Quad 909

Minő meglepetés, egy újabb Quad...Miután a CD játszó és a hangfal is ettől a gyártótól kerekedett ki - és mivel mindkettővel nagyon elégedett voltam - elkezdett érdekelni mit is jelentene a rendszerszinergia Quad módra. Különösebben tehát nem volt hiányom az Alto-val sem, sőt. Ez a beszerzés már tényleg csak a kíváncsiságnak szólt.

Na meg annak, hogy éppen felbukkant az e-bay-en egy originál, bontatlan darab használtpiaci ár alatt, 2 év garanciával. Nem lehetett otthagyni.

Vehettem volna némivel olcsóbban a CD játszóhoz külsőben illeszkedő 99-es végfokot, de engem kifejezetten ez a típus érdekelt. Mert ennek a típusnak történelme van, ez egy legenda. A gyökerek természetesen az itthon talán mindenki által ismert 405-ös típusjelű erősítőig nyúlnak vissza, ahol a Quad bevezette az u.n. "Current dumping" kapcsolást. Bár ennek a műszaki megoldásnak létezik a sajtó számára zanzásított, 20 soros összefoglalója - én mellőzném. Leginkább azért, mert maga a megoldás nem méltó rá, hogy ennyivel lerendezzük. Mélységeibe sincs értelme azonban itt, ebben a blogban belemenni, mert túl technikai lenne. Akit érdekel, annak ajánlom a Rádiótechnika 2010-es és 2011-es évkönyveiben megjelent kitűnő és meglehetősen részletes leírást Sipos Gyula tollából. A 2010-es könyvben lévő felvezető amúgy is - a 405-ös erősítőtől függetlenül - kitűnő áttekintő egy nagy csomó kérdésről a technikai vonal iránt érdeklődőknek. Az viszont biztos, hogy mint villamos mérnök végzettségű embert örömmel tölt el, hogy birtokomban lehet egy ilyen erősítő. 

A 405-ösig visszanyúló múlt azonban idehaza legalább annyira hátrány is lehet, mint előny. Hiszen 405-ös paneleket, kit-eket pár ezer forintokért lehet itt-ott vásárolni. Könnyen gondolhatnánk tehát, hogy ostobaság egy nem éppen olcsó gyári Quad-ot venni, ha tized/huszadáron építhetünk majdnem olyat. Ugyanakkor a Quad-nál a 405 után sem állt meg az élet (sőt 405-ből is volt kettő). Mondhatni a 606-ra érett be teljesen a kapcsolás, ami jelentős áramköri változásokat is hozott magával, főleg a földelés megoldását illetően, ami megint csak unikálisra sikerült. A 707, 909 már tényleg csak érlelődés, de talán pont ez teszi kitűnő termékké. Az aktuális QSP-ről még kevés vélemény található, a legfőbb változás a stand-by áramkör és előlapi kapcsoló bevezetése.

Az erősítő megépítése amúgy példaszerű és persze itt is minden fejjel lefele lóg.

Jól látható, hogy az erősítő nagy részét az 500W-os toroid trafó teszi ki, az erősítő panelek pedig az oldalsó hűtőbordákkal vannak egybeépítve, valahogy így:

Ami biztos, hogy 405 óta jócskán megemelték a nyugalmi áramot, mert az egész masszív kis kocka kb fél óra után kellemesen átmelegszik.

A működését illetően nehéz sok mindenről beszámolni, mivel egyetlen bekapcsoló gomb van rajta. Hátul. Mondjuk ez kicsit kényelmetlen, éppen ezért lett a QSP-n előlapi gomb. Meg persze a 99-es előfok tudná kikapcsolni a Quadlink-en keresztül. Ami kicsit furaság, hogy a 909-esnek nincs készenléti állapota, vagy be van kapcsolva, vagy ki. Ehhez képest, ha a 99-es előfokon keresztül kapcsoljuk ki, akkor a bekacsolt állapotot jelző zöld led pirosra vált, mintha mégis lenne egy további üzemállapota a készüléknek. Ez azonban csak látszólag van így, a led csak azért világít pirosan, hogy mimikálja a 99-es széria egyéb komponenseinél megtalálható készenléti módot. Az erősítő amúgy kikapcsol. Angolok na.

