#nincskép#nincshifirőlszó#vagycsakalig
Nekem ez volt az első, hogy elmentem. Csütörtökön kora délután indultam, fél nap munka után...6 óra vezetés. Két órára az útban erősen elgondolkodtam, hogy még mindig kevesebbet autózok, ha most megfordulok, mintha kimegyek.
Érdekelt is meg nem is a dolog. Pesti kiállításokra szoktam eljárni (arra se mindig). Iszonyat a tömeg mindig (néha büdös is van), nagyon ritka a jó hang. Leülni bármi értelmezhető helyre szinte lehetetlen. Nem baj, hogy van, de nem egy nagy élmény.
Aztán hagytam hadd vigyen az út és kiértem estére Ingolstadt-ba, ott volt szállásom. Nagyban segített, hogy hobbitársnál laktam, így nem kellett szállodát fizetnem - még egyszer köszi érte!
A kiállítás 10-kor nyit. Néztem vonat meg metró jegyeket, de nem érte meg. Egy út oda-vissza a vonattal kétszer annyiba kerül, mint a napi parokolójegy a rendezvény mélygarázsában. Meg még a metró. Viszont "csak" 1600 parkolóhely van. Annál rosszabb meg nincs, mint mikor odaér valahova az ember csak nem tud megérkezni. Ezért jó korán beparkoltam pénteken. 7-kor. 3 órával a nyitás előtt. Kerestem a google-val egy közeli kávézót, 1 km-re volt. Jól esett sétálni egyet és közben elkapni a mesztelen Németországot, ahogy a külváros öltözik a pénteki napra. Gyerekek cangával/rollerrel a metróhoz, apu meg valami V6-os döggel például. Autófétis az van. Piciház meg Porshe.
8-kor nyit a kiállítás területén működő saját üzemeltetésű kis étkezde. Fél 9-re értem vissza, már nyitva volt. Gondoltam iszom még egy kávét, mert az első, amiért kutyagoltam egy csomót pocsék volt. És most én vagyok nagyon kocka, vagy nem tudom, de ott ücsörgött magában egy narancslével Srajan Ebaen, a 6moons atyja - ráismertem. May I join? Of course...és beszélgettünk egy erős fél órát hifiről is leginkább, meg kicsit általában. Megkérdeztem venne-e nagyobb Rethm-öt például, mert nemcsak a Bhaava-t tesztelte, ami nekem is van, hanem a nagyobb modelleket is. Legszarabb kérdések egyike az ilyen, de kíváncsi voltam mi sül ki belőle. Ugorjak el indiába a gyárba meghallgatani, Jacob jó arc...azért a nagyobbaknál a közép kicsit túl prezenszes...de sietve hozzáteszi a legújabbat nem ismeri, ott pont ezen dolgoztak, most volt az Axpona-án a bemuatója az új Maarga-nak. A metakommunikációja egy ettől kevésbé óvatos "jól meggondolnám" volt. A többi témánk ettől kicsit értelmesebb volt.
És ezzel a beszélgetéssel valahogy átáltam angolra és úgy maradtam nagyjából. Pedig tudok németül és Németországban voltam és mégis. Emlékeztetnem kellett magam rá, hogy a Voxative-os arccal, vagy az Avantgarde-osokkal tulajdonképpen egyszerűbb a német.
A kiállítás amúgy nem hasonlított a pestire szinte semmiben. Volt ugyan tömeg, de a rengeteg csarnok/szoba felvette. Pénteken nagyon kényelmesen, de szombaton is elment. Meg azt is elhatároztam nem rohanok fel-le meg szobákból ki-be. A kiállítás telefonos alkalmazásában felvettem a favoritokat, azaz azokat a márkákat amik érdekelnek, ezt jártam (nagyjából) végig. Ha nem volt rögtön vér a szobában, akkor leültem 2-3 számra. Mert le lehetett ülni. Ha 5 percet vártam akkor biztos és addig sem voltam a falhoz szorítva a tömeg hátán. Mint annó Budapesten, mondaná a fekete özvegy sasszemnek. Vagy fordítva, nem tudom melyik monjda mindig melyiknek, biztos film lesz ebből a Pestből.
Szóval nem fáradt el a fejem. Pedig mindkét napot becsülettel végigtoltam majdnem egészen zárásig. Szerintem az volt a titka, hogy nem kapkodtam. Hagytam időt a termeknek, az embereknek, beszélgetéseknek, az ebédnek...erre tettem a két napom és belelazultam. Így jó volt. Nem is voltam túl kritikus hangulatomban, csomó egész jó hangot hallottam, egy-kettő nagyon jót is. Volt ahova háromszor mentem vissza, már mosolyogva köszöntek. Mondtam, hogy hát mert very good.
Az árakat meg nem néztem, mert csak agyonnyomott volna. Meg minek is. Hogy keseregjek, hogy nincs ennyim, kinek van, senkinek sincs?
Örülök, hogy nem fordultam vissza.
Aztán ma (vasárnap) itthon. Belöktem a saját rendszerem és teljesen jó. Zenéltem vele vagy 3 órát, Linn teremből meg az Air Tight-osktól is "hoztam" zenét. A St. Vincent "MassEducation" (zongora verzió) lemez, amit már a kocsiban is kétszer meghallgattam hazafele, ez volt a Linn. De ők csak egy szám első 30 másodpercét használták többször, hogy különbségeket demózzanak. A másik meg a Recondite "Placid" lemeze. Ambient elektromos németség, az első track-et toltuk a házigazdával péntek este fél 6-kor nagy egyetértésben. Tényleg jó anyag.
Ha nincs kiskapu, fizetni kell szállást, üzemanyagot, kaját akkor nem feltétlen a legolcsóbb hétvégi kiruccanás a müncheni show, de úgy gondolom egyszer érdemes elmenni. Ha egy mód van rá két napot rászánni. Ha ma is lettem volna, már csak a kedvencekhez mentem volna vissza hosszabb időkre azt hiszem.
Képetek meg hifiséget lehet találni a neten mindenhol. Itt nem volt kedvem vele molyolni, feltöltögetni, ilyesmi. Bocs érte...
2019. május 12., vasárnap
2019. március 17., vasárnap
Sparkler...
...rögtön ide az elejére: ez egy szimpátia poszt. Egyrészt a termékek felé, másrészt a termékek mögött álló lelkesedés irányába.
Az a maroknyi ember aki olvassa ezt a blogot tudja, hogy nem szoktam "megbízásból" bejegyzést írni. Másnál tett látogatásaim tapasztalati sem tartoznak ide. Az is csak ritkán, ha nálam van valami kölcsönbe és nem marad végül. Ez a blog egy nagyon körülhatárolható tartalom mentén írodik, aminek a középpontjában a saját rendszerem építése és az azzal kapcsolatos tapasztatok állnak.
Most mégis kivételt tettem, szimpátia okán. Még azt se mondhatni, hogy nincs itthoni sajtója a Sparkler-nek, az Earblog és az Audiolife is több posztban foglalkozik a termékekkel.
Vásárolni sem akartam, megvan az irányom, megyek azon tovább. Szóval sehogyse illik ide a dolog. A szimpátia azonban emberi dolog és kicsit részese akartam lenni a Sparkler sztorinak. Kicsit bele akartam szagolni mi is ez.
A termék felöli szimpátia nyílván a 47Lab-os kellemes emlékeimből indul ki. Az összefüggéseket a két cég között taglalja a két említett blog, meg hát elég csak a termékekre ránézni. A termék mögött álló lelkesedés pedig...nem a mai világra jellemző dolog. A forgalmazás hobbiból történik, a bemutató termékek beszerzése magánzsebből, ahogy a kiállítások díja is. Ehhez hinni kell ezekben a termékekben, kockázatot vállalni és mögé állni. Tudván, hogy ezek nagyon rétegtermékek, szinte borítékolható, hogy nullára kijönni is varázslat. Éppen ezért érződik át erősen az a szinte már már alig fellelhető lendület, akarat, ami nem a profitra éhezik. Teljesen más az origója a történetnek. És ez szimpatikus, mert egy másfajta világból köszön ide ez a történet. Egy sokkal naívabb, emberibb és pozitívabb világból, mint amivel oly ritkán találkozunk. Így aztán én is kivételt képeztem és kipróbáltam milyen együtt élni egy Sparkler rendszerrel.
Merthogy a teljes rendszer ideköltözött és jól is történt ez így, mert az én rendszeremmel való keverés műszaki alapokon is eleve nehéznek bizonyult.
A Bhaava beépített erősítője nem szerette az integrált erősítő kimenetét, ráadásul a hangerőpoti lépcsői nem ilyen érzékeny hangfalakhoz lettek tervezve. Ellenállásosztós létraháló, egy-kettő és túl hangos. Volt egy adag jó értelemben vett simaság a hangban, nem csapkodott a rendszer, nem siette el a történéseket. De hiányzott valahogy az aurája a megszólalásnak. Túlságosan lábújhegyen járt minden.
A CD játszónak Sparkler féle árammeghajtásos (nem feszültséggenerátoros elvű) kimenete volt, ő ezért eleve csak a saját erősítővel volt jóban. Ugyanakkor a mostani modellek (azaz az összes DAC, mindkét CD játszó és az MC fonó) automatikusan vált a két kimenet között, attól függően, hogy mi van mögé kötve.
A DAC bedobható volt a rendszerbe, probléma nélkül ment vele a zenehallgatás a Luxor PC kimenetéről, de annak meg érezhetően sok volt, hogy lógott rajta egy kábel, egy passzív előfok, még egy kábel meg két csöves monoblokk.
Kicsit játszottam ilyen kombókkal lehetett volna is találni ezt azt (mondjuk mit csinál az Audipax végfok a kicsi Sparkler hangfallal), de engem igazából a koncept érdekelt. Hogy némi analógiával éljek nem egy-egy szám a lemezről, hanem a teljes album.
Úgyhogy összeraktam a rendszert, amit először a Luxor PC szolgált ki forrásként. Hiába szinte nevetségesen kicsik a Sparkler hangfalai nem hiába ők a rendszer részei. A hangerő indulásnak is három kattanással feljebb kúszott, de egészen 12 óráig is el lehetett kergetni a rendszert. Megindult a vér, kinyújtóztatta a rendszer a lábait, mondhatni lábujjhegyről stabil harci állásba helyezkedett. Gondoltam jól kifogok rajta egy fejenátdobással és ráindítottam a Low Double Negative lemezére, mit kezd ez a rendszer a Tempest-el. Amolyan zajzene szerű intellektűel zúzás. És hozta. Szikáran, bátran. Pont a lágyabb "Fly" mutatta meg, hogy annak a számnak a lebegéséhez kicsit több mély kellett volna. De ne feledjük, nem kis légtérben szólalt meg a rendszer.
Aztán valahogy jött Nils Frahm "Human Range" és kikékredzkedtek a hangfalak egészen a Rethm helyére.
Csak bátran...de kellett neki a tér, megjelent a mélység is felvételben. Egészen döbbenetes, ahogy ezekből a tényleg parányi hangszórókból az emberi hang (sőt, kórus) teljes értékeűen és súllyal szólal meg. Amolyan fejvakarós élmény.
A csúcs talán a Larking Grimm "Chasing an Illusion" track-je volt. Ez a szám (nekem) vagy totálisan hallgathatatlan, vagy üt. Nincs közte semmi átmenet. És ez a miniatür liliputi kis rendszer bizony lerakta. Úgy ahogy kell, hogy utána nem is tud mit berakni az ember. Az aznapi zenélés véget ért ennél a számnál.
Nagyjából még 2 napig hallgattam ezt a felállást és arra jutottam, hogy bizonyos szempontból ellenpontozza a Sparkler rendszer a sajátomat. A Sparkler-en simán bevállaltam volna a keményebb rock-ot, a zúzást, egyáltalán nem intellektüelkedte el a dolgot. Ezt a Bhaava nem akkora döggel csinálja. Viszont az elektromos zenéken néha kevés a lazaság.
Ebből hiányzott egy kis csipőrázás, fülledtség. Ugyanakkor nem vagyok biztos, hogy ez kisebb szobában is így lett volna.
Aztán beraktam a CD játszót is a láncba. Ehhez ugye elő kellett vennem a CD lemezeimet, amiket már jó ideje nem pörgetek.
Moloko Statues-al kezdtem.Ami elsőre szembejött, hogy lendületesebb, felnőttebb lett a megszólalás és elkezdte kérni a hangerőt a rendszer. Viszont ez ebben a légtérben nem jó taktika ezeknek a parányi hangfalaknak. Hangerőpoti itt már félálláson volt. Meghallgattam több számot is PC-ről és CD-ről is. A CD-vel nyitotabb, nagyobb sodrású, de kicsit izgágább volt a hang. Ugyanez PC-ről (Sparkler DAC)-al színesebb, de kicsit befordulósabb.
