Velodyne VA68X2E

Előjáték

Miután belaktam újdonsült szobám és lecsillapodott az újdonság varázsa - bár tetszett amit hallottam - csak az járt a fejemben, vajon ennyi van a rendszerben, vagy lehetne még jobb?

És itt hadd szakítsam meg rögtön a történetet egy gondolattal - mégpedig azt illetően milyen fontos is lenne a jó kereskedő, aki ismeri a portékáját mint a tenyerét. Merthogy ő lenne az, aki a termék megvásárlását követően otthonunkban is tudna segíteni kihozni azt a megvásárolt elemből, rendszerből, ami tényleg benne van. Igazából sokszor ő jobban tudja (kellene tudnia) mit vettünk, mint mi magunk. Hiányukban könnyen elvészhet a megvásárolt érték jó része és sokszor ez csak apróságokon múlik, nem is kerül pénzbe. Például a hangfal helyének megtalálása tipikusan ilyen történet. Gondolhatjuk azt, hogy megtaláltuk a legjobb helyet, de bizonyosak csak akkor lehetnénk, ha mi is sok környezetben, sok helyen, ideális párosítások mellett hosszú időt együtt töltenénk a darabbal. Talán egyszer az is megtörténik majd, hogy veszek egy új rendszert. Egybe az egészet, szőrőstűl-bőröstül. Nem fogom rá sajnálni azt a kis plusz pénzt amiben esetleg kerül, hogy meghívjam hozzám installálni a kereskedőt. Szerintem egyik legjobb befektetés...zárójel bezárva.

Használtpiacról összevásárolt cuccaim mellett azoban maradt a magam füle és tapasztalata. Elkezdtem hát vadul tologatni a hangfalat - ez aztán tényleg nulla forint - hol szól a legjobban? A játék nálam alapvetően a körül a kompromisszum körül forgott, hogy mennyire engedjem rá a hátsó falra a hangfalat. Merthogy hiába meglehetősen nagy darabok, nagyon gyors és száraz basszusuk van, valamint nem is vállalnak fel többet, mint amit tényleg torzításmentesen és tisztán tudnak odalent. Ergo, időnként, akárhogy kerülgettem a  dolgot soványnak hangzott az előadás. Fülnek nem is annyira, mint érzetre. Hiányzott a súly. Próbáltam tehát közelebb falhoz, hátra, kb. 1 méter távolságról indultam. Lementem 70cm-re, alig valami különbség a mélyben, közép zavarosabb, magasnak mindegy volt. 50cm, jött valami súly és kicsit javult a közép érthetősége, de mélységében laposabb lett a színpad, szélesség is csökkent. 20cm, felkeményedett a hangzás, basszus még több, még mindig nem elég, ellenben ráadásul időnként lebeg is, oda a kontrolláltság. A színpad kétdimenziós lett, a ritmika egyáltalán nem volt rossz, de összességében nem volt élethű már a hangzás. Inkább amolyan hifis. Teljesen elveszett a levegő a rendszerből, szembe volt egy falni hang, mintha egy vászonra lett volna fröccsentve. Meg az is tudtam, hogy középtartományban ettől jóval jobb felbontást mutatott a rendszer mikor 1 méterre volt, szövegértés is jobb volt.

Vissza 1 méterre, basszus kevesebb, de igazából a falnál sem az jött meg, amit szerettem volna. Mi van, ha tovább távolodunk, még jobban elhúzzuk a hangfalat? Basszust - sejthető módon - nem nyertem a dologgal, de kiderült a levegősséget, átláthatóságot illetően bőven voltak még tartalékok a rendszerben. Nem mértem le, de szerintem több mint két méterre vannak a hangfalak most a faltól. Itt volt képes hang levállni a dobozról, korábban nem igazán. Megjelent az igazi, szellős, átlátható megszólalás, ahol helye van mindennek. Nem volt visszaút, ezt nem tudom beáldozni, ez kell. Meg nem volt igazán basszus sem. Tettem egy rövid próbálkozást azzal, hogy a reflex kijáratot lezártam, ezáltal kicsit poroszosabb lett a hang, de lényegileg semmiben nem lett jobb, viszont még kevesebb lett a basszus. A tere még egy kicsit tovább javult az által, hogy picit hátrafele megdöntöttem a hangfalat.

Aztán így hallgattam zenét. Elkönyveltem, hogy ezek a böszme nagy hangfalak úgy szólnak mint egy kis monitor. Kivéve néha, mikor megtalálták egymást a lemezzel egy-egy alkalommal. Akkor besunnyogott valami döbbenetesen mély és súlyos, szinte csak érezhető hang. Azt hiszem valami nincs teljesen rendjén a doboz hangolásával, mert pont a hallható basszustartomány gyenge, alatta meg megint van élet. De, legalább elrontva sincs, egyszerűen csak kevés.

Így éldegéltünk én és a rendszerem, míg fel nem bukkant egy hírdetés, ami felkeltette az érdeklődésem. A bejegyzés tárgya, egy Velodyne szub. Nem vagyok nagyon jártas a szubok világában, de két márkanév eljutott hozzám is, mint zenére alkalmas gyártmányok. Rel és Velodyne. Nem házimozi, nem bumm-tucc, zene. A meghírdetett darab régi típus,10 éves múlt már, de legalább elérhető volt árban, lecsaptam rá. Maximum továbbadom, ha nekem nem kell.

Első randi

Késő este , 10 óra fele vettem át Budán, kutyafuttában épp a Limarból jövet (ahol kollégának sikerült "némileg" jobb rendszert beszerezni, mint amit a Saturnban hasonló áron kinézett.) Mikor megláttam a szubot ledöbbentem milyen kicsi. Kombi autóval voltunk, a csomagtérben már volt két bedobozolt Martin Logan Source, ami ilyen formában nem kicsi. Már a Limárnál vakartuk a fejünk utastársammal, hova fog még ide beférni egy szub? Alig volt hely. Simán befért. Kb. mint egy négyzetesre kisarkított focilabda, esetleg kicsit nagyobb. Ha nem lettem volna annyira fáradt, azt hiszem adtam volna egy ötöst bánatpénznek, hogy foglaltam a szubot két hétig és otthagytam volna. Semmit nem néztem ki belőle, ez az igazság. Hazafele már fejben feladtam a hírdetést.

