatói pozícióból 3-4 erősségi állás között nem szabad egyáltalán hallgatni. Én nagyjából 3 méterről hallgatom a hangfalakat és bizony hallottam őket. 4-es állásnál még a dalszöveget is ki tudtam venni. Próbálkoztam vele, hogy mennyire van egy síkban a hangfal elejével, a hangszóróval, mennyire van befordítva a zenehallgató szék fele. Minden, ami eszembe jutott. Nem egyszer jártam úgy, hogy estefele befejezvén a zenehallgatást azt mondtam: most megvan végre, ez az. Aztán másnap bekapcsoltam a rendszert és megint nem tetszett.

Itt épp a hallgatói pozíció felé fordítva a szupermagas

Alapvetően nagyon fárasztó volt ez a "hifizés". Mindig ott lebegett a kérdés, kipróbáltam-e mindent és miért pont nálam nem működik. Többször elraktam dobozába "tartalékba" a szupermagast, aztán elővettem pár nap múlva, ha eszembe jutott valami. (Mondjuk HQPlayer zavarhatja-e, meg ilyenek. Jobb egyébként nem használni vele!)

Aztán eladtam. Meghírdetni sem kellett, kerestek pont ilyet. Nyílván jó nagy veszteséggel, mivel újonnan vettem. De legalább nem egy buherált termék cserélt gazdát.

Most jön a tanulság...

És ezen a ponton ugarnék vissza oda, ahol bekötöttem a hangfalkábelt. Gyakorlott öreg rókák már rég látják mi a probléma ezzel a történettel. Túl gyorsan lettek a változások alkalmazva a rendszerben.

Hangfalkábel be, ok, ez jó, rugókra a hangfal, szupermagas, mindez nagyjából 2 napon belül. Ahol meg is torpant ugye a történet.

A szupermagas eladását követően több hónaig hallgattam a rendszert változatatás nélkül. Néha kicsit (centiket) tologattam a hangfalat ide-oda. De ez meg sokszor azért volt, mert nem vártam meg azt a 20-25 percet míg bemelegszik a végfokom. Leültem, nem tetszett picit, tologattam rajta, aztán fél óra múlva vissza oda-ahol volt. 3-ik ilyen kör után azért megtanultam a leckét.

De augusztus körül kezdett bennem megfogalmazódni, hogy mi lenne, ha kipróbálnék 2 szubot. Valahogy néha a legalja, súlya hiányzott. Azért a tudatos énem tiltakozott a komplexitás további növelése ellen. Már így is volt a rendszerben két monoblokk meg két akítv méllyel rendelkező hangfal. Hát kell még két erősítő?

Mígnem aztán - hónapok elteltével - kíváncsiságból levettem a rugókról a hangfalat, visszaraktam a gyári kis tüskékre. Nem kell ide semmilyen szub. Nem is értettem a dolgot. Megint vissza a rugó. Zene indít, de hát megvan a mély. Aztán beleülök kicsit a zenébe és megint hiányzik valahogy a fundamentum, az alapzat. Tüskére vissza, megvan.

Kisebb mértékben ugyan, de a gyári megoldás is azt csinálja, mint a "tákolmányaim", amivel korábban próbálkoztam. Míg az Avantgarde alatt semmi negatívumát nem hallottam a rugóknak, a Rethm ezt sem engedi be végső soron. Ez egy "füllel" készített termék. Van mögötte tonális, megszólalási koncepció. Tervezője pontosan tudta miért pont olyan lett amilyen. Ha belenyúlok ebbe a koncepcióba (akár a szupermagassal, akár a rugókkal) kidobom az ablakon ezt a tudatos tervezést. Amiért amúgy megvettem.

A "speaker bar"-okat nem adtam el, nem is hírdetem. Tönkre nem mennek, kenyeret nem kérnek. Még várok velük, hátha vár rájuk még valami.

A történet azonban meg mindig nem ér véget. Most ott vagyunk, hogy a Townshend termékekből a rendszerben van az előfok, a két összekötő kábel és a hangfalkábel. És innen jött az, hogy meg kellett tanulnom mit csinál a hangfalkábel. Ami az első lépés kellett volna, hogy legyen.