A fő irányvonal a CD-vel maradt, csak felnőtebb lett a hang a saját DAC-hoz képest. Nagyjból 1 hetet éltem együtt a rendszerrel és összességében egy Sheila E interjú az, ami valahogy nekem leírja ezt a rendszert. A "ghost notes', a "szellem hangok". Ez a rendszer tudta mikor kell szerepelnie és mikor nem. Tudott bánni a zenében a csendek hangsúlyával, nem zizegte túl a feladatot. Ugyanakkor szikár és gyors, mégse hideg. Ez komoly fegyvertény.
Aztán meg - csak úgy zárójelben a végére - mindig érdekes megtapasztalni mennyi út vezet Rómába...nem csak egy.
Az a maroknyi ember aki olvassa ezt a blogot tudja, hogy nem szoktam "megbízásból" bejegyzést írni. Másnál tett látogatásaim tapasztalati sem tartoznak ide. Az is csak ritkán, ha nálam van valami kölcsönbe és nem marad végül. Ez a blog egy nagyon körülhatárolható tartalom mentén írodik, aminek a középpontjában a saját rendszerem építése és az azzal kapcsolatos tapasztatok állnak.
Most mégis kivételt tettem, szimpátia okán. Még azt se mondhatni, hogy nincs itthoni sajtója a Sparkler-nek, az Earblog és az Audiolife is több posztban foglalkozik a termékekkel.
Vásárolni sem akartam, megvan az irányom, megyek azon tovább. Szóval sehogyse illik ide a dolog. A szimpátia azonban emberi dolog és kicsit részese akartam lenni a Sparkler sztorinak. Kicsit bele akartam szagolni mi is ez.
A termék felöli szimpátia nyílván a 47Lab-os kellemes emlékeimből indul ki. Az összefüggéseket a két cég között taglalja a két említett blog, meg hát elég csak a termékekre ránézni. A termék mögött álló lelkesedés pedig...nem a mai világra jellemző dolog. A forgalmazás hobbiból történik, a bemutató termékek beszerzése magánzsebből, ahogy a kiállítások díja is. Ehhez hinni kell ezekben a termékekben, kockázatot vállalni és mögé állni. Tudván, hogy ezek nagyon rétegtermékek, szinte borítékolható, hogy nullára kijönni is varázslat. Éppen ezért érződik át erősen az a szinte már már alig fellelhető lendület, akarat, ami nem a profitra éhezik. Teljesen más az origója a történetnek. És ez szimpatikus, mert egy másfajta világból köszön ide ez a történet. Egy sokkal naívabb, emberibb és pozitívabb világból, mint amivel oly ritkán találkozunk. Így aztán én is kivételt képeztem és kipróbáltam milyen együtt élni egy Sparkler rendszerrel.
Merthogy a teljes rendszer ideköltözött és jól is történt ez így, mert az én rendszeremmel való keverés műszaki alapokon is eleve nehéznek bizonyult.
A Bhaava beépített erősítője nem szerette az integrált erősítő kimenetét, ráadásul a hangerőpoti lépcsői nem ilyen érzékeny hangfalakhoz lettek tervezve. Ellenállásosztós létraháló, egy-kettő és túl hangos. Volt egy adag jó értelemben vett simaság a hangban, nem csapkodott a rendszer, nem siette el a történéseket. De hiányzott valahogy az aurája a megszólalásnak. Túlságosan lábújhegyen járt minden.
A CD játszónak Sparkler féle árammeghajtásos (nem feszültséggenerátoros elvű) kimenete volt, ő ezért eleve csak a saját erősítővel volt jóban. Ugyanakkor a mostani modellek (azaz az összes DAC, mindkét CD játszó és az MC fonó) automatikusan vált a két kimenet között, attól függően, hogy mi van mögé kötve.
A DAC bedobható volt a rendszerbe, probléma nélkül ment vele a zenehallgatás a Luxor PC kimenetéről, de annak meg érezhetően sok volt, hogy lógott rajta egy kábel, egy passzív előfok, még egy kábel meg két csöves monoblokk.
Kicsit játszottam ilyen kombókkal lehetett volna is találni ezt azt (mondjuk mit csinál az Audipax végfok a kicsi Sparkler hangfallal), de engem igazából a koncept érdekelt. Hogy némi analógiával éljek nem egy-egy szám a lemezről, hanem a teljes album.
 |
| Luxor PC > Sparkler rendszer |
Aztán valahogy jött Nils Frahm "Human Range" és kikékredzkedtek a hangfalak egészen a Rethm helyére.
Csak bátran...de kellett neki a tér, megjelent a mélység is felvételben. Egészen döbbenetes, ahogy ezekből a tényleg parányi hangszórókból az emberi hang (sőt, kórus) teljes értékeűen és súllyal szólal meg. Amolyan fejvakarós élmény.
A csúcs talán a Larking Grimm "Chasing an Illusion" track-je volt. Ez a szám (nekem) vagy totálisan hallgathatatlan, vagy üt. Nincs közte semmi átmenet. És ez a miniatür liliputi kis rendszer bizony lerakta. Úgy ahogy kell, hogy utána nem is tud mit berakni az ember. Az aznapi zenélés véget ért ennél a számnál.
Nagyjából még 2 napig hallgattam ezt a felállást és arra jutottam, hogy bizonyos szempontból ellenpontozza a Sparkler rendszer a sajátomat. A Sparkler-en simán bevállaltam volna a keményebb rock-ot, a zúzást, egyáltalán nem intellektüelkedte el a dolgot. Ezt a Bhaava nem akkora döggel csinálja. Viszont az elektromos zenéken néha kevés a lazaság.
Ebből hiányzott egy kis csipőrázás, fülledtség. Ugyanakkor nem vagyok biztos, hogy ez kisebb szobában is így lett volna.
Aztán beraktam a CD játszót is a láncba. Ehhez ugye elő kellett vennem a CD lemezeimet, amiket már jó ideje nem pörgetek.
Moloko Statues-al kezdtem.Ami elsőre szembejött, hogy lendületesebb, felnőttebb lett a megszólalás és elkezdte kérni a hangerőt a rendszer. Viszont ez ebben a légtérben nem jó taktika ezeknek a parányi hangfalaknak. Hangerőpoti itt már félálláson volt. Meghallgattam több számot is PC-ről és CD-ről is. A CD-vel nyitotabb, nagyobb sodrású, de kicsit izgágább volt a hang. Ugyanez PC-ről (Sparkler DAC)-al színesebb, de kicsit befordulósabb.
A fő irányvonal a CD-vel maradt, csak felnőtebb lett a hang a saját DAC-hoz képest. Nagyjból 1 hetet éltem együtt a rendszerrel és összességében egy Sheila E interjú az, ami valahogy nekem leírja ezt a rendszert. A "ghost notes', a "szellem hangok". Ez a rendszer tudta mikor kell szerepelnie és mikor nem. Tudott bánni a zenében a csendek hangsúlyával, nem zizegte túl a feladatot. Ugyanakkor szikár és gyors, mégse hideg. Ez komoly fegyvertény.
Aztán meg - csak úgy zárójelben a végére - mindig érdekes megtapasztalni mennyi út vezet Rómába...nem csak egy.
2019. február 23., szombat
Rethm Bhaava
A Rethm-re (mint gyártóra) úgy figyeltem fel, hogy az Avangarde tölcsérek kapcsán felbukkant az Audiopax mint kedvelt párosítás, az Audiopax kapcsán meg a Rethm, mint azzal jól együttműködő hangfal. Így valahogy. Nem nehéz rátalálni név alapján a cég honlapjára, de itt van. A monakói székhelyű Sound Galleries például összesen két fajta hangfalat forgalmazott: Avantgarde és Rethm. Mellé Audipax elektronikát. (A Rethm újabban már nincs fent a weboldalon, de youtube-on található pár videó ilyesféle demókról, például ez). Összenő ami összetartozik, Silvio (Audiopax) és Jacob (Rethm) mondhatni baráti kapcsolatot ápolnak.
Ránézésre különleges konstrukciók. Eredhet ez talán abból, hogy mindkét alapító tag az építészet irányából érkezett az audió világába. 2000-ben jelent meg az első Rethm hangfal, Lowther szélessávú hangszóróval és aktív mélyszekció nélkül. Egészen 2007-ig történt az eredeti konstrukció finomítása, akkor jelent meg a Saadhana, majd Maarga, immár már aktív szub egységekkel. Ezt követte 2010-ben a váltás a Lowther hangszórókról a saját házon belül fejlesztett szélessávú egységekre. 2011-ben jelent meg az új sorozatból a Trishna, majd 2012-ben az új Maarga, 2013 az új Saadhana. Ezek a legújabb verziók láthatóak az alábbi képen.
Kétségtelen nem segít a kiigazodásban, hogy a termékek úgy kapnak jelentős fejlesztéseket, hogy a nevük nem változik. Nekem úgy tűnik, inkább szinteket jelölnek ezek a különös nevek. A Trishna jelentése: "a keresés vágya", Maarga: "az út, a módszer", Saadhana: "elkötelezettség a gyakorlásban". Mind zenei értelemben véve, tulajdonképpen a zene tanulásának fokait jelentik általában véve ezek a szavak, szanszkrit eredetijükben.
Ehhez a trióhoz érkezett legfrissebb tagként a Bhaava (jelentése: érzelem, érzés). Megint egy újragondoldás. Hagyományosabb, hangfalszerűbb megjelenés és egy ősrégi Phillips hangszóró újkori verziójának (Boston HQ48002P) alkalmazása a főbb ismertetőjelei. A hangszóró némileg módosítva lett, erről leginkább a membrán közepén látható fa fáziskúp árulkodik. Maga a hangszóró 7 inch-es, azaz kicsit nagyobb, mint 17cm.
A mélyszekciót két darab, isobarik elven műkődő, a hangfaltestbe 45 fokban beépített 20cm-es membrán és egy AB osztályban működő 70W-os erősítő adja. A mélynyomók saját, a szélessávú hangszórótól akusztikailag elcsatolt kamrában dolgoznak és a hangfal alján látható kúpszerű nyíláson át csatolódnak a külvilághoz.
E fentiekből kifolyólag a tölcsérekhez hasonlóan az Rethm is kér táplálást és találunk a szubhoz tartozó beállításokat is hátul.
A két potméter közül a felső a szub hangerejét szabályozza, az alsóval pedig a felső frekvenciát lehet beállítani, ameddig szól a szub. 50Hz-nél maxol a legalsó állás, 200 Hz körül a legfelső. Én a középsőt használom, hangerő kicsit fél alatt. A szélessávú hangszórón nincs keresztváltó, az megy le ameddig tud. A beállítás viszonylag könnyen ment, elég hamar meglett az érték aminél megállapodtam. Tölcséreknél ez valahogy hosszabb folyamat volt.
Meglepő módón ez úttal a fehér LED sem zavaró, mivel nem szemben világít. Kellemes hatást ad este hangulatfény mellett. Fotózni mondjuk telefonnal nem könnyű, de kb így.
További érdekessége a konstrukciónak, hogy ez egész fém előlap leszedhető, 6db mágnes tartja a helyén.
A neten könnyen lehet információkat, teszteket találni, de él az örök igazság, hogy igazán csak a saját tapasztalat számít. Ugyan meglehetősen jól elvoltam az Avantgarde/Audiopax párosommal, de furdalt a kíváncsiság...miféle szinergia lehet a Rethm-el?
Aztán feltűnt a Rethm honlapján, hogy van hazai értékesítő, a szegedi székhelyű Sound Mania. A magyar cég honlapján ugyan nincs fent a gyártó a forgalmazott márkák között, de egy telefonhívást gondoltam megér. Kiderült az együttműködés nem csak elméletben létezik. Nemrég érkezett raktárra egy Bhaava és később egy Trishna-t is láttam vásárlóra várva. A Sound Mania alapvető filozófiája, hogy a termékeket a vásárló otthonában kell elsősorban kipróbálni, ezért a bemutatótermi demózást nem is nagyon favorizálja. Ellenben ennyi tapintható, megnézhető, kipróbálható (hazavihető) magas minőségű audio terméket egy forgalmazónál se láttam, pedig csak a kínálat töredékével találkoztam személyesen.
A megszokott folyamat ilyenkor az, hogy az érdeklődő leteszi letétben a termék árát, erről készül egy kis feljegyzés, aztán lehet hazavinni kipróbálni a kiszemelt eszközt. Ha nem tetszik, akkor természetesen a pénz visszajár. Én is így tettem, leszurkoltam a pár Bhaava árát, szereztem egy nagyobb autót és hazacipeltem őket a téli szünetre. Megállapodás szerint majdnem 3 hetet lett volna nálam próbára, ami azért sem volt hátrány, mert a hangfalak nem estek túl a bejáratáson.