Ja, meg puffan ki- és bekapcsoláskor is. Nem túl finom dolog, de ezek ilyenek.

Az első bekötés után szinte meg sem lepődtem, hogy valami botrányosan rosszul szólt a rendszer. Ez első észrevételem az volt, hogy atyavilág, ez bűn rossz. A második, hogy sokkal több energia mozdul meg, mint eddig. Ezt nyilvánvalóan éreztem a kezemben tartott PET palack, vagy éppen egy újság lapjainak rezonálásban. A hang csattogós lett, megint eltűntek a mélyek (!) és úgy általában hallgathatatlan, zavaros volt. De hát miért vártam is volna mást, a hangfal is hisztizett egy sort, mire úgy-ahogy megtalálta a helyét. Most az erősítő adja elő a nagyhalált. A gondom csak az volt, hogy amíg egy hangfal egyértelmű kapcsolatban van a szobával és annak akusztikájával, addig mi fogja megmenteni az erősítő hangját?

Persze aztán utólag egyértelmű a válasz, persze hogy az akusztika. Nem más történt, mint hogy a rendszer nem tűrte tovább azt a kompromisszumot, amiben akusztikaliag volt. Nem volt hajlandó eltekintőnek lenni, mint az Alto-val. A rendszer ugye egész eddig hosszanti irányban volt felállítva a tetőtéri szobában, hangfalak mögött a ferde falla. Az állvány mutatja hol volt az elektronika, attól jobbra-balra a hangfalak, jócskán behúzva a szobába. 

Mint utóbb kiderült hiába húztam ki hangfalakat a szobába akár több méterre és hiába voltak a szoba végében könyvek, a tető ferdesége valami nagyon csúnya játékot űzött velem az elmúlt másfél évben, amíg zenét próbáltam itt csinálni. Az elrendezés gyakorlatilag megette szinte teljesen a mélyhangokat (és ez meg is magyarázza miért kellett a Velodyne), ugyanakkor jócskán emelte a közép, közép-magas tartományt. Ez akkor vállt teljesen nyilvánvalóvá, mikor megelégelve a helyzetet elszántam magam arra a lépésre, hogy a rendszert a hosszú falra pakoljam fel.

Ahogy esik úgy puffan alapon leszórtam a rendszert és bumm!, megjött. A változás elementáris és alapvető volt. Ódzkodtam eddig ettől az elrendezéstől, hiszen oly kecsegtető volt, hogy a hosszanti, nagyobb teret használjam ki. Így most 80 cm-re vannak a hangfalak a faltól, egymástól minteg 280cm-re a hallgatópont ennek megfelelően a háromszög csúcsában és még így is van mögöttem több, mint 1 méter. Tehát nem is katasztrofális tulajdonképpen. Oldara meg a végtelen jobbra is, balra is. Tartottam még a nagy fedetlen falfelülettől a hangfalak mögött és minden bizonnyal nem is a legjobb megoldás, de nem is olyan nagyon zavaró, mint gondoltam. Inkább csak abban játszik így kezeletlenül szerepet, hogy hamarabb telítődik a szoba hanggal. Ez viszont meg azért nem gond, mert a Quad kitűnően zenél kis és mérsékelt hangerőn is. Tulajdonképpen minden hangerőn.

Az erősítő hangját illetően összefogóan csak jóról tudok beszámolni, bár még be sincs járatva elvileg (gyári könyv szerint ez kb. 50 óra, lehet benne 20-30 mostanáig). Az erősítő 140W-ot tud 8 Ohm-ra és 200W-ot 4-re, így erőtartalék bőven van. Mégse csattog, nem izomból zenél, pont ellenkezőleg. A tartalékok csak abban jelennek meg, hogy a zene semmilyen hangerőnél nem zavarodik össze, a dinamikai csúcsok játszi könnyedséggel "ugranak elő" a semmiből. Bár papíron nem igényelné a hangfal ezt a teljesítményt, mégis határozottan jót tesz neki. A megszólalás nagyon zenei és leköti a hallgatót, ugyanakkor nem kancsal, se csalfa, se nem színez. Éles hangot, sipítozást nyomaiban sem lehet felfeldezni, úgy sima a hangja, hogy közben nem fedett és nem unalmas. 

