Ez már az?

A 15º-os kísérlet kapcsán már eldöntöttem, hogy szisztematikusan utánajárok mi is a helyzet a szobaakusztikával/rendszeremmel kapcsolatban. Nem feltétlen azért, mert annyira nagy a baj, hogy ne tudnék zenét hallgatni. (Bár néha egy-egy hangot behibádzik a rendszer, ami kiránt a zenehallgatásból, na ekkor jön a pakolgatás.) Sokkal inkább azért, mert szeretném kihozni a maximumot abból ami már van. Talán nem mindig az adás-vétel, a készülékek cseréje a megoldás.

Példának okért az elmúlt hetek alatt többféle, jellemzően erősen eltérő hangzást is tudtam összeállítani ugyanazzal a rendszerrel csak pakolgatással.

Hangfalak nagyon messze (kb. 3,5 méter a belső élek között), falhoz közel, erősen beforgatva = órási tér, nagyon nyugodt hang, kíváló felbontás kis hangerőn, de magasabb hangerőn szétesik.

Közelebb rakva (kb. 2.2 méter a két hangfal között), szobába kihúzva, teljesen hallgató pozícióval szembefordítva = tiszta, gyors, torzítatlan hang, ellenben nincs igazi energiája.

Előzőhoz hasonló felállás, de szobában hátrébb és terelőkkel, hangfalak picit beforgatva = előbbinél erősebb prezensz, több dinamika, energia, ellenben van 1-2 frekvencia, amit elveszt a rendszer és nem is annyira "átlátható" a hangkép.

Ha szigorúan "hifista" szemmel nézem egyik sem elégséges, mivel minden esetben van valami probléma, ami túllépi az apróság, finomítás, izlés kérdése kategóriát. Ha zenehallgatásról van szó, az már kicsit más. Mert a hallható hibák ellenére zenél a rendszer, amit viszont meg sok "szép" hangú összeállítás nem hajlandó megtenni. Ezért is töltöm majd minden estém az emeleten.

Ugyanakkor meg, ha már egyszer itthon állnak ezek a berendezések és mivel azért a zene mellett a hifi is a hobbim csak érdekel merre van az arra. Kihozni a maximumot abból, ami van. De hogy tegyem ezt? Honnan tudjam, hogy ez már az, vagy hogy éppen még csak izelítőt kaptam abból, amire képes a rendszer (csak éppen azt gondolom ez már az). Vagy éppen teljesen máshova hangolom a rendszert, mint amiről maga a termék irányzata szól? Esetleg a szoba eleve lehetetlenné teszi a sikeres felállást (akusztikai kezelés nélkül)?

Ezek a kérdések foglalkoztatnak most engem és ezek mentém próbálom megfejteni, hogy vajon ez már az?

Ő is azt nézi ez már az-e...

15º

Újabban a zenehallgatás és a hi-fi mellett újabb hobbim lett: szabadfogású hangfalpakolás. Még az edzőtermek dolgozz/pihenj/dolgozz ritmusa is megvan, hiszen: hangfalat arréb rak, leül hallgat, picit igazít, megint leül, felpattan forgat, stb... Aztán pár ismétélés után mindig megunom és marad a zene. Mert a helyzet nem katasztrofális, de valami apróságba időként csak-csak bele tudok kötni. Van, hogy 4-5 lemez is lemegy és a hatodikon csinál valami pici furiságot a rendszer. Akkor aztán nem hagy nyugodni a dolog. Végtére még lehet nagyobb is a baj, mint gondolom, csak éppen ez a rendszer annyira szerethetően szól kis hangerőn, hogy alig "gerjesztem" a szobát. Éppen ezért volt igen tanulságos egy látogatás, ahol a nagyzenekari felvétel nagy hangerőn teljesen összezavarta a rendszert. Ugyanakkor hallani lehetett, hogy nem maga a rendszer van bajban, hanem a szoba limitál/zavar. Nincs mese, kezdeni kell valamit a szoba akusztikájával, mégpedig valami koncepció mentén.

Én például igen gyanakszom a tetőszerkezetre:

első számú gyanúsított

Közvetlen alá állva ugyanis még a saját hangunk is megvátozik, kissé visszhangos és öblös lesz. A hangfalak pedig közvetlen ez alatt állnak. Az AZ-3 egyenesen ide teríti a hangját ha a falhoz teszem a gyári ajánlás szerint. 

De sandán méregetem időnként ezt is:

Másodrendű gyanúsított

Akárhogy nézem ez egy (párdon, kettő) kürtő üveggel az alján. Mondjuk jó messze oldalt, de akkor is. Ezek persze csak találgatások, megérzés, semmi más.

