Ezen a napon, 2016 április 21-én. Zenéje 10 éves korom óta végigkísérte az életem, jó 25 éve benne van a mindennapjaimban.
Nyugodjon békében.
2016. április 21., csütörtök
2016. március 20., vasárnap
Komfortzónán kívül
Az egész egy rigolyával kezdődött...vagy azzal, hogy pont a hobbimmal kapcsolatban tényleg maximalista tudok lenni. Szóval az volt, hogy bármennyire szerettem a Shigaraki CD játszó hangját úgy találtam számomra túl hangosan pörgeti a lemezt. Esküdnék rá, hogy hangosabban, mint mikor hozzám került, de mérési protokollom nyílván nincs róla.
Mivel tényleg nagyon szerettem a hangját, ezért felkészültem rá, hogy inkább nélkülözöm egy ideig megint (mint a fejcserénél) és kicseréltetem a mechanikáját. Fel hát Pestre a forgalmazóhoz leadni az árut.
Azért a biztonság kedvéért (és mert a forgalmazó is alapos és nem hamari ember) ráhallgattunk együtt mit is fájlalok én. Én hallottam, ő kevésbé. Nyílván más egy pesti társasházi lakás mint az én vidéki menedékem és ott összességében tényleg nem volt már olyan zavaró. De én akkor is hallottam. Talán mert ha rátalál az ember füle valami zavarra...azt nem engedi.
Összehasonlításképpen ráhallgatunk hogy pörget a Midnight Blue lejátszó. Hangosabban.
Összeállt a kép, nem a készülék hibás, a tervezési koncepcióba ez belefér. Semmi értelme szervízekbe küldözgetni, nem is biztos értenék mi a bajom vele. Ellenben a sok postázásban még baja is eshet. Lassan 40 leszek és már ismerem magam. Tudtam ennek a szerelemnek itt a vége. Nem feltétlen ésszerű döntés, de nálam így van ez.
Úgyhogy feladtam a hírdetést, Shigaraki eladó, majd csak elviszik egyszer. 1 héten belül új gazdára lelt, aki igen boldog a hangjával (érthető módon). Csak éppen erre a gyors lefolyású vállásra nem számítottam. Azért még húztam volna még a románcot. Egy-két búcsú...randi, ilyesmi. E helyett hirtelen elköltözött és volt nincs.
Zenét viszont hallgatni kell, de mivel?
Nyílván elkezdtem böngészni a hirdetéseket, de előbb gyorsan szétnéztem ideahaza mit találok amibe lemezt lehet rakni. Ezek akadtak a horgomra: Pioneer DV-350 és Sony CDP-XE510. Előbbi még jó régen a DVD játszónk volt utóbbit az apósomtól hoztam el még évekkel ez előtt, mert nem működött - nézzek már rá. Neki meg odaadtam a Marantz CD játszóm. Na szóval ez így azért fura. Eléggé...szerény elektronikák. De aztán arra gondoltam játéknak jó lesz. Meg kicsi visszacsatolásnak most hogy hallok ilyen szintű forrásokat, mennyire találom kritikusnak.
Pioneer
Nem is olyan rég már használtam, mert ő volt a futómű a Shigaraki DAC-al, amíg fejcsere volt a műsoron. Így azt tudtam, hogy működik, de eddig eszembe nem volt önmagában ráhallgatni. Nem kerülgetném a témát: nem jó. Gombócos, kb. minden középről szól, érdektelen és színtelen hang. Háttérben el tud tücsörgni. Használtam 1-2 hétig, szoktattam hozzá a fülem, próbáltam pozitívan hozzáállni, az értéket keresni benne. És végül hát annyi, hogy csak kicsit visít, nagyon nem. Ritmikája sincs persze. Ebből nem lett világverő titkos tipp. Next...
Sony
Ez már trükkösebben indult, mert kb. 7 éve úgy raktam le, hogy majd egyszer belenézek miért nem működik. Annó addig jutottam vele, hogy be sem olvassa a lemezt. Előhámoztam a dobozból amibe raktam, leakarítottam. Kicsit szídtam magam, mert a távirányítóját elemmel tettem el, abból meg már szívárgásnak indult a belseje. Szerencsére még menthető volt minden. (Sőt, nyom nélkül!) Bekapcs, lemez berak, működik! Mi a fene. Másik lemez...nem olvassa be. Tálca ki-be, beolvassa. Hát ez valószínű csak piszkos odabent. Tető le, sűrített levegővel átfújtam és azóta működik is.
A hangja nagyon tanúlságos. Egy az egyben a tinédzserkorom hangképe köszönt vissza. Hiszen volt is annó Sony CD játszóm, meg bátyámét is hallgattam. Energikus (kicsit túlmozgásos, amolyan kapkodós hang). Erős felsőbasszus (a birodalmi csillagromboló morgására tessék gondolni) kiemelés, amitől jól egy hangjegyűvé válik a mélytartomány, mert elnyom mindent. Magas cicceg, zizeg, de semminek nincs olyan hangja, aminek köze lenne a valósághoz (se női ének hang, se hangszer). Próbálja szétdobálni a hangot jobbra-balra, de a szétrakott darabokat nem tudja egymással összekötni. Az emberi hang, a középtartomány kicsit hátravonult és semmi nem marad meg az énekesből, se tüdő, se test, csak a hang, mint valami absztrakt dolog. Na erre emlékeztem nagyon, erre az énekhangra. Van egy íze. Egy ideig még szórakoztatott is, felraktam azokat a lemezeket, amiket akkoriban hallgattam. De összeségében ez is pocsék. Másképp, mint a Pioneer és teljesen jól tettenérhető rajta a Hi-Fi, mint negatív jelző legtöbb megtestesülése. Egyébként szerintem lenne akinek tetszene, mert olyan csinn-bumm kicsit. Pioneer kevésbé idegesítő, ezért lehet az a kevésbé rossz.
Plinius CD-101
Közben találtam egy hírdetést, ami felkeltette a figyelmem. Multibit konverteres lejátszó a felsőbb házból, igaz túlmintavételezés van benne, de ez nem kizáró ok. A netes vélemények alapján nem tudtam eldönteni tetszene-e. Aztán úgy voltam vele, gondolkodhatok én ezen a végtelenségig itt a székemben, de az igazságot csak akkor tudom meg, ha kipróbálom. Lebeszéltem a gazdájával, hogy árának letételezése mellett van egy hétvégém kipróbálni. Ha nem tetszik visszavisszem és visszakapom a pénzt. Egymás kezébe csaptunk és ennyi. Szeretem megélni azt, hogy tud még bizalom lenni két ismeretlen közt.
A CD játszó egy atombunker felépítésével vetekszik, a távirányítójával meg végig tudnák gyilkolni a Walking Dead-et, akkor is csak le kellene törölni róla a vért és működne...megépítettség csillagos ötös. Nem ez volt a szempont, de el kell ismerni.