Egyetlen szóba összefoglalva egyértelmű, hogy ez az erősítő arra készült, hogy zenét szólaltasson meg és pont ezt is teszi. A szó legnemesebb értelmében.

Quad 21L

Sorban ő lett a következő, még mindig az előtt, hogy zenehallgató szobám megnyithatta volna ajtaját idénre. Vele tudatosan kicsit szembementen azon saját szabályommal, hogy "fél megoldást ne". Már eleve a vásárlásakor az volt bennem, hogy nem fog maradni sokáig. Különösebben nem aggódtam azonban. Hibátlan, teljesen újszerű állapotban jutottam hozzá jó áron. Gondoltam jön-megy.

De hogy akkor miért is vettem meg? Leginkább a kíváncsiság miatt. A hangfalam egy DIY megoldás. Egyedi, nem termék. Ráadásul vidéken élek, nem tudok részese lenne a Pesten vagy Szegeden zajló hifis életnek. Referencia tehát kb. semmi. Ebből könnyen keveredik ki, hogy eltorzul a hallás. Rááll a fül valamire, ami - ha csak kicsit is -de hamis. Az egyedi termék okán pedig tényleg semmi reflekció nincs, rajtam kívül más alig-alig hallotta. Kérdésem tehát az volt: itt ez a nemzetközi sajtóban is elismert termék, vajon mennyivel tud tényleg jobb lenni a hangfalam? Mert hogy jobb lesz, abban majdnem biztos voltam, lévén egy közel félmilliós Dynaudio-t cseréltem be rá, attól is jobb volt. Ez a Quad azért mégsem az a kategória. Kivéve, persze ha valami nagy hülyeséget csináltam annó.

Nem is kellett csalatkoznom, mikor végre felállítottam a Quad CD-Alto láncot és bekötöttem a két hangfalat próbaképpen egymás után. 5 percet sem maradt a Quad. Vékony, semmi, testetlen hangja volt a DIY Dynaudio hangfalhoz képest. Képtelen volt beszólni a szobát. Viszont gyönyörű darab, kicsit azért fájt a szívem érte, hogy mennie kell. Az eredmény azoban annyira egyértelmű volt, hogy rögtön másnap fel is adtam a hírdetést.

Ennek ellenére csak minden nap úgy kezdtem a zenehallgatást, hogy Quad be, majd 5 perc és némi fejcsóválás után ki. Egyszerűen nagyon gyengén szerepelt, de már annyira, hogy nem hagyott nyugodni a gondolat. Mert hát vegyük végig: a rendszer kezdődik egy új áron kicsit több, mint 350e CD játszóval, követi egy erősítő, ami a 2000-es években 160e-ért ment majd zárja ez az új áron kb. 250e-es hangfal. Ez összesen - állvánnyal együtt - majd 800e. És ezért egy hallgathatatlan hang? Értem én, hogy jobb az én hangfalam, de ezt akkor sem tudom elhinni. Aztán az ötödik nap után már nem kötöttem be a Quad-ot. Visszakerült a Velodyne is a rendszerbe a DIY hangfal mellé és jól elvoltam.