Amelett, hogy sima, semleges hangja van, tulajdonképpen csak úgy mellékesen sokkal, de sokkal több infót hoz le, mint az előző kábel. De nem a nüanszok szintjén, nem is a lecsengéseknél. Hanem a térlekpézéssel kapcsolatban. Vagy ahhoz leginkább közelebbi dolog. A lényeg, hogy a Jim Smith könyvből aranyszabályként vett 83% hangalbázistávolság itt tényleg csak kiinduló pont. Mert amíg az előző hangfalkábelemnél ez egy szinte tökéletes arány volt a megfelelő tonalítás eléréséhez, a Townshend hangfalkábbel felállított rendszer nagyjából 90%-ra kérte magát. Magyarán széjelebb kellett húzni a hangfalakat.

A korábbi kábelemmel ilyen bázistávolságnál elkezdett elvékonyodni a hang. Kicsit két oldalas ping-pong effektus és némileg lyukas színpadkép kíséretében. A Townshend kábellel meg varázsol egyet a rendszer hírtelen. Hatalmas levegőt vesz és lebegve ott is marad a föld felett. Ezt meg kellett találni. Ez lett volna az első lépés. És akkor innen tovább.

Beraktam megint a rugót pár hét után, sajnos ezzel a hangfallal továbbra sem jó páros. Azt viszont már nem tudom meg, hogy most mit csinálna a szupermagassal.

Összességében nagyon szeretem azt a hangot ami most nálam van. Nem viszket semmi. Húz, hív magához a rendszer. Egyszerre pihentet és feltölt a zenehallgatás vele.

A hobbi tecnikai aspektusát nézve is végig tudtam járni, amit kitűztem. A rendszer egyszerre egy teljesen aktív konfiguráció, hiszen minden hangszórónak saját erősítője van. A szélessávúaknak az Audiopax-ok, a mélynyomóknak a beépített erősítők. Mindemelett az analóg jelút nehezen lehetne ettől direktebb, egyszerűbb. A D/A átalakító analóg fokozata egy visszacsatolás nélküli, kétfokozatú csöves/MOSFET-es kapcsolás ami egy trafós hangerőszabályzáson keresztül kapcsolódik a csöves végfokokhoz. Ezek pedig keresztváltó nélkül direktben hajtják a szélessávú hangszórókat. Ettől kevesebb elektornikával nehéz megúszni a dolgot. Ez egy nyitott, direkt, élő hangot eredményez, amit én nagyon szeretek.

(A bejegyzés margójára meg: szevasztok egy délutános A/B tesztelők...)

Vásárlási alapelvek - 7 év tapasztalata

Hosszú évek után felülírtam a saját magamnak alkotott hi-fi vásárlási alapelveim.

(Ennek a posztnak az elején foglaltam össze még 2012-ben)

Zanzásítva:
- Csak használtat
- Csak eladhatót
- Félmegoldást ne
- Amíg a takaró ér

Az utóbbi 7 év tapasztalatai alapján viszont....

A "csak használtat" nem kevés veszélyt rejt magában. Vegyük sorba...Az Alto erősítőmben alkatrészek voltak cserélve, fogalmam se volt róla. A Quad 21L hangfalamba varázslatos módon DNM hangfalkábel volt (fogalmam se volt róla). Az Avantgarde Model 5 egy prototípus volt (bár gyári, de nem tudtam róla). Mondhatnánk, hogy csak olcsóbb kategória ugye, de...az Audiopax erősítőm bár működött, de zajos volt a trafója (hibátlannak hírdették) ment rá egy talicska pénz, hogy újraszülessen. Az Avantgarde hangfalmba két eltérő EQ kártya volt, ide fél talicska pénzem ment, hogy legyen benne két egyforma. Nyílván az eladó annó elfelejtette megemlíteni, hogy szervizelve volt a hangfal. Az Aqua DAC-om teljesen gyári állapotban érkezett, csak típushelytelen csövekkel...Szóval ez nem kevés bibi. Nem azt mondom, volt hibátlan is (Quad végfok például patika volt), de drágább cuccoknál ez a kockázat fokozottan aggasztó. És sajnos a svindli nemzetközi szinten ugyanúgy megy.