Éjfélre értem haza, még kétszer jobban hulla voltam, de azért felvittem az emeltere, letettem oda, ahova én elképzeltem, hogy jó lesz, bekötöttem úgy, ahogy én jónak gondoltam (jelszinten), bekapcsoltam...és szinte semmi. Működött, de mintha ott se lett volna, semmi. Kicsi, na, elveszik a szobában, az álló hangfalaim 5x akkorák (darabja) mint ez, hülyeség volt elhozni, de veszett több is mohácsnál, majd eladjuk...

Párkapcsolat terápia


Persze teljesen anti-hifista lettem volna, ha nem döntöttem volna úgy, hogy kicsit azért játszom a dologgal. Ez, meg az, hogy mégiscsak Velodyne. Hát ennyire semilyen nem lehet. Okés, hogy ide kicsi, de ez konkrétan nulla produkció. Pozitív eredményt nem vártam, hisz nem lesz békából herceg, na...

Először is olvasgattam. Az első dolog, ami feltűnt, hogy mind a REL, mind a Velodyne azt mondja: ne a jelszintet használd! Kösd be a hangfalszintű bemenetet. Magyarázat: Íly módon az erősítő hangképe, sebessége, stb...bekerül a szub elé, így koherensebb lesz megszólalásra. Bullshit, gondoltam én a mérnök. Ez egy csomó torzítás így plusszban. Ráadásul az erősítőm jól megemeli a jelszintet csak azért, hogy a szub bemete meg visszaossza, nehogy túlvezérlelje a saját erősítőjének a bemenetét? Hülye azért nem vagyok...

Tovább olvasgatva két módszert találtam a szub elhelyezését illetően. Nagyon ötletesnek és szimpatikusnak tartottam azt az elképzelést, hogy tegyük a szubot oda, ahonnan a zenét hallgatjuk (azaz a fotelba, olyan magasságba ahol a fülünk lesz) és kússzúnk körbe a szobában a földön. Ahol a legerőssebb és legtisztább basszust halljuk, oda kell tenni a szubot. Ugyanezt fogjuk majd a székben ülve is hallani. Szobán jelenlegi állapotában azoban ilyen kúszásra nem ajánlott, hisz ahol nincs szőnyeg ott pizony még csak pőre beton van, elég poros műsor lenne.

Második, kevésbé egzaktnak tűnő módszer: tegyük a sarokba, vagy fal mellé a szubot úgy, hogy a hangszóró - ha nem csak lefele néz- a fallal párhuzamosan előre irányuljon. Hallgassuk meg. Váltsunk a fázison, ha több lett a basszus az a jobb beállítás. Fordítsuk el kilencven fokban a szubot, most nézzen a szoba fele a hangszoró. Ha még több a basszus, még jobb. Esetleg még egy kör a fázisváltóval, mert így meg lehet a másik állás jobb. Valahogy így. Meg talán meg annyi útravalónak, hogy ne essünk abba a hibába, hogy túl magasra tesszük a szub működési frekvenciáját, inkább alulról emeljük. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy túlságosan beleszól a középbasszus tartományba, aminek következtében visszavesszük a hangerőt és ezzel lekorlátozzuk az igazán mély hangok energiáit. Meg szélsőséges esetben még lokalizálható is lesz füllel a szub ha túl magasra megy.

Nekiálltam hát így. Mivel tetőtér, ezért sarok kifejezetten nincs, fal melletti pozíciót kerestem. Eredetileg a hifiállvány mellé raktam le, csak úgy, minden faltól bő méterre, oldara több is volt. Ott ugye meg se mukkant látszólag. Arréb vittem másfél métert, rátoltam a falra úgy, hogy a membrán a szoba fele nézzem és bumm...ez mi a fene? Még sok is lett! Mármint a középbasszus. Az igazán mély basszus meg nem jött meg. Ráadásul ha kikapcsoltam az erősítőt valamiért a szub kimenet kiadott valami brumm-ot, ettől a szub sose kapcsolt ki automatikusan, hanem brummogott ugye. Kezdeti lelkesedés múltával tettem megint ide-oda szubot, a székemmel egy vonalba, mégiscsak amennyire lehet sarokba, de az őserő még nem jött meg. Nem "energizálta" a szobát.

Vad, kontrollálatlan szex


Ekkor jutottam el gondolatilag odáig, hogy ha már ennyit szórakoztam a dologgal, akkor már végül is kipróbálhatom azt is, mi van, ha bekötöm hangfalszinten. Ott búgni sem fog az erősítő, legalább nem kell kézzel kapcsolgatnom a szubot. Ekkor már egyébként eldöntöttem, hogy marad a szub, mert sokkal jobb volt a hang vele, mint nélküle, de teljesen körbe akartam járni a kérdést.

És milyen jól tettem! Szembe minden mérnöki logikámnak bizony tényleg nem kicsit jobb hangfalszintről megvezérelni. Jobb a meghatjás is, úgy tűnik sokkal több energia szabadul fel. Megjött a súly ami eddig nem volt. Plusz jobb az integráció, tényleg együtt játszik a szub a rendszerrel, egység van. Ezen a ponton ez a kis méregzsák már képes volt basszusnehézzé tenni a rendszer hangzását. Egyszerűen elnyomott mindent, ha úgy akarta. Itt azoban cselhez folyamodtam, nem csökkentettem a szub hangerejét, hanem fokozatosan húztam el a falaktól, befele a szoba fele. Ezzel csökkent a basszusmennyiség amit hallottam, de nem a levegő mennyisége, ami mozgott. Fokozatosan vált kevésbé hangsúlyossá a mélyregiszter, de közben mégsem vált kicsivé a hang. Tulajdonképpen feltekertem maximumra a teljesítményt, az átviteli frekvenciát a lehető legalacsonyabb szinten korlátoztam és ehhez a beállításhoz kerestem helyet. Ha kicsit irodalmibb nyelven szeretném megfogalmazni hogyan is szól most ez a szub, akkor minden bizonnyal azt mondanám: állat!