A hang. Nos, ezt az "irányt" ennyire messzire eltolva, megvalósítva még nem volt alkalmam itthon megtapasztalni. Ennek a CD játszónak valami hihetetlen felbontása van. És raádásul úgy rakja a hallgató elé mindezt a temérdek infót, hogy az még emészthető is és megvannak az egymásra hatások is a hangok közt. Energia és hajtás a legmagasabb fokon, lenyűgöző tényleg. Színpadkép a szomszéd falutábláig nyúlik. Dinamika is példás. Talán csak a magastartományban van némi fésületlenség, néha aggresszív tud lenni. De az is lehet a két nap alatt nem melegedett be eléggé, én most inkább ezt mondom. Mert amúgy nem érteném ezt a tonális hibát. Hallatszik, hogy nem véletlen szól úgy a készülék ahogy, biztos nem hagynak ilyen "hibát" a hangban, ha már ennyire stimmel mindenhol máshol.
De egyrészt ebben nem lehettem biztos, 2 napom volt dönteni és az alapján tudtam ítélni amit hallottam. Ugyanakkor talán nem is ez volt a legnagyobb tanulság, ami ezen CD játszó kapcsán elgondolkodtatott. A 47 Lab CD játszó egy analóg és digitális szűrő mentes, multibites megoldás. Ennek a megoldásnak is megvannak a maga megszólalásbeli sajátosságai, amik talán nem mindenki számára ideálisak. Nekem viszont tudott egy dolgot, amit azóta se hallottam más konstrukcióktól: organikus, szinte már analóg megszólalás. Ennek - minden pozitívuma mellett - a Plinius pont az ellentéte. Szinte mindenben amire kitértem jobb, mint a Shigaraki volt, csak ez egy dolog, ez nem volt meg. Berakod James Brown-t és a Plinius odateszi eléd az eseményt. Úgy érzed igen, ez az, így szólhatott aznap este ez a koncert. A Shigaraki-nál ilyen nem jut eszedbe. Abból csak folyik a laza funk. Nekem az utóbbi fontosabb, mint bármilyen egyéb paraméter.
Tanulság 1: Megvan az a hang, az az irány, ami az én fülemnek tetszik és nem tudom már átverni. Ez egyrészt jó, mert tudom mit keresek. Másrészt meg miért mindig az a legdrágább, ami tetszik?
Tanulság 2: A Shigaraki piszok jó. Kicsit tán el voltam vele kényeztetve...
Tanulság 3: Azért azt vegyük észre, hogy mind a Pioneer, de főleg a Sony hosszú évek nem használata után elő lettek rángatva a hajuknál fogva és minden funkciójuk úgy működik, ahogy kell. Zajmentesen, precízen. Ennek tükrében azért elgondolkodtatók azok a "high-end" masinák, amik 4-5 év után elkezdenek kényeskedni.
Mivel tényleg nagyon szerettem a hangját, ezért felkészültem rá, hogy inkább nélkülözöm egy ideig megint (mint a fejcserénél) és kicseréltetem a mechanikáját. Fel hát Pestre a forgalmazóhoz leadni az árut.
Azért a biztonság kedvéért (és mert a forgalmazó is alapos és nem hamari ember) ráhallgattunk együtt mit is fájlalok én. Én hallottam, ő kevésbé. Nyílván más egy pesti társasházi lakás mint az én vidéki menedékem és ott összességében tényleg nem volt már olyan zavaró. De én akkor is hallottam. Talán mert ha rátalál az ember füle valami zavarra...azt nem engedi.
Összehasonlításképpen ráhallgatunk hogy pörget a Midnight Blue lejátszó. Hangosabban.
Összeállt a kép, nem a készülék hibás, a tervezési koncepcióba ez belefér. Semmi értelme szervízekbe küldözgetni, nem is biztos értenék mi a bajom vele. Ellenben a sok postázásban még baja is eshet. Lassan 40 leszek és már ismerem magam. Tudtam ennek a szerelemnek itt a vége. Nem feltétlen ésszerű döntés, de nálam így van ez.
Úgyhogy feladtam a hírdetést, Shigaraki eladó, majd csak elviszik egyszer. 1 héten belül új gazdára lelt, aki igen boldog a hangjával (érthető módon). Csak éppen erre a gyors lefolyású vállásra nem számítottam. Azért még húztam volna még a románcot. Egy-két búcsú...randi, ilyesmi. E helyett hirtelen elköltözött és volt nincs.
Zenét viszont hallgatni kell, de mivel?
Nyílván elkezdtem böngészni a hirdetéseket, de előbb gyorsan szétnéztem ideahaza mit találok amibe lemezt lehet rakni. Ezek akadtak a horgomra: Pioneer DV-350 és Sony CDP-XE510. Előbbi még jó régen a DVD játszónk volt utóbbit az apósomtól hoztam el még évekkel ez előtt, mert nem működött - nézzek már rá. Neki meg odaadtam a Marantz CD játszóm. Na szóval ez így azért fura. Eléggé...szerény elektronikák. De aztán arra gondoltam játéknak jó lesz. Meg kicsi visszacsatolásnak most hogy hallok ilyen szintű forrásokat, mennyire találom kritikusnak.
Pioneer
Nem is olyan rég már használtam, mert ő volt a futómű a Shigaraki DAC-al, amíg fejcsere volt a műsoron. Így azt tudtam, hogy működik, de eddig eszembe nem volt önmagában ráhallgatni. Nem kerülgetném a témát: nem jó. Gombócos, kb. minden középről szól, érdektelen és színtelen hang. Háttérben el tud tücsörgni. Használtam 1-2 hétig, szoktattam hozzá a fülem, próbáltam pozitívan hozzáállni, az értéket keresni benne. És végül hát annyi, hogy csak kicsit visít, nagyon nem. Ritmikája sincs persze. Ebből nem lett világverő titkos tipp. Next...
Sony
Ez már trükkösebben indult, mert kb. 7 éve úgy raktam le, hogy majd egyszer belenézek miért nem működik. Annó addig jutottam vele, hogy be sem olvassa a lemezt. Előhámoztam a dobozból amibe raktam, leakarítottam. Kicsit szídtam magam, mert a távirányítóját elemmel tettem el, abból meg már szívárgásnak indult a belseje. Szerencsére még menthető volt minden. (Sőt, nyom nélkül!) Bekapcs, lemez berak, működik! Mi a fene. Másik lemez...nem olvassa be. Tálca ki-be, beolvassa. Hát ez valószínű csak piszkos odabent. Tető le, sűrített levegővel átfújtam és azóta működik is.
A hangja nagyon tanúlságos. Egy az egyben a tinédzserkorom hangképe köszönt vissza. Hiszen volt is annó Sony CD játszóm, meg bátyámét is hallgattam. Energikus (kicsit túlmozgásos, amolyan kapkodós hang). Erős felsőbasszus (a birodalmi csillagromboló morgására tessék gondolni) kiemelés, amitől jól egy hangjegyűvé válik a mélytartomány, mert elnyom mindent. Magas cicceg, zizeg, de semminek nincs olyan hangja, aminek köze lenne a valósághoz (se női ének hang, se hangszer). Próbálja szétdobálni a hangot jobbra-balra, de a szétrakott darabokat nem tudja egymással összekötni. Az emberi hang, a középtartomány kicsit hátravonult és semmi nem marad meg az énekesből, se tüdő, se test, csak a hang, mint valami absztrakt dolog. Na erre emlékeztem nagyon, erre az énekhangra. Van egy íze. Egy ideig még szórakoztatott is, felraktam azokat a lemezeket, amiket akkoriban hallgattam. De összeségében ez is pocsék. Másképp, mint a Pioneer és teljesen jól tettenérhető rajta a Hi-Fi, mint negatív jelző legtöbb megtestesülése. Egyébként szerintem lenne akinek tetszene, mert olyan csinn-bumm kicsit. Pioneer kevésbé idegesítő, ezért lehet az a kevésbé rossz.