"Csak eladhatót". Ez is nehéz dolog. Alapvetően értékesebb dolgokat nagyon nehéz eladni, mert idehaza nagyon kicsi a piac. Külföldön meg nem bíznak a magyar eladóban. Hiába van visszajelzés az audio-markt-on, hiába csinálunk Skype "bemutatót". Ráadásul a márkanév se garancia semmire...mióta is hírdetem az eredeti Kondo réz összekötőm? 1 éve kb...összességében nem is tudom érdemes-e ilyesmi faktorra figyelni vásárláskor, mert teljesen kiszámíthatatlan hogy mi lesz eladható és mi nem.

"Félmegoldást ne". Ez meg szimplán naív volt. Egyszerűen azért, mert változik az izlés idővel. Szóval mihez képest ne legyen félmegoldást. Mikor megvettem az Avantgarde hangfalaimat szentűl hittem, hogy megérkeztem (esetleg egy nagyobb tölcsér sokkal később). Szóval minőség fontos, az marad, de végső megoldás...az nem tudom van-e.

"Amíg a takaró ér". Ez marad. Nem csak hi-fi van a világon, ez egy hobbi. Helye kell legyen a többi dolgok közt.

Szóval az van, hogy mindezt végiggondolva úgy döntöttem kicsit drágábban ugyan, de új dolgokat veszek, közvetlen gyártótól, kereskedőtől. Van garancia, biztos azt kapom amit meg is vettem. Ráadásul nem abból válogatok, ami van éppen a piacon, hanem amit úgy gondolom, hogy kell. Ez utóbbit pedig - mégpedig hogy kell-e valami - csak otthoni, több napos próbával lehet eldönteni. Ez használt árú vásárlása esetén ritkán lehetséges. A kereskedő/gyártó az, aki tud ebben segíteni.

Azt az utat hagynám, hogy elhozom kipróbálni a kereskedőtől/gyártótól, aztán ha tetszik elkezdek használtan vadászni rá. Az nagyon nem etikus.

A Rethm hangfalam már ennek szellemében került hozzám és azóta is ezt az elvet követem.

Kétségtelen több pénzbe kerül így a vásárlás, de csak azt veszem, ami bevállik.

"Get Better Sound"

Nem tudtam értelmesen lefordítani. Ez is ilyen sajátságossága az angol nyelvnek - amiért egyébként szeretem. Mert hát: "jobb hang", az csak "better sound". Hiányzik a cselekvést jelentő ige: "get". Szerezd meg. Aktív jelentése van, tenni kell érte. Nem kapjuk, pláne nem lesz (magától). Szóval nem találtam rá értelmes, pont ennyire tömör, mégis mindent leíró mondatot. Mert hát a "Mit tegyünk a jobb hangzás érdekében" annyira mégse üt, mégis nagyjából ez felel meg neki. (Valakinek van frappánsabb megoldása jöhet kommentbe).

Szóval ez egy könyv, meg opcionálisan hozzá egy DVD. Szerzője a nálunk talán kevésbé ismert Jim Smith, aki amerikában elég sokat foglalkozott hifi kereskedelemmel és az ezzel összekötödő installációs feladatokkal. Sokáig ő forgalmazta odaát az Avantgarde hangfalakat és még például az Audiopax erősítőket is hozzájuk. (Újfent kicsi a világ). A lényeg, hogy önéletrajzában nem 100-as, hanem több ezres nagyságrendben beszél rendszertelepítésekről. Magánembereknél, kiállításokon vegyest. Tehát feltehetően sokkal többet látott és tapasztalat, mint mondjuk én.

A könyv kiindulási alapja pontosan ez. A szerző elmondása szerint egész pályafutása alatt összesen ha pár rendszerrel találkozott, ami megfelelően volt installálva. Azaz úgy, hogy a már megvásárolt eszközök meg is tudták mutatni mit tudnak valójában. Célja pedig az, hogy megtanítsa az olvasót az hi-fi rendszerek telepítésének trükkjeire. Ígérete szerint mindenképpen sokkal jobb hanghoz jutunk a könyv segítségével, mégpedig újabb holmik/cuccok/bigyók/mifenék vásárlása nélkül. Install tisztán.

Abban rögtön szimpatizáltam az íróval, hogy az installáció fontosságát ennyire előre helyezi. Én is nem egyszer megtapasztaltam, hogy a semmilyen hangból hogy lehet némi szakértelemmel, de leginkább tapasztalattal igen jó hangot csinálni.