Az ágyban merengve kellemes zsibbadságban

Így aztán nem kellett kompromisszumot kötnöm a front hangfalaim elhelyezését illetően sem, jöhetnek nyugodtan befele a szobába. Tér, levegő, transzparencia, folyékony hang. Meg basszus is, ráadásul a jobbik fajtából, olyan lendülettel és energiával, ami passzív megoldásból nehezen képzelhető el. Win-win.

Zajcsökkentés

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


A zaj csökkentésének, illetve a hang kiszűrődésének részletes tárgyalása meghaladja ennek a cikksorozatnak a lehetőségeit, de azért megosztanék egy-két tippet ami talán hasznos lehet az otthoni stúdió tulajdonosoknak. Amennyiben a stúdiónak aktív szellőztető rendszere van, akkor a felvétel során a mikrofon mindenképpen kerüljön távol a szellőztető nyílásoktól. Ha a szellőztetőknek állíthatóak a lamellái, állítsuk őket úgy, hogy ne arra fújják a levegőt, amerre a mikrofon van. A legjobb azoban az, ha a felvétel előtt beállítjuk a szobában a megfelelő hőmérsékletet és a felvétel idejére kikapcsoljuk a rendszert. A szünetekben pedig újra be lehet természetesen kapcsolni. Gyakran a radiátorok is adnak ki magukból különféle hangokat ahogy melegednek fel, illetve hülnek le, használjuk őket is a felvétel előtt.


További problémás zajforrás sok stúdióban a számítógépek ventillátorainak a zaja. Erre megoldás lehet, hogy kicseréljük a számítógép tápegységét kiszajú, vagy éppen passzív hűtéssel szerelt tápegységre, de talán egyszerűbb, ha prémium márkájú számítógépet veszünk. Ezek gyakran sokkal csendesebbek mint olcsóbb társaik. A legutóbbi számítógépeim mind Dell típusúak voltak és meglehetősen csendesek. A többlettköltség amit a számítógépre kell költeni hamar megtérül, hiszen nem kell tápegységet cserélnünk, vagy zajszigetelőt építenünk.


A biztonság kedvéért szövettel borított 703-as üveggyapotot rögzítettem az asztalomra a képen látható módon. Így a ventillátorok zaja közvetlen elnyelődik, nem is jut a szobába. A Dell tápegységeivel és ezzel a megoldással készíthetek úgy felvételeket, hogy a mikrofon közvetlen felém (és a számítógép fele) néz és még így is alig-alig hallatszik valami zaj a gépből. Egy újabb 703-as táblát tehetnék a gép elé is a felvétel idejére, így még tovább csökkentve a kiszűrődő zajt.

Ha már mindent megtett a zaj csökkentése érdekében, de az még mindig túlságosan hallható a felvételen, akkor fontolja meg a digitális zajcsökkentés használatának lehetőségét. Sok program van, ami figyelemreméltó hatékonysággal távolítja el az állandó jellegű zajokat - nemcsak a súgást, de a búgást de a légkondícionáló rendszer mormogását is. Én a Sonic Foundry Noise Reduciton plug-in modulját használom, de más megfizethető termékek is vannak, amelyek kitűnően alkalmazhatóak.


Ezzel ér véget Ethan Winer akusztikával foglalkozó oldalának fordítása. Az eredeti oldal széljegyzetek és rengeteg további hivatkozás segítségével még mélyebbre ás a témát illetően, angolul tudóknak melegen ajánlom!

Élő vagy "halott" hangzás - melyik a legjobb és hol?

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


Ha már látott fényképet profi szinten kivitelezett felvevő szobáról akkor észrevehette, hogy a padlózat anyaga szinte mindig visszaverő anyag, mint például fa vagy linóleum. A kemény anyagú padlózat kellemes légkört teremt dobok, gitárerősítők és akusztikus hangszerek felvételénél. Ugyanígy, az auditórumi színpadok, iskolai együttesek termei szintén visszaverő képességgel rendelkező padlóval bírnak. Ahogy korábban már említettük, az "élő" hangzás csak a közepes és magas frekvenciákra vonatkozik. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a visszeverő képeséggel rendelkező padlózat fontosságát akusztikus hangszerek felvételenél - amennyiben a természetes hangzás a cél. Ha például egy nappaliban készülne a felvétel és a párja nem támogatná a szönyegek felszedését, akkor tegyen a szönyegre egy kb. 1.5x2.5 méteres vékony furnérlemezt. 


A visszahallgató szobák padlózata néha szőnyegezett, olykor fa, gyakran pedig a kettő kombinációja. Ezekben a helységekben a mennyezet kialakítása is változó, néha teljesen visszaverő, teljesen elnyelő vagy éppen ezek kombinációja. Nincs egy biztos, helyes módja annak hogyan kezeljünk egy szobát, mivel a mérnökök különféle élénkségű hangzást kedvelnek. Ugyanakkor sosem szabad egy szobát teljesen halottnak (vagy mondhatjuk úgy, süketnek) kialakítani, mert az biztosan természetellenes hangzáshoz vezet. Az egyetlen helyzet, amikor ez célravezető lehet, amikor vokálok felvételére használt kis fülkét tervezünk, illetve ha a lehallgató szobánk nagyon kicsi, értsd kisebb mint 3x3 méter. Ha egy szoba nagyon kicsi, akkor a visszaverődések túl rövidek ahhoz, hogy használhatóak legyenek és dobozhangzást eredményeznek. Ebben az esetben a legjobb megoldás az összes falfelületet teljes mértékben elnyelőkkel borítani, a hiányzó "légkört" pedig később, elektronikusan hozzáadni a felvételhez.


Egy átlagos szobában a keményebb és puhább anyagok keverékét ajánlom a falakra. Ne legyenek nagy összefüggő felületek, amik csak puhák, vagy csak kemények. Javaslom az elnyelő anyagok csíkban alkalmazását, vagy a sakktábla mintát, félméterenként váltogatva a kemény és puha anyagot. Ettől egyformán neutrális lesz a szoba mindenhol. Az elnyelő felületek közti távolság változtatásával közvetlen hathatunk a szoba hangzásának élénkségére. Amennyiben 705-FRK (vagy hasonló merev üveggyapot) kerül felhasználásra, akkor akár az egész falfelületet bevonhajtuk vele. A szoba élénkségét pedig változtathatjuk azzal, hogy papírral befelé, vagy kifelé szereljük fel őket. 