Plinius CD-101
Közben találtam egy hírdetést, ami felkeltette a figyelmem. Multibit konverteres lejátszó a felsőbb házból, igaz túlmintavételezés van benne, de ez nem kizáró ok. A netes vélemények alapján nem tudtam eldönteni tetszene-e. Aztán úgy voltam vele, gondolkodhatok én ezen a végtelenségig itt a székemben, de az igazságot csak akkor tudom meg, ha kipróbálom. Lebeszéltem a gazdájával, hogy árának letételezése mellett van egy hétvégém kipróbálni. Ha nem tetszik visszavisszem és visszakapom a pénzt. Egymás kezébe csaptunk és ennyi. Szeretem megélni azt, hogy tud még bizalom lenni két ismeretlen közt.
A CD játszó egy atombunker felépítésével vetekszik, a távirányítójával meg végig tudnák gyilkolni a Walking Dead-et, akkor is csak le kellene törölni róla a vért és működne...megépítettség csillagos ötös. Nem ez volt a szempont, de el kell ismerni.
A hang. Nos, ezt az "irányt" ennyire messzire eltolva, megvalósítva még nem volt alkalmam itthon megtapasztalni. Ennek a CD játszónak valami hihetetlen felbontása van. És raádásul úgy rakja a hallgató elé mindezt a temérdek infót, hogy az még emészthető is és megvannak az egymásra hatások is a hangok közt. Energia és hajtás a legmagasabb fokon, lenyűgöző tényleg. Színpadkép a szomszéd falutábláig nyúlik. Dinamika is példás. Talán csak a magastartományban van némi fésületlenség, néha aggresszív tud lenni. De az is lehet a két nap alatt nem melegedett be eléggé, én most inkább ezt mondom. Mert amúgy nem érteném ezt a tonális hibát. Hallatszik, hogy nem véletlen szól úgy a készülék ahogy, biztos nem hagynak ilyen "hibát" a hangban, ha már ennyire stimmel mindenhol máshol.
De egyrészt ebben nem lehettem biztos, 2 napom volt dönteni és az alapján tudtam ítélni amit hallottam. Ugyanakkor talán nem is ez volt a legnagyobb tanulság, ami ezen CD játszó kapcsán elgondolkodtatott. A 47 Lab CD játszó egy analóg és digitális szűrő mentes, multibites megoldás. Ennek a megoldásnak is megvannak a maga megszólalásbeli sajátosságai, amik talán nem mindenki számára ideálisak. Nekem viszont tudott egy dolgot, amit azóta se hallottam más konstrukcióktól: organikus, szinte már analóg megszólalás. Ennek - minden pozitívuma mellett - a Plinius pont az ellentéte. Szinte mindenben amire kitértem jobb, mint a Shigaraki volt, csak ez egy dolog, ez nem volt meg. Berakod James Brown-t és a Plinius odateszi eléd az eseményt. Úgy érzed igen, ez az, így szólhatott aznap este ez a koncert. A Shigaraki-nál ilyen nem jut eszedbe. Abból csak folyik a laza funk. Nekem az utóbbi fontosabb, mint bármilyen egyéb paraméter.
Tanulság 1: Megvan az a hang, az az irány, ami az én fülemnek tetszik és nem tudom már átverni. Ez egyrészt jó, mert tudom mit keresek. Másrészt meg miért mindig az a legdrágább, ami tetszik?
Tanulság 2: A Shigaraki piszok jó. Kicsit tán el voltam vele kényeztetve...
Tanulság 3: Azért azt vegyük észre, hogy mind a Pioneer, de főleg a Sony hosszú évek nem használata után elő lettek rángatva a hajuknál fogva és minden funkciójuk úgy működik, ahogy kell. Zajmentesen, precízen. Ennek tükrében azért elgondolkodtatók azok a "high-end" masinák, amik 4-5 év után elkezdenek kényeskedni.
2015. november 21., szombat
Audio Note Quest Silver
A blog szokásaihoz képest szoktalan korán - 1 hónap együttélés után - úgy gondolom eléggé megismertem ezeket a készülékeket, hogy véleményt formáljak róluk. Részben biztosan azért is, mert az elmúlt hónapban sokkal több időt töltöttem zenehallgatással, mint előtte.
De ne is rohanjunk előre, csak szép sorjában...
Miért pont ez az erősítő?
Miután letettem a voksom az E prezentációja mellett elhatároztam, hogy megpróbálom kihozni belőle, amit tud. Ezt a legjobban olyan komponensekkel fogom tudni megtenni (nagy valószínűséggel), amit hozzá terveztek, ami vele egy alomból van. Tehát valami Audio Note.
Azt is tudtam, hogy valami triódás kellene nekem leginkább, ez az előző bejegyzésben is leírt tapasztalások jól mutatták.
Az E/Sp valahol a mai 3-as szint körül mozog véleményem szerint a Note ranglétrájában, elkezdtem hát megnézegetni mi van ott, ami triódás.
3 fő irány kapásból. Integrált erősítő vonal, sztereó végfok/előfok páros, monoblokk végfokok/előfok páros. Illetve ezen belül felmerül még a 300B vagy 2A3 kérdéskör.
Megérzésből (tehát nem tapasztalati problémák okán) jobban kedvelem azokat a megoldásokat, amelyek nem párhuzamosítanak aktív elemeket (ez esetben csöveket). Nem kell kerülgetni azt a kérdést, vajon mennyire egyforma az a két elem, ami párhuzamosan van kötve.
Maradt a 2A3 istálóból a Vindicator mint alternatíva, viszont nálam határeset a maga 4.5W-os teljesítményével, hiszen nem kis szobában kell megszólalniuk.
Így aztán a 300B-k: Meishu mint integrált, Conqueror mint sztereó végfok és Quest mint monoblokk.
Innen a praktikum döntött: mi van elérhető a piacon, amit ki tudok fizetni? Kezdtem rögtön a kályhánál és becsörögtem a magyar képviselethez. Nem én leszek az első, akinek segítenek akár nem vadiúj készülék beszerzésében, hiszen ismert a hazai felhasználói közösség és az is, ha valaki váltani, fejlődni akar. A fenti hármasból lett egy ajánlatom egy pár Quest Silver-e, ami egyrészt fent volt a listámon amúgy is, másrészt meg nem is. Az a "Silver" szócska bizony szemmel jól látható összeget tesz hozzá az alap kiszereléshez.
Amiről ritkán beszélünk
Kényelmes lenne most a készülékkel gyüjtött tapasztalataim leírására ugornom, de azért van itt egy aspektus, ami előbb utóbb így is úgy is felmerül (megérte?). Mégpedig az ár. Anélkül hogy most ide forintokat írnék azt azért szerintem mindenki sejti aki ismeri a Note készülékeket, hogy ez nem lehetett olcsó.