Aztán újabb pár nap után valami hiányozni kezdett. Hasonló volt ez, mint mikor Beyerdynamic fülhallgatóm után szép lassan átálltam az 501-es AKG-re. Fene se tudja miért, de elkezdtem tolakodónak hallani a DIY hangfal magastartományát és úgy általában nem voltam benne biztos, hogy egységes a hangja. Pedig ez korábban eszembe se jutott a Quad pedig ugye hogy is mutathatott volna utat? De azért megint elővettem és aktív tologatásba kezdtem. A rendszer - csak úgy mint tavaly - a szoba hosszanti irányába, a rövid fal mentén volt felállítva, tehát a tetőtér lejtős fala a hangfalak mögött volt. Először megpróbáltam közelebb vinni a hangfalat a hátsó falhoz, de sokat nem nyertem a dologgal. Basszus se lett, de legalább - várható módon - összezavarodott a hangkép. Eztán fogtam a hangfalakat és pont ellenkezőleg jól elhúztam a hátsó ferde faltól. Majd 4 méterre kihúztam őket.

Ez volt a nyerő taktika, bár csak vak találgatás volt. A 16 cm-es mélynyomók melett nem gondoltam erre a megoldásra, lévén a 20cm-es középmélyekkel szerelt DIY hangfal is csak a Velodyne segítségével állta meg a helyét ugyanebben a pozícióban. Azzal ugyanis, hogy ennyire kihoztam a hangfalat az történt, hogy még jobban "magára" maradt a térben és csökkent a mögötte lévő fal "tölcsér" hatása, amely kiemelte a közép, közép-magas tartományt a reflexiók révén. Az új helyén sokkal több teljesítményt kért  ugyanahhoz a középhang erősséghez (nálam ez a meghatározó) és ezzel mozogni kezdett a membrán is. Ettől megjöttek a mélyek is és kezdett helyrebilleni az egész hangkép.

Pontosan az az egységesség jelent meg, aminek a hiánya elkezdett zavarni a DIY hangfalnál. A Quad mindenben rosszabb volt és egyben mégis jobb. Összességében se annyi mélye nem volt mint a másiknak, az énekhangok se váltak le olyan természetesen a dobozról, talán egyedül a magastartomány volt az, amely kicsit "nyugodtabb" lett. Viszont a zene üzenete egyszerűen erősebben jött át. Annyira így volt ez, hogy egyáltalán nem is érdekeltek az előbb taglalt gyengeségek. Megvolt az üzenet, jobban mint a DIY hangfalnál és ez fontosabbnak tűnt.

Beköthettem volna persze a Velodyne mélynyomót, hogy segítsek rajta, de nem vitt rá a lélek. Valami működött és nem akartam belenyúlni. Nem a legjobb hozzáállás, ha szigorúan nézve a hifizést nézzük, de nem volt kedvem tovább mocorgatni a rendszert.

Általában véve kialakult bennem az érzés, hogy ez a Quad hangfal nagyon sokat tud, csak talán ritkán kerül elé megfelelő elektronika. Az Alto-val nem volt hiányérzetem. Még azt is kitűnően lehetett hallani, hogy hogy változik az Alto hangja bekapcsolás után. Kb. 20 perc kell neki, hogy felmelegedjen és kisimuljon a hangja. Mégis, éreztem, hogy több van a hangfalban. Ezt erősítette meg bennem ez a kép, amibe belebotlottam. Itt egy ettől is kisebb Quad hangfalat is láthatunk:

Úgy döntöttem megtartom a hangfalat. És kb. ennyit az A/B tesztek értelméről a részemről. Majd 2 hét kellett, hogy rákapjak az új hangra.

Quad 99 CDP-2

Vele kezdődött a rendszerfelújítás, még valahol február magasságában. Németországból került hozzám, használtan, de makulátlan állapotban. (Az utolsó legyártott példányok közül való). CD játszóról van szó, de egyben digitális előfok is, amennyiben rendelkezik 3 optikai és 3 koaxális bemenettel, valamint (digitális) hangerőszabályozással. Azaz ha csak digitális forrásaink vannak más nem is kell, csak ez a doboz, meg egy végfok. 

Ránézésre az egyedi és a ronda között egyensúlyozik, ahogy egy barátom találóan említette, olyan mint egy 10e forintos műholdvevő egység. A kép árnyalódik, ha kézbefogjuk, hiszen masszív felépítmény, nem műanyag a háza és súlya is van. Továbbá működés közben semmit nem hallunk a CD pörgető mechanikából.