A kemény és puhább felületek váltogatása panel csadpák esetén is ajánlatos - tegyünk üveggyapot elnyelőt két csapda közé. Saját otthoni stúdiómban is ezt a megoldást választottam, azaz először egy alacsony frekvenciákra méretezett basszus csapdát szereltem fel, aztán egy üveggyapot táblát aztán egy közép-basszusra hangolt csapdát, majd megint üveggyapot. Ez felépítés ismétlődik. Itt említeném meg, hogy a panel csapdákat horizontálisan is felszerelhetjük, ha például könyvespolcok, vagy egyéb bútorok megakadályoznák a vertikális elrendezést. Mivelhogy a fal és mennyezet, illetve a fal és a padló alkotta sarok pont annyira saroknak számít mint bármely másik sarok, ezért panel csapdák fal mentén (a padlóhoz vagy mennyezethez közel) való elhelyezése hatékony megoldás.


Természetesen sok stúdiónak van nagy "élő" hangzással bíró területe és nincs is ezzel semmi baj! Ha a szoba elég nagy ahhoz, hogy elkerülhetőek legyenek a közel lévő falak között fellépő gyors visszhangok, akkor egy egész falnyi visszaverő felület jó megszólalást (nagy hangot) is eredményezhet. Még a kisebb szobákban is egy kemény padló akár egy, vagy több csupasz fallal is lehet jó. A cselló tanárom - aki egy abszolút kezdő az audio dolgokat illetően - teljesen elkápráztatott a kis manhattani apartmanjában készült felvételeivel. Ezeket úgy készítette, hogy hátát a szoba sarkának vettete miközben játszott. Mikrofonja egy oclsó szeteró típus volt amit pár méterre heyezett el a csellótól. A valóságos hangzás kulcsa - különösen akusztikus hangszerek esetén - némi térérzet beépítése a felvételbe - mégha a nagyobb szobák visszhangzása nem is éppen a legsemlegesebb.


Bár legtöbbször ajánlott a kemény és puha felületek váltogatása a falakon, gyakran javaslom az egész mennyezet elnyelő anyagokkal való borítását, különösen akkor, ha alacsonyan van a mennyezet. Amellett, hogy így kiiktatható a padló és mennyezet között fellépő visszhang, a teljes elnyelés kialakítása következtében akusztikusan sokkal magasabbnak tűnik így a belmagasság. A legtöbb házi stúdió tulajdonosát a hidegrázás kerülgeti, ha szóba kerül, hogy még alacsonyabbra kerüljön a mennyezetük (az elnyelők által), de tényleg sokat használ a hangzásnak ez a megoldás. Még ha az egész mennyezetet 5-10cm vastag ügeggyapottal borítjuk is (amelyek mögött még légrést is hagyunk), hangzásra sokkal magasabbnak fog tűnni a szoba. Nincs a között különbség, hogy a visszhangok mértékét a nagyobb belmagasság okozza, vagy éppen a mennyezetre szerelt elnyelők, mégha alacsonyan is van a mennyezet. Vastag, sűrű üveggyapot használata esetén a a mélyebb frekvenciák esetén hallik a szoba magassabbnak, vékonyabb esetében ez inkább a közép-magas frekvenciákra lesz igaz. Légrés és vastag üveggyapot alkalmazása esetén ugyancsak a mélyfrekvenciás hangzás változik előnyére.


Másik előnye a mennyezet teljes elnyelésre való kialakításának, hogy így csökkenthető a "fésűs" szűrés, ami akkor fordul elő amikor például dobot mikrofonozunk felülről. Hiszen ekkor a mikorofon közel kerül a plafonhoz. Ha a plafon visszaverő tulajdonságokkal rendelkezik, akkor a hang két irányból érkezik a mikrofonba: direkt úton a hangszer felől és visszaverődés módján a plafonról. Bár a távolságot illetően a különbség nagyon kicsi, a reflekciók számos kiemelést és beszakadást okoznak az átvitelben ami jól hallható is. (Amikor a reflekciók a kiemelések és beszakadások sorozatát okozzák, akkor ezt a jelenséget fésűs szűrésnek hívjuk, mert a frekvenciaátviteli görbe egy fésűhöz lesz hasonlatos.)

Nulla forint (nem kettő perc)

Akárhogy kísérleteztem a nappaliban a zenehallgatással, több dolog is folyton azt eredményezte, hogy kevesebbet hallgattam hangfalon zenét, mint szerettem volna. Leginkább az akusztika. Körben 180x200cm-es ablakok nem a legideálisabbak, hiába a tér.

Persze van külön zenehallgató szoba is, de hát hol van az még, míg használatba vehetem? Az emeleten se fűtés, se semmi, ki sincs festve. Vár a szebb jövőre...gondoltam ezt egészen tavaly őszig. Végül beugrott, hogy tavasztól őszig tulajdonképpen használható klíma van fent. Csak mondjuk más se. Meg több száz örökölt könyv a földön felhalmozva. Annó még gondoltam rá teszek fel képet a kupiról, ami a kiindulási alap volt. Inkább mégse. Mindenki eressze el a fantáziáját, szorozza meg kettővel, emelje négyzetre és már langyos is.

A vezérhangya azonban már elindult a fejemben. Igaz, hogy csak szezonálisan, de végre használatba vehetném a zenehallgató szobát. Ja igen, még valami. Pénzbe nem kerülhet a kivitelezés. Olyan tinédzser életérzés, na.