Odahaza aztán ledobtam a szobába tessék-lássék a hangfalakat, nézzük milyen a karaktere. Első megszólalásra egy meglehetősen óvatos hangot hallottam, az énekhangon némi keménységgel. Nem volt rossz, de az Avantgarde után csak azt hallottam, ami nincs. Kb. mintha félbevágták volna a hangot. Majdnem szó szerint, mivel sokkal lentebb volt a hangkép, kisebb a dinamika, a felbontás...tulajdonképpen minden. Mindemelett nem volt egy rossz hang, de érezhetően nagyon más ligában játszott a tölcsér és a legkisebb Rethm. (Elárulom, nem lesz mesebeli fordulat, azért ez kijelentés nagyrészt így is marad).
Ugyanakkor a Rethm legendás ismert arról, hogy nagyon hosszú bejáratási időre van szüksége. Kellemestől kissé magasabb hangerő mellett sem mozognak láthatóan a fő hangszórók (a két mélysugárzót nem látjuk). Ilyen kis kitérések mellett nagyon lassan formálódik a hangszóró felfüggesztése, mechanikai konstrukciója.
Úgyhogy 2-3 napon át 9-10 órákat ment folyamatosan a zene. Most először kapcsolatam be a Roon rádió funkcióját, amely a zenetáramból tett javaslatokat játszotta le miután lejártak a kiválasztott lemezek. A 3-ik nap környékén éppen ez okozott megelepetést, folyton leragadtam a hangfal előtt. Akármit dobott a Roon valahogy lekötött. Ez azért alapvetően jó jel. A másik bizalomra okot adó jelzés az volt, hogy ezek a "leragadások" volt hogy 2-3 órán át is eltartottak.
Ez lett aztán a Rethm hangzás egyik legfontosabb jellemzője. Nagyon nem fárasztó hallgatni. Akármilyen zenét lehet vele akármeddig és akármilyen állapotban hallgatni. Mondjuk metált nem próbáltam, mert azt nem hallgatok, de minden mást.
Mindemellett az első kb 1 hónapban úgy tudtam leginkább megfogalmazni, hogy ugyanazt csinálja, mint az asztalomon a táskarádió méretű Bose hangszórócska, csak nagyban. Lifestyle hi-fi, de utóbbi jelzőt nem is tudom mennyire akartam volna stresszelni. Viszont élvezet volt hallgatni. Nagyon pozitív egy cucc. Hangkarakterét illetve teljesen ellentétes a legtöbb hangfallal, amit ismerek, mert alulról építkezik a hangja. Lent van a legtöbb energia és mint egy piramis, felfele kevesebb. Ez alatt nem azt értem, hogy bummog, vagy sötét hangú. A Sennheiser HD600-as feljhallgató nekem sötét hangú volt - és unalmas. Hiányzott belőle nekem az élet, amitől érdekelt amit hallok. A Bhaava úgy hozza ezt a mélyebb tónusú hangzást, hogy közben mégis friss, dinamikus és érdekes.
Ettől független a legtöbben első hallgatásra biztosan úgy éreznék itt valami hiányzik. Pontosan a fentiekből kifolyólag nincs meg a hangjában az a csillogás, erő ott felül, amihez hozzá lehetünk szokva. Mondhatni kontrasztos volt az Avantgarde-al. Közben meg mégis ott van minden és arra gondolok, hogy a templom harangja is úgy zúg valahogy, hogy inkább mélyebb az a hang. A falunkban tradícionális karácsonyi kórust hallgatva sem éreztem azt a megszólalást, amit akár otthon. Lentről építkezett minden, még az asszonykórus is.
Lépésről lépsére, napról napra lopta be magát a szívembe a Rethm. Nem tudja azt, amit az Avantgarde, ami kishijján berakja a koncertet a maga hús-vér valójában a szobába. Meg sem próbálja igazán ezt a feladatot komolyan venni.
Végül meghírdettem az Avantgarde-okat, amire korábban sosem gondoltam volna. Ebből egyrészt itthon kisebb értetlenség keveredett. A párom, a gyerekek mindenki ellenezte. Nem is értettem a heves ellenreakciókat. Megszerették a tölcsért. A hangját, a jelenlétét a szobámban. Másrészt sokan kérdezték látván a hirdetést: mit vettem, ami "lenyomja" a tölcsért. Csak egy-két embernek válaszoltam, mert totálisan félrement volna az üzenet. Továbbra sem játszik egy kategóriában a két hangfal.
Aztán eltelt még több idő és megnyílt a hangfal. Megjött az ereje a középtartománynak, feljebb került a hangkép is. Eddig békésen elvolt úgy, hogy a hátulja kb. 60 cm-re volt a hátsó faltól, ahol a tölcsér is állt. Elkezdte kérni magának a teret. Kisétált egészen idáig a szobába, mögötte immár egy méter.
Kicsit azért számítottam erre. Egyszer csak jönni fog a bejegyzés a "Get Better Sound" könyv tanulságairól. A könyvet olvasva buzdultam fel azon hogy kimérem a szobám saját magam. Vettem kalibrált mikrofont állvánnyal és megtanultam (nagyjából) használni a REW-et. Első lépésnek a székem helyét kerestem meg, utána jött a hangfal. Már az Avantgarde-nál látszott, hogy bekérnék magukat oda, ahol most a Rethm áll. De az Avantgarde ott nem volt jó. A kisebbik gond volt, hogy közel kerültem így hozzájuk, 2 és fél méterre, mert engem nem zavart. (Elvileg a 3 méter azért ajánlott). Az már jobban, hogy a szobám nyitott mennyezeti része elkezdett beleszólni a hangba. A helyett, hogy tisztult volna a középtartomány ahogy húzom egyre el a hátsó faltól a hangfalt (ebben az esetben a tölcsért), a 60 cm átlépése után elkezdett valahogy kiabálni és összezavarodni a hang. Erről a tapasztalásról majd írok még másik bejegyzésben hosszabban, most csak annyi, hogy ez volt. A Rethm meg probléma nélkül meg tud szólalni ezen a helyen és az egy hangszórós megoldás miatt elméletileg sem áll fent a veszélye, hogy szétszólnak a hangszórók a közelség miatt. Másképp teríti a hangot, mint a tölcsér, jobban passzol ehhez a szobához. Ezt nem szabad alábecsülni.
Ha zenével kellene jellemeznem a Bhaava-t, akkor azt hiszem ennek a számnak a hangulata hozza legjobban a karakterét.
Furcsa keveréke a belsőséges, intim megszólalásnak, ami ugyanakkor friss és dinamikus. Introvertált és felemelő. Meg legfőképpen valahogy pihenető hallgatni. Újabban mixtape-eket hallgatok. Nagyon szeretem például az electric adolescence dolgait. Kétségkívül kevésbé valóságszagú megszólalás, mint a tölcsér, de nagyon rákaptam az izére.
Hogy egy másik példát hozzák, Low - fly.
Leszámítva, hogy a Double Negative egy fantasztikus lemez, most csak a hangzásról beszélve a fenti számot az Avantgarde olyan energiákkal tolmácsolta, hogy tényleg félő volt eltűnik a szoba. Letaglozó. A Rethm az egészet valahogy más mennyiségbe csomagolja. Mégsem hibádzik az üzenet.
Szóval másképp jó, de jó. Mindemellett van egy olyan érzésem, hogy a tölcsért és a Bhaava-t egymás után meghallgatva 100-ból 99 ember a tölcsért választaná. Mert azok meg ilyenek. Lenyűgözőek, lehengerlőek. Ha annó a Quad 21L-ről azt írtam, hogy meg kell hozzá érkezni, akkor a Rethm-re ez kétszeresen igaz. Még akkor is, ha univerzálisabb, kevésbé válogatós mint a Quad volt.
Nekem betalált és idővel abbahagytam elemezni miért. Nem adtam vissza a foglalónak letett árat.
Ránézésre különleges konstrukciók. Eredhet ez talán abból, hogy mindkét alapító tag az építészet irányából érkezett az audió világába. 2000-ben jelent meg az első Rethm hangfal, Lowther szélessávú hangszóróval és aktív mélyszekció nélkül. Egészen 2007-ig történt az eredeti konstrukció finomítása, akkor jelent meg a Saadhana, majd Maarga, immár már aktív szub egységekkel. Ezt követte 2010-ben a váltás a Lowther hangszórókról a saját házon belül fejlesztett szélessávú egységekre. 2011-ben jelent meg az új sorozatból a Trishna, majd 2012-ben az új Maarga, 2013 az új Saadhana. Ezek a legújabb verziók láthatóak az alábbi képen.
Kétségtelen nem segít a kiigazodásban, hogy a termékek úgy kapnak jelentős fejlesztéseket, hogy a nevük nem változik. Nekem úgy tűnik, inkább szinteket jelölnek ezek a különös nevek. A Trishna jelentése: "a keresés vágya", Maarga: "az út, a módszer", Saadhana: "elkötelezettség a gyakorlásban". Mind zenei értelemben véve, tulajdonképpen a zene tanulásának fokait jelentik általában véve ezek a szavak, szanszkrit eredetijükben.
Ehhez a trióhoz érkezett legfrissebb tagként a Bhaava (jelentése: érzelem, érzés). Megint egy újragondoldás. Hagyományosabb, hangfalszerűbb megjelenés és egy ősrégi Phillips hangszóró újkori verziójának (Boston HQ48002P) alkalmazása a főbb ismertetőjelei. A hangszóró némileg módosítva lett, erről leginkább a membrán közepén látható fa fáziskúp árulkodik. Maga a hangszóró 7 inch-es, azaz kicsit nagyobb, mint 17cm.
 |
| A lyukak a magasfrekvenciás diszperziót segítik |
E fentiekből kifolyólag a tölcsérekhez hasonlóan az Rethm is kér táplálást és találunk a szubhoz tartozó beállításokat is hátul.
 |
| Bekapcsoló gomb, hangerő és frekvenciállítási lehetőség. Meg egy fehér LED |
Meglepő módón ez úttal a fehér LED sem zavaró, mivel nem szemben világít. Kellemes hatást ad este hangulatfény mellett. Fotózni mondjuk telefonnal nem könnyű, de kb így.
További érdekessége a konstrukciónak, hogy ez egész fém előlap leszedhető, 6db mágnes tartja a helyén.
A neten könnyen lehet információkat, teszteket találni, de él az örök igazság, hogy igazán csak a saját tapasztalat számít. Ugyan meglehetősen jól elvoltam az Avantgarde/Audiopax párosommal, de furdalt a kíváncsiság...miféle szinergia lehet a Rethm-el?
Aztán feltűnt a Rethm honlapján, hogy van hazai értékesítő, a szegedi székhelyű Sound Mania. A magyar cég honlapján ugyan nincs fent a gyártó a forgalmazott márkák között, de egy telefonhívást gondoltam megér. Kiderült az együttműködés nem csak elméletben létezik. Nemrég érkezett raktárra egy Bhaava és később egy Trishna-t is láttam vásárlóra várva. A Sound Mania alapvető filozófiája, hogy a termékeket a vásárló otthonában kell elsősorban kipróbálni, ezért a bemutatótermi demózást nem is nagyon favorizálja. Ellenben ennyi tapintható, megnézhető, kipróbálható (hazavihető) magas minőségű audio terméket egy forgalmazónál se láttam, pedig csak a kínálat töredékével találkoztam személyesen.
A megszokott folyamat ilyenkor az, hogy az érdeklődő leteszi letétben a termék árát, erről készül egy kis feljegyzés, aztán lehet hazavinni kipróbálni a kiszemelt eszközt. Ha nem tetszik, akkor természetesen a pénz visszajár. Én is így tettem, leszurkoltam a pár Bhaava árát, szereztem egy nagyobb autót és hazacipeltem őket a téli szünetre. Megállapodás szerint majdnem 3 hetet lett volna nálam próbára, ami azért sem volt hátrány, mert a hangfalak nem estek túl a bejáratáson.
Odahaza aztán ledobtam a szobába tessék-lássék a hangfalakat, nézzük milyen a karaktere. Első megszólalásra egy meglehetősen óvatos hangot hallottam, az énekhangon némi keménységgel. Nem volt rossz, de az Avantgarde után csak azt hallottam, ami nincs. Kb. mintha félbevágták volna a hangot. Majdnem szó szerint, mivel sokkal lentebb volt a hangkép, kisebb a dinamika, a felbontás...tulajdonképpen minden. Mindemelett nem volt egy rossz hang, de érezhetően nagyon más ligában játszott a tölcsér és a legkisebb Rethm. (Elárulom, nem lesz mesebeli fordulat, azért ez kijelentés nagyrészt így is marad).
Ugyanakkor a Rethm legendás ismert arról, hogy nagyon hosszú bejáratási időre van szüksége. Kellemestől kissé magasabb hangerő mellett sem mozognak láthatóan a fő hangszórók (a két mélysugárzót nem látjuk). Ilyen kis kitérések mellett nagyon lassan formálódik a hangszóró felfüggesztése, mechanikai konstrukciója.