Ilyen értékű készüléket még nem vettem és bizony hosszasan rágódtam már mielőtt belevágtam az érdeklődésbe, hogy el akarok-e indulni ezen az úton. Aztán nem egyszer végigfutott rajtam az arcpír, mikor konkrétan előttem volt az ár. Sok éve volt már, hogy megfogalmazódott bennem: szeretnék egyszer egy igazán komoly rendszert. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz meghozni a döntést, amikor a kapuban kopogtat a lehetőség.
Talán így van ez az álmokkal. Felnövünk és mire elérhetnénk rájövünk, hogy bolondság. Olyan könnyű halogatni, kifogásokat keresni, jövőre elrakni a tervet.
Úgyhogy egyrészt mérlegre tettem, hogy amit tenni készülök, az "kórós"-e. Megáll az anyagi életünk ettől hosszú hónapokra? Kell olyan kompromisszumokat hoznom, ami a környezetemben másokra (család) is kihat? Ezekkel szerintem fontos szembenézni, a helyzettel felelősségteljesen bánni. Családfenntartó nem lehet egy "szent hifista", aki üres szobában, csupasz villanykörte fényében, matracon alszik a sok milliós berendezések árnyékában.
Aztán mikor ezzel a számadással megvoltam arra jutottam, hogy nekem kell meghoznom a döntést, körülmény nem fogja helyettem, nincs tilalomfa az úton. Akkor aztán arra gondoltam, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy mindent okosan és racionálisan csináljuk. Kell bele valami egészséges őrültség is.
Úgyhogy nagylevegő és fejjel előre bele...
Tapasztalások
Az első rögtön egy meglehetősen fizikai jellegű felismerés volt. Az egy dolog, hogy a két monoblokk egy dobozban van és a teljes súly a kéziköny szerint 65kg, de ez a doboz bizony nem is kicsi. Annyira nem, hogy normál méretű szedán autómba bizony sehogyse fért volna be. A csomagtér túl alacsony, a hátsó ajtó általában nem tud ekkorára nyílni. 60cm x 65 cm x 67 cm. Ezt a kockát kellett volna hazacipelnem Pestről. Kérnem kellett egy kombit.
Ezen felül előre beizzítottam egy rokont, hogy hazaérkeztemkor segédkezzen felcipelni az emeletre. Ez szerencsére végül nem volt olyan nehéz feladat, mert négy fülecske van megfelelően elhelyezve a dobozon, ketten könnyedén tudtuk vinni.
A doboz kibontásokor nem fogadott ugyan ismeretlen kép, de valahogy akkor esett le, hogy valószínűleg nekem már sosem lesz "normál hifi" méretű készülékem. Ezek a monoblokkok 22cm szélesek és 53cm(!) mélyek. Meg ugye egyenként több, mint 27 kg a súlyuk.
Nem is tudtam őket hova rakni rendesen. A lemezeket is tartó IKEA Expedit-ra csak keresztbe fértek fel. Úhogy készítettem is gyorsan nekik saját kis állványt (Söund Arts) és kicsit át is rendeztem a szobát.
Ezek után a 47 Lab hangfalkábeleimet pimpeltem meg egy kicsit, hogy biztos ne törjenek többet és nagyjából össze is állt a mostani konfig.
Ez a rendszer számomra két szempontból is jellegzetes.
Egyrészt mert minden komponens (forrás, ,erősíő, hangfal) alapvetően inkább anyagtudmányról és egy tervező vizíójáról szól, mint például kapcsolástechnikai tüzijátékról. Minden végletesen egyszerű és minden csak azért működik, mert nagyon ki van találva mi legyen és milyen legyen az a pár alkatrész, ami kiteszi ezeket a készülékeket.
Másrészt a rendszer maga borzasztóan minimalista. Talán túlságosan is. A D/A átalakítóban az áram/feszültség konverzió egy ellenállás segítségével történik, amit nem követ semmilyen aktív fokozat. Tehát a D/A chip után következik egy ellenállás, ez után kábel, ez bele a háztartásomban mindig fellelhetú Heed Audio passzív előfokba (némi kábel, bemenetválasztó, hangerőpoti, némi kábel), majd újabb kábelen eljut a végfokig, amiben oldalanként van 2 db aktív elem. A bemeneten egy kisjelű kettős trióda és a 300B. Tehát a D/A chip direktbe hajtja a végfokot egy csomó kábelen és csatlakozón keresztül. Ha ennél egyszerűbb lenne, nem szólalna meg.
Hangok
És hát végül a lényeg: hogy is szól? Voltak vele kapcsolatban prekoncepcióim. Őszintén szólva nem sok minden vártam tőle. Tudtam, hogy félbevágtam egy erősítőt, hiszen előfokot nem tudtam venni hozzá. Türelemre intettem magam és arra gondoltam ez egy lépés egy új rendszer kiépítése felé, sok minden hiányzik még. A sejtésem az volt, hogy kapok egy barátságos, nem hisztizős hangú végfokot és ennyi egyelőre.
Részben igazam lett.
A meglepő dolog ezekkel az erősítőkkel kapcsolatban a felbontásuk. Ha most így végiggondolom 3 különféle "felbontásra" gondolok, ha erről beszélek. Az első az a képesség, amikor minden apró neszezés, pici kis információ hallhatóvá válik. A klasszikus megnyekken a szék a hegedűs alatt. Ezt egyébként sok mai rendszer magas szinten műveli. (Hogy ez fontos-e, az nekem kérdéses). Aztán van az a felbontás, amikor a rendszer képes a zene különböző egymásra épülő héjait kibogozni. Ez a "nem is tudtam, hogy a háttérben van még egy hammond orgona", "jéé ezt ketten éneklik" és társai hatás. A harmadik pedig, amikor a zene egyes elmei annyira plasztikusan tudnak megjelenni, hogy külön terük, levegőjük, helyük lesz. Ilyenkor van az, hogy rájövünk a gitárhang ott balra szélen nem csak valami pöngetés, hanem ténylegesen egy dallamot hallunk. (A problémát az szokta okozni, ha ezeknek a "háttérdallamoknak" saját idejük, ritmusuk van a fősodorhoz képest. Sokszor hallottam, hogy sosem állnak már össze az egyes hangok egy időben összefüggő, értelmezehető történéssé.)
Na most ez az erősítő mind a hármat tudja és ez annál meglepőbb volt, hogy nem vártam tőle. Mondhatni az előzetes elképzeléseimmel ellentétben.
Az egyetlen kávzi negatív élményem is ezzel kapcsolatos. Prince "One night alone" koncertfelvételét hallgattam, ahol a tömeg lelkesedése valahova középre a hangfalak mögé van keverve. Ezen a koncerten nagyobb blokkokat játszott egyetlen zongorával megtámogatva (nyílván azon is ő játszott). Na most vannak neki híresebb, lassú számai (például Adore), aminek nyílván megörül a női hallgatóság. Ez esetben azonban az egyik hölgy produkált egy közel 2 perces epilepsziaroham gyanús sikoltozást. Hát ezt eddig így, hogy ő ott, nem volt módom hallani. Kedvem lett volna nyakonvágni, hogy maradjon már kussban és eszembe jutottak azok a koncertemlékek, amikor sajnos közvetlen közelről éltem át ilyen mániákusokat. Mégis mi a francnak sikítozza végig teli torokból a kedvenc számát? Na ez, eddig el volt temetve a lemezen, most meg itt bosszant ez a hülye a liba a tömegben.
