TMP Ant

Igazából ezzel meg a Cascade-al kezdődött igazán ez az egész fülhallgatózás, húsz nyarán. Kíváncsi voltam mit csinál a Campfire füles, ha nem egy USB drive méretű mindenttudó cucc hajtja meg (mármint az Audioquest Cobalt). Volt annyira meggyőző amit hallottam, hogy egyrészt elindult bennem ez az egész fülhallgatós hangya, másrészt rendeltem egy saját darabot.

Itt kezdődött

Volt pár "személyre szabott" kívánságom is. Ennyi előnye van mindenképpen annak, hogy közvetlen elérhető, megszólítható a gyártó/fejlesztő. Mármint, hogy ilyet lehet. 

- Egyrészt nekem (vagy mondjuk úgy a Cascade-nak), túl magas volt az erősítés. Alig volt használható tartománya a hangerőpotinak
- Akkor még úgy gondoltam valószínűleg ennek okán is hallható alapzaja volt az erősítőnek. Az elképzelésem az volt, ezt kezelődik majd első ponttal egyben
- Nem terveztem hangfalat kötni rá, minden "sallangot", ami a hangfalazáshoz kell (relé, kábelek, csatlakozók) kiterveztettem belőle (természetesen ez is segíthet a jel/zaj arányon az egyszerűbb kábelezés miatt)
- hangerőállítót sem kértem bele. A Townshend előfoknak két kimenete volt. Különösebb kavarodás nélkül lehetett volna felépíteni a rendszert úgy, hogy mindig minden be van dugva. Vagy a hangfalakat hallgatom vagy a fülest és a Townshend-nél jobb megoldás a hangerő állítására nem sok van. Minek mögé kötni még egy potit a jelútba? (És persze ettől is egyszerűbb a belső kábelezés)
- Az előlapi bekapcsológombot is kértem elhagyni, elég az hátul. Még tovább egyszerűsödik a belső kábelezés
- Mindez egy egyedi előlapot kívánt ezek után, hiszen se bekapcsológomb, se poti, csak a két füleskimenet
- meg persze a lehető legjobb minőségű alkatrészek

Mindezen kívánságok közül az egyedi előlap készítése tűnt aztán a legnagyobb kihívásnak. Úgyhogy addig is legyen próba alapon kaptam egy példányt, ami egy átmeneti, fa előlapot kapott.

Még a műhelyben

Már nálam

Nem kicsit vártam mit mutat az egyedi darab, de sokáig nem ismerkedtem vele. Legfőképpen azért, mert még mindig volt alapzaja a berendezésnek és mert még mindig túl nagynak tartottam az erősítést. Itt újra ki kell emelnem, hogy nagyon érzékeny vagyok bármiféle elektromos jellegű zúgásra/súgásra. Csak a tökéletesen csendes eszközök felelnek meg. (Most, mikor ezt a bejegyezést írom, már eladtam a Pathos füleserősítőt, mert a Grado-kal volt egy kis alapzaja. This is Sparta.)

Úgyhogy vissza a "gyárba". Azért sem bántam a dolgot, mert közben egyre bizonyosabb lettem benne, hogy a fülesezés maradni fog és az Ant-ra már inkább mint önálló komponensként kezdtem gondolni, nem a hangfalas rendszerre akasztott kiegészítőként. Úgyhogy visszakértem a hangerőpotit, meg az előlapi bekapcsológombot. Így egyedi előlap sem kellett.

Némi idő elteltével megkérkezett az újabb darab, ha jól értettem ez lett az alapja a mostani MK2 verziónak. 

Mk2 belül

És a helyén

Nem tudom pontosan mi került optimalizálásra, de a zajszint szinte teljesen megszűnt. Sőt, első rápróbálásra úgy tűnt, kiűzetett az ördög. Aztán jöttek a csendes éjszakák és rátalált a fülem némi maradék zajra.

Úgyhogy ment vissza az erősítő. Azért kellhet a türelem hozzám. Megállapodtunk, hogy külső tápos megoldásra váltunk, más már nem volt hátra. Az is lett és milyen csinos lett a végeredmény!

Előről

hátulról

bentről

Ezzel viszont révbe értünk, megkaptam azt az Ant-ot, amit szerettem volna. Közben persze lett (majd nemrég ment) a nagy Pathos erősítő és az ukrán csöves is, amiről még írni fogok. Az Ant-ot ezek mellett tudom megítélni/megélni.

Egyrészt a Pathos távozása után az Ant maradt az "izomfiú". Az ukrán csöves nem egészen fél watt-ot tud leadni, az Ant egész watt-ok többszörösében méri a kimeneti teljesítményét. Hiszen hangfalakat is meg tud akár hajtani.

Másrészt az Ant egy nagyon sallang nélküli, a szó jó értelemében vett tiszta hangot hoz. A tisztasága nem abban érhető tettem, hogy szanaszét cincálja a zenét, kifolyatja a vérét és kiteríti falra megtekintésre...egyszerűen csak...tiszta. Jobb stúdiófelvételeknél egy amolyan légy vagyok a stúdió falán érzésem lesz tőle. Nincs semmi rárakódás, szinezés. 

Ami meglepő, hogy (kimeneti) teljesítménye ellenére tud viselkedni, nem akarja szétkalapálni még az extra érzékeny HEMP-et sem. Sőt, inkább intimebb a hangzás, befele figyelősebb. Szerencsére tud mit kezdeni a zene sodrásával, de nem egy funk gőzgép. Precízen szeletel és pontoz. Pont annyira, hogy nem lesz egy Lauri Anderson-ból tánczene, de egy Fatboy Slim se lesz értelmiségi flash-mob.

Ez a fajta jó értelembe vett tisztatság egy kicsit könnyű lépésű karakterrel találkozik. Nem azt mondanám, hogy szikár hang, az már túlzás lenne. De nem egy 100 kilós TEK-es mentel. Inkább csak úgy a fele a súly.

A mélytartomány pontos, gyors, van felbontása, színe, minősége, de nem az utolsó szó a mennyiség terén. Bár itt meg meg kell jegyeznem, hogy a fene se tudja. Azoknak a kondiknak az örökkévalóság, meg még egy óra kell, hogy bejáratódjanak. Még mindig nem tudom, hogy teljesen végig ért-e a folyamat. Ezt azért érdemes itt kiemelni, mert a bejáratódásnak pont a mélytartományra volt a legnagyobb kihatása (jó értelemben).