Ettől teljesen függetlenül észrevettem, hogy új bejegyzés írásakor új gombok is felkerültek a blog felületére. (Valószínűleg régóta ott vannak, csak nem foglakoztam velük.) Például olyan, hogy statisztika. Gondoltam megnézem hogy áll az átlag 7.5 olvasóm, de ettől még érdekesebbet is találtam, mégpedig hogy a blogomra linkelt egy fórum. Odakattintva  érdekes akusztikával kapcsolatos beszélgetést találtam. Rábukkantam többek közt egy olyan elgondolásra is, mely szerint érdemes kipróbálni a hangfalak asszimetrikus felállítást a szobában. A részletek a fenti linken olvashatók, amit én megértettem belőle, hogy a ferde felállítás mellett - ami legyen mondjuk 15º - a szoba nem egy "vonalban" lesz gerjesztve a hangfalak által és így nehezebben alakulnak ki hullámfrontok. Kicsit jobban terül a hang a szobában. Mivel a kísérlet semmibe sincs még több olvasgatás helyett inkább kipróbáltam.

Se nem 14, se nem 16.

A fenti képen látható vonal mentén állítottam fel a hangfalakat, majd hozzáforgattam a szönyegeket és a széket is. Szándékomban volt fotókat készíteni a végeredményről is, de csak nem sikerült. Milyen változást jelentetett? A középtartományban (de csak ott), több részletet például. Hogy ez jó volt-e, vagy nem, nem tudom. Bowie hangja közelebb jött, emberibb lett, ez tetszett. Ugyanakkor a felvételen esetlegesen megjelenő szalagzaj is sokkal hangosabb lett, ez viszont nem hiányzott. Kicsit minden nagyító alá került. Sajnos pont ott történt visszalépés, ahol eddig is "baj" volt, azaz sűrűbb zenéknél nagyobb hangerőn. Ezen felállás esetén már szétesett a ritmus és "kiüresedett" a hang, hiába voltak mélyek, mégse volt meg az alapja a megszólalásnak. Egy estét hallgattam így a rendszert, aztán másnap nem bírtam, hopp és vissza is kerültek a hangfalak eddigi helyükre. A 15º-al kapcsolatban azonban a legzavaróbb talán mégis inkább maga az asszimetria volt. Kényelmetlenül éreztem magam a szobában "ferdén". Azt hiszem még ha javult is volna valamit a hang, akkor se maradt volna így a rendszer e végett.

Ugyanakkor az ötlet érdekes és el tudom képzelni, hogy valahol segít. Egy próbát megér.

Az egyik leg...

...szebb lemez (most a külalakot értem), ami eddig a kezembe került. Élőben egyszerűen lenyűgöző valamiért ez a grafika. A tok papír és nem ennyire fekete mint a képen, a rajz pedig kidomborodik. Persze nekem a zene is bejövős, de régen forgattam ilyen szívesen kiadványt a kezemben.

Purity Ring - shrines

AN-B

Kék
(lenne, ha nem szórakoznék a virtuális objektekkel meg filmekkel)

A Quad rendszerről való fellépés keretében lecseréltem eddig a hangfalat és az erősítőt. A CD játsztót belátható időn belül nincs kedvem bolygatni, de mi van a kábelezéssel?

Hát kérem semmi. Szinte szó szerint. Pedig az integrált erősítőre váltásnak az egyik oka éppen a kábelezés volt. Mégpedig hogy a lehető legkevesebb kelljen. Alapvetően nem hittem a kábelek hatásában (és fontos kiemelni, hogy a múltban hitről beszélhetek), de az a pár tapasztalás amivel időközben gyarapodtam viszont valós élményekkel gazdagított. Egy pontig el lehet jutni a karosszékből okoskodva, de első szám egyes személyű tapasztalás nélkül az elmélkedés hamar zsákutca lesz.

Nos, az Excalibur kábeleket eladtam. Mindet. Nem voltak rosszak, de az AZ-3 mellett érezni lehetett, hogy hifiznek. Már a Quad-nál is megjegyeztem, hogy eltűnik velük kissé az élet a zenéből. Az AZ-3-al ez jobban érezhető volt. Véleményem szerint még a hangfalkábel volt a legerősebb darab a tápkábel/összekötő/hangfalkábel trióból.

Ami viszont eztán jönni fog (majd), az a saját határaimat feszegeti azt illetően mennyit vagyok hajlandó egyáltalán kábelezésbe invesztálni. De az még a jövő, magam se tudom mikor és egyelőre semmi nincs belőle realizálva. Visszatértem a saját magam által eszkábált Hivox szén vezető alapú összekötőre, CAT7-ből készített hangfalkábelre és mezei tápkábelekre. Tán' többen is felszisszenek, hogy így megfojtom a rendszert, igazuk is lehet. Egyszerre azonban mindent nem lehet sajnos...