![]() |
Ezt lett volna kedvem tenni a sikitozóval |
Tegnap például igen korán feküdtem, mert nagyon fáradt voltam. 8 körül. 11 körül meg megébredtem, aludt mindenki. Gondoltam felmegyek zenét hallgatni (első jel, hogy itt valami nagyon működik). Anima Sound System, majd Tori Amos koncert végén Latinovics verseslemez. Így adták egymás után magukat a lemezek. Ez utóbbi annyira intenzív volt, hogy utána nem lehetett több lemezt berakni. József Attila - Nagyon fáj. És nem volt tovább. Feküdtem utána az ágyamban hajnali 1-kor és úgy éreztem valahol messze jártam, valahonnan most hazajöttem...
Innen hova
A helyzet az, hogy mindezek mellett nem tökéletes a rendszer. Csak éppen nem drámázik ezen sem a hangfal, sem az erősítő. Azért az avatott fülnek elmesélik, hogy ide bizony kellene egy aktív előfok. A hang belső fénye, dinamikája még nem teljes, ezt tudom, majd ez előfok hozza meg. Kicsit több teste is lesz a hangnak. Meg elvileg még jobb lesz a felbontás, bár ezt most nem tudom hova még...Legalábbis eddig ezek a tapasztalataim miben segít egy jó előfok és nagyjából pont itt hallok még potenciált.
De nem álltatom magam, ez az egész valószínűleg akkor fog egy nagyot összekattani, ha a végére érek. Mert hát tulajdonképpen régóta ez a kérdés foglalkoztat engem is: milyen együttélni egy igazán jó rendszerrel. Van olyan, hogy high-end? Az az elhatározásom, hogy végigjárom ezt az utat és megtudom a választ erre a kérdésre. Nyílván a félmegoldások csak félválaszok lennének.
Az Audio Note annyiban szerencsés iránynak tűnik, hogy élvezem azt is, hogy úton vagyok és viszonylag jól kitalálható merre is kellene menni. Hifivegyészeknek, kotyvasztóknak nyílván kevésbé szórakoztató, itt kitaposott ösvények vannak.
Én most elkezdtem az utam az egyik ilyen ösvényen...
2015. október 24., szombat
Időközben...
Az utóbbi pár hétben túl gyorsan történtek a dolgok, hogy egyesével mindenről megemlékezzek. Inkább csak tapasztalatmorzsák, amik aztán végül mégis vezettek valahova...
Úgy kezdődött, hogy...
beszereztem pár csöves erősítőt, hogy próbálgassam az AN/E-t kicsit hazai környezetben. Először egy Audio Innovations 300 MK1-es került kölcsönbe hozzám. Tartalék darab a gazdájánál, régóta pihenőben.
Eleinte csak egy-két szám erejéig raktam be, de menthetetlen ködös volt a hangja a Model 5-höz képest. Aztán egyszer sorra került a Ghymes Smaragdváros lemeze. Zeneileg van rajta egy-két szám amire egy koncertjük óta rákívánok időnként, ha maga a stílus nem is az enyém. Ez a lemez viszont hangmérnöki oldalról egy igazi sz@r (elnézést, nincs rá jobb szó). Ki is állt hibára a Model 5, éppen hogy tolerálható volt a felvétel, de semmiképpen nem élvezehető. Gondoltam na most, erre jó lesz az AI ködös romantikája! Így is lett, egész hallgatható lett a zene körvonala (már ami megmaradt belőle). Végig is ment a lemez és azt vettem észre a végére csak megjött a ritmus, a hajtás és mintha szállna fel a köd. Már majdnem hallgathatlan lett ezzel is a lemez. Elkezdtem rakosgatni a korongokat majd valahogy sorra került a Gyűrűk Ura első részének Soundtrack-ja. Van benne egy-két track, amiben jó kis kórusok vannak...na az jó volt. Valahogy jobb, mint a Model 5 csupaszsága. Igaz, csak egy aspektus, egy szeletke, de mutatott valamit.
...így aztán....
meneteltem kicsit tovább irányba és jött egy igazi "gyors szerelem". Aznap reggel még nem tudtam, hogy megveszem. Csak megakadt rajta a szemem, Audio Note KIT4, ráadásul nagyon baráti áron, profin összerakva, hibátlan állapotban. Este el is hoztam. Végfok, de van rajta hangerőpoti, kb. 10W, neten vannak róla adatok.
Az AI-hoz képest tisztább hang, valamivel gyorsabb és inkább kiraktba tehető karakter. Középmélyben nagyon erős (előrébb kellett hoznom a hangfalakat, mert túl sok volt), de a szub tartomány nem olyan megfoghatatlan mélységig terpeszkedő, mint a Model 5-nél. Adott is, meg vitt is, de összességében a Model 5 nekem még mindig jobban tetszett.
...mindeközben...
Ami kétségtelen közös volt az AI-ban és a KIT4-ben, hogy egyik sem triódás és egyik sem SE (Single Ended). A tapasztaláshoz kellett egy ilyen is, úgyhogy felkeresetem Ear hobbitársat, hogy ki tudna-e újra segíteni a 2A3-as végfokával és hozzá tartozó előfokkal.
Itt már kezdett majdnem sok lenne az elektronikából, kicsit úgy éreztem magam, mintha egy boltba mennék zenéthallgatni. A triódák már egy egész más világot mutattak. Láthatóan (pardon, hallhatóan) szerették egymást az AN/E-vel. Folyt a zene a hangfalból. Ez egyébként bármelyik csövesre igaz volt a Model 5-el szemben, csak a mértéke volt más. A Model 5 inkább diktált a hangfalnak, a csövesek meg szépen vezették a kezét. A triódáknál jelent meg azonban ez először olyan szinten, hogy a Model 5 erényei kiegyenlítődni kezdtek. Érdekes módon a 2A3-asnek volt valami karc a magasában (vagy az előfoknak, ennek a kettőnek együtt). Lehet az a kondi volt, ami nemrég volt benne cserélve. Karakteridegen volt a teljes megszólalástól, valószínűleg kicsit többett kellett volna járatni.
...azonban...
egyszer csak megszűnt szólni az egyik magas az E-ben. Volt nincs. Jellemző módon éppen akkor, mikor kisebb galeri jött hozzám. Hifizést is ekkora az alkalomra tartogattam magamnak (KIT4 és M7 klón előfok, Model 5 végfok üzemmódban szintén csöves előfokkal?), de ebből nem lett semmi. 3 villamosmérnök és egy gépészmérnök ácsorgott tehetlen a szobában. Szerettünk volna belekuksolni az E-be, hátha csak a kábel...de célszerszámok (és tudás) nélkül nehezen szerelhető, a hangszórók be is vannak ragasztva, nem csak csavarozva.
...ezért aztán...