A fülesezés egyik nagy előnye, hogy sokkal könnyebb több rendszert egyszerre üzemeltetni, elhelyezni és használni. Az Ant-ot nekem megéri csőre töltve tartani a rendszerben a mélyebb zenébe ásós estékre. Háttérzenélésre kevésbé tudom alkalmazni. Ez kiadódhat persze abból is, hogy a Grado-k és a Cascade is élénk hangzás, együtt az Ant feszességével nincs lazázás. Meglátjuk milyen fülest sodor még erre a szél, van egy olyan érzésem, hogy nem értem még véget az Ant teljese kiismerésének. Leginkább azért nem, mert nem használom most ki, hogy nehezebben meghajtható fülesekkel is elbírkózik. De előbb utóbb biztos lesz olyan is...

Végszónak annyit, hogy egy kicsit más szemszögből, de angolul is írtam az Ant-ról a head-fi.org-on. Link itt. Füleses témáknál ez a duplázás terveben van véve...

Link itt

Shunyata (Venom)

Huhh...hát. Tényleg valahogy nagyon lemaradtam a dolgaimmal. A Shunyata kábelezés története akkor kezdődött, mikor még a teljes hangfalas rendszer megvolt. Illetve egybeesett a rendszer elemeinek a meghírdetésével.

Alapvetően audio-markt-ra raktam fel egyesével a komponenseket, de az Audiopax esetében dobtam egy sort az Avantgarde itthoni forgalmazójának, az UsaAudio-nak. Személyes ismeretségünk még az Uno Nano kártacseréjéig nyúlik vissza, már akkor beszélgettünk mik a tapasztalataim az Audiopax erősítőkkel. Hamar meg is állapodtunk, hogy elviszem egy próbára az erősítőket, mit kezdenek a Duo Mezzo-val. 

Párhuzamosan ezzel azt is elhatároztam, hogy az újjonnan kiépítendő feljhallgatós rendszeremben sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek a tápellátásra, mint a hangfalas rendszerben. Be kell vallani, ezt önmagában nem nehéz teljesíteni, mert eddig egy Kontaset elosztó és Balls/Öllflex kábelezés volt a rendszerben. Lényegileg a legolcsóbb, ami szerezhető és nem vasalózsínór. Ennek fő oka egész egyszerűen a pénz volt. Egyrészt először a fő komponenseket szerettem volna megtalálni, másrészt egységes kábelezést szerettem volna, harmadrészt meg nagyon sok kábel kellett volna. (Két aktív hangfal, két monobokk, DAC, Audio-PC). Ami nem került pénzbe, csak kis időbe, azt nem hanyagoltam, de nagyjából ennyi.

Illetve nem egészen, mert azért próbálkoztam ezzel-azzal, csak nem minden került fel a blog-ra, illetve majdnem semmi, leszámítva ezt a Humbuster-t. De volt a rendszerben magyar gyártmányú szimmetrizáló trafó, GigaWatt szűrő és néha-néha került a rendszerbe egy-egy tápkábel, ami hozzám került ilyen-olyan módon. Egyik sem volt meggyőző. Talán azért is, mert mindig egyke hírnőkként kerültek a rendszerbe? Ha volt egy jobb elosztóm, ahhoz maradtak az olcsó kábelek. Egy darab jobb tápkábel meg ha csinált is valamit, nagyon el volt "rejtve" a rendszerben. Ráadásul hangfalas rendszerben egész más feltételeknek kell megfelelni.

Na de most. Ha eladom a rendszerem nagy részét vissza tudom forgatni majd egy rendes, rendszerszintű kábelezésbe. Én valahogy hiszek ebben.

Olyan gyártót kerestem tehát, akitől mindent be tudok szerezni, ami a rendszerembe kellhet. Komplett tápellátás, analóg és digitális összekötők. És szerettem volna egy olyan gyártót találni, aki lehetőleg nem túl - hogy is mondjam - "intruzív" a termékeivel. Se tápoldalon, se sehol. Azaz kerülni szerettem volna a tápoldalon péládul a komplett regenerációt, szűrőket és miegymást. Nem volt velük jó tapasztalatom a hangfalas rendszerbem.

És a Shunyata pont ilyen. Nincs semmi extra kapcsolódásom a céghez, se semmiféle "insider" infóm. Annyit tudok a technológiáról, a cégről ami a neten megtalálható. Átolvastam a honlapot, utánakutattam a fórumokon miket írkálnak, ennyi. Úgyhogy én azt most elegánsan átlépném, hogy ismertetem a céget, meg a termékeit. Nem tudnék semmi újat hozzátenni ahhoz, ami a neten már úgy is fent van. 

Amiről viszont sohasem találunk infót, az a saját személyes tapasztalat. Mármint ha csak meg nem írjuk mint én most, ez viszont meg másnak ad csak korlátolt információt. A lényeg a lényeg, kíváncsi lettem mit lehet kihozni a helyzetből és elkezdtem felgöngyölíteni a szálakat az UsaAudio-val. 

Végül egy majdnem komplett Venom kábelezés adódott ki. Mármint ez a vonal volt az, amit még meg tudtam fizetni. Nagyjából a belépő vonala a cégnek. A csomag tartalma (most fel kell mennem az oldalra megnézni):

- Venon EU 7 elosztó
- Venom V10 XC tápkábel a fali dugó és az elosztó közé
- Venom V10NR tápkábel a füleserősítőnek (ez akkor a Pathos Inpol Ear volt)
- 2db Venom V12NR tápkábel a DAC-nak és az Audio PC-nek
- Venom XLR analóg jelkábel

Mindebből egy jó nagy rakás doboz lesz a végére, mikor megkérkeznek.

Bírka teljes bundában

Mindegyik kábelhez jár egyébként egy kis ellenőrző lapka aláírásokkal, melyek a termelési és minőségellenőrzési folyamat egyes részeit dokumtálják.

Bírka félig megnyírva

Minden szépen kicsomagolva azért már nem tűnik olyan nagy "kupacnak" a csomag. A kábelekről elsőre is megállapítható, hogy nem a leghajlékonyabb típusak. Nem vasúti sín darabkák, de azért kell velük kicsit bírkózni beszereléskor.

Bírka bunda nélkül

Az egyetlen kicsit meglepő dolog, ami a termékfotókon nem jön át, az az elosztó mérete. Elég masszív. Ime egy összehasonlító fotó IKEA és a régi Kontaset elosztómmal, sajnos referencia banán nélkül.

Bárki megmondhatja...ez bizony nagy és vastag

Amúgy külön örültem, hogy nem egy rack-es, vagy készülékházban megoldott dologról van szó. Szépen el tudtam pont mindent rejteni a rendszer mögé.