Némi töprengés után adodótt hogy egy fuvarozó rokon kapcsán gyakorlatilag korlátlan mennyiségű jó minőségű, erős (és egyforma) kartondobozokhoz tudok jutni. Elkezdetem hát papírdobozokból bútort csinálni a könyveknek. Hát míg ezen végigmentem az nem volt kis idő. Több mint 50 dobozban sorakoznak a könyvek. A legalsókba vágattam bútorboltba polcanyagból merevítőket, így két-három szinten simán fel lehetett húzni. Aztán némi kidobásra várt szőnyeg megmentése, régi fotel, kecskebőr lámpa minek most még máshol nincs helye és kész is. (Bárcsak ilyen gyorsan ment volna ahogy leírom). Igazából már tavaly ősszel bírtokba vettem, mivel sikerült addigra az entrópiát egy kezelhető szintre szorítani...

Mivel emeleti szobáról van szó, csak az oldalfalak párhuzamosak, ráadásul sok a könyv, mondhatni jó a szoba akusztikája. Valami csörgés azért még maradt benne egy adott magasfrekvencián, de lesz ez még jobb is. Tulajdonképpen most tudtak a hangfalaim először térben és nem csupa visszhangban rendesen megszólalni. Hát mit ne mondjak. Minap felhívtam zenéthallgatni a párom este. Hullafáradt volt, 5 perc, csak kicsit. Másfél órát maradtunk. Hát ilyen. Meg olyan, hogy a legjobb tere van a rendszernek amit hallottam, nemcsak a helye van meg mindennek, de a hangszerek közötti helyeknek is megvan a helye. Mindent hallani, nagyon precíz megszólalás, de mégse szívtelen és semmiképpen sem bántó. Csak folyik a zene. Egy feketelyuk lett a szoba, egy órán belül akkor sem szabadulok ha alig bírok feltántorogni.

A szoba kialakítása, elrendezése - szimmetria

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.


Hacsak nem azt tervezi, hogy monóban rögzítsen és keverjen felvételeket, akkor a szoba szimmetriája és a hangfalak elhelyezése nagyon fontos. Amennyiben a két hangfal nem egyformán szimmetrikusan helyezekedik el a szobában, akkor a frekvenciaátvitelük különböző lesz és a sztereó hangkép sem lesz kiegyenlített. Azon szobákban, amelyek téglalap alakúak érdemes a hangfalakat a rövidebb fal mentén felállítani, ahogy az alábbi ábrán látható. Így távolabb kerül a hallgató pozíció a hátsó faltól, ahol a mélyfrekvenciás kiemelések és kioltások a legerősebbek.

A szimmetria számít! Egy ideális keverőszobában a hangfalak egyenlő távolságra vannak a falaktól és a sarkaktól, valamint a lehallgatási pozícióval egyenlő oldaló háromszöget alkotnak. A bal oldali elrendezés jobb, mert a szobához képest szimmetrikusabb. A jobb oldali megoldás további hátránya, hogy a hallgató pozíció mögötti fal-fal találkozás fókuszáló hatása is ront az eredményen.

A melett, hogy a hangfalakat szimmetrikusan helyezzük el, figyeljünk arra is, hogy a keverő konzolt és a széket is úgy helyezzük el, hogy a fülünk egyforma távolságra legyenek a hangfaltól. Ugyanígy, az akusztikai megoldások - legyen az elnyelő vagy diffuzór - egyforma mértékben kell, hogy legyenek mindkét oldalon. Sok esetben nem lehet teljesen szimmetrikus elrendezést kialakítani, de a lehetőség szerint törekedni kell erre. Különösen a szoba első felében, ahonnan az elsődleges visszaverődések érkezhetnek. Ami a szoba hátuljában történik valószínűleg kevésébé fontos.


Bár a fenti ábrán látható szoba négyszögletes, jobban kedvelem a ferdén futó mennyezetet, mivel az eleve elterelést erdeményez így csökkentve a visszhangot és csörgő hangot. Mások azzal érvelnek, hogy jobbak a párhuzamos falak, mert könnyebben megjósolhatók esetükben a szoba módusai, a fellépő elkerülhetetlen visszhangot pedig elnyelőkkel kezelik. De ahogy már korábban említettem, a szobai módusok ismerete önmagában nem mindig meghatározó információ. Továbbá párhuzamos falak esetében mindenképpen kezelni kell a falakat elnyelőkkel, aminek következtében nem biztos, hogy képesek leszünk a szoba megfelelő élénkségét megtartani (azaz túl halott lesz a hangzás).


A csúcsos tetőszerkezet pedig jobb, mint a lapos, sima, mivel így elkerülhetők azok a visszhangok és csörgő hangok amik abból adódnak, hogy a mennyezet párhuzamos a padlóval. Úgyanakkor a tető csúcsa egyfajta fókuszáló szerepét is betölti - hasonlóan a parabola antennához - ami már nem olyan kívánatos tulajdonság. Éppen ezért jó ötlet elnyelőket vagy diffúzorokat szerelni a csúcspontba, ahogy az alábbi fotón is látható.

Ezek a mini csapdák a szerző otthoni stúdiójában kerültek felszerelésre, hogy elkerülhető legyen a tetőszerkezet fókuszáló hatása

Heves viták övezik a lehallagató szobákkal kapcsolatosan azt a nézetet, amely szerint a hangfalakat a falba kellene építeni. A legtöbb stúdió tulajdonos állványra helyezi a hangfalakat, vagy éppen a keverőasztalra teszi és nem is foglalkozik többet a kérdéssel. Más stúdiók viszont közvetlen a falban alakítják ki a hangszórók helyét úgy, hogy végeredményben a hangfal és fal egy síkba kerül. Alapos tudományos tények szólnak a falba építés mellett, mégis vannak mérnökök, akik úgy gondolják egyáltán nem szükséges, illetve még rosszabb hangzást is eredményez. Arra szokták felhívni a figyelmet akik a falba építés ötletét támogatják, hogy íly módon csökken az úgynevezett "hangfalszéli interferencia" (Speaker Boundary Interference"), amely kiemeléseket és beszakadásokat eredményez a mélyfrekvenciás átvitelben. Hiszen ha egy hangfal a szobában van, akkor az arról leválló mélyfrekvenciák eljutnak a hátsó falig, majd onnan visszaverődve és ismét találkozva a hangfal eredeti hanghullámaival interferenciát okozhatnak. (Mert még ha nem is annyira nyílvánvaló, az igazán mély frekvenciák ténylegesen minden irányban terjednek a hangfalból.) Az ötlet támogatói szerint ráadásul még a sztereó térleképzés is javul a közép- és magasfrekvenciás reflekciók csökkenése miatt.