Belső felépítése is igen érdekes, hiszen mint minden Quad-ban ebből a szériából "fejjel lefele" vannak az alkatrészek benne, azaz minden - még a trafó is! - a készülék tetejéhez van rögzítve és onnan lóg le. Így:

Az útód (Elite CDP) viszont már a hagyományos felépítést követi.

A neten némi kutakodás után belefutunk egy stereophile tesztbe. A szerző itt kitér arra is, hogy miért létezik CDP és CDP-2 verzió. Ennek fő oka, hogy az eredeti CDP egy kifejezetten audió célokra fejlesztett 1x sebességű Philips futóművet használt - szándékosan kerülve a többszörös olvasási sebességgel bíró olvasókat. Sajnos nem sokkal a CDP bevezetése után a Philips megszűnette a kiválasztott olvasót és pontosan abba az irányba folytatta fejlesztéseit, amit a Quad kerülni kívánt (sokszoros olvasási sebességű CD/DVD meghajtók.) Nem volt hát más - továbbra is ragaszkodva az eredeti tervezési irányhoz - saját olvasót kellett specifikáltatni, amivel Jon Green-t, a Philips optikai részlegének akkori vezető fejlesztőjét bízták meg. De ha már, akkor alapon új szoftver is készült az új olvasóegységhez. Ez lett a CDP-2. A változtatásokat egyébként az eredeti CDP tulajdonosoknak is elérhetővé tették.

Ez az egyetlen tagja az új rendszeremnek, amit rövid ideig hallgattam a tavalyi rendszerben (az Alto-val és a DIY hangfallal). Ellenben majd 5 hónap állás után a hangfal megint csak el volt lustulva, leginkább ez jellemezte sajnos akkor a hangot. Ami viszont már akkor is hallható volt, hogy semmi digitális kiabálás nincs a hangban mégis sokkal nyitottabb, dinamikusabb mint az Ethosz D/A volt.

Persze hamar sort kerítettem arra, hogy kipróbáljam mi szól jobban: Eredeti lemez a lejátszóban, vagy a Quad optikai bemenetlre kötött MacBook Decibel-el és veszteségmentes Apple fájlokkal. Igen hamar vége is lett a kisérletezésnek. A számítógépes rendszer alapvetően jól szólt, sőt, ha nem hallom később lemezről a zenét egyszerűen elfogadtam volna, hogy ez ennyi és így jó. CD lemezről azonban sokkal több átjött a zenéből és itt nem kifejezetten a hifi paraméterekre gondolok, mert azzal nem volt gond a számítógépes rendszernél sem. Ennyi, lemezt kell venni. Persze lehetne kisérletezni USB-Coax átalakítóval, az is lehet, hogy egy alapvetően számítógépes rendszerhez fejlesztett aszinkron USB D/A már fordítana a témán. Itt és most azoban a Quad van és egyáltalán nem bánom, hogy beszerzem azokat a lemezeket amiket rendszeresen hallgatok. "Próbára" pedig bőven több mint jó az Airport Express optikai kimenete veszteségmentes fájlokkal.

Működését illetően néha kicsit kómótos. Mortal Kombat-ot megszégyenítő kombókat felesleges is leütni a távirányítón (előre szám, hátra szám, hangerő le, stop, lejátszás, lemezkiadás) úgy is ignorálja a szerkezet.

A hangminőség és a sokoldalú felhasználhatóság azt üzente nekem, hogy a Quad értéket ad a pénzemért. Valós mérnöki munka, professzionális gyártási háttér valamint elkötelezettség a zene iránt plusz nem akármilyen történelem. Nem nehéz megszeretni.

Ja és nem világít velem szemben egy sebészeti kék lézer mint a legtöbb manapság kapható lejátszónál. Stand-by piros, működés zöld. Értem én, hogy 10 éve menő volt a kék LED, ötéve meg a fehér, de erről a lóról már le lehetne szállni a gyártóknak. (E mellett megjegyzem, hogy ennek a CD játszónak az utódja is fehér színűre cserélte a visszajelző LED-ek színét. Meg világít a Quad felirat is. Fehéren.)