Ha minden a helyén van, nem is nagyon látszik

Na. Ennyi bevezető és kép után akkor gondolom már jöjjön a lényeg, mit hoznak a konyhára? Először is, reméltem, hogy a Pathos Grado-val tapasztalható alapzaja csökkeni fog a teljes tápellátás átalakításától. Nem így lett. Sajnos a készülék tápja saját magában termelte a pici zajt, ami hallható volt az érzékenyebb fülesekkel. (Viszont megírásra kerül még a Tor Audio Balanced, annak a nagyon pici zaját megszűntette).

Cserébe hallhatóan nagyot ugrott a rendszer hangminőségben. Közvetlen a kábelek megérkezése előtt a jelenlegi Aqua-tól sokkal drágább DAC-okat teszteltem (lesz még róla szó) és megdöbbenésemre a kábelek cseréje nagyjából annyit hozott, mint egy DAC csere. Nem is nagyon tudok mit kiemelni, mert minden feljebb lépett. Csak elcsépelt frázisokat tudnék ismételgetni, hogy hát "felbontás", meg "nyugalom", meg "természetesség". Az a helyzet, hogy szépen mindent bekötöttem, megörültem hogy ez így jó, aztán azóta úgy van. Nem tudom ezt mások hogy csinálják, hogy akkor A-B teszt és kiveszik és vissza a régit, aztán megint az új, meg külön kipróbálni csak az elosztót, hogy az önmagában mit hoz...Nem tudom. Engem nem érdekel(t) ez. Bekötöttem, bevállt, kész. Eddig mindig éreztem - különösen a több elektronikát tartalmazó - elosztók, egyebek jelenlétét a rendszerben, valahogy mindig leült a hang. (Még egyszer kiemelem, itt még hangfalas rendszereknél voltam, lehet most más lenne?). Most meg semmi ilyen, hosszútávon is béke van. 

Szóval ennyi. Illetve majdnem. Digitális kábelt nem vettem. Mert még nem tudom, hogy hosszú távon ezt hogy oldom meg (USB, vagy SPDIF kábel kell majd, de csak valamelyik). Az még egyszer jön.

Amúgy ez a "belépő szint" se olcsó sajnos, ezt el kell mondani. Végül az Audiopax odakerült az UsaAudio-hoz (és bizony nagyon jól szólnak ott a Mezo-val) így nekem is könnyebb volt "kifizetni" a kábelezést, beszámítódtak az Audiopax-ba.

180°

"Zárószó sincs, maximum szünetjel. A 2014-eshez hasonló lassú évre számítok."

Így gondoltam az előző évre a 2019-es év végén. Hát pont fordítva lett. Bár ez nem feltétlen (sőt, egyáltalán nem) mérhető a bejegyzések számában (5 db), mégis a blog írása óta a legalatvetőbb változás állt be a zenehallgató rendszerben.

Mindent eladtam végül, a DAC-tól felfele. Csak a rendszer eleje maradt meg.

Már az évforduló táján körvonalazódott, hogy zenehallgató szobám jó pár évre egy másodlagos funkciót is fel kell, hogy vegyen (selyemfestő műhely). Aztán ez egyelőre mégsem történik meg. Mégis ennek az impulzusnak a hatására egyre többet foglalkoztam a fejhallgatózással. (Értsd: vettem fejhallgatókat, erősítőket hozzájuk és használtam is őket).

Aztán azt vettem észre, hogy már nem hallgatom a hangfalas rendszert. Először magam is meglepődtem ezen, ortodox dolog végül is. Ki a fene preferálna a fülesezést egy dedikált szobában felállított és gondosan installált rendszerrel szemben? Mint kiderült - én. Valahogy visszaszerettem fiatalkorom izolált zenehallgatás élményébe. Hogy magamra húzom a zenét és az csak az enyém.

Az én megítélésemben a "zenehallgatás" összetett egy dolog. Csak egyetlen faktora az, amiről a hifisták oly sokat és vég nélkül képesek értekezni, hogy márpedig hogyan szól egy-egy komponens, vagy éppen rendszer. Előkerül még a felvétel minősége, ami rettentő fontos, de jó esetben nem kezdünk a témával semmit (rossz esetben meg a felvétek minősége határozza meg mit hallgatunk).

De aztán ott van még egy csomó dolog, ami egyenes ágon hat arra, hogy milyen hangulatban hallgatunk zenét (és itt most nem a tudatmódosító szerekre gondolok). A tér, ami körbevesz minket (általában egy szoba), a színek, illatok...hogy nyugodtak vagyunk-e, vagy éppen fáradtak. Tulajdonképpen minden. Mármint ha azt a szent grált keressük, hogy be tudjon húzni úgy a zene, hogy nincs is más. A közvetlen kapcsolat.

És itt ütött be valahogy a fülesezés. Pedig aki volt nálam tudja, valahogy szerencsésen izolált a szobám. Akármikor tudtam zenét hallgatni, nem zavartam vele senkit. De mégis. Van egy külön érzése annak, ahogy bezárkózom egy privát világba. Nagyobb nyugalom. Biztos kell hozzá, hogy füleseket hallgatva nőttem fel és nem idegen nekem a világ.

Egy ideig küzdöttem magamban a dolog ellen...valamiért. A hangfalak között ülve hallgattam a fülest, időnként bekapcsoltam a "nagy rendszert". Aztán elengedtem.

Elkezdtem pakolgatni, rendezkedni. Közben elmentek a végfogok, aztán a hangfalak...minden. Tulajdonképpen már csak a hangfalkábel van meg.

Hosszú évek óta nem hallgattam annyi zenét, mint manapság. És hogy mi is most a rendszer? Hát itt borzasztó mód le vagyok maradva. Részben azért, mert egy két "történet" még folyamatban van. Még mindig alakul a TMP Ant-om, ami egyre egyedibb lesz. Aztán került ide egy ukrán(!) csöves füleserősítő, a Tor Audio Balanced. Na ennek meg a tápcsatlakozásához kell még egy adapter, hogy végére járjak a dolognak. Szegénykém annyira földfüggetlen, hogy borotvacsatis...plusz lecseréltem a komplett kábelezést. Voltak itt egyéb fülesek is és leadtam a rendelésem eddigi legdrábább komponensemre is, ami az Aqua-t váltó D/A átalakító lesz (még készül a gyárban). Szép sorban jön majd minden.

Így a bejegyzés végére meg pár kép, ahogy alakulgatott a "zenesarok".