Úgyhogy 2-3 napon át 9-10 órákat ment folyamatosan a zene. Most először kapcsolatam be a Roon rádió funkcióját, amely a zenetáramból tett javaslatokat játszotta le miután lejártak a kiválasztott lemezek. A 3-ik nap környékén éppen ez okozott megelepetést, folyton leragadtam a hangfal előtt. Akármit dobott a Roon valahogy lekötött. Ez azért alapvetően jó jel. A másik bizalomra okot adó jelzés az volt, hogy ezek a "leragadások" volt hogy 2-3 órán át is eltartottak.
Ez lett aztán a Rethm hangzás egyik legfontosabb jellemzője. Nagyon nem fárasztó hallgatni. Akármilyen zenét lehet vele akármeddig és akármilyen állapotban hallgatni. Mondjuk metált nem próbáltam, mert azt nem hallgatok, de minden mást.
Mindemellett az első kb 1 hónapban úgy tudtam leginkább megfogalmazni, hogy ugyanazt csinálja, mint az asztalomon a táskarádió méretű Bose hangszórócska, csak nagyban. Lifestyle hi-fi, de utóbbi jelzőt nem is tudom mennyire akartam volna stresszelni. Viszont élvezet volt hallgatni. Nagyon pozitív egy cucc. Hangkarakterét illetve teljesen ellentétes a legtöbb hangfallal, amit ismerek, mert alulról építkezik a hangja. Lent van a legtöbb energia és mint egy piramis, felfele kevesebb. Ez alatt nem azt értem, hogy bummog, vagy sötét hangú. A Sennheiser HD600-as feljhallgató nekem sötét hangú volt - és unalmas. Hiányzott belőle nekem az élet, amitől érdekelt amit hallok. A Bhaava úgy hozza ezt a mélyebb tónusú hangzást, hogy közben mégis friss, dinamikus és érdekes.
Ettől független a legtöbben első hallgatásra biztosan úgy éreznék itt valami hiányzik. Pontosan a fentiekből kifolyólag nincs meg a hangjában az a csillogás, erő ott felül, amihez hozzá lehetünk szokva. Mondhatni kontrasztos volt az Avantgarde-al. Közben meg mégis ott van minden és arra gondolok, hogy a templom harangja is úgy zúg valahogy, hogy inkább mélyebb az a hang. A falunkban tradícionális karácsonyi kórust hallgatva sem éreztem azt a megszólalást, amit akár otthon. Lentről építkezett minden, még az asszonykórus is.
Lépésről lépsére, napról napra lopta be magát a szívembe a Rethm. Nem tudja azt, amit az Avantgarde, ami kishijján berakja a koncertet a maga hús-vér valójában a szobába. Meg sem próbálja igazán ezt a feladatot komolyan venni.
Végül meghírdettem az Avantgarde-okat, amire korábban sosem gondoltam volna. Ebből egyrészt itthon kisebb értetlenség keveredett. A párom, a gyerekek mindenki ellenezte. Nem is értettem a heves ellenreakciókat. Megszerették a tölcsért. A hangját, a jelenlétét a szobámban. Másrészt sokan kérdezték látván a hirdetést: mit vettem, ami "lenyomja" a tölcsért. Csak egy-két embernek válaszoltam, mert totálisan félrement volna az üzenet. Továbbra sem játszik egy kategóriában a két hangfal.
Aztán eltelt még több idő és megnyílt a hangfal. Megjött az ereje a középtartománynak, feljebb került a hangkép is. Eddig békésen elvolt úgy, hogy a hátulja kb. 60 cm-re volt a hátsó faltól, ahol a tölcsér is állt. Elkezdte kérni magának a teret. Kisétált egészen idáig a szobába, mögötte immár egy méter.
Kicsit azért számítottam erre. Egyszer csak jönni fog a bejegyzés a "Get Better Sound" könyv tanulságairól. A könyvet olvasva buzdultam fel azon hogy kimérem a szobám saját magam. Vettem kalibrált mikrofont állvánnyal és megtanultam (nagyjából) használni a REW-et. Első lépésnek a székem helyét kerestem meg, utána jött a hangfal. Már az Avantgarde-nál látszott, hogy bekérnék magukat oda, ahol most a Rethm áll. De az Avantgarde ott nem volt jó. A kisebbik gond volt, hogy közel kerültem így hozzájuk, 2 és fél méterre, mert engem nem zavart. (Elvileg a 3 méter azért ajánlott). Az már jobban, hogy a szobám nyitott mennyezeti része elkezdett beleszólni a hangba. A helyett, hogy tisztult volna a középtartomány ahogy húzom egyre el a hátsó faltól a hangfalt (ebben az esetben a tölcsért), a 60 cm átlépése után elkezdett valahogy kiabálni és összezavarodni a hang. Erről a tapasztalásról majd írok még másik bejegyzésben hosszabban, most csak annyi, hogy ez volt. A Rethm meg probléma nélkül meg tud szólalni ezen a helyen és az egy hangszórós megoldás miatt elméletileg sem áll fent a veszélye, hogy szétszólnak a hangszórók a közelség miatt. Másképp teríti a hangot, mint a tölcsér, jobban passzol ehhez a szobához. Ezt nem szabad alábecsülni.
Ha zenével kellene jellemeznem a Bhaava-t, akkor azt hiszem ennek a számnak a hangulata hozza legjobban a karakterét.
Furcsa keveréke a belsőséges, intim megszólalásnak, ami ugyanakkor friss és dinamikus. Introvertált és felemelő. Meg legfőképpen valahogy pihenető hallgatni. Újabban mixtape-eket hallgatok. Nagyon szeretem például az electric adolescence dolgait. Kétségkívül kevésbé valóságszagú megszólalás, mint a tölcsér, de nagyon rákaptam az izére.
Hogy egy másik példát hozzák, Low - fly.
Leszámítva, hogy a Double Negative egy fantasztikus lemez, most csak a hangzásról beszélve a fenti számot az Avantgarde olyan energiákkal tolmácsolta, hogy tényleg félő volt eltűnik a szoba. Letaglozó. A Rethm az egészet valahogy más mennyiségbe csomagolja. Mégsem hibádzik az üzenet.
Szóval másképp jó, de jó. Mindemellett van egy olyan érzésem, hogy a tölcsért és a Bhaava-t egymás után meghallgatva 100-ból 99 ember a tölcsért választaná. Mert azok meg ilyenek. Lenyűgözőek, lehengerlőek. Ha annó a Quad 21L-ről azt írtam, hogy meg kell hozzá érkezni, akkor a Rethm-re ez kétszeresen igaz. Még akkor is, ha univerzálisabb, kevésbé válogatós mint a Quad volt.
Nekem betalált és idővel abbahagytam elemezni miért. Nem adtam vissza a foglalónak letett árat.
2019. január 26., szombat
Forráscsere 5 - Luxor Audio PC
Ott maradtunk abba, hogy akkor HQPlayer kell, az meg mindenképpen kér egy PC-t.
Két féle kiépítéssel lehet gondolatban eljátszani. Vagy közvetlen kapcsolódik a HQPlayer-t futtató PC a DAC-hoz, vagy valamilyen végponton keresztül. Utóbbi lehet mondjuk egy SOTM 200-as széria, amire telepítve van a HQPlaer NAA (az az végpont), vagy akár valamilyen SBC-re (Small Board Computer) kialakított végpont.
Ami közös mindkét esetben, hogy kell a rendszer gerincét adó számítógép, ami képes futtatni a HQPlayer-t, illetve az én esetemben akkor már logikus módon a Roon szervert is.
Ezt mind meg tudja tenni a MacBook-om, lehetne ez a gép a "PC". Ez esetben csak egy végpont vásárlására lenne szükség. Ez ellen egyetlen dolog szólt, mégpedig hogy a Roon Core és a HQPlayer futtatása mellett már télen is elkezdte használni a laptop a beépített ventillátorát, mégpedig elég hallható módon. Tehetném másik szobába, de ahhoz meg kábeleznem kellene, mert a hálózati modem-router-PC kábelezés most csak a zenehallgató szobában érhető el. A ház többi részében "csak" WiFi van. Azon "pörgetni" a Tidal/NAS felől beérkező adatcsomagokat, majd vissza a végpont fele a felkonvertált (és ez által még nagyobb sávszélességet lefogó) adatokat ugyan lehet, de nem a legstabilabb megoldás.
További pont volt, hogy laptop használata esetén a Roon szerver csak addig fut általában, amíg zenét hallgatok, különben nem. Így nemigen tud működni az automatikus archiválás. Meg azt sem szerettem, hogy minden zenehallgatás azzal kezdődik, hogy dugdosom az USB kábelt a laptop-ba. Nem nagyon, de kicsit körülményes volt a dolog. Lehetne ez ettől némileg "láthatatlanabbul" is megoldani egy tényleges szerverrrel, ami folyamatosan működik.
Sokan pont erre használnak MacBook helyett (ha már Apple vonalon maradunk) MacMini-t. Elegendő teljesítménnyel bír, kicsi, elegáns. A poszt írásának időpillanatában 2 fajta Mini érhető el, a kisebb konfiguráció 315.000 Ft, a nagyobbik 435.000Ft. Ezt most azért emelem ki, mert a döntésben amit hoztam ennek most különösen nagy szerepe van.
A számítógép alapú zenehallgatásba ugyanis véleményem szerint azzal a gondolattal érdemes belevágni, hogy ami pénzt magára a számítógépre költünk az nagyjából teljes veszteség. Vagy nagyon gyorsan (évente?) cserélgetjük a számítógépet, hogy legalább valami értéke megmaradjon, vagy használjuk amíg működik. Ez utóbbi eset azt jelenti, hogy a) tönkremegy, b) már nem elég modern az időközben kiadott szoftverek futtatásához. Mint ahogy a MacBook Pro-mat is csak kis trükkel tudtam képessé tenni a HQPlayer futtatására az operációs rendszer korlátai miatt. Ugyanez a MacBook Pro egyébként mai napig tökéletesen működik, idén lesz 10 éves(!). Piaci értéke nagyjából nulla.
Ezért fontos jól átgondolni milyen mély a zseb. A MacMini olcsóbbik típusa is elivleg megfelel, de még a Roon szerver esetén is gyakrabban találkozunk az i5-ös processzor ajánlással, ami meg már a drágább modellhez tartozik. HQPlayer-el együtt meg tényleg inkább azt.
Az alternatívákon gondolkodva futottam bele a különféle Intel NUC megoldásokba. Kompakt, pici PC-k tulajdonképpen. MacBook Mini nem Apple módra, de lényegében ugyanaz. Ennek egy specális fajtája a Roon által készített Nucleus. Passzív, igényes ház, saját operációs rendszerrel (ROCK). Ellenben nem fut rajta semmi más, csak a Roon szerver és végpont, hiszen pont ez a lényege. HQPlayer kilőve. És azért ára is van, ahhoz képest, hogy egy belül standard Intel NUC amihez egy pici kapcsolóüzemű tápot adnak, amit megint csak érdemes valószínű lecserélni (újabb kiadás).
Vagy ha már célgép, akkor Audio PC. Ezzel ma sokan foglalkoznak, leginkább egyedileg épített gépekkel, tuningokkal találkoztam. Ezek sokaságától kicsit tartottam. Közös pontjuk az analóg, lineáris tápegység és stabilizátorok, a passzív hűtés, általában valami spéci USB kártya. Esetleg még testreszabott szoftveres környezet. Két megoldást találtam, ami már-már termék jellegű összeszedettséget és a koncepciót mutat. Az egyik a Luxor PC, a másik a Core Audio Daido. Az előbbi 500.000 Ft körüli áron, utóbbi a weboldal szerint 8.200 EUR, azaz kb. 2.6M Ft.
Ha most csak az árak oldaláról nézem azt látom, hogy a Luxor PC alig drágább a nagyobbik MacMini-től. Cserébe - összehasonlítva a MacMini-vel - teljesen passzív a hűtése (az ehhez szükséges ház önmagában 100e felett van kiskereskedelmben), nincs benne kapcsolóüzemű táp, ami teleszórná mindenféle zajjal az audió berendezésekhez használt elosztót és természetesen magát a számítógépet. A feszültségstabilizálás sokkal magasabb szinten megoldott, fütött központi órajelgenerátora van és egy csúcsminőség, audio célokra feljesztett USB kártya is van benne szemben a MacMini alaplapi megoldásával. Némi képzavarral érve almát hasonlítunk körtével. Egy általános felhasználásra tervezett személyi számítógépet egy célgéppel, nagyjából azonos áron. Egy ilyen döntés meghozatalában még kényelmesen érzem magam. A Core Audio megoldása azonban már egyszerűen túl drága (nekem) és ki is lóg a képből. Ez egyszerűen borzasztóan sok pénz, nagy az árbeli ugrás. Gondolom nem is az itthoni piac a cél.
Úgyhogy nyert a Luxor PC.