Ezzel pedig eljutunk a fő kérdéshez: helyettesítheti a tapasztalatot egy könyv? Nem arról van szó, hogy meg kell tanulni hogyan teszünk arréb egy hangfalat pár centivel. Talán még csak nem is arról, hogy minek milyen kihatása van a hangra. Kisérletezéssel ez tényleg tanulható, meg hát minden rendszer kicsit egyedi, mindegyiket tanulni kell. A sokkal nagyobb kérdés, hogy meglesz-e ettől valahogy "fejben" a célkép. Mert optimalizálni, változtatni akármeddig lehet, de hol a célegyenes? Mikor vagyunk kész? Mi az, ami elérhető? Célzott tevékenységet nehéz cél nélkül végezni. Nyílván vannak alapok. Ne búgjon/döngjön. Álljon be középre a hang, nem tudom, ilyesmik. Meg is lehet itt állni, ha nem tudjuk mi lehet még. Mert a szokványos hifi paramétereken felül nagyon sok minden van még, tulajdonképpen a lényeg. Amitől érdemes leülni a rendszer elé, amitől érdekes és izgalmas lesz a zenehallgatás. Egyébként pontosan ezt fogalmazza meg a könyv rövid összefoglalója, szóval engem megvett kilóra.

DVD meg könyv. Elég a könyv.

Nehéz persze most egy kicsit erről a könyvről írni, mert ez mégiscsak egy szellemi termék, amit nem illik lefordítva közreadni. Se summázni és úgy (át)értelmezni. Szóval csak nagy vonalakban. Meg rákerestem neten Jim a különféle fórumokon miket osztott meg maga is, ami így végül is ma is bárki számára ingyen hozzáférhető...

Alapvetően nem egy regény jellegű könyvről van szó, hanem tippek gűjteményéről. Számszerint 202 tipp. Ami azért így eléggé erősen félrevezető. Kiiírtam magamnak egy fájlba, amit az én (egyébként elég sok beállítási lehetőséggel rendelkező rendszeremben) tudok alkalmazni. 25.

Ebből 9 pont ami hangolás előtti tevékenység. mint például az AC polarítás csekk, vagy éppen a készülékek izolációjára adott tippek (jelen esetben nálam a Townshend rugók). De ide tartozik a szobaakusztika is. És itt meg is állhatunk egy pillanatra. Itt kicsit kibújik a szög a zsákból. Mert ha az nincs rendben, akkor (mint ahogy a könyv is írja), nem lesz jó hang. Thank you very much, akkor lehet mégis lesz tennivaló, lásd akár ezeken az oldalakon. Szigorúan véve ezzel a témakörrel erős fél évet (ha nem többet töltöttem). Vettem mikrofont meg állványt, megtanultam mérni a REW-el, installáltam elnyelőket és diffúzorokat. Szóval igaz, igaz, de azért szarból nem lesz vár ahogy mondani szokták. Van amit nem lehet megspórolni ha komolyan vesszük az otthoni minőségi zenehallgatást. A fő akusztikai problémák kezelése ide tartozik.

Aztán 3 pont magával az installációval kapcsolatos előkészületről szól. A leglátványosabb valószínűleg az ajánlás egy referencia rács elkészítésére. Erre azért van szükség, hogy gyorsan és reprodukálható módon tudjuk mindkét hangfalat újabb és újabb pozíciókba tenni, a hatást megfigyelni.

Ráccsal

A rács kapcsán az én két személyes tapasztalatom, hogy egyrészt ne túl erős ragasztószalagot vegyünk, mert nyomot hagyhat a padlón. Másrészt érdemes több színt használni, mert úgy könnyebb látni pontosan hol vagyunk. És emelgetni kell a hangfalat "elvileg", mert csúsztatva bele tud akadni a ragasztószalagba. Nyílván a tölcséreket nem emelgettem inkább mégse. Megcsináltam a rácsot, mert ki akartam tapasztalni miről van szó, de végül aztán nálam nagyon nem kell. Szimmetrikus a szoba, van elég vizuális támpont a bázisszélesség helyes beállításához. A hátsó faltól való távolságot lézeres távolságmérővel gyorsan csekkolni lehet. Az irányítottságot meg megint másfajta, vízszintező lézerrel sokkal precízebben be lehet állítani, mint bármilyen ráccsal. Sőt, a hangfal függőleges dőlését is (billen-e előre, vagy hátra).