Most viszont mégis egy kábelről írok. Igaz kissé rendhagyó módon mivel a kábel nem az enyém, csak vendégszerepel a rendszerben. Ellentétben azonban az Eastern Electric BBA-val (ami szintén vendégzenész volt) ez a kábel az elmúlt hetekben olyan alapvető eleme lett a rendszernek, hogy nem tudok nem írni róla.

Hozzákerülésének története visszavezethető az itt a blogomon is megírt "köreimre" az AZ-3-al illetve azok elhelyezésével. Nem sokkal a bejegyzések közzététele után levelet kaptam egy másik magyar audio blog (Earblog) szerzőjétől: milyen kábelek is vannak rendszerben? Felmerült benne a gyanú, hogy az általam akusztikai jellegűnek észlelt problémák részben akár máshonnan is eredhetnek. Tapasztalata szerint  abban, hogy 100-150 Hz körül annyi nyűg van a dobozokkal, nem csak a belső rezonanciák, az ilyen-olyan nyílások, meg a szobaakusztika a bűnös, hanem elég sok kábel is. Levélt levél követett, mígnem egy ma oly ritkán tapasztalható hozzáállás és segítőkészség révén ajtómnál landolt az AN-B hangfalkábel. Ez egy régebbi típus, még a japán. Itt is és ez úton is köszönöm!

Az AN-B megérkeztekor egyetlen szál CAT7 volt mint hangfalkábel bekötve, olyan 2 méter hosszban. Átmérője ellenére nem éreztem mélyhiányosnak a hangot. Az AN-B ehhez képest jóval vastagabb, "normál" kábel méret. Másik fő különbség, hogy jóval hosszabb a kiszerelés, mint a 2 méter CAT7-em.

Először nyilván egyszerűen csak kicseréltem a kábeleket és hagytam mindent ahogy volt. A változás jól észlelhető volt. Most mondhatnám, hogy több részletet mutat meg az AN-B és mélyebbre is megy vele a hang, de nem ez a lényeg. A CAT7 hozzá képest kapkodott, nem adta meg a teret, időt a történésnek. Az AN-B-vel egyszerre lassult le a zene, miközben mégsem. Több minden vált hallhatóvá és közben mégis minden megtalálta a helyét/idejét. Mondhatnánk azt is, stresszmentes lett a megszólalás. Jobban kilélegzi magát a zene és tovább már nem tudom cizellálni, talán már átjön (Pély Barna után szabadon).

Egymáshoz illenek

Ugyanakkor érdekes mennyire egyértelmű volt, hogy megint mozgatni kell a hangfalakat. Felcsaptam hát még egyszer az AZ-3 kézikönyvét, ahol összesűrítve a következő ajánlások olvashatók:

- Tedd sarokba, mert úgy terveztük, akkor lesz jó a basszus
- Ha nincs sarok (mint nekem), tedd rá a falra. Ha túl sok a basszus, told közelebb a falhoz
- Tedd a lehető legmesszebb a hangfalakat
- Forgasd be őket úgy, hogy a hangszórók képzeletbei tengelye előtted találkozzon 1-2 méterrel

Na most próbáltam én ezt így már, persze hogy. Ezzel kezdtem. De búgott, mint a fene. Az AN-B-vel a hangfal hátában viszont megint ott motoszkált bennem, hogy csak nem akarhat már nekem rosszat a gyártó ha már ezt így leírta. Terelősarkak ki, hangfal falra rá. Ezúttal azonban a hosszabb AN-B jóvoltából távolabb kerültek a hangfalak. Kicsit több, mint 3.5 méter van köztük. És nem búg. CAT7-el búgott, ezzel nem.

Ennek egyik tényezője a kábel, a másik a szoba alakja, amire még külön posztban kitérek (az a távolság a hangfalak között nagyon nem mindegy nálam). Mindenesetre trükközhettem a CAT7-el amennyit akartam, 20 perc után jobb hangot csináltam az AN-B-vel, mint amazzal. Ráadásul úgy állnak a hangfalak, ahogy a gyártó is ajánlja és számomra ez is megnyugtató.

Úgyhogy most élvezem amíg nálam van és teszem félre a filléreket a saját kábelemre...

Innen indul a hatás

Elköszönő - Dynaudio DIY hangfal

Mikor is került hozzám...olyan 2004 - 2005 körül? Jó pár éve már. Nagyon sokba került, nagyon megtetszett a hangja.