Ennek a megoldásnak az egyetlen gyorsan érezhető hátránya, hogy az árban nem foglaltatik semmilyen operációs rendszer. Microsoft és Linux a két irány amiben el lehet indulni. Előbbiért én továbbra sem fizetnék pénzt, bár épp most tettem pont ezt fiam laptop vásárlása kapcsán. Volt is szerencsém telepíteni, pofozgatni a gépét. Csak megerősödött bennem az elhatározás, hogy a lehető legkevesebb közösséget szeretnék vállalni a redmondi cég termékeivel.
Úgyhogy némi egyeztetés után felvettem a kapcsolatot a "gyártóval" és megrendeltem egy példányt magamnak. Pár hetet kell várni általában , nem állnak kazalban a kész gépek. Ennek elvileg van annyi előnye, hogy kicsit lehet testre is szabni a megoldást. Én két kéréssel éltem. Egyrészt megkértem a gyártót, hogy ne ragassza fel a termékjelzésül szolgáló matricát, mert nekem bizony nem tetszik a tipográfia/kivitel. Másrészt arra kértem, hogy amennyiben a működést jelző LED kék vagy fehér színű, jó lenne inkább valamilyen más.
Első kérésem természetesen könnyen megvalósítható volt, a másodikat illetően azt a választ kaptam, hogy ugyan fehér a LED, de nagyon diszkréten világít. Hát..oké...bár nem értettem miért nem lehet egy másik színű LED-et berakni, de úgy tűnt ez nem opicó. Meglátjuk...
A Barabás villában tartott parti napjára el is készült a gépem, így kettő legyet egy csapásra alapon ellátogattam a kiállításra és el is hoztam audio PC-met.
Szépen be is rendezkedtem az installálásra. Lelkemet is felkészítettem. Úgy számoltam küzdelemes, nettúrkálós hetek előtt állok míg minden működni fog Linux-al. Pár hetet eleve adtam magamnak arra, hogy minden funkcionalításával feléledjen a gép.
Sajnos a vadonatúj M2-es SSD hibás volt, ami azt jelentette, hogy a próbaképp feltelepített operációs rendszer felment rá (még a gyártónál), nálam már nem jutott túl a gép a BIOS-on. Hardveresen csak az SSD vezérlő chip-je látszódott, maga a háttértár nem. Nem tudom erre mennyi az esély, de láthatóan meg tud történni. Egy ideig próbálgattuk a gyártóval telefonos támogatás keretében feléleszteni a gépet különféle BIOS beállításokkal, aztán be kellett látnunk, hogy ami hardveresen hibás, az nem fog elindulni. Így aztán gép postával vissza, lett bele új SSD, hosszabb tesztelés és vissza hozzám.
Újra felöltöztettem a lelkem a hosszass telepítési procedúrára és nekiláttam. Ubuntu Studio mellett döntöttem. Elsősorban azért, mert a HQPlayer oldalán ez a disztribúció szerepel mint támogatott Linux. (A már megvásárolt HQPlayer licencem egyébként jó Mac-re és Linux-ra, így ezzel sem volt gond. Microsoft-hoz újra meg kellett volna vennen ezt a programot is).
Nagyjából 20 perc múlva fent volt a Linux, USB-ről telepítve. Esküszöm egyszerűbb volt, mint a Microsoft.
Ez után jött a Roon. Ezeket az instrukciókat találjuk a Roon weboldalán a telepítéshez. Telepítő script aztán még két parancssori utasítás (ami kimásolható a weboldalról) a szükséges egyéb csomagok telepítéséhez. Igazából nem kellett hozzá Linux-os tudás, talán csak annyiban segített az IT múltam, hogy nem voltam megijedve egy termináltól. Egyszerűen végig kell csinálni ami le van írva. Nagyjából 10 perc volt és futott a Roon.
Következő feladat volt a hálózati meghajtók (NAS) csatlakoztatása. Egyrészt mert vannak ott zenék, másrészt ott vannak a Roon Back-up-ok, amiből vissza lehet állítani a beállításokat/TIDAL kedvenceket, miegymást. Ez se volt nehéz, a Linux eleve megtalálta a NAS-t, tulajdonképpen csak a bejelentkezést kellett elintézni. Eddigre már az iPad-en elérhető volt az új (még szűz) Roon szerverem. Ott megadtam a NAS útvonalát, bejelentkeztem TIDAL-ba, majd elindítottam a beállítások visszaállítását a legutóbbi mentésből. Ez is lefutott 10 perc alatt, visszakaptam a működő Roon-omat ugyanazzal a képpel, amivel a MacBook-on. Megvoltak a TIDAL-on kedvencbe tett lemezek, a NAS-on lévő zenék, lejátszási listák, lejátszási statisztikák, minden. Kb. 1 órával a telepítés megkezdése után.
Kezdtem úgy érezni ez valami csapda.
De ha már így lendületben voltam gondoltam megpróbálom feldobni a HQPlayer-t is. Telepítő csomagként lehet letölteni, volt vagy 5 perc. Mivel a Roon konfigban amit visszaállítottam már össze volt kötve a két szoftver (egy sor egyébként Roon-on belül), ezért egyből látta is a Roon amint megjelent a gépen. Hát ilyen nincs.
Nem volt más hátra, kész a konfig, de szól-e. Bekötöttem a rendszerbe a gépet, telejesen arra készülve, hogy mindezek ellenére hang nem fog kijönni a rendszerből. Így is lett. Némi próbálkozás után kiderült, hogy lokális lejátszó szoftverrel jön ki hang a gépből (ráadásul a Paul Pang kártya használatával, tehát hardveresen felismerte), csak Roon-on keresztül nem. Fene se értette, mert elvileg elindult a zene, csak nem volt hang. Kiválasztottam, hogy ne a HQPlayer szóljon, hanem közvetlen a Roon, megjött a hang. Szóval valami a HQPlayer-el van. Ennyiben hagytam aznap, sokkal tovább jutottam, mint gondoltam volna.
Másnap újra ránéztem a konfigra, ahogy ilyenkor szokott lenni, pofonegyszerű volt a probléma. A HQPlayer friss telepítés esetén használja a beépített digitális hangerőszabályzóját (amit érdemes teljesen kikpacsolni), nulla hangerő alapbeállítás mellett. Ennyi volt a probléma. Kikapcsoltam a hangerőszabályozást és megjött a hang. Még annyi trükköt találtam, hogy érdemes a Roon-ban ilyenkor a lokális Roon kapcsolatot a DAC fele megszüntetni (azaz nem engedélyezni az eszközöknél), akkor biztos nem konkurál a HQPlayer-el. Egy gombnyomás és kész volt ez is.
Kialakítottam egy monitor/egér/billentyű hozzáférést messzebb a rendszertől, ha nagyon kellene, de nem kellett eddig használnom.
Viszont! Az a fránya fehér LED épp csak annyira volt diszkrét, hogy este érzésre egy zseblámpával szemben ültem. Már megint és ezredszer...miért jó ez? A gép belsejét már első alkalommal megismertem, ilyen az én példányom...
Ami lényegileg ugyanolyan, mint a termék weboldalán található fotó, csak helyet cserélt a trafó és a tápegység panel. A LED-et magában foglaló kis panelke balra lent a házhoz rögzítve található. Megkérdeztem a gyártót, kell-e valamire figyelnem, ha kiszerelem a tápegységet, mert hát csak úgy férek hozzá a LED-hez. A válasz az volt, hogy ragasszam le a LED-et vagy filcezzem be, meg hát amúgy sincs ettől kisebb teljesítményű LED a piacon, minek is cserélném. Tartottunk egy rövid eszmecserét arról, hogy akkor vajon miért nem zöld LED van a zseblámpában, de úgy éreztem felesleges tovább erőltetnem a kommunikációt. Úgyhogy saját szakállamra szétszedtem vadonatújjonan összerakott gépem, hogy kicseréljem a LED-et. Nem volt egyébként semmi gond, csapda, váratlan kipattanó rugó, egyszerűen csavarokkal és némi hővezető pasztával van a házhoz rögzítve a tápegység.
Ezek után már ki tudtam szerelni a LED-et és a bekapcsoló gombot tartó kis panelt.
Kár, hogy az új LED meg nem világított. Nem a LED-el volt baj, valószínűleg az előtét ellenállását kellett volna kicserélni, hogy megfelelő áramot kapjon. De smd panel okán erre inkább nem vállalkoztam. Eredeti LED vissza és - bevallom szégyenlem - piros alkholos filccel jó alaposan beszineztem, körbe mindenhol. Ez meg cserébe működik, megszelidült a készülék fénye. Amolyan borostyánospiros.
A műszaki részről tulajdonképpen ennyi. A telepítés befejezése óta be van kapcsolva a gép, probléma nélkül működik. Teljesen csendes, mintha nem is lenne. A Roon ugyanúgy frissíti magát, a HQPlayer-t még ki kell tapasztalni, mert jött ki valami hibajavításos alverzió, de nem panaszkodik a szoftver, hogy frissíteni kellene. Azt lehet mindig újra kell telepíteni? Majd utánajárok, ha lesz miért.
Az Audio PC a DAC alá költözött be, összekötő kábel továbbra is a AQ Carbon.
Na és a hang? Semlegesen kíváncsi voltam. Én győzelemnek éltem volna meg azt is, ha a MacBook Pro szintjét hozza, csak teljesen csendesen és stabilan. Épp ezért volt meglepő, hogy kb. azt csinálta a hanggal, mintha beraktam volna egy rendes előfokot a rendszerbe a potis passzív megoldás helyett. Kissé simult a hangkép meg kapott egy kis gravitációt. Súlya, lába, talapzata lett a megszólallásnak. Mondanám, hogy megint nőtt a felbontás, de ezt már magam se akarom elhinni, hiszen hanyadszor? Mondjuk úgy valószínű máshova kerültek hangsúlyok és kicsit más dolgokat hallok mint nélküle. Miközben nem úgy érzem, hogy bármit elvesztettem volna, ami eddig megvolt. De a legfontosabb a nyugodt lazaság amit pluszban hozzátesz az eddigi rendszerhez, "folyamatosabb" a zene.
Ez már csak azért is érdekes tapasztalás számomra, mert az Aqua kifejezetten egy USB csatlakozásra felkészített DAC, három szinten sorjáznak benne csak az USB kapcsolathoz tartozó panelek. Mégis meghallani - nem is kicsit - milyen forrás van előtte.
El lehetne játszani azzal is, hogy ezt a gépet tényleg csak szervernek használom és ez után még használok egy végpontot (mint a SOTM), de egyelőre nem kívánkozik innen továbbmozdulni. Ezzel a kiegészítéssel egy stabil, igen hallgatható digitális front-end állt össze. A Luxor PC véleményem szerint egy valódi ár-érték bajnok. A beépített alkatrészek/elemek aránya a végárhoz képest döbbenetesen magas, megépítése is tisztességes.
Én beraktam a legalsó polcomra és ott is marad.
Két féle kiépítéssel lehet gondolatban eljátszani. Vagy közvetlen kapcsolódik a HQPlayer-t futtató PC a DAC-hoz, vagy valamilyen végponton keresztül. Utóbbi lehet mondjuk egy SOTM 200-as széria, amire telepítve van a HQPlaer NAA (az az végpont), vagy akár valamilyen SBC-re (Small Board Computer) kialakított végpont.
Ami közös mindkét esetben, hogy kell a rendszer gerincét adó számítógép, ami képes futtatni a HQPlayer-t, illetve az én esetemben akkor már logikus módon a Roon szervert is.
Ezt mind meg tudja tenni a MacBook-om, lehetne ez a gép a "PC". Ez esetben csak egy végpont vásárlására lenne szükség. Ez ellen egyetlen dolog szólt, mégpedig hogy a Roon Core és a HQPlayer futtatása mellett már télen is elkezdte használni a laptop a beépített ventillátorát, mégpedig elég hallható módon. Tehetném másik szobába, de ahhoz meg kábeleznem kellene, mert a hálózati modem-router-PC kábelezés most csak a zenehallgató szobában érhető el. A ház többi részében "csak" WiFi van. Azon "pörgetni" a Tidal/NAS felől beérkező adatcsomagokat, majd vissza a végpont fele a felkonvertált (és ez által még nagyobb sávszélességet lefogó) adatokat ugyan lehet, de nem a legstabilabb megoldás.
További pont volt, hogy laptop használata esetén a Roon szerver csak addig fut általában, amíg zenét hallgatok, különben nem. Így nemigen tud működni az automatikus archiválás. Meg azt sem szerettem, hogy minden zenehallgatás azzal kezdődik, hogy dugdosom az USB kábelt a laptop-ba. Nem nagyon, de kicsit körülményes volt a dolog. Lehetne ez ettől némileg "láthatatlanabbul" is megoldani egy tényleges szerverrrel, ami folyamatosan működik.