Grado RS2e

Még épp viaskodtam magamban, hogy mennyire fordítva lehetek bekötve ha a HEMP-et a világklasszis Verité Open elé helyezem, mikor már egy újabb kérdés fogalmazódott meg bennem.

Mennyire Grado a HEMP? Mindenhol azt olvastam, hogy eltér a fő iránytól, eleve a lapos (F) szivacsok használata is egyedi. Nyílván sokaknak - mint ahogy nekem is - nagyon tetszett ez az irány, de vajon milyen az "eredeti" Grado hang? 

Van a head-fi fórumon egy eléggé elszállt folyam, ez. 25 Grado fülest hasonlít össze a szerző (mind saját tulajdon!), szinte mérnöki precizítással. Eléggé adja magát a felsorolásból az RS2e. Próbát mindenképpen megér...

Végül nem egy új darabot vettem, hanem egy használtat, cserébe drágábban, mintha újat vettem volna. Ilyet is lehet! Nyílván oka volt a felárnak, eléggé "megpimpelt" RS2e-t szereztem be. A gyári verzióhoz képest:

- a műanyag keret (gimbal) helyett alumínium Shipibo

- a standard jack dugó helyett Custom Cans által szerelt 4.4mm-es szimmetrikus pentacon csatlakozó

- a két szett gyári "L" szivacson felül Beautiful Audio bőr párnák

- illetve a gyári barna pánt helyett fekete színű, fehér varással eláttot pánt

Tehát semmi ami lényegileg változtatna a hangon (kivéve a párnákat, de az cserélhető egy mozdulattal) viszont hasznos dolgok. A pentacon csatlakozó akár mobil eszközök általi szimmetrikus meghajtást is lehetővé teszi kezelhető méretben (ez picit spoileres itt), az aluminium pántok meg sokkal erősebbek, mint a gyáriak és nem is "nyöszörögnek" mikor kezembe veszem a fülest. Cserébe összesen 1g plusz súlyt hoznak.

Így egyben megvásárolva nem kellett semmit szervezni, darabokat rendelni, szerelni. Kényelmes.

Ráadásul az RS2e - számomra, és ez a szubjektivítás még fontos lesz - messze jobb, mint a HEMP. A HEMP nagy szívvel zenél, fantasztikus gyors, dinamikus, nyitott, imádom. Egyetlen szépségfoltot tudtam rajta találni - nagyobb hangerőn nagyon sűrű zenénél kicsit összezavarodik. De még akkor is lehet szeretni, mert azt is szívvel csinálja. Jó példa erre az Interstellar soundtrack lemezen a "Mountains". Porba hagyta a HEMP ezzel a számmal mindkét ZMF-et és a Campfire fülest is. Monumentális, hatalmas. De a végén kissé kautikus, zsúfolt az összehatás. Nem zavaró módon, de ott van. Az RS2e ezzel szemben csak emelkedik, emelkedik és nem áll meg, nincs plafon. Szinte letaglózó. És mellé hoz mindent, amiért szeretem a HEMP-et.

Szerintem gyönyörű amúgy

Úgy egyébként leginkább a magastartomány különbözteti meg a HEMP-től, amennyiben az RS2e jóval élénkebb és nyitottabb odafent, de valahogy nem zavaró módon. Erre mondjuk a leírásokból lehetett is számítani. Ami inkább meglepő volt, hogy - ellentétben a netes tesztekkel és véleményekkel - az RS2e nem hogy kevesebb, de talán még több és mélyebbre hatoló basszust produkál, mint a HEMP. Na ez azért fura. Tulajdonképpen mélyebbre megy, mint a Campfire és közben - csakúgy, mint a HEMP - pusztulat gyors és ha kell üt mint Tyson fénykorában. 

De miért hallom én nem úgy ezt a fülest, mint a többség? Csak arra tudok gondolni, hogy a fülem miatt. Mármint ténylegesen, fizikai értelemben. Coming out jön, nekem pici füleim vannak. Általánosban megkaptam, hogy azért tudok gyorsan futni, mert kicsi a légellenállása. Komolyan. Az általános suli nagyon kegyetlen tud lenni. Cserébe most ezzel a Grado-val meg nagyon jól együttműködik. Az "L" pados Grado-kat úgy árulják, hogy "On-Ear", azaz fülre "való". Ráül a fülre, nem körbeveszi. Na, nekem meg tulajdonképpen belefér mégiscsak a fülem. A head-fi-re készítettem is erről egy kis ábrácskát, ezért angolul van a kis felirat, de értehető szerintem.

A fenti ábrán látható milyen az, ha valaki a "fülén" hordja, lentebb meg hogy ez hogy alakul nálam. Hátul szépen becsúszik a fülem a párnába, elöl - és ez egy különbség a HEMP-hez - kicsit meg eltartja a membránt az L magasabb szivacsa. A HEMP a lapos párnával teljesen rajta ül. Az eredmény, hogy nagyon közel van a membrán a fülemhez, miközben mégis kicsit több tere, levegője van, mint a HEMP-nél.

Miért fontos ez? Minden Grado párna tulajdonképpen egy szivacs. Ezek mélyfrekvencia szempontjából kb. mintha ott sem lennének. Ennek vannak nyílván jó oldalai is (fontos a nyitott hangzáshoz), de minél messzebb van a membrán annál kevesebb lesz a mély, mert a szivacs egyfajta akusztikai rövidzár. Mint a doboz nélküli hangfalak. Ezért is létezik az a mod, hogy ragasztószalaggal kívülről körbehúzzák a szivacsot, ezzel "bent tartva" a mélyeket. Én nem próbáltam, de a leírások alapján mély lesz, levegősségnek, nyitottságnak meg huss.

Egyébként erre a problémára pont a Beautiful Audio bőr párnája a legjobb hírnek örvendő (és legdrágább) megoldás. Nekem viszont nem jött be. Egyrészt a fenti okok miatt nekem nem kell több basszus, másrészt a bőr párna is zártabbá tette nekem a hangot. Maradt a gyári.

A helyzet az, hogy mióta megvan az RS2e csak nagy ritkán hallgatok rá a HEMP-re. Értem miért jó és miért szerettem, de nekem egyértelműen jobb az RS2e. Ugyanakkor bárki másnak lehet inkább a HEMP-et ajánlanám, ha nincs lehetőség próbára. Nem kell hozzá pici fül sajátossága, hogy hozza amit tud. Én az enyémet megtartom, mert limitált kiadás és mert az első Grado fülesem. Elcsomagolva pihen a dobozában.

Meghalt a király, éljen a király!