Nem volt más hátra, felhívtam a forgalmazót menthető-e az E. Igen sajnáltam volna, ha nem. Zongorával is csak akkor tüzel az ember, ha nincs más. Az értékeket meg kell őrizni. Szerencsére van hangszóró, párban érdemes venni, 3-4 hét a csere, szerelés. Legalább megmarad és nem kókányolva lesz. Fogalmam sem volt miért történhetett, ami történt. A legjobb tipp talán, hogy a Model 5 és a Shigaraki lehet bizonyos szempontból rossz kombináció is. A Shigaraki DAC-jában se digitális, se analóg szűrő nincs, azaz a mintavételezési eljárásból eredő tükörfrekvenciák jelen vannak a kimenetén (magas, nem hallható frekvencia). A teória szerint felesleges mindenféle integráló szűrőket berakni, előbb-utóbb úgy is leszűri valami a rendszerben. A Model 5 azonban elég nagy sávszélességgel dolgozik, lehet 100Khz-ig simán mehet, tehát átcsúszhatott ez-az. Rá a hangszóróra. Hallani semmi nem hallatszik, csak a teljesítményt kapja a magas. Talán ez. Csöves erősítőnél ilyen nem lehet, mert ott a trafó úgy is rendezi a dolgot, a 47 Lab maga pedig szélessávú hangszórókat használ, ami sokkal jobban tűri (lenyeli) a magas frekiket, mint egy csipogó.
...végül...
Előbb a 2A3-at jutattam vissza a gazdájának, mikor vittem orvoshoz az E-t. De még ki sem hűlt a dobozok helye a kocsiban, mikor hívást kaptam, hogy készen is vannak. Javítható volt a magas. Megfordulni már nem tudtam, kellett egy hét, hogy vissza tudjak menni értük.
Ez alatt a hét alatt sok minden világossá vált. Például hogy hiányoznak az E-k és nem szeretnék másik hangfalat. De az is egyértelmű lett, hogy csöves kell neki, lehetőleg valamilyen jobbfajta triódás.
Ínnen aztán tényleg felgyorsultak az események. Meghirdettem a KIT4-et. 59 perc alatt kelt el. Mikor mentem fel meggyógyított E-ért vittem is magammal az új gazdájához. Kb. 3 hetet volt nálam és maximum 5-6-szor kapcsoltam be.
Aztán piacra került a Model 5. Magyarországon annyira nem is hirdettem végül mégis itt kelt el. Egy tölcsér mellé került, a legjobb helyre neki.
Ugyanekkor eladtam a hangulatvilágításnak használt régifajta Fisher rádiómat is, mert tudtam, hogy amit az út végén kipakolok a kocsimból kérni fogja magának a helyet...
Úgy kezdődött, hogy...
beszereztem pár csöves erősítőt, hogy próbálgassam az AN/E-t kicsit hazai környezetben. Először egy Audio Innovations 300 MK1-es került kölcsönbe hozzám. Tartalék darab a gazdájánál, régóta pihenőben.
...így aztán....
meneteltem kicsit tovább irányba és jött egy igazi "gyors szerelem". Aznap reggel még nem tudtam, hogy megveszem. Csak megakadt rajta a szemem, Audio Note KIT4, ráadásul nagyon baráti áron, profin összerakva, hibátlan állapotban. Este el is hoztam. Végfok, de van rajta hangerőpoti, kb. 10W, neten vannak róla adatok.
Az AI-hoz képest tisztább hang, valamivel gyorsabb és inkább kiraktba tehető karakter. Középmélyben nagyon erős (előrébb kellett hoznom a hangfalakat, mert túl sok volt), de a szub tartomány nem olyan megfoghatatlan mélységig terpeszkedő, mint a Model 5-nél. Adott is, meg vitt is, de összességében a Model 5 nekem még mindig jobban tetszett.
...mindeközben...
Ami kétségtelen közös volt az AI-ban és a KIT4-ben, hogy egyik sem triódás és egyik sem SE (Single Ended). A tapasztaláshoz kellett egy ilyen is, úgyhogy felkeresetem Ear hobbitársat, hogy ki tudna-e újra segíteni a 2A3-as végfokával és hozzá tartozó előfokkal.
...azonban...
egyszer csak megszűnt szólni az egyik magas az E-ben. Volt nincs. Jellemző módon éppen akkor, mikor kisebb galeri jött hozzám. Hifizést is ekkora az alkalomra tartogattam magamnak (KIT4 és M7 klón előfok, Model 5 végfok üzemmódban szintén csöves előfokkal?), de ebből nem lett semmi. 3 villamosmérnök és egy gépészmérnök ácsorgott tehetlen a szobában. Szerettünk volna belekuksolni az E-be, hátha csak a kábel...de célszerszámok (és tudás) nélkül nehezen szerelhető, a hangszórók be is vannak ragasztva, nem csak csavarozva.
...ezért aztán...
Nem volt más hátra, felhívtam a forgalmazót menthető-e az E. Igen sajnáltam volna, ha nem. Zongorával is csak akkor tüzel az ember, ha nincs más. Az értékeket meg kell őrizni. Szerencsére van hangszóró, párban érdemes venni, 3-4 hét a csere, szerelés. Legalább megmarad és nem kókányolva lesz. Fogalmam sem volt miért történhetett, ami történt. A legjobb tipp talán, hogy a Model 5 és a Shigaraki lehet bizonyos szempontból rossz kombináció is. A Shigaraki DAC-jában se digitális, se analóg szűrő nincs, azaz a mintavételezési eljárásból eredő tükörfrekvenciák jelen vannak a kimenetén (magas, nem hallható frekvencia). A teória szerint felesleges mindenféle integráló szűrőket berakni, előbb-utóbb úgy is leszűri valami a rendszerben. A Model 5 azonban elég nagy sávszélességgel dolgozik, lehet 100Khz-ig simán mehet, tehát átcsúszhatott ez-az. Rá a hangszóróra. Hallani semmi nem hallatszik, csak a teljesítményt kapja a magas. Talán ez. Csöves erősítőnél ilyen nem lehet, mert ott a trafó úgy is rendezi a dolgot, a 47 Lab maga pedig szélessávú hangszórókat használ, ami sokkal jobban tűri (lenyeli) a magas frekiket, mint egy csipogó.
...végül...
Előbb a 2A3-at jutattam vissza a gazdájának, mikor vittem orvoshoz az E-t. De még ki sem hűlt a dobozok helye a kocsiban, mikor hívást kaptam, hogy készen is vannak. Javítható volt a magas. Megfordulni már nem tudtam, kellett egy hét, hogy vissza tudjak menni értük.
Ez alatt a hét alatt sok minden világossá vált. Például hogy hiányoznak az E-k és nem szeretnék másik hangfalat. De az is egyértelmű lett, hogy csöves kell neki, lehetőleg valamilyen jobbfajta triódás.
Ínnen aztán tényleg felgyorsultak az események. Meghirdettem a KIT4-et. 59 perc alatt kelt el. Mikor mentem fel meggyógyított E-ért vittem is magammal az új gazdájához. Kb. 3 hetet volt nálam és maximum 5-6-szor kapcsoltam be.
Aztán piacra került a Model 5. Magyarországon annyira nem is hirdettem végül mégis itt kelt el. Egy tölcsér mellé került, a legjobb helyre neki.