Sokan pont erre használnak MacBook helyett (ha már Apple vonalon maradunk) MacMini-t. Elegendő teljesítménnyel bír, kicsi, elegáns. A poszt írásának időpillanatában 2 fajta Mini érhető el, a kisebb konfiguráció 315.000 Ft, a nagyobbik 435.000Ft. Ezt most azért emelem ki, mert a döntésben amit hoztam ennek most különösen nagy szerepe van.
A számítógép alapú zenehallgatásba ugyanis véleményem szerint azzal a gondolattal érdemes belevágni, hogy ami pénzt magára a számítógépre költünk az nagyjából teljes veszteség. Vagy nagyon gyorsan (évente?) cserélgetjük a számítógépet, hogy legalább valami értéke megmaradjon, vagy használjuk amíg működik. Ez utóbbi eset azt jelenti, hogy a) tönkremegy, b) már nem elég modern az időközben kiadott szoftverek futtatásához. Mint ahogy a MacBook Pro-mat is csak kis trükkel tudtam képessé tenni a HQPlayer futtatására az operációs rendszer korlátai miatt. Ugyanez a MacBook Pro egyébként mai napig tökéletesen működik, idén lesz 10 éves(!). Piaci értéke nagyjából nulla.
Ezért fontos jól átgondolni milyen mély a zseb. A MacMini olcsóbbik típusa is elivleg megfelel, de még a Roon szerver esetén is gyakrabban találkozunk az i5-ös processzor ajánlással, ami meg már a drágább modellhez tartozik. HQPlayer-el együtt meg tényleg inkább azt.
Az alternatívákon gondolkodva futottam bele a különféle Intel NUC megoldásokba. Kompakt, pici PC-k tulajdonképpen. MacBook Mini nem Apple módra, de lényegében ugyanaz. Ennek egy specális fajtája a Roon által készített Nucleus. Passzív, igényes ház, saját operációs rendszerrel (ROCK). Ellenben nem fut rajta semmi más, csak a Roon szerver és végpont, hiszen pont ez a lényege. HQPlayer kilőve. És azért ára is van, ahhoz képest, hogy egy belül standard Intel NUC amihez egy pici kapcsolóüzemű tápot adnak, amit megint csak érdemes valószínű lecserélni (újabb kiadás).
Vagy ha már célgép, akkor Audio PC. Ezzel ma sokan foglalkoznak, leginkább egyedileg épített gépekkel, tuningokkal találkoztam. Ezek sokaságától kicsit tartottam. Közös pontjuk az analóg, lineáris tápegység és stabilizátorok, a passzív hűtés, általában valami spéci USB kártya. Esetleg még testreszabott szoftveres környezet. Két megoldást találtam, ami már-már termék jellegű összeszedettséget és a koncepciót mutat. Az egyik a Luxor PC, a másik a Core Audio Daido. Az előbbi 500.000 Ft körüli áron, utóbbi a weboldal szerint 8.200 EUR, azaz kb. 2.6M Ft.
Ha most csak az árak oldaláról nézem azt látom, hogy a Luxor PC alig drágább a nagyobbik MacMini-től. Cserébe - összehasonlítva a MacMini-vel - teljesen passzív a hűtése (az ehhez szükséges ház önmagában 100e felett van kiskereskedelmben), nincs benne kapcsolóüzemű táp, ami teleszórná mindenféle zajjal az audió berendezésekhez használt elosztót és természetesen magát a számítógépet. A feszültségstabilizálás sokkal magasabb szinten megoldott, fütött központi órajelgenerátora van és egy csúcsminőség, audio célokra feljesztett USB kártya is van benne szemben a MacMini alaplapi megoldásával. Némi képzavarral érve almát hasonlítunk körtével. Egy általános felhasználásra tervezett személyi számítógépet egy célgéppel, nagyjából azonos áron. Egy ilyen döntés meghozatalában még kényelmesen érzem magam. A Core Audio megoldása azonban már egyszerűen túl drága (nekem) és ki is lóg a képből. Ez egyszerűen borzasztóan sok pénz, nagy az árbeli ugrás. Gondolom nem is az itthoni piac a cél.
Úgyhogy nyert a Luxor PC.
 |
| A hónap legsz*r*bb szóvicce katógriát is visszük egyben |
Úgyhogy némi egyeztetés után felvettem a kapcsolatot a "gyártóval" és megrendeltem egy példányt magamnak. Pár hetet kell várni általában , nem állnak kazalban a kész gépek. Ennek elvileg van annyi előnye, hogy kicsit lehet testre is szabni a megoldást. Én két kéréssel éltem. Egyrészt megkértem a gyártót, hogy ne ragassza fel a termékjelzésül szolgáló matricát, mert nekem bizony nem tetszik a tipográfia/kivitel. Másrészt arra kértem, hogy amennyiben a működést jelző LED kék vagy fehér színű, jó lenne inkább valamilyen más.
Első kérésem természetesen könnyen megvalósítható volt, a másodikat illetően azt a választ kaptam, hogy ugyan fehér a LED, de nagyon diszkréten világít. Hát..oké...bár nem értettem miért nem lehet egy másik színű LED-et berakni, de úgy tűnt ez nem opicó. Meglátjuk...
A Barabás villában tartott parti napjára el is készült a gépem, így kettő legyet egy csapásra alapon ellátogattam a kiállításra és el is hoztam audio PC-met.
Szépen be is rendezkedtem az installálásra. Lelkemet is felkészítettem. Úgy számoltam küzdelemes, nettúrkálós hetek előtt állok míg minden működni fog Linux-al. Pár hetet eleve adtam magamnak arra, hogy minden funkcionalításával feléledjen a gép.
 |
| Majdnem pont így |
Újra felöltöztettem a lelkem a hosszass telepítési procedúrára és nekiláttam. Ubuntu Studio mellett döntöttem. Elsősorban azért, mert a HQPlayer oldalán ez a disztribúció szerepel mint támogatott Linux. (A már megvásárolt HQPlayer licencem egyébként jó Mac-re és Linux-ra, így ezzel sem volt gond. Microsoft-hoz újra meg kellett volna vennen ezt a programot is).
Nagyjából 20 perc múlva fent volt a Linux, USB-ről telepítve. Esküszöm egyszerűbb volt, mint a Microsoft.
Ez után jött a Roon. Ezeket az instrukciókat találjuk a Roon weboldalán a telepítéshez. Telepítő script aztán még két parancssori utasítás (ami kimásolható a weboldalról) a szükséges egyéb csomagok telepítéséhez. Igazából nem kellett hozzá Linux-os tudás, talán csak annyiban segített az IT múltam, hogy nem voltam megijedve egy termináltól. Egyszerűen végig kell csinálni ami le van írva. Nagyjából 10 perc volt és futott a Roon.
Következő feladat volt a hálózati meghajtók (NAS) csatlakoztatása. Egyrészt mert vannak ott zenék, másrészt ott vannak a Roon Back-up-ok, amiből vissza lehet állítani a beállításokat/TIDAL kedvenceket, miegymást. Ez se volt nehéz, a Linux eleve megtalálta a NAS-t, tulajdonképpen csak a bejelentkezést kellett elintézni. Eddigre már az iPad-en elérhető volt az új (még szűz) Roon szerverem. Ott megadtam a NAS útvonalát, bejelentkeztem TIDAL-ba, majd elindítottam a beállítások visszaállítását a legutóbbi mentésből. Ez is lefutott 10 perc alatt, visszakaptam a működő Roon-omat ugyanazzal a képpel, amivel a MacBook-on. Megvoltak a TIDAL-on kedvencbe tett lemezek, a NAS-on lévő zenék, lejátszási listák, lejátszási statisztikák, minden. Kb. 1 órával a telepítés megkezdése után.
Kezdtem úgy érezni ez valami csapda.
De ha már így lendületben voltam gondoltam megpróbálom feldobni a HQPlayer-t is. Telepítő csomagként lehet letölteni, volt vagy 5 perc. Mivel a Roon konfigban amit visszaállítottam már össze volt kötve a két szoftver (egy sor egyébként Roon-on belül), ezért egyből látta is a Roon amint megjelent a gépen. Hát ilyen nincs.
Nem volt más hátra, kész a konfig, de szól-e. Bekötöttem a rendszerbe a gépet, telejesen arra készülve, hogy mindezek ellenére hang nem fog kijönni a rendszerből. Így is lett. Némi próbálkozás után kiderült, hogy lokális lejátszó szoftverrel jön ki hang a gépből (ráadásul a Paul Pang kártya használatával, tehát hardveresen felismerte), csak Roon-on keresztül nem. Fene se értette, mert elvileg elindult a zene, csak nem volt hang. Kiválasztottam, hogy ne a HQPlayer szóljon, hanem közvetlen a Roon, megjött a hang. Szóval valami a HQPlayer-el van. Ennyiben hagytam aznap, sokkal tovább jutottam, mint gondoltam volna.
Másnap újra ránéztem a konfigra, ahogy ilyenkor szokott lenni, pofonegyszerű volt a probléma. A HQPlayer friss telepítés esetén használja a beépített digitális hangerőszabályzóját (amit érdemes teljesen kikpacsolni), nulla hangerő alapbeállítás mellett. Ennyi volt a probléma. Kikapcsoltam a hangerőszabályozást és megjött a hang. Még annyi trükköt találtam, hogy érdemes a Roon-ban ilyenkor a lokális Roon kapcsolatot a DAC fele megszüntetni (azaz nem engedélyezni az eszközöknél), akkor biztos nem konkurál a HQPlayer-el. Egy gombnyomás és kész volt ez is.
Kialakítottam egy monitor/egér/billentyű hozzáférést messzebb a rendszertől, ha nagyon kellene, de nem kellett eddig használnom.
 |
| Monitor hosszabb HDMI-vel bekötve, egér/billenytű bluetooth-on kommunikál |
 |
| Enyém |
Ezek után már ki tudtam szerelni a LED-et és a bekapcsoló gombot tartó kis panelt.
 |
| Gyári fehér LED |
 |
| Zöld LED helyette |
A műszaki részről tulajdonképpen ennyi. A telepítés befejezése óta be van kapcsolva a gép, probléma nélkül működik. Teljesen csendes, mintha nem is lenne. A Roon ugyanúgy frissíti magát, a HQPlayer-t még ki kell tapasztalni, mert jött ki valami hibajavításos alverzió, de nem panaszkodik a szoftver, hogy frissíteni kellene. Azt lehet mindig újra kell telepíteni? Majd utánajárok, ha lesz miért.
Az Audio PC a DAC alá költözött be, összekötő kábel továbbra is a AQ Carbon.
 |
| Ott van lent |
Ez már csak azért is érdekes tapasztalás számomra, mert az Aqua kifejezetten egy USB csatlakozásra felkészített DAC, három szinten sorjáznak benne csak az USB kapcsolathoz tartozó panelek. Mégis meghallani - nem is kicsit - milyen forrás van előtte.
El lehetne játszani azzal is, hogy ezt a gépet tényleg csak szervernek használom és ez után még használok egy végpontot (mint a SOTM), de egyelőre nem kívánkozik innen továbbmozdulni. Ezzel a kiegészítéssel egy stabil, igen hallgatható digitális front-end állt össze. A Luxor PC véleményem szerint egy valódi ár-érték bajnok. A beépített alkatrészek/elemek aránya a végárhoz képest döbbenetesen magas, megépítése is tisztességes.
Én beraktam a legalsó polcomra és ott is marad.
2019. január 6., vasárnap
Forráscsere 4 - HQ Player
Mondjuk úgy nem olyan végtelen egyszerű dolog lecserélni a CD játszót úgy, hogy a hangminőség is megmaradjon. Legalább nagyjából.
Negyedik felvonás.
Egy, kettő, három. Három tovább.
És lesz ötödik is hamarosan. Illetve már van, csak meg kellene írni.
De vissza ide, a negyedikbe.
Eleve úgy terveztem, mikor nekiindultam a Roon-nak, hogy házasítani fogom a HQ Player-el. Harsog tőle a net, hogy muszáj. Egészen olyan extrém kijelentésekig, hogy HQ Player nélkül élvezhetetlen a Roon. Mindezt a Roon saját fórumán (is).
Saját fülemmel szerettem volna hallani miről van szó, de nem sikerült elsőre összehozni a dolgot. Banális oka volt. A 2009-es Unibody MacBook Pro gépem nem tud kidőlni alólam. Az iTunes által felkinált legutolsó OS X verzió ehhez géphez pont nem volt már kompatibilis a HQ Player-el. Minimum "El Captian" kell neki.
Ennyiben is maradt jó ideig a dolog. Talán azért is, mert teljesen jól elvoltam a MacBook Pro/Tidal/Roon/Aqua fogattal.
Pedig nagyon örültem volna egy próbának, mert előttem állt egy döntés. Idővel szerettem volna valami célvasat a MacBook helyett. De mit? Két fő irány látszott. Audio PC, vagy hálózati lejátszó. Utóbbi esetben mondjuk SOTM, vagy InnuOs.