Ez is kicsit spoiler-es kép

ZMF (Atticus majd Verité Open)

 Ez egy rövidebb bejegyzés lesz azt hiszem..inkább csak olyan naplószerűen.

Szóval ZMF. Lehetne hosszan és inspiráltan írni erről az idehaza talán kevéssé ismert manufaktúráról. Pici amerikai cég, alapítója Zach hangszerkészítőnek készült, aztán valahogy nekiállt Fostex füleseket átalakítani (T50RP). Első termékei "Ori", "Vibro" effajta tuningok voltak. Leginkább fa házat kaptak a gyári fülesek. Alapul a hangszerkészítés során nyert tapasztalatok szolgáltak. Végül kinőtte magát a dolog és melléktevékenységből cég lett, tuning fülesek mellé pedig szép lassan beérkeztek a saját fejlesztések mind. Érdekes, hogy míg a Fostex-ek planár fülesek, addig az összes "eredeti" ZMF hagyományos dinamikus típus.

A márkát körbelengi a head-fi.org-on egyfajta rajongás. A legmagasabb polcra teszik a termékeit. A többi referencia füleshez képest visszatérő vélemény, hogy az analitikus hangzás helyett a "zeneiséget", egyfajta melegebb hangzást céloz meg miközben a technikalításokban sem marad le. A bejegyzéseket olvasgatva időnként amolyan szent grál érzésem volt.

Úgyhogy elhatároztam, hogy ha már kezdem komolyan gondolni a fülesezést, akkor érdemes lenne ezt kipróbálni.

Megint csak a Headphone Company-nál kötöttem ki, ahonnan a Polaris és a Campfire is hozzám került. Szokatlan mértékletességről tettem tanút, mikor a legolcsóbb típust, az Atticus-t rendeltem meg. Egyébként hamarabb mint az előző bejegyzésben szereplő Grado HEMP-et. Itt még azon a trip-en voltam, hogy mindenképpen legyen zárt a fülhallgató.

Na most az idő távlatában biztos néhány részletet kihagyok, de röviden összefoglalva egy szenvedés volt míg hozzám került a füles. A weboldalon az szerepelt raktáron van. Kiderült ez azt jelenti már úton van a konténer. Aztán megjött a konténer, de abban nem volt a fülesem. Akkor a következőben. Hetek teltek el, teljesen pozitív módon a cég felajánlott valami pici Astell and Kern bluetooth erősítőt kiengesztelésként ajándékba. Ezt mellékelték is rögtön a fülhallgatómhoz, de ugyanezzel a mozdulattal ki is vették a dobozból a hozzá járó kábelt. (Azt most nem részletezem, hogy úgy kellett összeszedetnem a postán a csomagot). Újabb hét volt míg a kábelt is elért hozzám.

Így kell egy amúgy csodaszépen megépített és (csomagolt) termék vásárlási élményét lenullázni. Mire meg tudtam hallgatni a ZMF-et, addigra a Grado-t már két hete hallgattam, úgy hogy ott is egy hét késéssel indult a postázás. Sóhaj.

Amúgy íme, micsoda csomag!

Atomrakétaélesítőgombottartóbőrönd

Benne fülhallgatóval, kábel nélkül

Szóval két hét Grado után (amit kvázi poénból vettem) megjött az "igazi", a "nagyágyú". Ami a helyett, hogy szólt volna egy terepet tisztitó, ködöt hasító hatalmasat teljesen hidegen hagyott. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy egy nagyon minőségi dünnyögést produkált. Dinamika, sebesség, jelenlét érzet fasorban sem volt a Grado-hoz. A basszus ugyan mintha kerekebb és testesebb lett volna, de nem ment olyan mélyre, mint a Grado és nem is ütött akkorát. Na hát gondoltam ezt járatni kell bizony. Úgyhogy járattam. Sokszor úgy, hogy a Pathos egyik kimenetén a Grado lógott (azt hallgattam) a másikon  ZMF. Az meg csak úgy szólt magában. De hiába minden, nem bírt megnyílni. Az a hifi hang volt, ami sok mindent jól csinált de engem nem tudott megfogni egyáltalán. 10 percet ha bírtam, értelmetlen volt vele zenét hallgatni. Szépen szólt, de nem volt üzenete. Monduk imádtam a kámforfa illatát.

Leveleztem egyébként Zach-el, hogy ez miért lehet. Ő arra saccolt, hogy a Pathos 0 egész valahány ohmos kimenete nem ideális, a ZMF igazán csöves OTL-el érzi jól magát 8 és 300 Ohm közötti kimenő ellenállással. Hát oké...de nem volt kedvem füleserőstőt venni (most egy csövest). Ott volt a Pathos, ami szerintem nagyon-nagyon jó és úton volt az egyedi TMP Ant-om (ami szintén nem egy csöves OTL). Na, ezért fontos a szinergia ugye.

Némi tépelődés után úgy voltam ebből már nem lesz karika sehogysem.

Írtam a Headphone Company-nek, hogy ez nem talált. Meg is beszéltünk egy időpontot, amikor elutazom Heidelberg-be a Pathos-al együtt és szépen végighallgatok egy csomó fülest. Mezé, nagy Grado, Abyss...

Aztán megint lezárták a határokat, illetve két hét karantén lett volna az utazásból. Úgyhogy ez ugrott. Közben az Atticus visszautazott postán, szóval merre?

Tanulva az előzőekből és merítve a mértékletességgel ötvözött józan paraszti logikából megvettem a legnagyobb ZMF-et, a Verité Open-t.  A sínen közlekedő nehéztüzérség. Mert végignéztem az összes review-t, elolvastam az összes topic-ot és az jött ki belőle, hogy ez a legdinamikusabb, gyorsabb nyitottabb ZMF. Na akkor.

Családi ékszer is lehetne benne

Most már biztos az van benne.

Ja nem, füles ez is

Minden még egy szinttel feljebb, mint az Atticus-nál. A doboz, a megépítés...ez a darab selyemfából készült. Két szett fülpárna jár hozzá. Az "Universe perforated" és a "Verité". Ja, és közben vettem hozzá Forza Audio Noir Hybrid kábelt szintén nem egy HUF-ért.

Ebben nagyapám kaszaköve lesz, biztos vagyok benne

Vagy XLR csatlakozós füleskábel.