Én történetesen támogatom a falba épített hangfalak ötletét, ugyanakkor tiszteletben tartom azok véleményét is, akik nem így látják a dolgot. Egy dologban azonban mindenki egyetért - a falba épített hangfalak kivitelezése sokkal több munkával jár! Ha e melett a megoldás mellett döntene ne felejtse, hogy a hangfalakat ténylegesen a falba kell építeni. Nem készíthetünk egy könnyű szerkezetű álfalat a hangfalak köré, az eredmény nem lesz ugyanaz.

A szoba kialakítása, elrendezése - a szoba mérete és alakja

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.

A szoba egyik legfontosabb tulajdonsága a módusai, azaz azok a frekvenciák melyeken rezonanciák lépnek fel. Ez közvetlen összefüggésben áll a szoba hosszával, szélességével és magasságával. A legtöbb esetben a zenehallgató szobának, vagy stúdiónak szánt szoba egy már elkészült szoba, így ezen módusok és egyéb állandó jellemzők ismerete csak okoskodás. Végül is mi értelme kiszámolni őket, ha úgysem tudunk változtatni rajta? Hiszen minden szobában szükséges a teljes mélyfrekvencia kezelése és még a basszuscsapdák tervezésében sem segít a módusok ismerete. Kivéve, ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megtervezhetjük a zenehallgató szoba méreteit és alakját. Ilyenkor valóban nagy mértékben meghatározhatja a szoba akusztikai tulajdonságait a megfelelő kialakítás.

A szoba mérete és alakja meghatározza a természetes rezonanciáit - ezeket gyakran a szoba módusainak hívjuk. Minden négyszög alakú szobának három alapvető módusa van, melyek a szoba hosszával, szélességével és magasságával vannak összefüggésben. Amennyiben szabálytalan alakú, vagy döntött falú szobáról van szó, akkor átlagolhatjuk a távolságokat, hogy legalább egy durva közelítést kapjunk a szoba módusairól. Ez azt jelenti, hogy ha például a hosszanti fal szögben fut (a szoba egyik végén 3 méteres szélességet, a másik végénél 3.5 méterest eredményezve), akkor vehetünk 3.25 métert mint a szoba átlagos szélességét. Ez ettől bonyolultabb, szabálytalan alakú szobáknak több mint három fő módusuk van és bonyolultabb a számításuk.

Általában véve a nagyobb szobák jobbak akusztikai szempontból, mint a kicsik, mert a módusok közelebb helyezkednek el egymáshoz és így az teljes frekvenciaátvitel kiegyenlítettebb. Akusztikával foglalkozó szakértők minimum 70m³-es szobát ajánlanak. Az alábbi ábra egyetlen dimenzióra - mondjuk a hosszra - kivetítve mutatja a módusokat két különböző szobára. A nagyobb szoba (a diagrammon fentebb) 8.5 méter hosszú, így az alapvető frekvencia - amely a hullámhossz felénél lép fel - 20Hz. A további módusok, hasonlóan a hangszerek felhangjaihoz, 20Hz-es intervallummal lépnek fel. Bár ez sok kis kiemelést okoz, a kiemelések közel vannak egymáshoz, így az átlagos frekvenciaátvitele a szobának elég sima. Hiszen ahogy egy kiemelés csökkeni kezd, a mellette álló már növekedik. (Arra felhívnám a figyelmet, hogy az alábbi két ábra grafikai programban készült közelítő ábrázolás, a csúcsok és beszakadások nem egészen pontosak.)

Nagyobb szobákban (fent) a módusok által okozott csúcsok közelebb vannak egymáshoz,  mint egy kicsi szobában. Az egymáshoz közelebb elhelyezkedő kiemelések egyenletesebb frekvenciaátvitelt eredményeznek.

Ha megnézzük az ábra alján lévő kisebb szoba módusainak a hosszát, akkor láthatjuk, hogy az első kiemelés 60Hz-en történik, amely ismételten a szoba hosszának a feléből származik (3 méter). Így hát a további módusok is 60Hz-es intervallumokkal követik egymást. Látható, hogy az átvitel sokkal hullámosabb, mivel a frekvencia szélesebb sávban kerül elnyomásra, a hullámvölgyek szélesebbek és "mélyebbek" a kiemelések között.

A stúdiók és zenehallgató szobák tervezésénél további igen fontos tényező a magasság, hossz és szélesség aránya. A legrosszabb forma a kocka, ahol mindhárom érték egyforma. A kockában van a legkevesebb módus, ebből kifolyólag a legkevesebb számú kiemelés és így a legnagyobb távolság a kiemelések között. Egy ideális szobában mindhárom szobaméret különböző frekvenciákon okoz kiemeléseket. Így több csúcs jelentkezik, és egészészében nézve egyenletesebb lesz az átvitel. Ez látható az alábbi ábrán.

Egy ideális szoba módusai (fent) kiegyenlítettebb átivtelt eredményez, mint a rossz arányokkal rendelkező szobáé (lent). Kevésbé ideális arányok mellett némely természetes rezonanciák egymástól távol helyezkednek el, mások pedig egy helyre csoportosulnak.

Amelett, hogy az átvitel kevésbe lesz egyenletes, a nagy módustávolságok a basszushangszerek egy bizonyos hangját jobban kiemelik, mint a többi hozzá tartozót. Ez sokkal rosszabb, mint egy enyhébb, sok kiemelés eredményeképpen létrejövő átviteli görbe, amely ha nem is egyenes, de szélesebb tartományban helyezkedik el. Az elv hasonló, mint mikor az EQ-t használjuk egy felvételen a prezensz tartomány kiemelésére. Egy nagyobb sávszélességű kiemelés mindig természetesebben szól, mint egy kis frekvenciatartomány érintő. A kis szélességű kiemelések egyfajta orrhang szerű hangzást okoznak, mintha egy wah-wah pedál működne a kiemelt frekvenciatartomány közepén. Vegyük azt is észre, hogy a szoba méretei a mellett, hogy a frekvenciaátvitelben kiemeléseket okoznak azt is meghatározzák melyek azok a frekvenciák, ahol a szoba saját utózengése a legerősebb. Jobb, ha a szoba utózengése egyenletesen oszlik a teljes frekvenciatartományon, mintha egy pár domináns frekvencia határozná meg, amely természetellenes színezést ad a hangzásnak. Így hát mindezen okokból egy szobának különböző és egymással nem összefüggésben lévő méreteinek (hossz, magasság, szélesség) kell lennie.