HQ Player jellemzően nem fut hálózati lejátszókon. Túl nagy a számítási igénye. Egyedül a SOTM aki kínál HQ Player hálózati végpontot (NAA). De akkor még kell ugye a számítógép, ami futtatja a Roon Core-t és a HQPlayer szervert. De alapvetően a hálózati lejátszó irány azt jelenti, hogy nincs HQ Player.
Teljesen véletlen futottam bele, hogy az iTunes kikerülésével, az operációs rendszert pendrive-ra mentve fel tudom tenni mégis az El Captian-t. Frissítés megtörtén problémamentesen, ezt követően pedig tudtam telepíteni a laptop-ra a HQ Player próbaverzióját.
Na de akkor...mi is ez a HQ Player? Gyári felsorolás a funkciókról itt. Bár célszoftvernek ismerszik, elég tág. Alapvetően egy nagyon szofisztikált túlmintavételező és digitális zajmoduláló (noise shaping) szoftver. De csinál PCM-ből DSD-t és vissza, kezeli az u.n. "convolution" fájlokat (frekvencia és fáziskorrekciós adatok visszajátszáshoz), többcsatornás anyagokkal is megbírkozik és tulajdonképpen egy komplett lejátszó szoftver, habár elég fapados felülettel. Biztos még ennél is többet...
Legtöbben mégis a túlmintavételezési és zajmoduláció algorimusai miatt használják. Mondhatni elég sok szabadságot ad a felhasználónak...
Ennyi sok túlmintavételező algoritmus van. (3.20.4-es verzióban).
Ezek a digitális zajmodulációs algoritmusok (eredetiben "noise shaping"). És ha mindez még nem elég, kapunk egy csinatos beállítások panelt is...
Meg egy közel 40-en oldalas kézikönyvet.
Szóval az a helyzet, hogy erre kell egy kis időt szánni. Meg nem árt tudni milyen környezetben használjuk.
Az én példámon vezetve...nekem egy ellenállás létrás DAC-om van. Ez egy PCM eszköz. Multibites DAC-ok alapvetően azok. Ha ilyenünk van, akkor DSD konvertálást erőltethetjük ugyan, de a DAC belül mindenképpen PCM-et fog belőle csinálni, szóval minek. Ezzel az én esetemben ki is lőttük a szoftvernek a DSD átalakítással és feldolgozással kapcsolatos beállításait.
Ha elolvassuk a manuált, a túlmintavételezési algoritmusok mellé kapunk egy-egy rövid, ámbár nagyon technikai leírást. Sokra nem megyünk igazán velük, hallgatózni kell. Nekem elsőre a "closed-form" tetszett meg, itt éreztem, hogy tényleg hozzátett a hangminőséghez a program. Pár nap együttélés után azonban kiderült, hogy ez az algoritmus nagyon elbánik a gyengébb minőségű felvételekkel (és nagyon brillíroz a jobbakkal). Mivel nem a felvétel minőségére kihegyezett zenéket hallgatok, ezért nem ez lett a befutó. Végül egy olyan algoritmus mellett kötöttem ki (polynominal-1), amiről a manuál azt írja, hogy a legtermészetesebb audió célokra, nagyon rövid digitális elő-és utáncsengéssel. Meg hogy "nem ajánlott". Kérdés persze, hogy akkor meg minek van a listában, de a neten kutakodva többen találták úgy, hogy az ajánlások valóban csak ajánlások. Szóval kinek mi. Ezzel a szűrővel a Roon-hoz képest szabadabb a zene, nagyobb a sodrása. Megmarad nyitottnak de nyugodtabb is. Nem rossz üzlet.
A zajmodulációt illetően ugyanúgy kapunk egy listát, ez úttal kicsit színesebb magyarázattal, néha még zenei stílusra vonatkozó ajánlással is. Plusz egy jó részéről kiderül, hogy DSD-re van szabva, tehát értük se kell, hogy fájjon a fejem. A maradékból szemezgettem, próbálgattam, végül a "shaped" nevű mellett kötöttem ki.
Hozzá kell tenni, hogy az Aqua sem digitális túlmintavételezést, sem digitális szűrést nem csinál. Azaz a HQ Player beállításai nem konkurálnak a DAC saját belső (általában gyengébb minőségű) algoritmusaival. Ez a DAC tulajdonképpen egy fehér lap a HQ Player számára, mondhatni ideális hozzá. (Nem véletlen használ a szoftver fejlesztője is létrahálós NOS DAC-ot).
Maga a fő gondolat is az a HQ Player mögött, hogy a számításintenzív digitális feladatokhoz fogjuk be a PC-k erőforrásait, amik nagyságrendekkel nagyobbak, mint a CD játszók/DAC-ok IC-iben rejlő lehetőségek. Ez aztán azt is jelenti, hogy a számítógépes platformot kihasználva nemcsak annak kapacítását, de flexibilitását is megkapjuk. Példa erre pont a korábban említett "closed-form" algoritmus, amivel a Chord jelent meg először (ha nem tévedek), jó nagy hírverést csapva köré. Ez került leképzésre a HQ-Player-el is nem sokra rá, csak még nagyobb pontosággal...
Amúgy is érdekes trenddé kezd vállni a fejleszthető DAC-ok elterjedése. PS Audio, DCS két példa. Korlátozott módon (a hardver adott), de hasonló flexibilítást próbálnak kínálni az update-eken keresztül. (PS Audio: Huron, Redcloud, Snowmass).
Nekem azonban úgy tűnik ennek a játéknak a királya a HQ Player. Az első digitális jelfeldolgozó szoftver, ami az én füleimnek nem öli meg az életet a zenében. Sőt, emel a hangminőségen. A Roon-ban is lehet (sokkal egyszerűbb módon) szoftveresen túlmintavételezni. Az nekem kiírtja a lelket a zenéből. Maradtam mindig kikapcsolt DSP mellett. Finomabb tudott lenni a megszólalás, de mindig érdektelenebb lett.
A HQ Player használtának azonban lettek a hangminőségen túli következményei is.
Az említett 2009-es MacBook Pro (még eredeti akkumulátorral, messze túl az 1000 cikluson) eddig Roon core+végpont funkciójában nagyjából 3 és fél órát tudott működni. A HQ Player használatával ez lecsökkent nagyjából 2 órára. (A laptop töltője nincs bedugva az audió rendszer elosztójába, az íróasztalon töltődik. Tehát addig volt zene, amíg bírta akksival a laptop). A 3 és fél óra összesen kétszer nem volt elég, mivel háttérzenélni nem nagyon szoktam. A 2 óra már tud kevés lenni.
A megnövekedett számítási igény ahhoz is vezetett, hogy sűrűbben használja a laptop a ventillátorát. Eddig télen soha, nyáron gyakran ment. HQ Player-el télen is elkezdte használni, mikor nem volt olyan meleg a szobában. Ventillátornak meg hangja van és zavar.
És végül...a HQ Player eldöntötte a kérdést, hogy streamer vagy audio PC legyen a következő lépés.
Negyedik felvonás.
Egy, kettő, három. Három tovább.
És lesz ötödik is hamarosan. Illetve már van, csak meg kellene írni.
De vissza ide, a negyedikbe.
Eleve úgy terveztem, mikor nekiindultam a Roon-nak, hogy házasítani fogom a HQ Player-el. Harsog tőle a net, hogy muszáj. Egészen olyan extrém kijelentésekig, hogy HQ Player nélkül élvezhetetlen a Roon. Mindezt a Roon saját fórumán (is).
Saját fülemmel szerettem volna hallani miről van szó, de nem sikerült elsőre összehozni a dolgot. Banális oka volt. A 2009-es Unibody MacBook Pro gépem nem tud kidőlni alólam. Az iTunes által felkinált legutolsó OS X verzió ehhez géphez pont nem volt már kompatibilis a HQ Player-el. Minimum "El Captian" kell neki.
Ennyiben is maradt jó ideig a dolog. Talán azért is, mert teljesen jól elvoltam a MacBook Pro/Tidal/Roon/Aqua fogattal.
Pedig nagyon örültem volna egy próbának, mert előttem állt egy döntés. Idővel szerettem volna valami célvasat a MacBook helyett. De mit? Két fő irány látszott. Audio PC, vagy hálózati lejátszó. Utóbbi esetben mondjuk SOTM, vagy InnuOs.
HQ Player jellemzően nem fut hálózati lejátszókon. Túl nagy a számítási igénye. Egyedül a SOTM aki kínál HQ Player hálózati végpontot (NAA). De akkor még kell ugye a számítógép, ami futtatja a Roon Core-t és a HQPlayer szervert. De alapvetően a hálózati lejátszó irány azt jelenti, hogy nincs HQ Player.
Teljesen véletlen futottam bele, hogy az iTunes kikerülésével, az operációs rendszert pendrive-ra mentve fel tudom tenni mégis az El Captian-t. Frissítés megtörtén problémamentesen, ezt követően pedig tudtam telepíteni a laptop-ra a HQ Player próbaverzióját.
Na de akkor...mi is ez a HQ Player? Gyári felsorolás a funkciókról itt. Bár célszoftvernek ismerszik, elég tág. Alapvetően egy nagyon szofisztikált túlmintavételező és digitális zajmoduláló (noise shaping) szoftver. De csinál PCM-ből DSD-t és vissza, kezeli az u.n. "convolution" fájlokat (frekvencia és fáziskorrekciós adatok visszajátszáshoz), többcsatornás anyagokkal is megbírkozik és tulajdonképpen egy komplett lejátszó szoftver, habár elég fapados felülettel. Biztos még ennél is többet...
Legtöbben mégis a túlmintavételezési és zajmoduláció algorimusai miatt használják. Mondhatni elég sok szabadságot ad a felhasználónak...
Szóval az a helyzet, hogy erre kell egy kis időt szánni. Meg nem árt tudni milyen környezetben használjuk.
Az én példámon vezetve...nekem egy ellenállás létrás DAC-om van. Ez egy PCM eszköz. Multibites DAC-ok alapvetően azok. Ha ilyenünk van, akkor DSD konvertálást erőltethetjük ugyan, de a DAC belül mindenképpen PCM-et fog belőle csinálni, szóval minek. Ezzel az én esetemben ki is lőttük a szoftvernek a DSD átalakítással és feldolgozással kapcsolatos beállításait.
Ha elolvassuk a manuált, a túlmintavételezési algoritmusok mellé kapunk egy-egy rövid, ámbár nagyon technikai leírást. Sokra nem megyünk igazán velük, hallgatózni kell. Nekem elsőre a "closed-form" tetszett meg, itt éreztem, hogy tényleg hozzátett a hangminőséghez a program. Pár nap együttélés után azonban kiderült, hogy ez az algoritmus nagyon elbánik a gyengébb minőségű felvételekkel (és nagyon brillíroz a jobbakkal). Mivel nem a felvétel minőségére kihegyezett zenéket hallgatok, ezért nem ez lett a befutó. Végül egy olyan algoritmus mellett kötöttem ki (polynominal-1), amiről a manuál azt írja, hogy a legtermészetesebb audió célokra, nagyon rövid digitális elő-és utáncsengéssel. Meg hogy "nem ajánlott". Kérdés persze, hogy akkor meg minek van a listában, de a neten kutakodva többen találták úgy, hogy az ajánlások valóban csak ajánlások. Szóval kinek mi. Ezzel a szűrővel a Roon-hoz képest szabadabb a zene, nagyobb a sodrása. Megmarad nyitottnak de nyugodtabb is. Nem rossz üzlet.
A zajmodulációt illetően ugyanúgy kapunk egy listát, ez úttal kicsit színesebb magyarázattal, néha még zenei stílusra vonatkozó ajánlással is. Plusz egy jó részéről kiderül, hogy DSD-re van szabva, tehát értük se kell, hogy fájjon a fejem. A maradékból szemezgettem, próbálgattam, végül a "shaped" nevű mellett kötöttem ki.
Hozzá kell tenni, hogy az Aqua sem digitális túlmintavételezést, sem digitális szűrést nem csinál. Azaz a HQ Player beállításai nem konkurálnak a DAC saját belső (általában gyengébb minőségű) algoritmusaival. Ez a DAC tulajdonképpen egy fehér lap a HQ Player számára, mondhatni ideális hozzá. (Nem véletlen használ a szoftver fejlesztője is létrahálós NOS DAC-ot).
 |
| A fentebb leírt beállítások Roon szemszögéből |
Amúgy is érdekes trenddé kezd vállni a fejleszthető DAC-ok elterjedése. PS Audio, DCS két példa. Korlátozott módon (a hardver adott), de hasonló flexibilítást próbálnak kínálni az update-eken keresztül. (PS Audio: Huron, Redcloud, Snowmass).
Nekem azonban úgy tűnik ennek a játéknak a királya a HQ Player. Az első digitális jelfeldolgozó szoftver, ami az én füleimnek nem öli meg az életet a zenében. Sőt, emel a hangminőségen. A Roon-ban is lehet (sokkal egyszerűbb módon) szoftveresen túlmintavételezni. Az nekem kiírtja a lelket a zenéből. Maradtam mindig kikapcsolt DSP mellett. Finomabb tudott lenni a megszólalás, de mindig érdektelenebb lett.