Na szóval minden adott volt a második eljövetelhez. És nem. Egyértelműen jobb volt az Atticus-nál és a (számomra) jó irányba indult el, de megállt félúton. Továbbra sem bírt kiszabadulni a zene fülesből, olyan érzésem volt, mintha egy pici szobát tettem volna a fejemre a maga akusztikájával. A Grado ehhez képest teljesen el tudott tűnni. Membrán - zene - agy. Itt meg volt még volt egy erős saját hang, visszaverődések, lecsengések. Tényleg nagyon próbáltam szeretni. Amúgy a Verité párna jött be, az alap Universe az nagyon nem. Az csinált egy távoli bummogós basszust kicsit nagyobb térrel, ami nem nagyobb tér volt igazából, hanem picit messzebről szóltak a membránok. A Verité pad-al a egész összeszedettebb, gyorsabb, tisztább lett. De még mindig nem eléggé. (Mármint az ötödébe kerülő HEMP-hez képest!)

Közben megjött a TMP erősítő is aminek van magasimpedanciás kimenete. Jobb volt vele, mint az alacsony impedanciás kimeneten (akár a Pathos-on, akár a TMP Ant-on), de nem fordult ki magából.

Megint azon kaptam magam, hogy a Pathos/Grado párost hallgatom a ZMF meg az Ant-al járatódik mellette.

Egy ideig gondoltam megtartom, vagy megtalálom a helyét. Volt, hogy az LG monitorom hajtotta abban a heti 1 órában, amikor bekapcsolom az XBox-om, de azért ez mégiscsak perverz. 

Aztán az utolsó szög a kosárban az volt, hogy a Verité pad valahogy szuperkönnyen leugrott a fülesről. Elég volt a párnánál megfogni és a kezemben maradt, lejött. Visszarakni viszont legalább 5 perces szenvedés.

Úgyhogy elengedtem. Meghírdettem a head-fi oldalán, 5 perc alatt vették meg. Persze, hogy buktam rajta. Meg megint csak tanultam. Nagyjából annyit, hogy a kb. egyik review-al sem értek egyet, sem a Grado-val kapcsolatban, sem a ZMF-el kapcsolatban.

Ami nem azt jelenti, hogy ne legyen mindaz igaz, amit ott állítanak. De hogy én nem azt hallom és úgy hallom, abban meg már bizonyos vagyok. 

 

Grado HEMP

A Grado talán a legvitatottabb fülhallgató gyártó. Nem kevesen nyíltan kritizálják úgy a megépítési minőségét, mind a hangminőségét vagy akár a technológia információk hiányát. Olvashatunk és láthatunk mérési eredményekkel alátámasztott beszámolókat arról, hogy ezeknek a fejhallgatóknak nincs szinte semmi értékelhető átvitelük 100Hz alatt, cserébe igen kellemetlen kiemelésekkel rendelkezik a magasabb reigszterekben.

Csak példának egy a szubjekívebb tesztek közül.

Lenne egy "párja" is ennek a videónak ami csak a GS2000e-ről szól, de az annyira lesujtó (a fülesre nézve), hogy csak a csatorna előfizetői nézhetik meg, nem publikus. Lehetne folytani a sort ilyen véleményekkel napestig, például ez itt, mely leleplezi a nagy titkot, hogy minden Grado fülesben ugyanaz a membrán van, csak párnák mások na meg az ár.

A másik oldalon ha felmegyünk a head-fi.org-ra a Grado topic-ba, az ebben a pillanatban 2902-ik oldallal talán a legaktívabb. Mintha Grado tulajdonosnak lenni egy közösségi élmény lenne. Még a fórum hangulata is más, mint a head-fi-n megszokott.

Aztán például ez, amire én személy szerint felkaptam a fejem.

Guttenberg érdekes egy figura, jó rég óta benne van a szkénában és lám, ő meg egyértelműen leteszi a voksát a márka mellett.

Most akkor mi van?

És ez az a pont, ahol a fórumok, tesztek, mások véleményei nem segítenek tovább. Ha és amennyiben érdekes a téma, csak a személyes tapasztalat marad. Nekem főleg Guttenberg videója alapján érdekes volt a téma. 

Ezzel nagyjából párhuzamosan felrobbant a Grado forum egy új limitált kiadás, a HEMP kapcsán. Technikailag két érdekes jellemzője van a kiadásnak. Egyrészt 38Ohm-os membrán, szemben az összes többi Grado-val, ami 32 (tehát valami új dolog van mögötte meghajtó szinten is), másrészt a visszatérés az ős Grado fülpárnához, a lapos "F"-hez. Ja, meg persze a kenderből sajtol "ház", ami valójában egy hibrid, meg a párna alatt egy juharfa "gyűrű" is van.

A fülpárnák témaköre egyébként egyáltalán nem marginális, nagyon erősen befolyásolja bármilyen fülhallgató hangját. Az "F" párna nagyon vékony, szinte ráülteti a membránt a fülre. Az "L" és "G" párnák pedig egyre messzebb viszik azt. Személyes tapasztalatom, hogy minden Grado azzal a párnával szól a legjobban, amit a gyárban hozzá párosítanak. Cserélgettem később én is őket (mindent mindenhova fel lehet tenni), de nem volt jó. Ezt a munkát megcsinálják helyettünk a gyárban.

Na szóval HEMP. Limitált kiadás, még poén is van benne. USA-ban 420 dollár az ára, ami a fűfogyasztást jelző rendőrségi kód. A gyártó szerint drágábbnak kellene picivel lennie, de a vicc kedvéért...

Kicsit keresgéltem a neten, majd megrendeltem innen. Reigsztrációval egyből 10% kedvezmény, ingyenes posta, rövid postázási határidő. Utóbbi nem egészen stimmelt, mert csak a visszaigazolást jelző e-mail-ben tudtam meg, hogy éppen egy hét szabira ment a cég, de majd jövő héttől feldolgozzák ami addig beesik. Hát oké. Nem feltétlen fair dolog, tekintve hogy netes rendelés esetén ár és szállítási határidő a két legfontosabb paraméter mikor döntünk.

Ettől független mégis már egy nappal a jelzett idő előtt postázták a csomagot, ami 3 nap alatt el is ért hozzám probléma nélkül.

Szeretném itt kiemelni (és majd a következő posztban részletesebben is kiderül miért), hogy ezt a fülest csak amolyan tapasztalatgyűjtésnek rendeltem. Nem olyan vészesen drága és nagyon kíváncsi voltam a Grado-ra. Ehhez képest lett nagy döbbennés, hogy ezek bizony nagyon jók.