Aztán úgy éreztem sosincs rendesen kiszolgálva. Vagy a szoba volt túl kicsi, vagy az erősítő túl gyenge, a forrás csak épp egy lap-top. Igazán talán sose állt köré össze egy hozzá méltó rendszer. Egyszerűen túlvállaltam magam vele.

Mire meg kezdhettem volna vele valamit, addigra megváltozott az ízlésem. Ugyan erre a DIY megoldásra nem annyira jellemző az, amely egynémely gyári Dynaudio hangfalra - nevezetesen hogy csak közepes hangerő felett kezdenek el élni és korlátlan áramot felzabálnak az erősítőből - azért ebben az irányban van.

Engem meg jobban kezdtek érdekelni az eleve nagy érzékenységű hangfalak, valahogy élőbbnek találtam mindig a hangjukat.

Eladni azonban nem akartam. Nem kaptam volna érte egy petákot sem. Megalázó dolog lett volna főleg ahhoz képest amennyibe került. Úgyhogy hosszútávú "kölcsönbe" adtam egy közeli barátomnak. Hallgatva és járatva lesz ez a hangfal ami az utóbbi kb. 1 évben szinte meg sem szólalt nálam. És hát mi másra készül egy hangfal ha nem erre?

Csoportkép a költözés napján

Tim de Paravicini csövekről és egyebekről

Néha nagy ritkán belebotlok egy-egy interjúba amelyben - számomra - különösen érdekes gondolotakat feszegetnek. Ez az aktuális annyira megtetszett, gondoltam lefordítom hogy a mi nyelvünkön is elérhető legyen.

"Sok kapcsolásodban használsz csöveket. Egyesek azt állítják, hogy a csövek páros felharmónikus torzítása egyfajta "szép hangzást" eredményez. Felhasználod a csöveknek ezt jellegzetességét, vagy mindig a lineáris tartományt választod?

Nem hagyatkozom a csövek torzításaira. Nem akarom, hogy bármilyen "hangja" legyen a készülékeimnek. Annak kell kijönnie belőle, ami bement.

A csöves készülékek "meleg" hangzása a magas hangok zártságának, a rossz minőségű transzformátoroknak és a magas kimeneti impedanciának a  túlterhelése okozza. A kimeneti transzformátorok és az alkalmazott visszacsatolás következményeként sok csöves kapcsolásnak van egyfajta mélyfrenkvenciás instabilítása ami aztán túltengő basszushoz vezet. A csöves kapcsolásokban tapasztalható bármiféle melegség hiba, csak éppen ezt nem szeretik tudomásul venni.

Nem kellene csöveket használnom a kapcsolásaimban, csak marketing okok miatt teszem. Pontosan ugyanazt meg tudom csinálni félvezetőkkel is. Bármelyikkel meg tudom valósítani amit akarok és nem szeretem egyiket jobban, mint a másikat. Nem lehet kihallani melyik melyik. És az elektronok sem emlékeznek rá merre jártak! Csak a végeredmény számít.

A legtöbb tranzisztoros kapcsolás felépítése különbözik a csöves megoldások felépítésétől és többnyire ez a különbség az, amit hallunk, nem azt, hogy cső vagy tranzisztor szól. A csövek fő előnye, hogy egy átlagos cső nagyobb erősítéssel bír, mint egy átlagos tranzisztor. Továbbá, a csövek nem rendelkeznek azzal a hatalmas tárolási idővel amivel a tranzisztorok. Nagyon gyorsak. A csövek minden erőlködés nélkül elmennek 100MHz-ig."

Forrás

MacBook vs. MacBook

Rövid szösszenet...látogatás alkalmából volt alkalmunk összehallgatni egy régebbi meg egy picit újabb MacBook-ot közvetlen az optikai kimenetéről bele a Quad CD játszóba. Igaz, nem az optikai kimenet a legajánlotabb minőségi zenehallgatásra az opto átalakító okozta jitter miatt. Bár például a Naim szereti ezt a megoldást, mivel így teljesen földfüggetlen a számítógép és az audio rendszer összeköttetése. De hogy el ne kalandozzák, hát elég nagy különbség volt a két MacBook között. A régebbi (fehér) jelentősen laposabb, élettelenebb hangot adott. Igen nagy volt a különbség a magas tartományt illetően, ahol a fehér MacBook nagyon nem remekelt. Talán ezért is a döglött hang. Mindenesetre érdekes. (Mindkét gépen az aktuális iTunes adta az alapot, extra szoftverrel most nem kísérletezünk.)

Ja, és a CD-vel egyik sem volt partiban természetesen.