Ugyanekkor eladtam a hangulatvilágításnak használt régifajta Fisher rádiómat is, mert tudtam, hogy amit az út végén kipakolok a kocsimból kérni fogja magának a helyet...
Labels:
Audio Innovations,
Audio Note,
Avantgarde Acoustic,
DIY,
Időközben
2015. október 3., szombat
Radiátorokról...
Az akusztikai problémák talán utolsó és legkitartóbb formáját okozták. Lényegileg egy csörgővisszhangért voltak felelősek. Ez azonban már csak a vége a történetnek.
A történet ott kezdődik, hogy szaporodnak nálam a csöves elektronikák (erről majd később) és mikor újból felütötte a fejét a jelenség úgy döntöttem nem torelárom tovább és a végére járok a dolognak. A probléma egyébként akkor jelentkezik, ha nagyobb energiájú magas hangokat tartalmaz a felvétel (gyerek/női kórus jó példa). Zene közben is hallottam nagy hangerő mellett egy kellemetlen csörgő hangot, de úgy is kitűnően megfigyelhető volt, ha pillanatálljt nyomtam egy-egy hangosabb résznél. Nem volt csöndben sajnos a szoba.
Minden olyan felületre gyanakodtam, ahol nagy sima felületek valamilyen szögben találkoznak. Például közvetlen felettem a plafon és a hátsó fal. Gondoltam ütök két legyet egy csapásra, kiveszem az "E" mögül a hangelnyelőket (gyári ajánlás szerinti felállításhoz még jobban közelítve) és felteszem őket fölém. Így ni:
![]() |
"E" a falnál magában |
![]() |
Hangelnyelők fel! |
![]() |
Ezt láttam, ha felnéztem. |
Azt leszámítva, hogy kissé kellemetlenül éreztem magam attól, hogy ennyi minden van a fejem felett a hang is igazán pocsék lett. A csörgőhang nem szűnt meg. A hangfalak természetes légzése, csatolása a szobához megszűnt, úgy puffogotak a fal mellett mint egy nagyranőtt gettóblaszter (vagy hogy írják ezt). Plusz a szoba is határozottan elkezdett folytott hangú, túlcsillapított lenni. Röviden fél óra pakolás után egy katasztrófa volt az eredmény, vissza minden ahogy volt.
Ezt a pakolós tevékenséget persze a fiam is nagyon élvezte, elvégre is nézhette, ahogy egyensúlyozok a fejem felett ezekkel az elemekkel. Közben beszélgettünk miért is csinálom és mi a baj, találgattuk mi lehet. Kizárásos alapon szóba került a radiátor is. Egyszerű kísérlet jutott az eszünkbe. Tapsoltam egy nagyot közvetlen a radiátor előtt állva, szinte bele a radiátorba. És ott volt! Akkorát csenget válaszul, hogy nem maradt kétség. Megvan a ludas.
![]() |
A latol! Dobjátok a földle le de dulván! |
De mi is okozza a radiátornál a problémát és hogy lehetne megszűntetni? Az első kérdésre a radiátor konstrukciója a válasz. A két oldallap és legfőkébben a tetejére szerelt rácsos védőelem rögzítése túl laza, rengeteg mozgást enged az alkatrésznek.
![]() |
Nagyon hosszú alkatrészek |
![]() |
De ők is csak úgy lógnak. Itt éppen már kísérlet képpen leragasztva. |
Legegyszerűbb kísérletként leszereltem a tetőlapokat és egyszerű ragasztószalaggal rögzítettem az oldallapokat, hogy ne tudjanak annyira mozogni. A szereléshez csak pattintgatni kellett ezeket a viszonylag nagy fémdarabokat...talán ezért sem ülnek annyira erősen a helyükön.
![]() |
Próba a csupasz radiátorral |
Szóval próba...és igen. Itt volt a kutya elásva. Pár napig így használtam őket és tényleg megszűnt a jelenség. A tetejét azonban vissza szerettem volna tenni és az oldalára alkalmazott ragasztó is csak megfolyna télen, ha fűt a radiátor. Leggyorsabb megoldást a beföttesgumik jelentették. Ezekkel egyrészt el tudtam csatolni a fémfelületeket egymástól, másrészt került egy nem túl erős mechanikai feszültség az elemek közé, amelytől igazán passzentos lett minden. A feleségek réme megoldás így néz ki:
![]() |
Designos piros |
![]() |
Ez se fog bekerülni a szép házak különszámába |
Tehát nem szép, de valahogy annyira meg nem is ronda és ami a legfontosabb, hogy ez a szoba az én játszóterem, szóval végül is tökmindegy :) A radiátorokra beállított hő kb. 55 fok, meglátjuk hogy bírják ezek az elég masszív gumik. A poén, hogy ez a kis radiátor mod nagyon sokat hozott hangban. Ennyire hallható akusztikai hibát nem tudtam volna se kábellel, se semmilyen erősítővel kikúrálni. Tapasztalatból mondom :)
![]() |
1 méter 80 centi erősítés :) |
2015. augusztus 30., vasárnap
Shigamlós történet
A bejegyzés oka rögtön az első napra vezethető vissza, mikor hazavittem a Shigaraki CD játszót. Mivel éppen nem sokkal előtte szereztem be Best of Nick Cave lemezem, gondoltam kezdjünk is azzal. Végre nem kell a köhögő Quad CD-vel szenvednem. Ugrás a 7-es számra - Into My Arms - (ez meg a Mercy Seat a kedvencem) és putty. Ugrált a szám, nem bírt vele a CD játszó. Az első szám, amit feltettem... Aztán tettem fel több lemezt és számot (azóta ugye folyamatosan), de egyetlen egy más esetben sem volt baj. Mennyire erre az esély?
Sebaj, ilyenre háklis vagyok, így mégse maradhat. De mi lehet a baj? Érdemes egy fejcserével kezdeni, hiszen egy demo készüléket vettem, volt benne tehát már km mikor hozzám került.
Szétnéztem a neten mi kell bele, pl itt meg itt. Meg is tudtam, hogy Sanyo gyártmányú SFP-101N 16P típusú fej kell nekem. Külön kiemelik a fontosságát, hogy figyeljünk, mert van 15P és 16P, utóbbi kell!
Fejet cserélni a Shigarakiban egyébként szerintem valamivel könnyebb, mint analóg lemezjátszóban tűt. (Az egyetlen, amire figyelni kell, hogy az ESD védelemet oldjuk a fejeken).
Hogy ne odaázzam a történet csattanóját, most van egy ilyen gyűjteményem:
Először vettem egy darabot az Amazon-ról. Csere, semmi, meg se mukkant. Régi vissza, úgy megy. Aztán idő múlva egy német specialista cégtől vettem egy Mechanikát fejjel, meg natúrba még egy fejet. Ugyanez. Nem és nem. De azért az feltűnt, hogy mindegyik fej - hiába ugyanaz a jelölés, gyártó (elvileg), picit más.
Sebaj, ilyenre háklis vagyok, így mégse maradhat. De mi lehet a baj? Érdemes egy fejcserével kezdeni, hiszen egy demo készüléket vettem, volt benne tehát már km mikor hozzám került.