Ez egy olyan füles, aminek úgyanúgy megvan a maga szettje a technikalítások terén (felbontás, sávszélek, térleképzés, stb..), le is írható ezzel, csak éppen a lényeg marad ki. Mondhatnánk, hogy nyílt a hangja és hogy dinamikus és ez is igaz. De leginkább egyszerűen csak annyit mondanék ha jellemezni akarnám, hogy kiénekli a lelkét. Lehet itt-ott suta, megbicsaklik a hangja, de olyan lelkesedéssel (vagy éppen depesszióval, zenétől függően), hogy tulajdonképpen más nem számít. Szokták páran így jellemezni a "high-end"-et.

Példának okért elvittem egy szűkkörű céges "partira" a fülest. A rendszer a telefonom volt (TIDAL), a Dragonfly Cobalt meg a HEMP. Totálisan nem audiofil emberek próbálták ki. Hát...fotózni, videózni lehetett volna az arcokat. Ahogy a semmiből váratlan megérinti az embert a zene és csak ül maga elé nézve.

Ez egyik szám amit spanyol származású kollégám kért magának ez volt.

Egészen addig ült az elégedett mosoly az arcán, amíg Pavarotti be nem lépett. Ott jött egy "azt a k..." nézés, ülő helyben vezénylés majd a teljes befele fordulás azzal a tekintettel, hogy most valami történik itt velem és ez fontos. Ilyen. Nem tudom jobban leírni.

Van mélye? Van. Nem is kevés. Szúr a magas? Nem. Van tere? De még mekkora! Dinamikus? Nagyon! Hogy mindez pont számít-e és ebből lesz az egész, vagy éppen tök mindegy, nem is érdekel. De nulla hiányom van vele ilyen téren. 

Hogy egy kicsit visszaesssünk a technikai tények mezejére az is igaz a Grado-ra, hogy borzasztó érzékeny. A Pathos erősítő teljesen csendes a 100dB/mW érzékenységű Campfire-el, a Grado elvileg 99dB/mW és hallani egy pici hangerőfüggetlen alapzajt. Szóval maradjunk annyiban, hogy nagyon érzékeny.

Aztán nagyjából egy hét után újra győzött a kíváncsiság, rendeltem egy négypólusú XLR csatit és átkötöttem szimmetrikusra. Hiszen a gyári csatlakozójával csak a fele Pathos erősítőt használtam. 

Itt kell hozzátennem, hogy erre a 38Ohm-ra, ami a Grado a Pathos erősítő nagyjából 9W-ot tud leadni. Ez olyan, mintha egy átlagos hangfalat sok száz watt-al hajtanék. Ezt már nem is tudom lehet-e egyszerűen tartaléknak hívni, kicsit szerény megfogalmazása annak, ami itt rendelkezésre áll.

Divatos a Grado fülesekre azt is mondani, hogy bármi meghajtja őket (igaz) és éppen ezért felesleges túlkomplikálni az elekrinonikát, amit elékötünk. (Értsd, nem skálázódik jól). Én nem így hallom, ráadásul nem is értem hogyan lehetne ez így. Az én tapasztalatom éppen az, amit logikusnak is találok. Ha fogok egy nagy érzékenységű szélessávú membránt és azt rárakom a fülemre, akkor mindent hallani fogok. Szerintem pont ez a helyzet, ami a legkritikusabb a felmenő elektronikákat, kompenenseket illetően.

A szimmetrikus hajtástól egyébként valóban nem a technikai paraméterek változtak jelentősen (ellentétben a Campfire-nél, ahol a basszus kontrollján sokat és hallhatóan segít), hanem az alapkaratker lett még vegytisztább. Ennyi. Hogy ez fontos-e? Szerintem a lényeg. Bár talán dinamikában volt azért előrelépés, ha nagyon elemezgetni akarnám.

Össze fognak lógni a tapasztalások. Ez a bejegyzés a következővel, mert nagyjából párhuzamosan történtek dolgok és azok egymáshoz képest történő megélése is fontos. Szóval lesz még szó erről a fülesről.

Zárónak ide annyi, hogy poénból vettem a HEMP-et, aminek az lett a vége, hogy hetekig mást sem hallgattam. Az egész hifis "pályafutásom" egyik legjobb vétele lett.

Pathos InPol Ear

Pathos...sok mindent lehetne róla írni, hiszen a cég múltja 1994-re nyúlik vissza. Nem benfenntesként nekem két dolog maradt meg kívül nézve a cégről. 

Az első a design. Le sem lehet tagadni, hogy olasz cégről van szó. Fa, fém, üveg, ívek és helyenként merész színek. Jellemzően nem "doboz hangerőgombbal" formavilág. Kétségtelen megosztó is tud lenni, cserébe a szoba túloldaláról is felismerhető a "brand". 

A másik az "InPol" technológia, ami tulajdonképpen a cég megalapításához vezetett. Szabadalmaztatott kapcsolásról van szó. Még sok-sok éve kutattam utána mikor magam is építettem áramköröket. Az alapelv egy tekerccsel terhelt MosFet-es kimeneti fokozat amit egy triódás kapcsolás hajt. Az apróbb részletek homályban maradtak számomra, pedig sokszor pont azok rejtik a legfontosabb információkat. Érdekes ez a diyaudio beszélgetés, ahol maga Nelson Pass is beszál a találgatásba. Mondjuk úgy nincsen hasraesve attól amiket a Pathos megoszt a technológiáról. Udvariasan ugyan, de azért megkérdőjelezi az elgondolás újszerűségét (és az annak szánt előnyöket). Ouch...

Első nekiindulásnak egy Trafomatic Head 2 erősítőn gondolkodtam, amiből pont meg is tudtam volna egyet hallgatni, de a demó napjára úgy begerjedt, hogy nem lehetett bekapcsolni. Vegyük ezt egy jelnek gondoltam...A következő jelölt pont a már említett Pass Labs füleserősítője volt a HPA-1. Még a Rethm kapcsán ismerem a hazai forgalmazót (Soundmania). Újra nem kellett csalódnom, volt raktáron meghallgatható darab. Le is egyeztettük az időpontot egy hallgatózásra. Azért annyi tippet még kaptam, hogy nézzek rá a nagy Pathos füleserősítőre addig, mert azt is meg lehet hallgatni a Pass mellett. Ez a készülék egyáltalán nem volt a radaromon. Jó ideje nem követtem a céget miket fejleszt, fogalmam se volt róla, hogy ilyen komoly készülékkel vannak a ringben. Neten se sok mindent találni róla, talán csak ezt az egy videót. Szeretik. Persze ennyiért szeressék is. Sőt, ahogy mondani szokták a minimum, hogy a kávét is lefőzi. Olasz létére remélhetőleg abból is jót.