Quad Damage*

A hosszú csend után ezzel a bejegyzéssel kezdenék neki az év eleje óta folyamatban lévő rendszerátalakításom dokumentálásának. Elemeit ugyan egyesével szereztem be, de zenehallgató szobám sajátossága miatt - télen fűtés hiányában nem használható egyelőre - április végén tudtam először használatba venni az új szerzeményeket. Addig csak gyűltek az új jövevények, de használatba (nálam) nem kerültek.

Mielőtt belecsapnék az egyes elemek taglalásának, előbb néhány egyszerű szabály, amelyek alapján nekiláttam a rendszerfrissítésnek.

- Csak használtat. Szilárd meggyőződésem, hogy egy szint felett nem házibuliba veszik a cuccokat, főleg ha a kevésbé ismert márkákat nézzük. Sokkal inkább hasonszűrő audiofilek mint én, akik vigyáznak a dolgaikra. (Tényleg csak zárójelben meggyejzem, hogy azért tőlünk nyugatabbra a tuningolás kevésbé nemzeti sport, érdemes nem csak idehaza nézelődni. A választék is nagyobb).


- Csak eladhatót. Tehát semmi egyszeri prototípus, garázs és konyhaasztal "termék". Legyen nemzetközi piacon is ismert, mert a hazai piac időnként - mint most is - egyszerűen kómába esik. Ez talán fura kritérium lehet, az ember nem eladni vesz valamit. Sok oka lehet azonban, hogy később mégis erre kényszerül (például változik az ízlése).


- Félmegoldást ne! Olyan elemeket kívántam beszerezni, amelyek köré egy teljes rendszert ki lehet építeni és amelyek a növekvő, fejlődő rendszer stabil építőelemei. Tehát ha CD játszót veszek, akkor az a CD játszóm, ne kelljen megint fél év múlva venni. Egy teljes rendszer sok elemből áll, hadd fejlődjön a többi.


- Csak olyat, ameddig a takaró ér. Mert abból se sül ki semmi jó - leginkább csak frusztráció - ha egy elemünk 5x annyiba kerül, mint a többi, de a rendszer többi része nem tud hozzá felnőni. A rendszer egészére vonatkoztatva kell nézni az anyagi lehetőségeinket.


Az utolsó két pont aztán szépen behatárolja - ha végiggondjuk milyen rendszert szeretnénk - hogy komponensenként mennyit is költhetünk. Ami nekem mindebből kikerekedett, hogy középtávon lehetőségem van egy (talán) középkategóriás hi-fi rendszer kiépítésére, de ettől nagyobb álmokat - jelenlegi anyagi kereteim között - nem érdemes dédelgetni. Ezek szerint álltam neki a komponensek kiválasztásának.

* a poszt címe kicsit más szubkultúrából merít, mint ami jelen blog tárgya, ugyanakkor nem szabadult a fejemből a szójáték, bármilyen erőltett is. A bejegyzés címe egyaránt utal arra a gyártóra, akiről a következő posztokban több szó is fog esni, valamint előrevetíti, hogy alapvető változások következnek. A kifejezés amúgy a már kultikus Quake nevű lövöldözős játékból érkezik. A játékos a pálya bizonyos pontjain hozzájuthatott egy különleges segítséghez, melynek pontosan "Quad damage" volt a neve. Hatása rendkívül egyszerű: aki megkaparintja, az bizonyos ideig 4x-es sebzést okoz, ezzel újraírva az esélyeket a nyereségére.