A HQ Player használtának azonban lettek a hangminőségen túli következményei is.
Az említett 2009-es MacBook Pro (még eredeti akkumulátorral, messze túl az 1000 cikluson) eddig Roon core+végpont funkciójában nagyjából 3 és fél órát tudott működni. A HQ Player használatával ez lecsökkent nagyjából 2 órára. (A laptop töltője nincs bedugva az audió rendszer elosztójába, az íróasztalon töltődik. Tehát addig volt zene, amíg bírta akksival a laptop). A 3 és fél óra összesen kétszer nem volt elég, mivel háttérzenélni nem nagyon szoktam. A 2 óra már tud kevés lenni.
A megnövekedett számítási igény ahhoz is vezetett, hogy sűrűbben használja a laptop a ventillátorát. Eddig télen soha, nyáron gyakran ment. HQ Player-el télen is elkezdte használni, mikor nem volt olyan meleg a szobában. Ventillátornak meg hangja van és zavar.
És végül...a HQ Player eldöntötte a kérdést, hogy streamer vagy audio PC legyen a következő lépés.
2018. december 26., szerda
Radiátorokról megint...
...mert hogy nem először...
A közepébe vágva, a radiátor csengő-bongó takaró alkatrészeinek gumival történő elcsatolása alapvetően jól működött. Viszont ahogy sejthető volt, évente cserélni kell a gumikat. A téli fütési szezon teljesen kiszárítja őket, törni lehet az egykor rugalmas anyagot március környékére.
Hosszú távra más kellett, adta magát a radiátor takaró beszerzése.
Az első ötletem az volt, hogy gyártatok. 2 hónapot harcoltam csak az árajánlatért. Be kellett látnom, hogy ez így egy közép-hosszú távú projektté válna. Nem volt hozzá kedvem, hogy üldözzem a "mesterembereket". Kell épp eleget ezt tenni egyéb más házkörüli dolog kapcsán.
Úgyhogy körbenéztem van-e valami "standard" megoldás. IKEA, KIKA és társai ilyennel nem rendelkeznek. Találtam viszont ezt. Jóval olcsóbb, mint gyártatni.
Megrendeltem, megjött.
IKEA expert szint a dolog. Minden darabra van vágva, furatok elő vannak készítve, de ennyi. Tulajdonképpen egy rakás "deszka" összerakása a feladat.
Nagyjából fél óra alatt azért össze lehetett rakni egyet.
Kettő kellett a szobába. Nem a legjobb minőség az egész úgy egyben. Valószínű nem véletlen, hogy a bútoros által készített drágább lenne. De hobbiszobába teljesen jó. Két fő feladatát tökéletesen betölti: 1) betakarja a radiátor úgy, hogy marad fűtés, 2) a radiátor "saját hangját" megfogja.
Bónuszként ki is űztem a szobából a legproblémásabb darabot, a gyári felső takarólemezét. Ez a darab egymaga (volt) felelős a leginkább a radiátor csengéséért.
Ja, igen, ez egy hifis blog. A magasak magasabbak lettek, a mélyek mélyebbek a dinamika meg dinamikusabb. De leginkább nem történt semmi, a gumik alapvetően ugyanígy megoldották a problémát, csak a takarót nem kell évente cserélgetni és még egész mutatós is. Úgy gondolom radiátor témát ezzel zárhatom.
Ja, még valami...a bútorok kék LED-je...
Nem találtam olyan szert, ami le tudja szedni nyom nélkül. Nem egyedi dolog, sokszor találkoztam vele, hogy teleragasztják (látható helyen!) a bútort. De miért jó ez?
A közepébe vágva, a radiátor csengő-bongó takaró alkatrészeinek gumival történő elcsatolása alapvetően jól működött. Viszont ahogy sejthető volt, évente cserélni kell a gumikat. A téli fütési szezon teljesen kiszárítja őket, törni lehet az egykor rugalmas anyagot március környékére.
Hosszú távra más kellett, adta magát a radiátor takaró beszerzése.
 |
| Nem ilyen. Sokáig nem marad egy helyen, az a baj vele |
Úgyhogy körbenéztem van-e valami "standard" megoldás. IKEA, KIKA és társai ilyennel nem rendelkeznek. Találtam viszont ezt. Jóval olcsóbb, mint gyártatni.
Megrendeltem, megjött.
IKEA expert szint a dolog. Minden darabra van vágva, furatok elő vannak készítve, de ennyi. Tulajdonképpen egy rakás "deszka" összerakása a feladat.
 |
| Darabokban |
 |
| Készen |
Bónuszként ki is űztem a szobából a legproblémásabb darabot, a gyári felső takarólemezét. Ez a darab egymaga (volt) felelős a leginkább a radiátor csengéséért.
 |
Ja, még valami...a bútorok kék LED-je...
 |
| Nem a reklám helye |
2018. december 9., vasárnap
Amikor túl hosszú két pont között a vonal
Nagy volt a csábítás, miközben a kártyákkal babráltam a hangfalban (ami magában foglalt egy hosszabb várakozási időt is). Főként azért, mert az Avantgarde hangfalak nagyon könnyen szerelhetők. Jó értelemben vett indusztriális megoldásokkal van felépítve. Célra szabott, könnyen szerelhető alkatrészek mindenféle kerülő, bütykölős megoldás nélkül. Egy példa csak: a középtölcsér rögzítése közvetlen a tölcsér anyagába előkészített menetes furatokkal történik. Nincs felesleges anya/csavar, alátét játék, aminek a végén a szerelő csak szentségel mihez hogy fér hozzá. Ilyesmi.
A legkézenfekvőbb dolog a kábelezés volt. Minden kábel csúszósarukkal van rögzítve, azaz forrasztás nélkül bonthatóak (és cserélhetők) a kábelezések. Mélyhangszórókon rugós/szorítós rögzítőcsatlakozók vannak. Minden tuningoló álma, ennél egyszerűbb nem lehet a feladat.
Alapvetően én kerülöm az ilyet. Sőt, helytelennek tartom. Mármint a belenyúlkálást. Egy termék úgy termék, ahogy a gyártó megálmodta. A módosítás eredményezhet ugyan eltérő hangzást, de könnyen megboríthatja az egyensúlyt. Ettől független próbáltam már ilyet, a rezümé akkor is az volt, hogy nem ajánlott a turkálás.
Hogy most mégis miért? Három ok:
- Még csak forrasztani sem kell az átalakításhoz
- A belső kábel ugyanaz a kábel, amit áthidaló kábelként messzire írtottam. Bent miért lenne jó?
- A próbához kiszemelt kábel nem kifejezettem drága, tehát sokba nem kerül a kísérlet, viszont jó hangja van
Megkerestem hát a nevezett itthoni gyártót tudnék-e venni belső kábelnek valót ugyanebből. Tudhattam, sőt tényleg, egyáltalán nem drágán.
Szereztem ezek után csúszócsatlakozókat, a legdrágább fajtát, 45Ft volt darabja. Réz, ezüstözve. Aztán jól megcsináltam a méretre szabott kábeleket.
 |
| Összesen ennyi kell |
 |
| Csatlakozók közelebbről |
Ezek után nekiálltam szép módszeresen kiszerelni a régi kábeleket. Ilyesmi látkép volt akkoriban...
 |
| A háttérben az asztalon láthatók a kártyára váró erősítőmodulok |
Az alsó "egységben" van a két mélynyomó kábelezése illetve a magasé. Utóbbi két kábelszakasszal operál. Az első a hangfalcsatlakozótól megy a keresztváltóig, a másik a keresztváltótól a magasig. A keresztváltó panelje a képen látható nyílás feletti dobozfalra van felfüggesztve. A kábelcseréhez nem kellett leszerelni, a csatlakozókat kézzel el lehetett könnyen érni.
 |
| Keresztváltó a magassugárzóhoz |
A fenti képen a gyári kábel látszik a keresztváltó "bejövő" oldalán és már az új kábel megy a hangszóró felé. Talán látni, hogy utóbbi egy kis külön kamrába fut be, amelyben saját légterében csücsül a magassugrázó. A fekete kiálló darab amin átmegy a kábel arra szolgál, hogy légmentesen lezárja a kamrát a mélynyomó kamrától. Egy kúp alakú szilikon harang gondoskodik erről ami a fekete menetes alkatrész alatt bújik meg (kicsit látszik a teteje).
 |
| Itt is látszik a kamra, még eredeti kábelekkel |
 |
| És már az újakkal |
 |
| Ez a magassugárzó...nem apró! |
A mélyek esetében direktben megy a kábel a hangszórókhoz. Kellett egy kis kézügyesség a dologhoz, de megoldható volt a kábelcsere a hagszórók kiemelése nélkül, amit nem is vállaltam volna be. Így kell kb. elképzelni.
 |
| Oda azért nem volt könnyű kézzel beférni |
A közepeket illetően - mivel nem volt szervízmanuálom - az első darabot túlságosan szétszedtem. A kábelcseréhez elég összesen 2+2 csavar oldása, de ugye ezt csak a tapasztalat birtokában tudjuk már. A "teljes" szétszedés sem volt egy nagy turváj és különösen félelmetes sem.
 |
| A hátsó "sapka" lecsavarozása után ezt látjuk |
Itt volt aztán mégis az egyetlen forrasztani való, mert a hangfalcsatlakozóhoz forrasztva volt a gyári kábel. Azért nem a világ vége. Szivacsot kell kiszedni, illetve tulajdonképpen csak annyi a feladat, hogy a képen is látható két anyát le kell csavarni, ezt követően pedig a hangszóró házát alkotó hengert egyszerűen leemelni a tölcsérről. Ez egy gumiperemmel csatlakozik a tölcsérhez, az fogja egy kicsit. Teljesen szétszedve így néz ki a dolog...
 |
| De ennyire felesleges szétszedni |
 |
| Elég csak így, leszedni a hengert. Itt már új kábelekkel |
 |
| Cserébe csinálhattam képet a középhagszóróról is |
Némi gyakorlattal a teljes átszerelés oldalanként nagyjából fél óra. A nagy tölcsér leszedését sosem egyedül csináltam, a többi kényelmesen megvolt magamban. Ennyi kábel jött ki a két hangfalból...
 |
| Ugyanaz a kábel, mint a gyári "jumper" |
Az eredmény? Nem jó. Elbillent valami. Nyílván nem azért szereztem be a kábeleket, forrasztottam fel a csatlakozókat, borítottam szét a hangfalat mert ezt vártam. Reménykedtem ezúttal más lesz, egyértelmű előrelépés, lehetőleg mindenben.
Helyette felbillent a hangfal légiességének az egyensúlya. Az Avantgarde-ok eleve gyors hangfalak (mármint a tölcsérek) és a cég innovációinak/erőfeszítéseinek nagy része arra irányul, hogy a mélyszekció képes legyen ezzel lépést tartani. Akárhogy is, ez nehéz feladat és gyári állapotukban is érezni ezt. Én nem integrációs problémákat hallok, vagy lassú mélyet, sokkal inkább egy "gestaltung"-ot, egy karaktert, ami felülről építkezik. Onnan indulnak a zenei történések. Még egyszer, nem arról van szó, hogy le van maradva a mély, nem is tudom az micsoda botrány lenne. Ez az Avantgarde "vonala", ami fentről (középről) indul. Ott az origó, a nagy tölcsérben. Az új kábelekkel ez a vonal túlságosan elnyúlt. A koncepcióban rejlő "itt a kezem, hol a kezem trükk" gyakorló piaci szinvonalra süllyedt, ahol az ingújból kikandikál a kártya. Nem sok ez, de a lényeg.
Cserébe lehet nőtt a felbontás, a lecsengések, nem tudom. Érdektelen volt. Két nap után hátraharc, visszaszereltem mindent gyárira és újra repkednek a kártyák a levegőben én meg csak ámulok, honnan kerültek elő.
Szóval nem jön össze nekem ez a tuning. A legnagyobb siker még az volt, mikor az Alto kondicseréjénél nem hallottam semmit.
Egy nyeresége azonban volt a dolognak. Alaposan megismertem a hangfalam és meggyőzödhettem róla, hogy tényleg minden gyári és rendben van. Ezt jól esett tisztázni, miután kiderült, hogy volt benne már szervizelés, amiről nem tudtam. Apró részlet, hogy a magassugárzók a hangszórón jelölt polarításhoz képest fordítva voltak bekötve. Gyors levél a gyártónál már kiépült kapcsolathoz: jó ez így? Minden más kábel/hangszóró követi végig a piros/fekete jelölést. Meg is jött a válasz: igen, az Uno Nano-nál a keresztváltó sajátossága miatt ezt így kell. Pipa. Sokszor írtam már, de a lelki béke fontos dolog, még egy hobbiban is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)