Vizszintező lézer

Merthogy a szerző egyik fő krédója, hogy a sztereó hangleképzés csak akkor fog sikerülni, ha távolságok, irányítottságok a lehető legprecízebben stimmelnek. Msec eltérések a két csatorna között már elronthatják az illúziót. Az meg simán előfordul, ha a két hangfal beforgatása között van 3 fok különbség. Végül is...ok. Nem kell hozzá nagy invesztíció, némi gyakorlattal gyorsan csekkolható a dolog.

Aztán megint 9 tippből (ezek azért akár több oldalasak) összeáll az installáció menete. Fórumkon is sokszor kiemeli Jim, ide is leírom akkor: az első és legfontosabb a hallgatási pozíció megtalálása, azaz hogy hol legyen a szék. Mégpedig a mélyhangok szempontjából, azaz hol a legjobb/legegyenletesebb a mélyátvitel a szobában. Ha nincs laza, gyors, tiszta, prezenszes mély, akkor nincs zene. Végül is ez is igaz, persze itt is megbújik a háttérben egy nagy adag kompromisszum. Nincs tökéletes akusztika. Mindemelett a szerző a szék pozíciójának fontosságát egy példával szemlélteti. A hallgatói pozíció olyan, mint a régi tévéken a csatornaválasztó. A hangfal helye meg mint a finomhangolás, ha már megvan a jel.

Mérőmikrofon a szoba mélyfrekvenciás viselkedésének vizsgálatához

Jutott hely a 9 tippben az aktív mélyek beállítására vonatkozó tanácsnak is. Hangoljuk női énekhanggal a mélyet. Mármint csak azzal. Csak azt figyeljük hogy mikor lesz kellően életszerű a hang, súllyal és emberi megszólalással. A tipp szerint ha a mélyeket figyeljük és úgy állítjuk a basszust, akkor az adott lemezhez fogjuk mindig hangolni a rendszert és mindig csak tekergetni fogjuk a potikat. Ezt nagyon érdekesnek találtam, de végül nem tudom megértettem-e amit mondani akar. Ugyanis tudok olyan mélyet beállítani, ami csak alul emel de kegyetlen mód, viszont a női énekhangba nem szól bele. Szóval nem csak a mélyhang erőssége a kérdés, hanem a keresztezési frekvencia is, azaz mindkettő együtt nyakonöntve a szoba akusztikai jellemzőivel. De mindenképpen érdekes kísérlet.

Nylíván vannak tippek a bázistávolságra (83% a sok-sok év tapasztalata), a beforgatása, hátsó faltól való távolságra...

Aztán meg kiírtam magamnak még 4 pontot, ami az install utánra vonatkozik. Elég ártalmatlankák, de attól még igazak. Ne várjuk meg, míg teljesen tönkremegy a cső, időnként tekergessük meg az állítópotikat a rendszerben, ilyesmik.

A könyv érdekes kísérletet tesz arra is, hogy valahogy közös referenciát hozzon létre a szerző és az olvasó közt. Egy konkrét lemez példáján szinte számról számra rámutat mire szokott ő figyelni, mikor ezzel az albummal installál. (Tidal-on fent van a nevezett lemez).

Na de és működik? Egyrészt néha olyan érzésem volt, mint mikor közgazdaságtant tanultam és látszólag teljesen logikus dolgokról tanultunk (kereslet-kínálat)...ki nem tudja ezt? Másrészt meg érdemes mégis odafigyelni az apróságokra.

Végeredményben azt hiszem e miatt a könyv miatt adtam el a tölcséreket. Annyit tologattam őket és olyan kritikusan kezdtem el hallgatni a rendszert, ahogy előtte nem. Szó szerint kihifiztem őket a rendszeremből. Csak pár példa a kísérletekre...

Hangfalok a rövid falon. Nem jó.

Egy korai kísérlet a pfalon csillapítására. Így nem jó, megfulladt a szoba

Egy nevesebb állvány...nálam így semmi extrát nem mutatott

Rendszer középről el...