Létezik pár "ideális", a szoba magasságára, szélességére és hosszára vonatkozó arány, amelyet professzionális stúdió tervezek ajánlanak. Három ezek közül az arányok között - melyeket L.W.Sepmeyer határozott meg - alább látható.

Magasság   Szélesség    Hossz
1.00            1.14            1.39
1.00            1.28            1.54
1.00            1.60            2.33

Vannak más jó arányok is, de a fentiek azok, amelyekre a leggyakrabban látom, hogy hivatkoznak. Fontos, hogy amennyiben egy szobának álmennyezete van, akkor a szoba magasságát - mély frekvenciák tekintetében - az álmennyezett feletti szilárdabb mennyezett határozza meg. Ugyanígy, pincehelységek esetében, ahol láthatóak az összekötő gerendák a magasságot nem a gerendák alja határozza meg, hanem tényleges mennyezet helye.

Mindezek mellett el kell mondanom, hogy a szobai módusok jelentősségét gyakran túlzásba viszik.  Persze, ne legyen a szoba szélessége egyenlő hosszával, vagy annak egész számú többszörösével (például 5x10m). De a módusok csak azt adják meg, hogy hol lesznek a rezonanciák a legerősebbek. Állóhullámok és akusztikus interferenciák minden alacsony frekcencián fellépnek, független a szoba méretől és alakjától. Így hát mindenképpen a teljes mélytartományt lefedő basszuscsapdákra van szükség, nem elég csak a módusokra kialakítani őket. Az akusztikus interferenciákat illetően az egyetlen dolog, ami a szoba méretétől függően változik, az az, hogy a szobában hol alakulnak ki a kiemelések és beszakadások az adott alacsony frekvencián.

Több ingyenes és web alapú módus kalkulátor található, de amiket én találtam azok mind csak a szoba módusait megadó listát adnak meg. Így még mindig előttünk áll a feladat, hogy elhelyezzük őket egy grafikonon, láthatóvá téve milyen közel is helyezkednek el egymáshoz. A ModeCalc (csupán 57KB) egy szoba módus kalkulátor, amelyet én írtam. DOS és Windows alatt fut. Képes az első tíz módus grafikus ábrázolására, így láthatóvá teszi hogyan helyezkednek el egymáshoz képes a módusok és milyen kihatásuk van egymásra. Minden egyes dimenzióhoz tartozó módust más szín jelöl és ha kettő vagy több módus ugyanazon frekvencia közelében lép fel, akkor a duplikációk egy külön listán jelennnek meg, így nem fedik el egymást. A program használata egyszerű, az F1 gomb megnyomásakor pedig a megjelenik a teljes használati útmutató és segítség arra vonatkozóan hogyan értelmezzük az eredményeket. 

Még jobb basszuscsapdák

A bejegyzés Ethan Winer oldalának fordítása. A bejegyzéssorozat itt kezdődik.

A basszuscsapdák egy további változata a Helmholtz rezonátor. Ellentétben a habból, üveggyapotból és üveggyapottal töltött hengerektől a Helmholtz rezonátor igen mély frekvenciák elnyelésére is méretezhető. Ez a fajta basszuscsapda a hangolt üreg elvén működik, leginkább csak egy kis frekvenciatartományon hatásos (ott viszont nagyon). Gondoljunk egy üvdítős üvegre, amely a száján keresztül ügyesen megfújva rezonálni kezd - ez az alapötlet. Bár a Helmholtz rezonátort igen hatékonyra is ki lehet alakítani, csak igen kis frekvenciatartományon működik és meglehetősen nagynak kell lennie igazán mély frekvenciák elnyeléséhez. A frekvenciatartományt meg lehet növelni, ha az üreget üveggyapottal töltjük ki, illetve ha több, különböző méretű nyílást készítünk a rezonátorra. Elterjedt megvalósítása az elképzelésnek egy doboz, mely üveggyapottal van feltöltve az előlapi nyílását pedig szellősen elhelyezett, fából kialakított lécek fedik részlegesen. Éppen ezért lécrezonátor a neve. Másik megoldás szintén üveggyapottal megtöltött dobozra épül, de a nyílást egy tábla zárja le a lécek helyett, a táblán pedig sok kicsi lyuk van. Tagadhatatlan, hogy a Helmholtz rezonátor nagyon hatásos tud lenni, de használhatóságát erősen csökkenti az a tény, hogy csak nagyon keskeny frekvenciatartományon működik. Ki lehet úgy alakítani, hogy egy adott szoba domináns frekvenciáját elnyelje, más mélyfrekvenciás hangokra viszont hatástalan lesz. Ugyanakkor az akusztikus interferenciák elkerüléséhez széles sávban szükséges a mélytartomány elnyelése.

Egyik kedvencem a membrán elnyelő, vagy más nevén panel csapda (merthogy az előlapja fa panel). Egyik nagy előnye a membrán elnyelőnek, hogy nem kell vastagnak lennie az igen mély frekvenciák kezeléséhez. A membrán elnyelők is a basszustartomány egy-egy sávjának elnyelésre vannak kialakítva, hiszen a basszustartomány nagyjából négy oktávot fog át. Éppen ezért több, a basszustartomány egyes részeit lefogó membráncsapdára van szükség. Az igen mély frekvenciák elnyelése mellett a fa előlap a magasfrekvenciák elnyelésére is alkalmas. Így még akkor sem lesz túl halott hangzású a szobánk ha a teljes bassus tartomány lefedéséhez szükséges mennyiségű panel csapdát telepítünk.