Audio Technika ATH-M50

Itt a tél, ami nálam - egyelőre legalábbis - egyet jelent a fülhallgatózással. Merthogy a kartondobozból épített zenehallgató szobám az emeleten még nem rendelkezik fűtéssel ugye. Ilyenkor kerül tehát elő hűséges társam, az 501-es AKG. Megvan azért a maga varázsa ennek a saját kis világnak is. A fülhallgatózás egész tinédzserkorom végigkísérte, első hifi élményeim is ehhez fűződnek...Beleburkolództam tehát este belső magányomba, feltettem a legújabb P.J. Harvey lemezt és elmerültem a zenében. Mikor vége lett a lemeznek, akkor tűnt fel, hogy a hálószoba ajtaja csukva, pedig én nyitva hagytam. Magyarázat: egy szobával arrébb felsírt a legkisebb. Máskor feleségem ébredt meg egy esti Nine Inch Nails lemezre és folytathatnám. Nyitott fülhallgató a csendes vidéken egész szépen be tudja cincegni az egész házat.

Aztán mikor azt vettem észre, hogy már válogatom a lemezeket fejben: mi lesz zavaró, mi nem?, akkor döntöttem, kell egy zárt fejhallgató. Volt ez November elején. Nekiálltam túrni a head-fi.org-ot, mit lehetne választani. Próbáltam olyan felhasználók javaslatait keresni, akik egyrészt sok fülhallgatót ismernek, másrészt az 501 is szerepel köztük. Fura dolgokra bukkantam. Aki szerette az 501-et, az drágább fülesekkel sem jött ki, mindenhonnan hiányolta azt a mágikus középtartományt. Már a százezres kategóriában nézegettem a zárt Denon-okat és Audio Techika-kát, de addig sem jutottam el, hogy valamelyik az ajánlások alapján komolyan érdekeljen. 1 hónapon át ment a hullámvasút. Bújtam egy kicsit a fórumokat, elment a kedvem, szünet, megint fórumbújás és így tovább.

Aztán pragmatikusra váltottam, mert úgy éreztem így nem lesz soha semmi. Feledtem az AKG viszonyítást, belőttem egy alacsony büdzsét (nagyon akkor se bánjam, ha mellé lövök) és innen kezdtem csemegézni. Az adott árkategórián belül az M50-es Audio Technika volt a legszimpatikusabb, s mikor feltűnt egy kitűnő állapotú használt példány, na azt már jelnek vettem. Lesz ami lesz.

Általában minimum 1-2 hónapot várok míg írok valamiről, kell egy kis idő, míg leülepszik bennem mit is gondolok egy új jövevényről. Ez a füles 2 hete van meg, de minden este szinte hajnalig a fejem van, szóval tettem bele elég órát, hogy érezzem a karakterét. Ilyen:

De hogy kerül ide Brad Pitt?

Mert ha az 501-es maga az igazmondó juhász, aki sose, még véletlenül se hazudik, addig az M50-es ferdít, becsap és még cinkosul kacsint is hozzá: Hazudok. Tetszik, mi? És tényleg. A legjobb példa erre a basszus. Egy fejhallgató, ha lineáris akkor nem szólhat úgy, nem teheti oda a hangsúlyokat, ahova egy hangfalas rendszer teszi. Mert másképp működik. Mert nem érezhetjük a hanghullámokat a csontunkban, a tüdőnkben. Ez leginkább az igazi szub tartományt érinti. Az AKG-n éppen ezért hallom, kottázni tudom, nyilván nem érzem és nyilván más, mintha hangfalon hallgatnám. Az M50 meg letépi a fejem. Vákuumot csinál a dobhártyámra, ha úgy van kedve és csinál szub tartományt is. Üt, vág, nyomul. A végén pedig nem tudunk mást tenni, mit vigyorgunk. Jófajta "fun mid-fi". Nem is akarja titkolni, sőt magával ránt a mocsárba. Még azt is elhiteti, hogy az egész hang hű reprodukció hülyeség. Hát nem csak zene van? És ha olcsó vagyok, akkor már nem is jó? Forget hi-fi...it's shit.  De azért egészen mégsem csúszik ki a talaj a talpa alól és éppen ezért nem lesz pár nap múlva a sarokba dobva. Mert a középtartomány, az énekhang, ha nem is olyan mint az AKG-é, de megtalálható a hangokban az énekes. Ott van, érted, érzed, ember. És ha nagyon tótágast áll a világ ebbe lehet kapaszkodni. A felbontása is jó, zárt konstrukciójából kifolyólag mást emel ki, mint egy nyílt fülhallgató, szépen követi a rétegről rétegre a bonyolultabb zenéket. Egyedül a magas tartomány az, ahol kivillan Mr. Pitt letörött foga. Néha-néha bizony a nagy lelkesedésben túl csörgőssé, túl hangsúlyossá tud válni. De persze semmi megbocsájthatatlan. Ez is a játék része.