...balra. Az akkori akusztikával nem volt jó

A kisérletezés ugyan a tölcsérekkel kezdődött, de Rethm-el is folytatódott, ahogy a képeken is látható. Sokkal könnyebben "olvasható" volt a Rethm viselkedése. A tölcsér hozzá képest igazi hisztis dáma volt. Végső soron azt hiszem jobban mutatta, hogy mi hibádzott az akusztikában és a komponensekben előtte. Azóta sokat javítottam az akusztikán és lett rendes előfok meg kábelezés is (poszt még jön). Szóval lehet érdemes lenne most visszatenni a szobába a tölcséreket...ki tudja.

Szóval ez a könyv...ha komolyan vesszük nagyon szisztematikusan végigvezet a rendszerinstallálás folyamatán.. De előfordulhat (mint esetemben), hogy nagyon mélyre megy majd a nyúlüreg. Megfordulni, megállni viszont nem érdemes.

Belépés saját felelősségre.

És megint ausztikáról...

Ha megnézem itt jobbra a blogon használt címkékből álló kis felsorolást az akusztika áll az első helyen. Úgy tűnik örökzöld errefele a téma.

Ennek azt hiszem leginkább az az oka, hogy a tetőtéri szobák akusztikája egyrészt eleve nem jó (általában), másrészt a geometriája miatt sokkal nehezebben modellezhető, mint a szokványos téglalap szobák. Szóval kisérletezés van.

Szobaakusztikával persze céges formában is egyre többen foglalkoznak. Megjelentek a helyi gyártók, akik a különféle paneleket készítik és olyan is van aki csak méréssel foglalkozik. Sőt, teljes méréssel összekötött installációt magában foglaló szolgáltatás is akad. Utóbbi nekem nagyon szimpatikus elképzelés, hiszen pont azért és csak azért fizet a vásárló, amire szükség van és a jó eredmény is majdhogynem garantált. Én a Perfect Acoustic-et találtam netes keresgéléseim során. Hívtam is volna őket, csakhogy a plafonnal nem foglalkoznak. Az meg egy tetőtéri szobában pont kiritkus lehet. Sőt, úgy átalában a falhoz odaállítható elnyelők/diffuzorok nehezen alkalmazhatók a ferde falak miatt.

Úgyhogy marad a kisérletezés.

A Rethm megvásárlása körül fogalmaztam azt meg, hogy jobban kikérték magukat a szobába, mint a tölcsérek. Jobban működtek együtt a szobával. Ez eddig oké is, de miért? Mi van ennek hátterében? Egy ideje gyötrön magam a REW-el meg egy UMIK-1-es mikrofonnal, mindenféle méréseket csinálok. Elsőnek én is a hangnyomásgörbére, vízesésdiagrammra koncentráltam de aztán csak eljutottam az RT60 méréshez (is). Ez alapvetően a szobára vonatkozó mérés, a lecsengési időket lehet vele a frekvenciával összefüggésben vizsgálni.* És lám! 200Hz körül majdnem 750msec volt a lecsengés, azaz majdnem egy másodperc. Zenehallgató szobában 300msec körül már oké az érték és kívánatos lenne az egyenletes lecsengés is.

Felcsaptam a gerendákra csak úgy két nagy szivacsot és bizonyhogy a tetőtér volt. Próbáltam már ezt, megint visszajött a dolog. És megint megfulladt a szoba (mármint döglött lett a hang), de valamit kezdeni kellett a lecsengési idővel.

Egyébként méregettem mindenfélét, kifezetten csak a lecsengésre figyelve. Így került ki a szobából a nagyméretű vizipipa és pár kisebb bútor is az első reflekciós pont síkjából. Mind reprodukálható mérési változást hozott.

De vissza a tetőtérre...a szivacsokkal történt kísérletek megmutatták, hogy jobb lenne nagyobb anyagsűrűségű közetgyapotot tartalmazó táblákkal kisérletezni, esetleg kis légréssel, mivel a 200Hz környéke már nagyon alsó határérték ezeknek a paneleknek.

Hírdetésben találtam jó áron 120kg/m3 sűrűségű Rockwool Steprock ND-vel készült paneleket. Vettem 10-et a tetőtérre (4cm közetgyapot vastagság) és még 2-őt a falhoz (5 centiméter vastagság), stratégiai helyekre, amelyeket kikisérleteztem/mértem.