Szétnéztem a neten mi kell bele, pl itt meg itt. Meg is tudtam, hogy Sanyo gyártmányú SFP-101N 16P típusú fej kell nekem. Külön kiemelik a fontosságát, hogy figyeljünk, mert van 15P és 16P, utóbbi kell!
Fejet cserélni a Shigarakiban egyébként szerintem valamivel könnyebb, mint analóg lemezjátszóban tűt. (Az egyetlen, amire figyelni kell, hogy az ESD védelemet oldjuk a fejeken).
Hogy ne odaázzam a történet csattanóját, most van egy ilyen gyűjteményem:
Ez így együtt mondjuk egy finom vacsora ára - nem túl drágán mérik őket |
Jobbra az eredeti |
Most is |
Illetve a sokadik csere után egyszer csak megszűnt működni a CD a régi fejjel is. No, itt már mérges lettem (meg óvatosabb is). Arra gondoltam hiába figyeltem nagyon, kinyírtam az eredeti fejet egy rossz érintéssel (nagyon érzékenyek ESD-re).
Visszavonulót kellett fújni, hívtam Kürthy Tomit az Analog Audio-tól, hogy hát ez van. Kaptam egy kisebb fejmosást (persze jogosan) minek nyúlkálok én ilyen dolgoba, de elkezdtük intézni a javítást. Végül kiderült, hogy nem zúztam le a fejet, csak a kábele nem bírta a sok ki-be csatlakozást és megtört, azt kellett cserélni.
CD vissza, működik, de ugye maradt az eredeti fej. Mert hogy megnézték is jó az. "Into My Arms" meg továbbra sincs.
CD megint vissza - nekem új fej kell, ha már elkezdtem végigmegyek az úton. Lett bele új fej is. Olyan nevetséges áron, hogy majdnem csuklottam, mikor megtudtam az árát. Kár volt köröket futni maszekba (tanulság 1).
Viszont "Into My Arms" új fejjel se sikerül. Gyorsan belöktük a lemezt a Midnight Blue CD játszóba is, ott okés. Szóval megtudtam, hogy a fejnek tényleg nem volt gondja (tanulság 2). Hogy pont ezzel a számmal mi a baja, azt meg mostanáig sem tudom.
De a legnagyobb tanulság, hogy ne higyjünk el mindent, amit a neten olvasunk. (Ugye érezzük a helyzetkomikumot :) Nézzük csak mit látunk:
Balra a nyerő, a többi nem jó |
15-Pin. Nem 16. Minden tökéletesen beköthető, szerelésnél nem tűnik fel a különbség. Csak éppen nem működik. Szóval klónokba, miegymásba lehet jó a 16P, eredeti Shigaraki-ban meg 15P kell (tanulság 3). Nehéz is lett volna nyerni.
Mivel az új fejet is mechanikával együtt kaptam, ezért most lett már két mechanikám is. Még több tartalék alkatrész. Annyira azonban mégsem egyszerű a helyzet, méghozzá ezért:
Shigaraki ugyanis minimum kétféle leszorítóval is rendelkezik. Nekem a fémmentes, esztergált műanyag van. Ezt fel-le szerelni a motor tengelyéről nem is olyan triviális, ráadásul a pozíció nagyon fontos, hiszen a fej-lemez távolságot is meghatározza. Én nem fogom megpróbálni (tanulság 4).
Zárószónak meg talán annyit, hogy egyszer még amiatt az egy darab fránya szám miatt fogok új CD-t venni. De előbb még veszek egy másikat abból a kiadványból, az azért olcsóbb :)
Zárószónak meg talán annyit, hogy egyszer még amiatt az egy darab fránya szám miatt fogok új CD-t venni. De előbb még veszek egy másikat abból a kiadványból, az azért olcsóbb :)
2015. augusztus 23., vasárnap
(Synology DS215J)
Amolyan gyorsjegyzetként pár szót erről a szerkezetről...Nem hifi célokra (audio stream) vettem, leginkább a család fotók mindenhol elérhetővé tétele és a biztonsági mentések volt a cél. Erre meg is felel. Mielőtt megvásároltam volt bennem azonban egy-két kérdést, amit most már tisztábban látok.
![]() |
Kompakt megoldás |
Az első a működési zaj. Két darab 3TB WD RED merevlemezt szereltem be, ezek elvileg kifejezettten csendes típusok, pont ilyen feladatokra. Tesztekben egyébként is azt olvastam, hogy 1-2 méterről már nem is hallani a NAS-t, olyan csendes. Nekem azonban hangos. Az első "telepítési helye" pont a zenehallgató szobában volt. Ott az internetes modem és mellé egy Airport Extreme, amihez lehet is csak csatlakoztatni. Este sajnos zavaróan hangosan mormogott, még akkor is, ha nem "kotortak" a vincseszterek. (Jobbra mellettem olyan 3 méterre voltak a szobában.)
Aztán még kíváncsi voltam rá, érdemes-e erősebb, drágább típust venni, hiszen ez kifejezetten belépő szint a Synology-nál. Most azt gondolom, ez pontosan ennyire jó, amire vettem. Fotók, mentés. Videót ugyan lejátszik, de grafikus gyorsítók hiányában a 6-7GB-os fájlok már képesek akadni. Szóval attól függ. Ha mondjuk valaki erről szeretne zenét szolgáltatni a hifi-nek, akkor arra valószínűleg* jó, de akkor másra ne is használjuk. Film, fotónézegetés, zene, stb...egyszerre biztos nagy feladat lenne neki.
A WiFi kapcsolatokkal is meggyűlt már a bajom korábban (lásd a blogon régebben az Airport Express). Itt ugyanaz. 99,9%-ban megbízható. De néha, valamiért, franc se tudja miért megröccen. Ez nekem zenéhez elfogadhatatlan, nem szeretném azt várni mikor jön az a "pillanat".Ezen felül 1080p-t valamiért nem is vitt át a WiFi akadásmentesen. Ezért (meg a zajért) leköltözött a TV alá. Ott van egy másik Aiport Extreme. Ide került bekötésre, az Extrem-ről pedig LAN kábel megy a TV-be. Így TV és NAS között ki is marad a WiFi. No, így van gondja a 6-7GB-os fájlokkal. TV-hez USB-n kapcsolt merevlemezről simán megy akármi.
Az általános megbízhatóság hasonló a WiFi-hez, majdnem mindig működik. Csak néha mondjuk duplán kell bejelentkeznie a TV-nek (Samsung-hoz van saját Synology alkalmazás, azt használom). Bár a legfurább az volt, mikor a filmet néztünk, elment a szolgáltatónál az internet és erre hivatkozva abbahagyta a lejátszást. Mi köze az én lokális tartalmamnak a szolgáltatóhoz? Úgy semmi, ahogy valószínűleg a hibának sem, valamiért egy adott ponton ledobta a láncot a film kódolása (?). Merevlemezen probléma nélkül ment a lejátszás.
Összegezve arra jó, amire szántam: családi fotók esetén szerettem volna az adatbiztonságot növelni, azok pótolhatatlanok. Aki komolyabb feladatokat is adnának neki, vegyen erősebbet, ahogy a legtöbben (nem véletlen) teszik.
HiFi-re meg nekem így nem elég megbízható, de ebben a kategóriában nekem momentán a teljes számítástechnika benne van, Apple-el együtt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)