Fogtam hát a Cascade-ot, lementem Pestre és a megbeszéltek szerint előre melegítve várt a két füles erősítő. Mindkét erősítő nagyon jó. Egy számmal azonban ott helyben találtam egy számomra fontos különbséget, ami el is döntötte a kérdést. Nem véletlen szoktam ráhallgatásokkor berakni ezt a számot.

Egyrészt borzasztóan emócionális, erős előadás másrészt ha csak egy picit is hajlamos a rendszer az élességre, üvegességre az bizony itt előjön. Akár a hallgathatatlanság szintjére is el tud jutni a szám - általában félvezetős cucokkal. A Pass egy nagyon vékony vonalat járt. Nem lett agresszív a hangja, de végig ott volt a levegőben, hogy "na, mindjárt túl sok lesz...". Nem lett, de vonalon volt. A Pathos meg ezt az egész kérdést félretette. Energiák a hangok helyett, miközben felbontásban ugyanott volt, ha nem előrébb, mint a Pass. Félreértés ne essék, ha nem lett volna ott a Pathos megveszem a Pass-t, mert tényleg jó volt. Megépítése meg mint egy tanké, örök élet meg egy nap. De ott volt a Pathos úgyhogy azt vettem meg helyette. Ouch...

Illetve ez így nem igaz, mert előtte hazahoztam egy hétvégére, hogy saját rendszerben is meg tudjam hallgatni, mielőtt döntök. Így kell ennek működnie! Egyébként itthon is odaragasztott a fotelhez, hozta a hangot amiért elhoztam.

Na de mit lehet erről a "cuccról" elmondani? A külsőségeknél kezdve...nekem már majdnem sok. Sőt, képeken látva határozottan sok volt. 

Arra az esetre, ha elfelejtenénk melyik gyártó termékét látjuk...

Pathos feliratból kirakott hűtőborda? Komolyan? Minden jó érzése műszaki beállítottságú ember egy lépésben levonja a következtetést, hogy itt se a hangra ment a pénz. (Mint azt fejlebb olvashattuk, ezt arra korrigálnám, hogy nem csak a hangra). Ugyanakkor "élőben", használva meg valahogy megszerettem. Fene se érti. Amit külön imádok rajta az a kis piros kijelző. Nem a mai világból van és pont ezért. Kicsit olyan stúdiós, 80-as évek életérzés, főleg a fa házzal együtt. 

Ja, meg a távirányító. Lehet kommentelni van-e ettől puritánabb. Konkrétan egy felirat sincs rajta, cserébe olyan masszív, hogy ölni lehet vele. Meg azért mégiscsak szép.

Amúgy meg egy teljesen A osztályban működő füleserősítő. Ezt nem csak hallani, érezni is. Nagyjából egy óra zenélés után minden meleg, még a hangerőpoti is langyos. A hosszabb este után az amúgy nem kicsi, 4 pólusos xlr fülescsatlakazó is langyos. Meg is kérdeztem a Pathos-t ez így biztos jó-e. Az. Akkor oké. Hozzá 32 Ohmra lead 10 W-ot. Minden létező fejhallgatót elhajt. 1 Ohm alatti kimenő ellenállás, 100dB körüli jel/zaj arány és teljes teljesítmény mellett 0.11%-os torzítás. Ha valakit számok érdekelnek, akkor ezek nem rossz számok. Füleskimenetből van két szimmetrikus és egy 6/3-as jack. Használhatóak egyszerre is, csak figyelni kell, hogy más az erősítése a szimmetrikus kimenetnek, mint az asszimetrikusnak. 

Mindezek felett egy teljes értékű előfok is, négy asszimetrikus és egy szimmetrikus bemenettel. Még fáziskapcsoló is található a hátlapon, ami csak az előfok fázisát kapcsolja a füleserősítőét nem. Ez az apróság nekem meglepően jól jött, mivel az Audiopax végfok fázisfordító. Oda érdemes ezért egy fordítást berakni, a füles fele meg ugye nem. Sőt, még a kis piros kijelző nyugalmi fényereje is programozható. Noice...

Bekapcsolást követően egy a kijelző egy "P" betűt ír ki, ezzel tudatva, hogy épp a csövek előfűtése zajlik, "Pillanat". Manapság ez alap gondolnánk, de nem. Elég horror hallani, hogy nem egy nagy Abyss füles szállt el a ViVa füleserősítőjétől, mert semmiféle védelem, késleltetés nincs benne. (17:20-tól).

Csövekkel még nem kísérleteztem, a gyári van benne. Majd cserélek, ha kedvem lesz. De nincs. És ezzel nagyjából el is mondtam mindent a hangjáról. Nem azt állítom, hogy nincs saját hangja, mert van. De nagyon finoman adagolja csak az ízesítést, leginkább félreáll az útból. Mondjuk azt is érezni, hogy jó nagy nyugalommal ácsorog. Sose zavarodik össze a hang, tartalékok nyílván vég nélkül...Van ez az angol kifejezés, hogy "sins of omission", azaz az "elhagyások" bűne. Amit nem csinál (elfed) a készülék. A párja a "sins of comission". Mit tesz hozzá, ami nincs ott? A Pathos olyan cucc, aminek nem nagyon van elsőből és a másodikból és csak annyi, hogy picit folyékonyítja a zenét. De olyan határon, hogy azon tűnödöm nem az van-e, hogy ez az igazság. Szóval ilyen nagyon picit. Mint látni fogjuk később (másik bejeygyzésben) ettől még létezik a szinergia kérdése és pont ezért nincs abszolút megoldás. Bár a Pathos nagyon-nagyon közel áll hozzá, már ami a füleserősítőzést jelenti.

Előfokként a renszerbe követve azért az van, hogy van amiben a Towshend jobb. Még nyugodtabb és simább, de közben nem veszt a dinamikából. Cserébe a Pathos (előfokként) több részletet mutat meg és kicsit "gyorsabb" hang. Nem rossz, de ha ott van mellette a Townshend, akkor előfoknak meg azt választanám. (Nyílván ez az én rendszereim keretein belül értendő.)

Sasszeműeknek megint elrejtettem a következő bejegyzés tárgyát a képen

Ajánlást ilyen értékű rétegcucchoz írni kicsit pikírt. Ilyen szinten (ha csak nem nyúl nagyon félre az ember) rossz hangot nem kap. Csak a személyes preferenciák, elképzelések számítanak. Aki ennyiért vesz ilyesmit úgy is hallgatózik előtte. Nekem bejött!