Jó sok panel

A kihívás nyílván az volt, hogyan fognak felkerülni a helyükre? Kis munkaterületet alakítottam ki a szobámban és első lépésnek mindegyik panelt távtartokkal ellátott rögzítővasakkal szereltem fel.

Furatok átjelölése sablonnal

Távtartartókkal ellátott rögzítővasak

A furatok átjelölésére használt sablont vetttem be a tetőtér esetében is. Erről lettek átpontozva a gipszkarton tiplik helyei. A képen látható, hogy még a Bosh lézeres távolságmérőmet is bevetettem. Gyorsan lehetett jelölés nélkül a helyére tenni a sablont.

A végleges verzióban lettek még fogókák is sablonon, hogy könnyebb legyen a helyén tartani míg az átjelölés folyik

Ezek után a szoba előkészítése és a furatok elhelyzése, tiplizés jött. Nem egy emberes munka volt, a gerendákon töltöttünk jó pár órát. Ez úttal is köszönet a sógormnak! :)

Egyszerűbb volt a gerendákon ücsörögve szerelni

Tiplik a helyükön

A gondos mérésnek és kivitelezésnek aztán meg is lett az erdeménye, a bal alsó tipli szisztematikusan fél centivel rossz helyen volt az összes panelnál, így volt némi utómunka. De mikor nincs komplikáció? Végül felkerül az oldalanként 5db panel...

Így...

Az összes ezen sem látszik, de el lehet képzelni...

A két falhoz támasztható panel is megtalálta a helyét, ez az ablakkal szembeni falra került...

Mondjuk ez simán felugrott egyből, mindegyik jelölés a helyén volt

Ez pedig az olvasószékem mögé, elég volt simán csak a falhoz támasztani...

Ott a szék mögött...

Ezzel sikerült a lecsengéseket nagyjából irányba tenni, bár az eloszlás még mindig nem homogén. De érzetre is csendesebb lett a szoba, hangerőt is jobban bírja.

Ezek után visszatértem a hangnyomásgörbéhez. Az alsóbb regiszterekben mértem egy nagyobb kioltást 45Hz körül és egy kiemelést 140Hz-nél. Körbenézve a szobában meg kellett állapítanom, hogy a felhasznált hangelnyelőim itt semmit nem segítenek, mert az 5cm-es vastagságukkal itt már nem hatásosak. Basszuscsapdát kellene telepíteni. Adta megát az ötlet, hogy "okosítsam" fel a hangfalak mögött álló 4 nagyobb panelt. Próbaképpen beraktam őket kb. 15 centi légréssel és a hátlapjukra rögzített régi, lazább anyagból készült hangelnyelőimmel. Ezt kimérve a 140Hz-es kiemelés szépen megszűnt, a 45Hz maradt. Meg hallhatóan tisztább, gyorsabb, pontosabb lett a mélytartomány.

Úgyhogy nekiálltam valami formát adni ennek az átmeneti megoldásnak.

13cm-es keret, meg a régi hangelnyelőm bele...

Lábakat is kapott...

Az új panelek a helyükön

Ezek után már csak tápkábeleket tartalmazó doboz tetejére került egy kisebb panel, mert kívánta a szemem (meg a fülem).

A dekorfű is fontos. Vagy nem...

És nagyjából eddig jutottam most. Az elmúlt hetekben elég sok minden fejlesztettem a rendszerem (sasszeműek csomó mindent ki is szúrhatnak a fenti képeken), de az a helyzet az akusztika többet hozott mint minden más. Mondhatni akusztika a király, install a királynő.

Azt sem zárom ki, hogy nekifutok még ennek a kérdéskörnek, de már csak úgy, ha találok profi céget, aki mér/installál és a tetőteret sem hagyja ki (tippek jöhetnek!).

* nyílván telerakhatnám a blogot REW mérési diagrammokkal, de nem teszem. Mégpedig azért, mert nem értek hozzá. Mérni az egy dolog, értelmezni a mért adatokat meg egy másik. Bár villamosmérnök vagyok végzettségem szerint, mégis mindig tanulok valamit, ha a témával foglakozom. Jeleneg a "több kérdésem, mint válaszom van" fázisban vagyok. Félreinformálni meg nem szeretnék senkit.