Az alábbi fotó nyolc panel csapda látható, melyeket a házi stúdióm számára készítettem. A paneleken kívül - melyeket fehérre festettem - elég sok 703-as üveggyapot elnyelő is van, melyet szövettel borítottam. Ami a fényképen nem látszik, az a szoba hátsó sarkaiban elhelyezkedő további négy panel csapda, illetve még négy, amelyek szintén kicsit hátrébb vannak az oldalfalak mentén. A fotón mindkét típusú panel csapda látható - mély basszus és nem annyira mély basszus elnyelésére alkalmas. A vékonyabbak az utóbbiak. A szoba felüleinek jelentős részének elfedéséhez számos elnyelőre volt szükség, mivel ez egy viszonylag nagy szoba (5,5m x 10m). Egy kisebb szobába nyilván kevesebb csapda is elég.

Ebben a szobában egyenlő mértékben vannak nagyon alacsony és nem olyan alacsony frekvenciára tervezett panel csapdák, valamint üveggyapot elnyelők a közép- és magasfrekvenciás hangok kezelésére. A szoba hátsó részében további panel csapdák vannak.

Az alábbi ábra egy tipikus panel membrán felépítését mutatja. Amikor egy a hatásos frekvenciatartományba tartozó hanghullám eléri az előlapot, az vele együtt vibrálni kezd. A hanghullám így elnyelődik, mivel a panelek mozgatásához energiára van szükség. A üvegyapot pedig csillapítja a panelt, hogy az ne vibráljon túl sokáig. Ha engednénk, hogy a panel szabadon vibráljon, akkor könnyebb lenne mozgásban tartani és kevesebb elnyelésre lenne csak képes. Illetve azért sem túl szerencsés a túl hosszú vibrálás, mivel ezzel egy az utózengéshez hasonlatos jelenséget hoznánk létre, azt pedig semmiképpen sem kívánatos!

A furnérlemezzel a hang hatására vibrálni kezd. Az üveggyapot pedig csillapítja a vibrációt.

Az ilyen panelek légmentesen vannak felépítve és a bennük keletkező akusztikus energiát az üveggyapot hővé alakítja. Vegyük észre, hogy az üveggyapot nem közvetlen a hátsó panelre került, így hatásosabb. Minél közelebb van az üveggyapot a membránt képező fához, annál hatásosabban csökkenti annak vibrációját, de fontos, hogy nem szabad hozzáérnie, mert az csökkentené a mozgási szabadságát a panelnek. A panel csapda leghatásosabb működéséhez a panelnek szabadon, minden akadályoztatás nélkül - leszámítva a közleben lévő üveggyapot csillapító hatását - kell tudnia vibrálni.

Van pár ok, ami miatt érdemes zártra építeni a panel csapdákat. Ha van hely, ahol kiszökhet a levegő - mondjuk az előlap és a doboz oldalfalának csatlakozásánál, akkor a membránon áthaladó hangullámok ezeken a réseken át kilépnek, ahelyett hogy az üveggyapot elnyelné őket. A másik - még fontosabb ok pedig az, hogy a rések által a belül kialakult nyomás megszűnik és a helyett, hogy elnyelésre kerülne visszasugárzódik a szobába. Tekintsünk úgy egy panel csapdára, mint egy nyitott ablakra. Ha lyukat vágunk a külső falunkra, majd kartonlappal borítjuk, akkor a kartonlap a közép- és magasfrekvenciás hangokat vissza fogja verni, de a mélyhangokat át fogja engedni. Ezek a mélyfrekvenciák tehát áthaladnak a kartonlapon és nem verődnek vissza a szoba irányába. A zárt membrán csapda ebből a szempontból hasonló, hiszen a panelen áthaladó mélyfrekvenciás hanghullámok a dobozba jutva abból nem kerülnek ki. A legfontosabb ok azonban az, hogy a dobozban lévő levegő mintegy rugóként működik és bármilyen nyílás csökkenti ezt a hatást.

Bár a basszusfrekvenciák kezelésére a legjobb, ha üveggyapotot szerelünk a szoba sarkaiba keresztirányba, a panel csapda más elv alapján működik és segíthet ott, ahol a légrés nem. A panel csapdák esetén a legjobb, ha kettőt teszünk minden sarokba közvetlen a falra, hiszen ez dupla felületet biztosít. A szivacsos anyagokból készült basszuscsapdák - mint az üveggyapot és az akusztikai hab - elnyelik a hangot, ahogy áthaladnak rajtuk. Ezt a fajta csapdát sebesség elnyelőnek nevezzük, mivel a hanghullám sebessége az, amelyet kihasználunk a csillapításhoz. A panel csapda épp ellenkezően működik és nyomás elnyelőnek hívjuk, hiszen a falak mentén a nyomás éri el a maximumát. Felfoghatjuk a panel csapdákat egyfajta "ütközés csillapítónak". A hanghullámoknak, ahogy közelítenek a falhoz nagy a sebességük, de nincs nyomásuk. Mikor pedig elérik a falat nincs sebességük, viszont a nyomás jókorára nő. Hasonló ez ahhoz, mint mikor az autós a fának hajt. Hajthatunk 100km/órával a fa fele - sok sebesség - de mikor elérjük a fát nem lesz sebességünk, viszont lesz egy nagy csomó nyomás!

Ezek után feltehetjük a kérdést: valójában mennyi javulást várhatunk a basszuscsapdák telepítésével? Hacsak nem fedjük az összes falunkat és a mennyezetet 100%-ban, minden problémás frekvencián effektív elnyelő anyaggal - ami tulajdonképpen lehetetlen - maradni fog valami eltérés a tökéletesen egyenletes frekvenciamenethez képest. Ugyanakkor egy ettől sokkal földközelibb megvalósítással is jelentősen csökkenthetjük az átvitel hullámosságát, illetve széthuzhajtuk a kiemelések/csillapítások szélességét így csökkentve az "egytónusú" basszus kialakulásának esélyét. Mérhetően tehát továbbra is maradnak kiemelések és beesések, de a zene sokkal jobban fog szólni és egyenletesebb lesz a szobában mindenhol a basszus. Az alábbi ábrán egy szoba átviteli görbéjét láthatjuk membrán csapdákkal és a nélkül.