Összegezve: egyet tudok érteni a head-fi.org-os ajánlásokkal. Highyl recommenden 5 starts editors choice of the month moon award in die Spitzenklasse zwischen Absolutreferenz. Vagy nem. De nem mindegy? Üss meg...

Kozmetika

Jut eszembe még egy apróság, ez is még a nyárról...

Lecseréltem a teljes kábelezést CAT7-esre és ha már ott voltam újragyártottam a keresztváltó dobozát. Csatlakozók Nakamichi típusok. Ebből vettem annyit, hogy a hangfal elég olcsó hatású műanyag csatlakozóit is le tudjam majd cserélni, ha kedvem/időm úgy tartja.

Apple Airport Express

Nyár óta megvan, de nem akartam róla írni, míg nincs vele hosszabb távú kapcsolatom. Ez a legújabb, 802.11.n-et ismerő verzió.

Itthon már van a földszinten egy Airport Extreme, ami a fő WiFi router-em. Ehhez kapcsoltam az Express-t. Kapásból 3 féle képpen lehet konfigurálni őket: "Join existing Network", "Extend Network", "Create Distributed Wireless Network". Amit még tudni kell, hogy a beton födém miatt (gondolom) az emeleten igen-igen gyenge volt a WiFi jelerősség.

Az első két kapcsolódási lehetőség beállítása gyerekjáték, két kattintás és működik. Ellenben nem hozta a várt eredményt, a jelerősség annak ellenére gyenge maradt, hogy egy szobában voltam az Express-el. Mintha továbbra is a lenti router lett volna a jelforrás. Pedig csak egy hálózat volt, aminek tagja volt az Express is. A harmadik lehetőséget tart a legtovább beállítani, mert mindkét router-nek meg kell mondani ki a másik (MAC cím alapján). Ráadásul konfigurálás alatt nincs WiFi, ezért mindegyiket LAN kábelen keresztül lehet adminisztrálni. Kicsit macerás, de stablian megjött a térerő.

Ezek után a "standard" módon használtam fel az Express-t, optikai kimenetét rákötöttem az Ethosz D/A átalakítóra, az iPhone pedig távirányítóként szolgált a számok kiválasztásához. Ennek a felállásnak megvan az az előnye, hogy a MacBook így lennmaradhatott a földszinten. Így azt a minimális zajt sem hozta fel, amit a 7200-es merevlemez csinál benne. Hátrány viszont, hogy a Decibel-t (korábban ugye AyreWave) nem tudtam használni, mivel a zene küldése közvetlen iTunes-ból mehet.

A hangminőséggel végül is nem volt gondom, bár zavart, hogy nem tudtam a Decibel-t kihasználni. A nagyobb gond inkább az volt, hogy a 3 hónap alatt, amíg így használtam a rendszert, volt 2-3 alkalommal is jelkiesés, azaz megakadt a zene. Nem tudom mi lehetett az oka, a jelerősség stabil volt. Az első alkalom után átmenetileg kikapcsoltam a Time Machine szolgáltatást, hátha az generált nagy hálózati forgalmat (a külső merevlemez, amire a mentések kerülnek az Extreme-re volt kötve, tehát az is WiFi-n forgalmazott adatot.) Sajnos nem is olyan sokára megint előfordult az akadozás és ezen a ponton nekem el is dőlt a kérdés. Airport Express marad, később kelleni fog, hogy legyen az emeleten használható jelerősség. Zenére viszont nem fogom be.